Vannak, akik nem tudnak, nem mernek vagy nem akarnak problémáikról ilyen keretek között beszélni - számukra hozták létre a Babasiratót. A szülők és nagyszülők virtuális emlékfalon vehetnek búcsút a meg nem született gyermekektől.
A honlapon a gyászolók útmutatót kapnak ahhoz, hogy önsegítő módon elkezdhessék veszteségük feldolgozását.
Ítélkezésmentes, együttérző és támogató közösség segíti Kárpátalján a gyermeküket elvesztőket. A szolgálat kezdeteiről Palojtay Márta, a Család és Élet Egyesület vezetője beszélt portálunknak.
„2008-ban Majnek Antal püspök elküldött egy lourdes-i életvédő konferenciára, ahol először találkoztam az abortuszt illetve vetélést átélt nők lelkigondozásának, támogatásának témájával. A szakmai találkozó után úgy gondoltuk, hogy érintettség és megfelelő tudás és tapasztalat hiányában a megelőzéssel és az életvédelemmel foglalkozó szervezetet alapítunk, a terápiás résszel nem foglalkozunk.”
Annyit mégis megtettek, hogy próbáltak szakembert keresni a veszteséget elszenvedők számára, aminek az lett a vége, hogy a gyászfeldolgozásban már tapasztalattal rendelkező Kovács Ferenccel és feleségével, Treer Máriával közösen lelkigyakorlatot szerveztek a gyermeküket elvesztőknek Kárpátalján. Később egy helyi atyával és néhány segítővel rendszereződött a szakmai munka ezen a területen is,
ma már több száz nő története, gyászfeldolgozása van a segítők szívében és tapasztalataik között.
A Babasirató virtuális emlékfalat is ezeknek a találkozásoknak, beszélgetéseknek a nyomán hozták létre. A Babasirató nemcsak egy oldal az interneten, ahol szívszorító, megható üzenetekben búcsúznak babáiktól anyák, apák, nagymamák és nagyapák, hanem egy támogató sorstársközösség is.
A gyászolók itt azzal szembesülnek, hogy nincsenek egyedül a tragédiájukkal, érzéseikkel, problémáikkal.
Palojtay Márta elmesélte, hogy a Babasiratót azután hozták létre, hogy megtapasztalták, milyen sok érintett nő nem jut el a lelkigyakorlatra részben a fizikai távolság miatt, másrészt, mert nehéz összeszedniük a bátorságot ahhoz, hogy elmenjenek egy helyre, ahol mások előtt felvállalják, hogy abortuszon vagy vetélésen estek át.
Márta elmondta, mióta ezzel a területtel foglalkozik, árnyaltabban látja a képet.
Szinte soha nem találkozik olyan terhesség-megszakítással, ami szabad, informált döntés eredménye lett volna, sokszor a nőkre nehezedő óriási nyomás, kényszer áll az abortuszok hátterében. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bármilyen körülmények között megengedhető lenne…)
A virtuális fal önsegítő módon indítja el a látogatót a gyászfeldolgozásban. A Babasiratón látja, hogy nincs egyedül, a „Mit érezhetsz” menüpontban összegyűjtötték azokat a közös tapasztalatokat – érzéseket, reakciókat -, amelyeket a veszteséget elszenvedők átélnek.
A szakember a nehézségek ellenére is leginkább a lelkigyakorlaton való részvételt javasolja a nőknek, hiszen számos gyógyulás történik ezeken a közösségi alkalmakon.
Megváltozott sokak élete a lelkigyakorlatok után, mélyen megyünk le a problémák gyökeréig és közösen azt látjuk, tapasztaljuk meg, hogy Isten gyógyít. Ahogy valaki fogalmazott: Mintha nagyon gyengéden kivették volna a szívemet és megoperálták volna
– értékelte az eddigi lelkigyakorlatokat az életvédő szervezet vezetője.
