Gyermeknevelés

Gyerekek mindannyian voltunk – vagyis mindannyiunknak saját élményeink vannak a gyermeknevelésről a neveltek oldaláról nézve. Mégis döbbenettel tapasztaljuk, mennyire más perspektíva a nevelő oldaláról nézni ugyanazokat a kérdéseket, életszakaszokat. Szülőként azt is gyakran tapasztaljuk, hogy ugyanarról a nevelési kérdésről a környezetünkben rengeteg különféle vélemény, tanács születik – és persze mindenki tudja, jobban tudja, és csak a saját elveit ismeri el érvényesnek. Nem könnyű a különféle nézetek közt eligazodni, kiválasztani az élethelyzetünknek, értékrendünknek, temperamentumunknak megfelelőt, a mi családunkra, gyerekünkre szabottat.

A gyermeknevelés olyan terep, ahol saját megtapasztalásaink (sem a gyerekkori emlékek, sem a jelen érzelmi élményei) nem megkerülhetők. Gyermekünk adott életszakaszának problémái mintha nagyítón keresztül, sűrítve kerülnének újra szemünk elé, megmozgatva saját felnőtt életünk, identitásunk kialakultnak hitt rendszerét. Mérlegre tehetjük korábbi nézeteinket, szüleink módszereit, aktuális értékrendünket, és még a közösségeket is, amikhez eddig tartoztunk.

Az eligazodásban jól jön a segítség. A rengeteg (gyakran kéretlen) tanácsadó lehet erőt adó támasz, de bizony összezavaró tényező is. Ha sikerül saját személetünkhöz közel álló, hiteles szakembereket, szakirodalmat találnunk a minket foglalkoztató témában, az nagy segítség lehet a nehéz témákról való gondolkodás, nevelőtársainkkal alakított párbeszéd során. Mára sok fórumon – plébániákon, egyházi fenntartású pedagógiai intézmények szülőknek szervezett estjein, erre alakult szervezetek kínálatában, de akár az internetes megosztó csatornákon is – találkozhatunk hiteles, az adott témában szakmailag is megalapozott módon nyilatkozó szakemberek előadásaival. Különösen értékesek ezek az alkalmak, ha lehetőséget biztosítanak a közös megvitatásra is.

Nem kevésbé hatékony a hasonló életszakaszban járó szülőtársakkal való találkozás, megosztás is. Amikor gyermekeinket fogékony korukban hitéleti tevékenységet is folytató ifjúsági szervezet közösségeibe irányítjuk, nem csak az ő optimális fejlődésükről, a családunk számára fontos értékeket osztó kortárs közösségről gondoskodunk, hanem magunk, szülők számára is támaszt adó, a nehézségeket közösen megoldani próbáló közeget találhatunk. A gyermeknevelés során kevés az előre teljes biztonsággal eltervezhető folyamat, az egyszer s mindenkorra kikristályosodott és mereven követhető elv – sokkal inkább folyamatos megfigyelés, ráhangolódás, párbeszéd és utánigazítás dinamikus folyamatában él szülő és gyermek.

Bizonyos intézmények és szervezetek lehetőséget biztosítanak személyes (szülő)konzultáció igénybevételére is.  Ezek a lehetőségek akkor is jól jönnek, ha bizonytalanok vagyunk, vajon gyermekünk aktuális elakadása igényel-e szaksegítséget (pszichológus, fejlesztőpedagógus, stb. segítségét).

A pszichológia vagy pszichoterápiás segítséget a gyakran hallott nézetekkel ellentétben nem csak akkor lehet igénybe venni, ha valami nagy katasztrófa fenyeget. Olykor néhány alkalom, a helyzetre való más perspektívából való rátekintés, néhány jól megfogalmazott új kérdés is elképesztő megkönnyebbülést hoz, előrelépést eredményez, új lendületet ad.

A legnagyobb rugalmasságra természetesen a kamasz korú gyerekek mellett van szükség. A folyamat annyiféleképp futhat, ahány serdülő él a Földön. A szülők jellemzően azt tapasztalják, hogy gyermekük kamaszodása megállíthatatlan erővel alakítja át a korábban kialakult módon működő kapcsolatokat a családban. Mindez rengeteg önreflexiót, sok tanakodást és beszélgetést igénylő folyamat. Ám bármilyen elkötelezettek is a szülők, tapasztalniuk kell, hogy jelenlétük nem old meg mindent – hiszen épp az eltávolodásban, a családon kívül talált példaképekkel, értékekkel való találkozásban vagy konfrontálódásban forr ki az az új, felnőtt identitás, amelyre a fiatal felnőttnek majd szüksége lesz. Ebben az időszakban meg kell küzdeni a szülőktől való eltávolodás, a társadalomban való önálló helytállás, az éretté váló szexualitás nehéz témáival. Mindezt immár nem a szülők tudják a legjobban irányítani: a fiataloknak olyan lehetőségekre van szüksége, amelyek fórumot biztosítanak a nehéz témákról való gondolkodásnak, a mások élményeivel való találkozásnak akár a legrizikósabb témákban is – de megtartó, biztonságos keretek közt. A szülők feladata ebben az életszakaszban már inkább a háttérből figyelés, a párbeszédre való készenlét, a saját értékeik hiteles „élése”, a mindenkor elérhető jelenlét lesz.

Oldalunkon elérhetőek jó gyakorlatok a szexuális nevelés terén, a környezeti nevelésre, környezettudatosság kialakítására vonatkozóan, sőt, akár a kortárs segítés témáiban is, a kamaszok egymás közti kapcsolódásainak erőforrássá válását elősegítve.

Szintén speciális kihívást jelent az eltérő fejlődésű gyermekek nevelése. A sajátos nevelési igény (SNI) diagnosztikájának fontos szerepe van abban, hogy a gyermekek időben hozzájuthassanak a korai fejlesztéshez. Magyarországon ezt a feladatkört a járási, illetve megyei szintű Pedagógiai Szakszolgálatok látják el. Ha a védőnő, gyermekorvos, óvodapedagógus, iskolapedagógus jelzi, hogy a gyermek fejlődésében probléma mutatkozik, a szülő engedélyével, első lépésként alapszintű diagnosztikai intézménybe, a járási tankerületi Pedagógiai Szakszolgálathoz (korábbi nevelési tanácsadók) irányítják a gyermeket. Itt sor kerülhet a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség (BTM) megállapítására vagy kizárására és az ehhez kapcsolódó felülvizsgálatokra. A BTM-es tanuló fejlesztő foglalkoztatásra jogosult, ami kizárólag integrált oktatás keretében valósítható meg. Ha a tankerületi szakértői bizottság megítélése szerint a gyermeknél a sajátos nevelési igény valószínűsíthető, akkor a megyei/fővárosi, illetve országos illetékességbe tartozó Pedagógiai Szakszolgálatok átfogó vizsgálatokat végeznek. Ezután megállapítják, kizárják, esetleg felülvizsgálják az értelmi vagy tanulásban akadályozottság tényét, meghatározzák a fejlesztés irányát. A szülőkkel egyeztetve kijelölik a fejlesztés színhelyét, ami történhet integrált vagy szegregált szakintézményben is. Az állam által biztosított lehetőségek mellett magán, és egyházi fenntartású intézmények, központok is elérhetőek, ahol egyéni, vagy csoportos fejlesztő programok vehetők igénybe.