K.L.: Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelősége keretében 393 hitoktató munkájára látok rá. A gyerekek többsége a kötelező hit- és erkölcstan oktatás kapcsán kerül be a mi rendszerünkbe, ők KLIK-es iskolákban tanulnak, de mi tartjuk nyilván az egyházi iskolába járó gyerekeket is. Találkozunk még a gyerekekkel az óvodás hittanon és a plébánián is. Hála Istennek nagyon sok plébánia van, - ha nem is teljes lefedettséggel, mint a közoktatás -, ahol biztosított a hittan, főként a szentségre való felkészítés. Sajnos sokuk nem jár minden héten templomba és ez az arány sajnos a felekezeti iskolákra is érvényes. A hitoktatás gyümölcse viszont, hogy minden évben keresztelünk hittanosokat.
P.J.: Az iskolai és plébániai hittanon, valamint az óvodában találkozom a gyerekekkel. A családi háttér nagyon változó. A két véglet, ahol még a szülők sincsenek megkeresztelve, és a gyerekek sem, valamiért mégis jelentkeznek, és a másik, ahol a nagy testvérek papi, szerzetesi utat választottak.
K.L.: Általában az iskolai hirdetéseken keresztül találnak meg minket a szülők és sok iskolába el tudunk menni a szülői értekezletekre is. Néhol az aktív szülők is be tudnak segíteni a toborzásban, hiszen a szülőtársak általában jóban vannak, beszélgetnek óvoda, iskola előtt míg a gyerekeiket várják. Ha ebbe a beszélgetésbe bele tudják szőni a hitoktatás témáját, annak biztosan lesz gyümölcse. Jövőre szervezünk egy továbbképzést, ahol egy kommunikációs szakember segítségével próbáljuk megtalálni, hogyan, hol, milyen üzenettel érdemes megjelennünk. Mi a világ ingerküszöbe, hogy jobban felfigyeljenek ránk? Jelenleg közvetve tudunk leginkább eljutni azokhoz a rétegekhez, akik nyitottak a hittanra, de szükség van további motivációra is, hogy be is írassák a gyerekeket.
P.J.: Egy következő lépcsőfok, hogy a gyerek révén az egyháztól távolabb álló család is megérintődik, és a szülő is jelentkezik a szentségekre. A hitoktatás így a szülőknek is lehetőség, látják, hogy a gyerekek szívesen jönnek, szeretnek minket. Így ők is bevonódnak.
K.L.: Legtöbbször azzal találkoztam, hogy a szülő érzi, valami hiányzik az életéből, valamit rendbe kellene tenni. Egy hitoktató sokszor találkozik azzal, hogy a szülőnek szüksége van segítségre. Azt gondolom, nagyon sok szülő szíve mélyén ott van az Isten utáni vágy. A gyerek által elindul, és ő is látja, hogyan mehetne az Istennel tovább. A gyerekkel könnyebb elmenni misére. Majd rájön, hogy erre neki is szüksége van, megszólítva érzi magát. Ha egyszer rálép erre az útra, akkor már megy, csak az első lépés nehéz.
Hogyan lépjek be? Kihez szóljak? Nem ismerek senkit. Ezért mindig kérem a hitoktatókat, ha látják, hogy eljött a misére egy hittanos szülője, pár percre menjenek oda hozzá beszélgetni. Ne úgy menjen el a templomból a mise után, hogy ott volt, de igazából kicsit kívülállónak érezte magát. Szólítsák meg, hiszen igazi öröm, hogy eljött: ’De jó, hogy itt vagytok!’. Ez a kezdő lépés. A következő, hogy meg is kell tudni tartani, majd az újabb, hogy támogassuk a hitében való megerősödésben. Nem könnyű a feladat.
