A házasság hajótöröttei

Szenteste egyedül állni egy kiürített gyerekszobában – ezt az emlékképet idézte föl egy édesapa a kérdésre, mi volt a fájdalom mélypontja a válásuk idején. Lehet, hogy jól észrevehető előzmények nélkül, váratlanul, ezért készületlenül ért, ami bekövetkezett: az, akiben bíztál, akire számítottál, akivel addig együtt terveztetek, megéltetek örömteli és nehéz pillanatokat, neveltétek a gyerekeket, egyszer csak „kiszáll”. Nincs már lehetőség megbeszélni, párterapeutához fordulni; könyöröghetsz, ígérhetsz bármit, hivatkozhatsz az oltár előtt tett esküre – ő már határozott, te pedig úgy érzed, tehetetlen elszenvedője vagy az ő egyedül meghozott döntésének.

Jutka mindezzel úgy szembesült, hogy a férje munka után hazatérve várandós fiatal nőt hozott bemutatni és egyben közölni, csak a holmijáért jött, mert a kismama az ő gyermekét várja, ezért elköltözik. Éva férje csak egy cédulát hagyott hátra, mielőtt végleg eltűnt volna az ő és két kislányuk életéből, semmiféle magyarázatot nem adva. Dávidnak a felesége egyik reggel a kávé mellett közölte, szerelmes lett egy kollégájába, a többiről majd az ügyvédjén keresztül tárgyaljanak.

Az is lehet, hogy számítani lehetett arra, hogy vége lesz. Hosszú krízis, hangos veszekedések vagy napokig tartó, sértődött hallgatás, látványos közöny, esetleg fizikai bántalmazás, félelemben és kétségek között töltött nappalok és éjszakák, ellehetetlenült beszélgetések, a szeretet gesztusainak teljes hiánya már jó ideje előre vetítette árnyékát, hogy egyikőtök kimondja: ez így nem mehet tovább! Ez már nem is házasság! Ha te vagy az a bizonyos egyik, aki szavakba önti, hogy nem folytatódhat az elhanyagolás, bántalmazás, sőt talán a gyerekeid védelmében választod kisebb rosszként a menekülést ebből az áldatlan helyzetből, akkor várható, hogy a környezeted fölötted fog keményebben ítélkezni.

S ha még bízol a folytatásban, akkor sem az utóbbi, tűrhetetlen időszakot kívánnád vissza, hanem amit szerelmes jegyesként együtt álmodtatok, azért szívesen tennél erőfeszítéseket.

Mivel egy kapcsolat újjáélesztése, új alapokra helyezése két emberen áll, hiába küzdesz, a másik helyett nem tudsz „akarni”.

Itt érdemes egy pillanatra megállni. Valóban van olyan eset, amikor a szülők szétköltözése után a gyerek életében olyan béke és nyugalom költözik, amelynek köszönhetően már nem pisil be éjjel, jobban viselkedik az óvodában, figyelmesebb és együttműködőbb az iskolában. Gyakoribb azonban, hogy a válás nagy sebet okoz a gyerekek lelkében, kicsúszik a lábuk alól a talaj, ugyanakkor a felnőttek sem találják meg az áhított békét és nyugalmat. Újfajta nehézségek jelentkeznek: hirtelen beállt légüres tér, a barátok eltűnése, a környezet értetlensége vagy ítélkezése, anyagi kiszolgáltatottság, érzelmi űr, kimerültség a megoszthatatlan tennivalók és az egyedül cipelendő teher miatt, korlátozottabb lehetőség és kevesebb idő a gyerekekkel.

Sokszor a döntő lépés megtételéhez egy „harmadik” megjelenése vezet, ám egy idő után kiderülhet, hogy a problémák az ígéretes, új kapcsolatba belevágó fél számára sem oldódnak meg. Szóval,

ha még van egy kis mozgósítható erőtök, összesöpörhető bizalom-morzsák, nyitottság a kölcsönös megbocsátásra, a hamu alól előkaparható vágy az újrakezdésre, vagy egyszerűen a hűség, a kitartás, az elkötelezettség végső szálainak megragadására, akkor keressetek együtt segítséget!

