Ketten a természetben

Izgalmas, rendhagyó randilehetőséget alakítottak ki a Dunakanyarban a KétIgen Alapítvány tagjai. Ennek apropóján Kigyóssy Örssel, a szervezet programvezetőjével beszélgettünk arról, hogy milyen mítoszok élnek sokunkban a szerelemről és kitértünk arra is, érdemes-e életünk végéig a nagy Ő-nek, vagy másik felünknek gondolt személy után kutatnunk.

Ketten a természetben

Kapcsolaterősítő erdei túrára invitálják Nagymarosra a párokat. Hogyan született meg az ötlet, hogy beküldjék őket a sűrűbe?

A Házasság Hete kapcsán is megtapasztaltuk, hogy lényegesen nyitottabbak a párok a közös, játékos programokra, feladatokra, mint arra, hogy beüljenek egy hosszabb képzésre, tréningre. Nemrég olvastam egy tanulmányt, amellyel azzal foglalkozott, hogy a klasszikus terápiás helyzetek elsősorban nőkre szabottak.

A helyzet, amelyből menekülnek a férfiak ...

Milyen a férfiaknak is komfortos terápiás környezet?

Sokunk képzeletében úgy él egy terápiás helyzet, hogy be kell menni egy rendelőbe, ahol leültetnek egy székre vagy kanapéra majd a terapeuta szemébe nézve, arról kellene beszélni, hogy milyen érzéseink vannak. Ennek a szituációnak csak olyan részletei vannak, amelytől minden egyes férfi menekül, egy nőnek pedig otthonos.

Ezzel szemben vannak olyan coaching technikák, amelyek rávilágítanak, hogy különösen a kamasz fiúk, de ez a férfiakra is igaz, leginkább mozgás közben tudnak sikeresen a limbikus rendszerükhöz, az érzésvilághoz kapcsolódni. Könnyebb a férfiak számára megnyílni, érzéseikről beszélni séta közben, mint egy széken ülve. Nézzük meg, hogy a legtöbb férfi közösség, sporttevékenységek mentén szerveződik. A kocsmán kívül ezek a kapcsolódási pontok maradtak meg leginkább számukra.

Ez csak a magasztos elvi háttere annak, hogy párkapcsolat erősítő túrákat szervezünk. Fontosabb ennél az, hogy többen a KétIgenben szeretünk túrázni és megfigyeltük, hogy a párunkat is másként látjuk, velük másként viselkedünk, ha kettesben vagyunk a természetben.

Egy túra a kapcsolatépítésért

Mire számíthatnak azok a párok, akik vállalkoznak a túrára?

A nagymarosi párkapcsolat-gazdagító túra a Rákóczi út 37. szám alatt található parkolóból indul. A 4,5 kilométeres kiránduláson stációk vannak. Ezeken a pontokon, illetve ezek között a párok az induláskor kiválasztott csomag szerint kapnak feladatokat. Csomagon itt élethelyzetet értünk. Az alaptúrát mindenkinek ajánljuk, függetlenül attól, hogy csak néhány hete alkotnak egy párt vagy évek óta együtt vannak.

Ezenkívül választható egy feladatsor az összeköltözés előtt állóknak, a házasságkötésre készülőknek, a gyermekvállalást tervezőknek és azoknak is, akik hosszabb ideje élnek együtt és szeretnék felfrissíteni a kapcsolatukat.

Elsősorban nem beszélgetésre ösztönözzük a kirándulókat, hanem arra, hogy a játékos feladatok révén, a hétköznapokból kiszakadva, egy kicsit közelebb kerülhessenek egymáshoz.

Kapcsolatmentésre is alkalmas ez a program?

Nem, krízishelyzetek megoldásában intenzívebb beavatkozást javaslunk a pároknak. Ez a túra a kapcsolatok felfrissítésére alkalmas. Bátran ajánljuk azoknak, akik úgy érzik, hogy valamit szívesen tennének azért, hogy jobb legyen a kapcsolatuk, vagy akiknek egy kicsit elszürkült az életük, vagy randihelyszínt keresnek; számukra tökéletes választás a kirándulás.

Igényel komolyabb felkészülést a túra?

Másfél órás könnyű sétáról van szó, alig több mint 230 méteres szintemelkedéssel. Az indulóhelyen található egy tábla, amelyen elhelyeztünk egy telefonnal leolvasható QR-kódot. Ennek segítségével elérhetővé válik a honlap, ahol kiválaszthatják a párok, hogy melyik túrát választják. E-mailben azonnal megkapják az ehhez kapcsolódó kódot, amellyel letölthetik egyben az összes feladatot, az útvonalat, így nem lesz szükségük folyamatos internetkapcsolatra.

Mítoszrombolás a szerelemért

Kitért rá, hogy preventív jelleggel ajánlják a programot és nem kapcsolati válságkezelésre. Tekinthetjük egyfajta szimbólumnak a túrát, amely kifejezi, hogy a párkapcsolatra, mint egy utazásra is tekinthetünk, amelyen energiát fektetünk be, hogy haladjunk az utunkon és közben új élményekkel, felfedezésekkel gazdagodjunk.

