Függőségek

Függőségnek nevezzük azt az állapotot, amikor a személy a mentális jólléte, viszonylagos egyensúlya megtartásához, saját belső készségek hiányában valamely külső „megerősítőt” használ. Ez a „megerősítő” lehet: alkohol, drog, gyógyszerek, dohány vagy éppen valamely viselkedés.

Viselkedési függőségnek nevezzük az az állapotot, amikor a személy mentális jólléte, egyensúlya egy viselkedés rendszeres ismétlésétől válik függővé. Ez lehet: vásárlás, túlzott sport, szex, pornó, játék és/vagy internethasználat, de ide sorolhatjuk az étkezési zavarokat is: túlzott, már kényszeres fogyókúra vagy a túlevés: „bánatában eszik”, „unalmában eszik” stb..

A különböző kábítószerek, alkohol és a dohány rendszeres túlzott használatához a szervezet hozzászokik, az agyban is elváltozásokat okoznak, főleg az örömképesség, a frusztrációtűrés és a motivációs rendszert érintően. Így a függőségek érintik a testet és a pszichét is.

Addikcióról akkor beszélünk, ha a szerhasználat vagy viselkedés mértéke a személy mindennapi életének minőségének és gyakran általános egészségének fokozatos romlását okozza, de a személy mégsem képes az adott szer használatával vagy a problémákat okozó viselkedéssel felhagyni.

Természetesen a szenvedélybetegséggel küzdő ember segítéséhez is az ő saját döntése, akarata szükséges, melynek változásában családja környezete viszonyulása, megfelelő támogatása meghatározó lehet. Ha függőséggel küzdő hozzátartozónknak keresünk segítséget, érdemes családkonzultációs/családterápiás ellátást biztosító és szenvedélybetegek hozzátartozóinak szervezett csoportokat is működtető intézményeket felkeresni. Egyházaink a szenvedélybetegséggel való megküzdéshez többszintű, a függőség mértékéhez igazodó teljes intézményrendszereket működtetnek.

A szenvedélybetegségnek jellemzően van sajátos, a kapcsolati létet (a kötődés bizonytalanságából eredően) érintő működési nehézsége, melynek segítése a függőséggel küzdő ember terápiájának egyik fontos feladata. A velük való bizalommal telített kapcsolat kialakítása többszörösen is nehéz, személyes kapcsolataik sokszor fájdalmas élményekkel terheltek, melynek feldolgozása a jobb családi és párkapcsolati élet kialakítása érdekében, terápiás munkát igényel.

Külön kiemelnénk jelen világunk már-már nélkülözhetetlen kedvenceit: a különböző „kütyüket”. Ezek a mindenféle „okos” eszközök kétségtelenül megkönnyítik mindennapi életünket, de a hozzájuk való viszonyulásunk, a velük eltöltött idő mértékében könnyen lép át a tőlük való függőségbe. Állandó információ- és feszültségéhségünk, a szintén jogos kapcsolatigényünkkel motiválják a használat gyakoriságát. Mivel azonban ezek a szükségleteink ezen a módon nem elégíthetők ki teljes módon, (a csak Facebook-os kapcsolataink ráadásul nagyon becsapósak, hiszen csak a mutatott képet ismerjük meg a másik emberről) valójában állandó használatuk csak a frusztrációnk növekedését fogja eredményezni, ami viszont még több, egyre kényszeresebb használatra sarkall – ez a „mintha-jóllét” pedig a függőség kialakulásának a csapdája.