P.J.: Rengeteg ilyen élményem van. Kicsi gyerekekről van szó, a szülőnek hozni kell őket a templomba. Ilyenkor nagy rajtunk a felelősség, hogyan fogadjuk őket. Míg a gyerekek szaladgálnak és játszanak mise után, figyelünk, hogy a szülő ne egyedül álldogáljon, hanem legyen, aki megszólítja. A felnőttben ott van az idegenség, tanácstalanság érzése. A legtöbbjüknek, ha van is gyerekkori emlékük a nagymamától, az kikopott. Mikor mit kell csinálni a misén? Ez szorongást idézhet elő, amit oldani tudunk egy beszélgetéssel. Megdicsérni a gyermekét, elmesélni néhány iskolai élményt. Ha tényleg szeretettel fogadjuk, akkor ez nagyon szépen át tud fordulni. Lassan kialakulnak azok a kapcsolatok, amiben már örömmel ott tudnak maradni beszélgetni. Nagyon fontos, hogy a gyerekek hazaviszik az élményeket, nemcsak meggyújtják az adventi koszorún a gyertyát, hanem együtt imádkoznak a szülőkkel. Ez nagyon megerősítő nekünk is, hogy az iskolai hittannak van ereje és létjogosultsága.
K.L.: Nagyon sokat számít, ha egy plébánián adventtől húsvétig vannak programok. A meghívás az, ami segít. Gyertek, várunk benneteket. A plébánián egy jó családi nap kimondottan olyan alkalom, ami adja magát, hogy meghívjuk rá a hittanosokat, a szülőket. A meghívás meghagyja a másik szabadságát. Ha eljön, mutatja, van benne egy olyan vágy, amire lehet építeni.
K.L.: Minden plébánia próbál odafigyelni arra, hogy legyen hitoktató az óvodákban. Hála Istennek nagyon szívesen mennek óvodákba, ez egy nagyon hálás korosztály. Lényeges, hogy ez lerakja az alapokat, ahhoz, hogy a többség az iskolában majd a hitoktatást válassza. Az itt lerakott alapok stabilak. A mondókák és dalok nagyon mélyen ott maradnak bennük. Sok helyen év elején nehéz elindítani egy csoportot, alig jön össze négy-öt gyerek, de egy hónap után biztos a növekedés, mindig megugrik a létszám. Ez nagy öröm.
P.J.: Idén tanítottam először óvodában, magas létszámú csoportban. A gyermeki nyitottság itt hatványozottan megjelenik. Meglepően fontos kérdések kerülnek elő. Például a halál a nagymama elveszítésekor. A nagycsoportosokkal a legmélyebb kérdésekről is nagyon szépen lehet beszélgetni. Jól érzik magukat a gyerekek, de mi, hitoktatók is. Egészen más a légkör, mint az iskolai nyüzsgésben. Ha előveszem a bábot, a gyerek elvarázsolódik. Nagyon könnyen nyitnak.
P.J.: A teremtéssel kezdem. Honnan van a világunk? Ez egy nagy vitát indít meg. Mindenki máshogy tudja, honnan van. Annak nagyon tudnak örülni, hogy van egy mennyei Atyánk, a teremtő Isten. Ószövetséget nem tanítok, a bevezető órák után adventtel, Jézus születésével kezdem, megjelenítjük a Jézus életével kapcsolatos csodákat. A mondókák és énekek valóban annyira beléjük ivódnak, ha az utcán találkozunk, hallom, hogy rákezdenek a legutóbb tanultra. Aztán hozzák magukkal az iskolába. Szeptemberben már úgy tudunk kezdeni, hogy a csoport egy részével van egy közös tapasztalat, amit tudunk folytatni.
K.L.: A legtöbben folytatják. Az a jellemző, hogy az óvodás és az alsós hitoktató ugyanaz, minden plébánia területén erre törekszünk. Alsóban a központi elem az elsőáldozásra való felkészítés, általában a második vagy harmadik osztályban. A tananyagban sokat foglalkozunk a tíz parancsolattal és mindazzal, ami felkészít az elsőáldozásra. Szeretnénk, ha az elsőáldozás évétől a gyerekek minél inkább kötődnének a plébániához, ezért számos programot kínálunk nekik. A szülőket szülői értekezletre hívjuk, ahol el tudunk velük beszélgetni. Az elsőáldozáskor a családok mindig bevonódnak, többször jönnek a vasárnapi misére is. Ez az az időszak, amikor elgondolkoznak hiányzó szentségek felvételén akár maguk, akár gyerekeik számára. Nagyon gyümölcsöző időszak ez a plébánia életében.
