Gondoskodás vagy önfeláldozás?

Talán a legnehezebb döntés egy család életében az, amikor az idős hozzátartozóról kell gondoskodni, és ezt a gondoskodást már nem tudja a rokonság, a szűk család megoldani.

Mi ilyenkor a felelős gondolkodás? Mi történik akkor, ha nem csupán az idős korból fakadó korlátokat kell megoldani, hanem a demencia és az Alzheimer-kór is nehezíti a helyzetet?

A soproni Szent Benedek Idősek Otthonának vezetőápolója, a Katolikus Szeretetszolgálat külső szakértője vezet végig minket ezen kérdések megválaszolásában.

Hazánkban is – ahogy világ nagy részén - kiszorult a többgenerációs családmodell, valamint általánossá vált a nők munkavállalása is. Mindezek közrejátszottak abban, hogy míg a gyermekekről való gondoskodás, nevelés hagyományos és értékes funkciója megmaradt a család keretein belül, addig az idős szülőkről, nagyszülőkről való gondoskodás fokozatosan kiszorult onnan. És miközben ezt a funkciót részben az állami szociális és egészségügyi háló, részben egyházi és magánintézmények, szervezetek vették át, valahogy mindig felütik fejüket az előítéletek.

Mind a mai napig él az a fajta megközelítés, hogy nem szép dolog egy idős, beteg embert intézményben elhelyezni.

Másrészt maguk az érintett hozzátartozók is időnként fenntartással viseltetnek az intézmények iránt. Nagyon sok kérdés felmerül ilyenkor: tudnak-e valójában odafigyelni a szeretett személyre? Tudnak-e róla gondoskodni? Ha már elindult a demencia folyamata, akkor hogyan fogja viselni a beköltözéssel járó változást?

A társadalom elöregedése magával hozta azt a felismerést is, hogy az idős személyek maguk döntenek úgy, hogy intézményi keretek között élik az életüket. Ez talán az egyszerűbb helyzet, hiszen ilyenkor ők keresik meg a számukra legszimpatikusabb otthont, ahol számos kikapcsolódási lehetőség, szervezett programok, folyamatos orvosi ügyelet, ápolási lehetőségek és adott esetben teljes ellátás is várja őket. Ilyenkor ők döntenek úgy, hogy akár házaspárként, akár egyedül, de idősotthonban élik le az életüket.

A nehezebb helyzet viszont az, amikor az idősödő rokon testi hanyatlását szellemi hanyatlás is kíséri. Mi is tulajdonképpen ez a folyamat?

A demencia magában foglalja többek között a szellemi képességek, és funkciók hanyatlását, a viselkedés megváltozását. A demenciával élők emlékező és tájékozódó képessége fokozatosan gyengül, gondolkodásuk tompul.

A tünetegyüttes hátterében közel száz betegség állhat, az agyi érkatasztrófán (Stroke), fejsérülésen át egészen a sokak által ismert, máig tisztázatlan hátterű és gyógyíthatatlan Alzheimer-kórig, mely a demenciák kétharmadáért felelős. Bár az okok sokfélék lehetnek, a demencia fokozatos előrehaladásával az érintett egyre inkább elveszti önellátó képességét, ápolásra, gondozásra szorul.

A demencia folyamatának három nagy fázisa van:

• Az első, enyhe fokú szakaszban történő felismerés a legideálisabb.

Ebben a stádiumban jelentkezik a kisfokú, de rendszeresen visszatérő feledékenység, felmerülhetnek kisebb személyiségbeli eltérések is. A memóriazavart az érintettek hajlamosak bagatellizálni. Megesik, hogy elfelejtik, vagy csak nehezen tudja felidézni egy ismerős, vagy akár rokon nevét, nem végzik el a napi rutinhoz tartó műveleteket (például napokig ugyanazt a ruhát hordja), esetleg elhagy kisebb tárgyakat (jellemző példa lehet a kulcsok elvesztése, a kapukód elfelejtése, stb.)

Az ilyen tünetek észlelése esetén első lépésként fontos az érintettet jól ismerő háziorvoshoz fordulni. Az orvos segíthet tisztázni, hogy mi áll a tünetek hátterében, illetve elvégezhet memóriatesztet is. Szükség esetén további vizsgálatok céljából szakorvos felé irányítja a beteget. Ha ebben a stádiumban igazolódik a demencia, akkor gyógyszeres kezelésekkel és az aktivitás megőrzésével sokáig késleltethető az állapotromlás.