Nem lesz könnyű út, mindkettőtöknek nagyon bele kell adnia magát teljes őszinteséggel! Ám ha szakember közreműködésével valóban mindent megtesztek, akkor csodákat fogtok tapasztalni, és Isten, aki a szentségi házasságban elköteleződött mellettetek, megadja a szükséges kegyelmeket. Fontos szakmailag nagyon jó segítőt találni, és nagy áldás, ha hívő emberről van szó, mert Isten bevonásával gyorsabb gyógyulás és gyökeres helyreállás várható.

Amikor ezeket a sorokat olvasod, magányosan, kétségbeesve, tehetetlenül, dühösen, összetörten, az elvetettség, kudarc, bűntudat érzésével, valószínű, hogy ez a szekér már elment. Gyötröd magad: hogyan jutottunk idáig? Miért engedte meg ezt az Isten? Mit rontottam el? Hol lehetett volna még időben lépni, mit kellett volna tennem, hogy megmentsem a házasságunkat?

Érdemes ezeket a kérdéseket későbbre halasztani, ugyanis előbb túl kell élnünk, talpra kell állnunk, nem csak saját magunk miatt, hanem azért is, mert felelősségünk, hogy a gyerekeket is átsegítsük a veszteség feldolgozásának gyötrelmes időszakán.

Ha eddig nem lett volna lelki vezetőd, közösségbeli kísérőd, akivel az első, legszükségesebb teendőket megbeszéld, most nagyon jó lenne, ha keresnél valakit, aki segít! Az „Oázis – ahol meghallgatnak” önkéntesei néhány alkalomra ingyen melléd állnak, de lehet, hogy a plébánosod vagy egy tapasztaltabb közösségi testvér is nyitott arra, hogy rendszeresen leüljön veled beszélgetni. Ő észreveszi rajtad, de lehet, hogy magad is tapasztalod, ha depresszióba süllyedsz, mert akkor érdemes körzeti orvoshoz, pszichiáterhez fordulni.

Sokan attól tartanak, hogy ha elkezdenek antidepresszánst szedni, akkor nem tudják majd abbahagyni, elhíznak, aluszékonnyá válnak, stb. Ma már sokkal korszerűbb gyógyszerek állnak rendelkezésre, mint hajdanán! Ha lépten-nyomon elsírod magad, ha mozdulni sincs erőd, csak ülsz és némán bámulsz magad elé, esetleg késztetést érzel, hogy árts magadnak vagy úgy vess véget a szenvedésnek, hogy végzel magaddal, akkor ne várj tovább! Valószínűleg épp csak annyi gyógyszeres rásegítés kell, hogy olyan állapotba kerülj, amelyben már képes vagy gondolkodni, dönteni, lépni.

Azt fogod tapasztalni, hogy olykor szétfeszít a düh, a harag, a veled történtek igazságtalansága; muszáj kibeszélned magadból, árad belőled a szó; keresed a megkönnyebbülést, amit attól remélsz, hogy aki meghallgat, az elismeri, hogy áldozat vagy, hogy méltánytalanság történt veled, hogy felháborító és erkölcstelen, amit a másik művelt. Részletekbe menően ecseteled, hogyan csalt meg, csapott be, hagyott cserben, vagy milyen elviselhetetlen körülményeket teremtett és nem volt más választásod; és csak mondod, mondod, mondod. Máskor hallgatásba burkolódzol, legszívesebben emberek közé se mennél, nehogy megkérdezzék, hogy vagy, és beszélned kelljen a fájdalmas helyzetről, amibe kerültél. Még a jó szándékú érdeklődést is faggatózásnak, kellemetlen kíváncsiskodásnak érzed.

Szükséges, hogy legyen melletted egy-két ember, aki jól tud meghallgatni.

Ha fűnek-fának meséled a történeted, minden rosszat elmondva a másikról, talán ideig-óráig enyhülést hoz, hiszen veled együtt szapulják őt és szörnyülködnek a viselkedésén. Még ha igaz is, amit terjesztesz róla, megszólás, és később bánni fogod, ráadásul nem hozza meg a remélt megnyugvást. A rossz tanácsadók ráadásul könnyen afelé terelnek, hogy elmérgesedjen a helyzet és valóságos háború kezdődjön az anyagiakért, a láthatásért, az „igazadért”. Ennek pedig biztosan a gyerekek isszák meg a levét! Minél előbb érdemes olyan ügyvédet keresni, aki mediátor is, és közös megegyezéssel mihamarabb egyértelmű, tiszta helyzetet teremteni, hogy aztán már csak a talpra állásra, gyógyulásra lehessen koncentrálni.

