1965-ig kell visszanyúlni a hála napjának eredetééig. Az ENSZ Hawaii szigetén tartott találkozóján merült fel, hogy hálát kell adni és meg kell becsülni mindazt a jót, amely körbevesz bennünket. Azóta szeptember 21-ét a hála világnapjának tartják.

A hála egyik legcsodálatosabb kifejeződése a három ifjú történetében tárul elénk a Szentírásban.

A Biblia Dániel könyvében a következőt olvashatod: „Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel. Aztán követeket küldött a király, hogy hívják össze a satrapákat, helytartókat, kormányzókat, tanácsosokat, kincstárosokat, bírákat és jogtudósokat és a tartományok összes főembereit, jöjjenek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár készíttetett. A satrapák, helytartók, kormányzók, tanácsosok, kincstárosok, bírák, jogtudósok és a tartományok összes főemberei össze is jöttek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Felálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadnezár készíttetett. Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: „Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek: Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni.” Ennek megfelelően, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.

Három ifjú zsidó férfi azonban nem volt hajlandó megtagadni hitét és leborulni a bálvány előtt. Az uralkodó megkötöztette és a lángok közé vettette őket. Mártírként viselték sorsukat. Így ismerhetjük a történetüket:

„A három ifjú éneke. Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent, a következőképpen: Áldott vagy Urunk, atyáink Istene, dicséretre méltó és magasztos mindörökké.”

A három éneklő fiú sértetlenül lépett ki a lángok közül. Isten egy angyalt küldött, aki lecsillapította a kemence lángjait és megvédte az éneklő ifjakat. A halál torkában is bátran, énekkel dicsőítették az egy igaz Istent. Hálával, dallal magasztalták a csodatévő Úr jóságát, amellyel megkegyelmezett nekik és a gyáva, hitehagyó, a bálványimádás parancsának engedelmeskedő zsidó népnek.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!