Nagyon hasznos ebben a szakaszban, ha az érintett csatlakozik a lakóhelyéhez legközelebb eső Idősek klubjához, érdemes betársulni egy kiránduló közösséghez, Senior örömtánc klubhoz. Ezekkel a foglalkozásokkal a demencia folyamatai késleltethetőek, az állapot szinten tartható.

• ,,Ködös napok” - a középső fázis

Erre a szakaszra a korábbi tünetek fokozódása jellemző. Az ítélőképesség romlik, a tájékozódási képesség nagymértékben sérül. Az elkóborlás, eltévedés veszélye ilyenkor a legnagyobb. A személyiség – a családtagok számára nehezen feldolgozható módon - változik, a szeretett szülő, nagyszülő viselkedésében megjelenik a bizalmatlanság, nemegyszer téveszmék ütik fel fejüket. Ilyenkor fordul elő például, hogy egy régen meghalt, közeli családtagot élőnek hisz.

• ,,Őszi fagy” – harmadik fázis

Az érintettek nagyon gyakran elvesztik beszédképességüket, fizikai állapotuk, mozgásuk romlik. Többnyire már legközelebbi hozzátartozóikat sem ismerik fel. Hatalmas próbatétel ez az időszak az őket körülvevő, gondozó családtagoknak. Szakemberként úgy gondolom ezen a ponton, az intézményben történő állandó elhelyezés, a 24 órás gondozói-ápolói felügyelet nyújtja a legjobb megoldást.

Milyen lehetőségek vannak ma Magyarországon, ahol segítséget, támogatást illetve akár intézményi ellátási lehetőségeket lehet találni?

Otthoni környezetben való ellátás

A leggyakoribb megoldás az, ha a család kötelékén belül marad a gondozásra szoruló idős személy. A Katolikus Szeretetszolgálat működteti a demencia.hu weboldalt, amelyen számos információ található, amely a család minden tagja számára jógyakorlatokat, tanácsokat nyújt.

• Hogyan kommunikáljunk a demens személlyel?
• Hogyan tudom úgy segíteni, hogy ő is biztonságban érezze magát, ne fenyegetésnek fogja fel a helyzetet?
• Hogyan tudom rávenni a mindennapi tevékenységek elvégzésére?

Nem csupán a felnőttek, hanem a gyermekek, kamaszok számára is színes, példákkal tarkított munkafüzetek adnak konkrét tanácsokat, gyakorlatokat.

Pár tanácsot mi is összegyűjtöttünk:

• Hogyan célszerű a demenciával élővel kommunikálni?

Hanghordozásunk legyen gondoskodó, megnyugtató, tartsunk szemkontaktust. Fontos az érintés, ügyeljünk testbeszédünkre. Ne érveljünk, ne vitatkozzunk, hisz míg mi gondolataink mentén érvelünk, őket érzéseik vezérlik!

• Hogyan vehetjük elejét az eltűnésnek, elkóborlásnak?

A kommunikációs zavarokon túl a hétköznapok másik problémája lehet az eltévedés, elkóborlás. Nagyon gyakran érzik úgy az érintettek, hogy kötelezettségeik vannak. Felidéződnek a régmúlt emlékei, az iskolás évek, a munkahely, vagy akár a katonaévek. Mindezek indokul szolgálnak a valójában céltalan bolyongáshoz.

Fontos, hogy az érintettnél legyen személyazonosságot igazoló dokumentum, vagy akár azonosításra alkalmas karszalag, a hozzátartozók telefonszámával, elérhetőségével. Ugyanilyen lényeges, hogy a lakókörnyezetben, lakó közösségben legyen azzal mindenki tisztában, hogy elkóborlásra hajlamos személy él köztük.

• Hová tettem?

A beteg hajlamos lehet a pakolásra, rejtegetésre, gyűjtögetésre. Fontos, hogy a környezetében ne maradjanak elöl fontos okmányok, tárgyak (például kulcsok). Érdemes átnézni rendszeresen a lakókörnyezetet is, hiszen nem egyszer a demenciával élők rejtekhelyeket alakítanak ki, ahol aztán felhalmozódnak az elveszettnek hitt tárgyak. Könnyen meglehet, hogy a pakolás pótcselekvés, az érintettnek fájdalmai vannak, éhes, azonban nem képes problémáját megfogalmazni.