„Nem vettem észre, hogy a gyerekeim mennyire szenvednek – meséli visszatekintve Piroska. – Igyekeztem nem előttük sírni, mégis nyilván látták az összetörtségemet. Viszonylag kicsik voltak és nagyon próbáltak jók lenni! Akaratlanul is megfosztottam őket a lehetőségtől, hogy dühösek legyenek, csapkodjanak, kiabáljanak, rám is haragudjanak, pedig ez természetes szakasza lett volna a veszteség feldolgozásának. Olyanok lettek, mint a késleltetett bomba”.

Érthető, ha nem vagy olyan lelki állapotban, hogy megfelelő segítséget nyújts a gyerekeidnek a gyászukban: jó, ha találsz számukra is szakembert, még ha látszólag egészen jól is fogadják a válás miatt bekövetkezett új helyzetet. De vannak más lehetőségek is, például az életkoruknak megfelelő drámajáték-csoportok, ahol felismerhetik és kifejezhetik az érzéseiket.

Ha te vagy az a szülő, akivel kevesebbet vannak a gyerekek, fontos, hogy az az idő minőségi idő legyen. A szülői küldetésed továbbra is arra szól, hogy támogasd a gyerekeid emberi-lelki-szellemi fejlődését. A veled töltött időben se maradjon el a házi feladat, ne mulasszák el az edzést vagy a szolfézs órát. És ha hosszú távon meg akarod őrizni a bizalmukat, ne mondj rosszat előttük a másik szülőről. A kamaszkor nehézségeivel még az elég jó házasságban élőknek sem könnyű megküzdeniük, egyedül pedig komoly kihívás! Jó, ha van támogató közeged vagy olyan hely, ahol ügyes, praktikus szempontokat kaphatsz (pl. szülősuli).

Hitessétek el velünk, hogy érdemes élni!

– elvált szülők egyetemista gyerekéből fakadt ki ez a kiáltás arra a kérdésre, mire volna leginkább szükségük a széthullott családban felnövő fiataloknak. Amíg mi magunk nem tudunk úgy gondolni a jövőnkre, hogy sok jó dolgot tartogathat a számunkra, hogy azzal az Istennek nagyszerű tervei vannak, hogy gyógyultan és belső békével a szívünkben folytatjuk majd az utunkat, addig a gyerekeink sem találnak értelmet és célt az életükben.

Tehát már csak a gyerekeid érdekében is tenned kell magadért! Ne ijedj meg a rád törő érzésektől (harag, félelem, kétségbeesés, önsajnálat, értéktelenség-érzés, szomorúság, bűntudat, fájdalom, stb.), ezekért nem vagy felelős. Azért már igen, hogy mit kezdesz velük. Szabad utat engedsz a haragodnak, elmerülsz a szomorúságban, táplálod az önsajnálatot, elfojtod a bűntudatod, vagy igyekszel ezeket felismerni, kimondani és „helyére tenni”. Na, és ezt hogyan? – kérdezed most. Találsz egyéni segítséget és sorstárs csoportban kapott támogatást is, bár – valljuk be őszintén – nem könnyű rálelni és attól is függ, hogy az ország melyik részén laksz.

Lehet, hogy a reménységed és az erőid végén jársz. Amennyi még maradt, azt mozgósítsd arra, hogy megkeresed az interneten, hol van feléd nyújtott kéz, és ragadd meg!

Úgy érzed, jó lenne ezt a gyötrelmes időszakot átugrani vagy megkerülni, de sajnos nem lehet. Ezen keresztül kell menni!

Nem tudtam elképzelni, hogy én még lehetek boldog – mondta Péter, aki néhány évvel a válás után ugyan nem érzi magát nyitottnak egy új kapcsolatra, de túl van azon a gyötrelmes időszakon, amelyikben teljesen reménytelennek látta a jövőt. – A gödör legmélyén olyan módon tapasztaltam meg Isten közelségét, mint korábban soha. Jó lesz, ha lesz társam, de a boldogságom nem ezen múlik.