K.L.: Az iskolai hittanon ötödikben, hetedikben komolyan megfogyatkoznak a csoportok. Nagyon tudnak hiányozni azok a stabil hittanosok, akik elmennek egyházi iskolába. Eltűnnek az önkormányzati iskolákból azok a családok, akiknek a föld sójának kellene lenniük. A maradék számára előnyben részesítendő a különóra, mondván a gyerek jár iskolában hittanra, minek menjen a plébániára is. Meg kell küzdeni a jelenlétért, de akik járnak, arról számolnak be, hogy nagyobb a bizalom, szabadabb, jó a légkör, és van mód azzal foglalkozni, ami a gyereket foglalkoztatja. Az is nagyon vonzó lehet, ha a teremben egy csocsóasztal is van, ahol a hittan után felszabadultan lehet játszani.
P.J.: Nekem is hasonló a tapasztalatom. A hitoktatás tananyaga alsóban nagyon szépen épül egymásra, és vezeti el a gyerekeket az elsőáldozáshoz. Hogy ők kötődjenek és megmaradjanak a plébánián – saját gyerekeimen ismertem fel ezt - hívtuk őket az iskolai hittan mellett a plébániára is. A legnagyobb változást a hetedik osztály jelenti. Más lesz a csoport dinamikája. Elment a kovász, sokszor a „szent maradékkal” missziós jellegűvé válik a hitoktatás. Váltunk, kevésbé ragaszkodunk az iskolában előírt tananyaghoz, inkább beszélgetünk az őket érintő témákról, a hitünk megélt tapasztalatairól.
K.L.: A beszélgetést segíti maga a tananyag is. Mind a dogmatika, mind az erkölcstan fontos témákat hív elő. Az egyháznak megvan a maga komoly tanítása, de ebben a korban a gyerekek számára egyáltalán nem egyértelmű, hogy ez így a jó. Ilyen korban már nagyon sok mindent észrevesznek maguk körül és vannak kérdéseik, hogy mit kezdjenek mindezzel. Az erkölcstani problémák, például a függőségek bejönnek az életükbe, ezekről nagyon fontos velük beszélgetni. Mivel a csoportok már sokkal kisebb létszámúak, élvezzük a családias légkört, és beszélgetünk.
P.J.: Ekkor már más típusú kérdések merülnek fel. Ami korábban a vallásos nevelést kapott gyerekeknek evidens volt, arra most bátrabban rákérdeznek, mert már nem ciki. Nagyon gyümölcsöző is lehet, ha tudunk igazodni ehhez az igényhez. Továbbá ez az az időszak, amikor a szülő sokkal kevesebbet tud beszélgetni a gyerekkel. Egy kis csoportban meg lehet teremteni azt a bizalmi légkört, hogy ezeket a kérdéseket valóban feltegyék.
K.L.: Úgy látom, a szülők szívesen forgatják a hittankönyveket. Nem egy szülő beül az alsós hittanórára, és azt fogalmazza meg, neki is élmény volt hallgatni. Van, aki számára ez nosztalgiázás, mások pedig, akik egyáltalán nem jártak hittanra, új ismereteket kapnak. Ez is alkalom, hogy hívjam őket a templomba. Ott előbb-utóbb megszólítja őket a családcsoport, a bibliaóra, a felnőtt hittan vagy a katekumenátus, és úgy érzik, tudnak kapcsolódni, és ez mélyebb ismeretre, elköteleződésre vezeti el őket.
P.J.: Az elsőáldozási lelkinapokon mi hitoktatók a gyerekekkel vagyunk, a plébános pedig a szülőkkel. Ez is egy lehetőség a kapcsolat elmélyítésére és közben az eddig esetleg hiányos hitismereti részek is rendszerbe foglalódnak. Még egy fontos programlehetőség a baba-mama klub, ami ma már nagyon sok plébánián működik. Sok példát látunk arra, hogy akik idejárnak, hamarabb eljönnek a templomba is, hiszen ismerős közegbe mindig könnyebb bekapcsolódni.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, Trauttwein Éva, Magyar Kurír
Szerző: Trauttwein Éva
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