Szociális ellátási lehetőségek

A különféle méretű, lakosságszámú települések szociális ellátáshoz kapcsolódó kötelezettségeit törvény szabályozza, érdemes a lehetőségeket mindig az adott településen feltérképezni.

A demenciával élő személy ellátásához az állapot enyhébb fázisában, házi segítségnyújtás keretében kérhetünk támogatást, a háziorvos bevonásával. Amennyiben az állapot indokolja, az ellátás házi ápolás keretei közé kerülhet. Ezekben az esetekben a rászoruló saját környezetében marad, a családot ugyanakkor tehermentesíti az őt segítő, felügyelő gondozószemélyzet.

Szintén segítséget jelenthet az idősek nappali ellátása / idősek klubja. Ezeken a foglalkozásokon képzett szakemberek célzottan olyan feladatokat, programokat szerveznek, amelyek segítik a demenciával élő személyek állapotának szinten tartását: különféle kézműves foglakozások, rejtvények, fejtörők, népdalok és ritmusok éneklése, fényképekről való beszélgetés, közös emlékidézés.

**************************************************************************************

Nehéz döntés, ha a minket nevelő szülő, támogató nagyszülő fizikai vagy szellemi állapota miatt felmerül, hogy otthoni környezetéből kimozdítva, intézményi keretek között töltse hátralévő napjait.

Azonban abban az esetben, ha

- az állapota miatt már ön- vagy akár közveszélyessé válik a demenciával élő

- vagy az őt körülvevő családi/rokoni közösség működését veszélyeztetik az állapottal járó terhek,

akkor – szakmai véleményem szerint - egyszerűen nincs más felelős döntési lehetőség, csak az intézményi elhelyezés.

A döntés nehézségén túl az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy jelenleg kevés az idősellátással foglalkozó, bentlakásos intézmény. Érdemes minél több lehetőséget megtekinteni, akár személyesen, akár az interneten, prospektusokon keresztül. Az intézmények nagy részében ma már külön egységekben, úgynevezett „demens részlegeken” látják el az érintett rászorulókat. Ezen egységek közös jellemzői az ingergazdag, egyben biztonságos környezet, a fokozott jelenlét a szakemberek részéről, valamint a speciális, ingert biztosító és szintentartást segítő szabadidős programok.

Érdemes még azt is megfontolni, hogy szeretnénk-e egyházi intézményt választani, hiszen a lelki programokon kívül az egyházi év íve, annak gazdagsága is megjelenik a mindennapokban. A közösen megélt imák, szentmisék, ünnepek pedig sokszor a jól ismert biztonságot is jelentik az itt élőknek. Kiemelendő tényező még az is, hogy az egyházi fenntartásban lévő intézmények jellemzően külön figyelmet tudnak fordítani a munkatársak, az ápolók/gondozók mentális egészségére is.

Nagyon fontos megemlíteni a hozzátartozók szempontjait is, hiszen nagyon sok kérdés, akár lelkiismeretfurdalás, neheztelés is előjön ezekben a kritikus helyzetekben. Javaslom, hogy rendszeresen kommunikáljunk az intézménnyel. Minden ápoló és gondozó nyitott arra, hogy a kételyeinkre és a kérdéseinkre válaszoljon. Rákérdezhetünk az ápolási folyamatokra, az ellátás részleteire, a biztonsági intézkedésekre.

Maguk a családtagok is egyfajta védelemre szorulnak, nem segítenek azzal idős hozzátartozójuknak, ha maguk is beleroppannak a problémába, mert így nem áldozatot hoznak, hanem feláldozzák magukat.

Szintén fontos hangsúlyozni azt, hogy ezek az intézmények speciálisan úgy vannak kialakítva, hogy a demenciában szenvedők életkörülményeit, biztonságát elsődleges fontosságúnak tartják. Egy családi ház, egy lakás nem alkalmas arra, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljenek.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Németh Zoltán vezetőápoló - A Katolikus Szeretetszolgálat külső szakértője