Amiben biztos lehetsz, hogy Isten minden körülmények között veled van: veled sír és a tenyerén tart. Mindenből, még a legszörnyűbb dolgokból is valami jót tud kihozni, ami a javadra és a gyerekeid javára válik.

A nehézség az, hogy az életünk nagy sötétségében még a következő lépést se látjuk, ezért nehéz megőrizni a bizalmat és a ráhagyatkozást.

Ebben az időben óriási segítséget nyújthat a sorstárs csoport és az a minden területet felölelő, AVE kurzus elnevezésű három hétvégés program, amit az Emmánuel Közösség szervez elvált szülőknek, hogy talpra álljanak és gyógyuljanak. Ahogy a résztvevők maguk között szeretik mondani: feláll, koronát igazít, tovább megy.

A kérdések ugyanis nagyon sokáig kavaroghatnak benned: Hogyan tovább a párom nélkül? Tudom-e még értékesnek érezni magam? A gyerekeim sorsa meg van pecsételve? Hogyan neveljem egyedül a gyerekeket? Ezentúl magányra vagyok ítélve? Van így helyem az Egyházban? Lehetek-e még boldog? Hogyan bocsássam meg a megbocsáthatatlant?

Ez a legutóbbi kérdés azért is sarkalatos, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy

amíg harag, sértődöttség, gyűlölet, neheztelés, bosszúvágy kavarog a szívünkben, nem tudunk megbékélni, nem tudunk megnyílni a jövőben előttünk álló szépségek előtt, saját magunk állítunk akadályt a boldogság útjába.

Könnyű azt mondani, hogy bocsáss meg! De hol van akkor az igazságszolgáltatás? Ennyivel el lehet intézni, amikor én romokban vagyok, a másik pedig boldogan éli világát az új szerelme oldalán? A megbocsátással nem hagyom-e jóvá, amit elkövetett ellenem? Ez a kérdés gyötörhette Imrét is, aki bevallotta: „már a megbocsátás gondolata is felháborított. Azt hittem, azzal felmentést adok arra, hogy a feleségem elhagyott engem és a gyerekeinket. Tudatni akartam a világgal, hogy ez elfogadhatatlan szörnyűség. Nem akartam megbocsátani, sőt, azt akartam, hogy senki ne bocsásson meg ilyen tetteket. Az igazságérzetem háborgott”.

Valóban nehéz az igazság és az irgalom között navigálni! Sajnos ott is kaphatunk sebeket, ahonnan ehhez leginkább várnánk a segítséget. Fájhatott egy ügyetlen szóhasználat, a templomi közösségben tapasztalt megbélyegzettség érzése, vagy pusztán a megértés, együttérzés hiánya. Ha addig házaspárként vettetek részt a plébánia életében, a többiek nem tudják, hogyan kezeljék a helyzetet, mit tegyenek, ha nem akarnak állást foglalni.

Amíg nagyon fáj a volt házastársaddal találkozni, nem szívesen mész oda, ahol összefuthatsz vele, így a templomba se. De még ha ő el is ment máshova, abban az imaközösségben, amelyikbe házaspárok járnak, nem találod többé a helyedet. Az egyedülállók hittancsoportja diákokból, nálad húsz-harminc évvel fiatalabbakból áll. A felnőttek, akik egyedülállók, pedig már nyugdíjasok.

Komoly kihívás tehát, hogy olyan élő közösséget találj, amelyik nem életkor és életállapot szerint rendeződik, amelyben növekedni tudsz, ahol visszanyered az önbecsülésedet, elismerik az értékességedet. Amelyben szeretnek és szerethetsz, ahova tartozhatsz, ahol érzed, hogy szükség van rád. Amelyben együtt fordultok Istenhez, támogatjátok egymást az életszentség útján, még ha ez túl pátoszosnak hangzik is. Hiszen mindannyian az örök életre kaptunk meghívást, és ezt a célt nem téveszthetjük szem elől!

Sőt nem csak a mi helyzetünkre, életünkre vonatkozik, hogy Jézus az a gyógyító, aki csodát tud tenni a szívünkben, az élő vizek forrását fakasztja bennünk, hanem a gyerekeinkére is!

A végén álljon itt két neked szóló ige a Szentírásból:

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Iz 43,1); „Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok?” (Iz 43, 18-19)

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Madocsai Bea