Sokszor halljuk, hogy a nők azt gondolták, hogy csak ők szenvednek a gyermekük elvesztése miatt és nem is tudnak róla, hogy a környezetükben is vannak sorstársaik. Mivel ez a téma tabu a társadalomban, sokan - valahol magányosan és titokban - szenvednek. Az okokról Palojtay Márta azt mondta: „Elfutunk a fájdalom helyéről, mert tehetetlennek érezzük magunkat. Nem merünk ott maradni a szenvedővel, mert nem tudjuk, hogy mit mondjunk, mit tegyünk. Nehézséget jelent megtartani egymást ebben a fájdalomban, ezért inkább magára hagyjuk a másikat.”
A szakember árnyalta a helyzetet azzal is, hogy sokszor előfordul, hogy a nő zárkózik el az együttérzéstől, mert az anyasága kudarcaként éli meg a veszteségét.
„Az abortusz vagy vetélés miatt meghalt babák gyászolása sokkal nehezebb a hagyományos gyászfolyamatnál, mert főleg az első esetben rejtett, tiltott a gyász. Hiányoznak azok a szertartások, amelyek segítik a gyászfeldolgozást. Nincsen látható test, sokszor neve sincs még a babának, nincsen szertartás, nincsen társas támogatás, együttérzés és vigasztalás, amikor lehet sírni, feketébe öltözni. Nincs egy hely a temetőben, ahová ki lehetne menni.”
Az Egyház is sokáig tehetetlenséget mutatott ebben a témában. Hiányoztak a válaszok arra, mi történik ezekkel a gyerekekkel. „Egy ideig létezett az úgynevezett limbus-elmélet arról, hogy van egy köztes hely, ahová a meg nem keresztelt gyermekek kerülnek. Később az Egyház kimondta, nincs ilyen.
Szent II. János Pál pápa az Élet Evangéliuma enciklikájában leírta, hogy ezek a gyermekek az Úrban vannak.
Ez nagyon vigasztaló valamennyi érintett számára. Attól kezdve, hogy meg tudja nevezni az Egyház, és ezáltal mi magunk is, hogy a kisbabánk Istennél van, ettől kezdve könnyebbé vált minden.
Az Egyház úgy gondolkodik a meg nem született gyermekekről, mint olyan lelkekről, akiknek örök életük van. Amikor ezt megértjük, akkor tudunk elkezdeni beszélni róluk” – foglalta össze Palojtay Márta.
A szakember elmondta, hogy a legnagyobb feladat az, hogy elérjék, hogy az anya képes legyen megbocsátani önmagának. Azt is nehezen fogadják el, hogy a bűnüket Isten megbocsátja, az pedig még nehezebb számukra, hogy önmaguknak megbocsássanak. Nemcsak abortusz, hanem vetélés esetén is sokszor előfordul, hogy az anya önmagát vádolja, ha korábban ment volna orvoshoz, ha nem emelte volna fel a vödröt stb...
A kudarcot, hogy nem tudták kihordani a gyermeküket, nehéz megbocsátani maguknak.
„A lelkigyakorlatokon oldódnak ezek a feszültségek. Végigmegyünk a gyászfolyamaton: nevet adunk a babáknak, megszólítjuk és elbúcsúztatjuk őket. A sorstársi közösségben az érintettek végre kimondhatják az érzéseiket, történik egyfajta kiengesztelődés Istennel, a gyermekkel és önmagával és a többi emberrel is, akinek érintettsége volt.”
Palojtay Márta elmondta, hogy a lelkigyakorlaton résztvevők Istenképe megváltozik. Ez azután történik, hogy megtapasztalták: elmondhatták a történetet, amelyet életükben a legrejtettebbnek, a legfájdalmasabbnak, legszégyellnivalóbbnak tartottak, és ez mégsem járt együtt a szeretettség elvesztésével. Így könnyebben eljutnak ahhoz, hogy megbékéljenek önmagukkal és ne vetítsék ki a fájdalmukat a kapcsolataikra, a többi emberre.
Ha Isten így is, akkor is szeretett, akkor én is megbocsáthatok magamnak. És ha magamra nem kell haragudnom, akkor a többieket is sokkal könnyebb szeretnem úgy, ahogy vannak.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Novák Alíz
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.