Borítókép

Nemrég hallottam az idén ötéves Viator Egyesületről és az általuk szervezett úgynevezett Living Hikes, azaz Éltető Túrákról, valamint a november 20-ai első, kizárólag férfiaknak szóló önismereti túrájukról.

A szervezet holnapjának megfogalmazása szerint „az egyesület fontos küldetésének tekinti, hogy hidat képezzen különböző hitű, világnézetű és életállapotú emberek, valamint egyházi, civil és egyéb szervezetek között, együttműködjön hiteles lelkiséget élő közösségekkel, szerzetesrendekkel”.

 

Kíváncsi voltam mindennek a gyakorlati oldalára, és kifejezetten a férfi önismereti túra részleteire, ezért megkerestem Molnár András József egyesületi elnököt, aki összekötött a túra ötletgazdáival, Maklári Lászlóval és Kovács Gáborral.

Molnár András elmondása szerint a Viator Egyesület mindig is kereste az innovációt, így a különböző lelki témákkal való aktív, mozgásos, természetben zajló foglalkozás régóta jelen van a programjaik között, az utóbbi időben pedig nagyon határozottan elmozdultak afelé, hogy megtartva bizonyos vallási jellegű programokat, olyan irányba nyissanak, ahol a lélekkel keresztény alapokon, de nem vallásos szempontból foglalkoznak – így programjaikat felekezettől és világnézettől függetlenül, bárki számára fel tudják kínálni.

Ennek keretében született a Living Hikes, azaz Éltető Túrák nevű változatos programsorozat, amelyben a felfedezőtől kezdve – ami egy nagyszerű együttlét és egy tájnak a megismerése – egészen a mély, önismereti túrákig sokféle program megtalálható. Felmerült az is, hogy a túráikat különböző témák mentén szervezzék, s mivel már volt női önismereti túra, adta magát, hogy legyen egy férfi önismereti túra is.

„Magam is vezettem már férfi zarándoklatot Papp Miklós atyával, sokat foglalkoztam férfi lelkiséggel, vannak kedvenc könyveim is a témában, de úgy gondoltam, hogy egy ilyen túra szervezéséhez kevés vagyok, mindenképpen kellene szakmai támogatás is. Nagyon örültem, hogy Gábor és Laci elvállalták és elindították. Lacival régóta dolgozunk együtt a Viatorban és jó barátságban is vagyunk, Gábort pedig szakmailag nagyra tartom. Ez az első kis létszámú, öt plusz kétfős túra volt, amin résztvevőként voltam jelen, és nagyon jól éreztem magam, ezért nyitott vagyok arra, hogy majd folytatódjon, illetve további témákkal színesedjen és gazdagodjon.”

László informatikus, az egyesület aktív tagjaként már több Viator programon, például túrajelzések festésében és túrákon is részt vett, de ez az első túra, amit maga szervezett: „Informatikusként régóta foglalkoztat, hogy az emberekkel is szorosabbra fűzzem a kapcsolatom, a természettel pedig már régóta szoros kapcsolatban élek, így a túra szervezése olyan együttállás volt, mintha nekem találták volna ki, nagyon szívesen fektettem bele időt és energiát.

Saját magam számára is nagyon fontos volt a férfi identitásom megtalálása, családon belül is, és barátokkal is beszélgetve, éreztem már magamban annyi biztonságot, hogy ötleteimet, gondolataimat másokkal is megosszam, hogy az ő épülésükre is szolgáljon.”

Gábor iskolapszichológusként dolgozik, alapvetően kamaszokkal, de pedagógus tréningeken és magánrendelésen felnőttekkel is. A túra társszervezésére András kérte fel – ismerte őt korábbi szakmai rendezvényekről –, amit örömmel vállalt el. Lacit nem ismerte, akkor találkoztak először, amikor együtt bejárták a túraútvonalat és együtt kitalálták az egész koncepciót.

„Lacinak volt egy túraötlete, és azt végigjárva, gyakorlatilag akkor és ott találtuk ki az adott tematikát, a természet nyújtotta lehetőségeken és szimbólumokon keresztül. Szabad kezet kaptunk Andráséktól a téma kitalálásában is, így lett a túra címe Biztosan a bizonytalanban, de nemcsak ezzel foglalkoztunk, hanem sok más témát is érintettünk. A túrának nem volt egy tervezett íve, felfutása és lecsengése, de utólag visszatekintve kiderült: mégis volt.”

László elmondása szerint úgy építették fel a túrát, hogy az ne teljesítménytúra legyen, hanem egy mindenki számára járható olyan út, amelyben fizikai és lelki magasságok is vannak: Piliscsévről indultak reggel 9-kor, délután 3-kor érkeztek vissza, ez körülbelül 11 km, 200 m körüli szintemelkedéssel. Minden megállónál volt egy feladat, két megálló között az út során pedig vagy párban lehetett beszélgetni, vagy saját gondolataikkal elfoglalva csendben haladni.

„Volt egy meredek szakasz, ami után mindenki hangosan szuszogott, és akkor azt kértem tőlük, ezt most használjuk ki egy pihenésre, és azalatt gondoljuk végig, az életünkben mik azok az események, amiben tényleg meg tudunk pihenni és fel tudunk töltődni. Amikor megosztottuk egymással, nagyon jó gondolatok jöttek elő; én időnként úgy éreztem, mintha egymás gondolataiban olvasnánk, egymás szájából vennénk ki a szót.”

A ferfiakklubja.hu teljes cikke ITT olvasható végig.

Forrás: Férfiak Klubja Magazin
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Kép forrása: ferfiakklubja.hu