Alapítványunk és programjaink arra a gondolatra épülnek, hogy a kétigenre, vagyis a hosszútávú elkötelezett párkapcsolatra nem az idő egy adott pontján egyszer kimondott kétigenként tekintünk, hanem a nap, mint nap újra és újra kimondott kétigenként. Jó lenne, ha úgy gondolnánk a kapcsolatunkra, mint lejáró hatályú igenekre, amelyeket minden nap meg kell újítani.

Biztosan hallották már azt a történetet, amelyben a székely asszony megjegyezte az urának, hogy olyan régen mondta már neki, hogy szereti. A férj erre úgy reagált, hogy 20 éve egyszer már mondta és majd szól, ha ez változik. Ezzel szemben gondolom azt, hogy a minden nap kimondott igenek a fontosak. Minden egyes pillanatban dönthetünk arról, hogy amit teszünk az erősíti vagy gyengíti a kapcsolatunkat. A prevenció fontos.

Azt gondoljuk egy nyelv vagy egy szakma kapcsán, hogy annak elsajátításához tanulás, energiabefektetés kell és csak ezután használhatjuk a tudásunk. A szerelemre valamiért, teljesen fordított módon tekintünk. Azt gondoljuk, ha szerelembe esünk, pillangók röpködnek a gyomrunkban, onnantól minden magától értetődik és nem kell semmit tennünk. Mi történik, ha már nem érezzük a pillangókat? Úgy véljük, hogy nem találtuk meg az igazit, akivel azt feltételezzük tévesen, hogy automatikusan működik minden magától. Ezt a mítoszt szeretnénk lerombolni. A szerelem olyan, mint a tandembiciklizés, egy ideig elbírja, hogy csak az egyik fél teker, a másik utazik, de ha végül mindketten abbahagyják a tekerést, idővel eldől a bicikli. Folyamatos munkát igényel, hogy mozgásban, fejlődésben maradjunk, hogy a sebzettségeink ne szakítsanak szét bennünket.

Az illúziók fogságában

Melyek azok a tényezők, folyamatok, amelyek leginkább kihívás elé állítják ma a párokat?

Rengeteg tényező hat együtt, egyidejűleg. Alapszükségletünk a kapcsolódás: a csecsemők számára ez a túlélés szükséglete. John Bowlby a ’60-as években kezdte el kutatni a kötődéseket. Azt tanulmányozta, hogy a kisgyermekek hogyan kapcsolódnak, ragaszkodnak az anyjukhoz és az ő kettejük egymásrahatása milyen felnőttkori kötődést alakít ki a gyermekben.

Arra a következtetésre jutott, ha biztonságos volt ez a korai kapcsolat, akkor az illető nagy valószínűséggel a felnőttkori párkapcsolatban is biztonságosan kötődő személyként lesz jelen. A bizonytalanul kötődők több típusát különítették el és megállapították, hogy a korai kapcsolódásaink során szerzett sérüléseik a későbbi életünkre, párkapcsolatainkra is kihatnak. Nagyon sokféle élmény él bennünket csecsemőkortól a kamaszkoron át egészen a felnőtt korunkig, amelyek mind befolyással vannak a kötődési képességünkre.

Sajnos, nem abból indulunk ki, hogy mi magunk sebzettek lennénk, hanem abból, hogy valahol az Univerzumban teremtettek nekünk egy másik felet, aki a gondolatolvasás képességével az összes szükségletünket ki tudja elégíteni. Egy olyan valakit képzelünk magunk mellé, aki ösztönösen tudja, hogy mire van szükségünk még akkor is, ha azt még mi magunk sem tudjuk. Nekünk csak annyi a feladatunk, hogy ezt a másik felünket megtaláljuk. Ezt a mítoszt nagyon károsnak tartom.

Az, hogy kezd idegesíteni, hogy a másik csak úgy ledobja a szennyesét, hogy a fogkrémes tubus közepét nyomja meg, azt sokan úgy értelmezik, hogy nem találtam meg az igazit, mert feszültség van közöttünk. Pedig ez csupán annyit jelent, hogy a szimbiotikus párkapcsolati szakaszból elérkeztek a differenciálódás szakaszába. Ez teljesen normális szakasz, egy-másfél évvel a szerelembe esés után, ha nem következne el, az nagy baj lenne, mert akkor komoly elakadás van a kapcsolatban.

Maradjunk kíváncsiak egymásra

Ha képesek vagyunk kiszakadni a leselejtezés kultúrájából, elszakadunk a szemlélettől, hogy ha valami kicsit hibás, kopott attól azonnal megválunk és a befektetett munkára és az azáltal elérhető fejlődésre szavazunk, mi a legnagyobb kihívás, amellyel egy kapcsolatban szembesülhetünk?

Az ember kapcsolati lény. Egyszerre igényli a közelséget és a szabadságot. Az ismerőst, a biztonságost, a kiszámíthatót, de egyben az újdonságot, a kockázatost, a játékosságot is. A boldog párkapcsolathoz arra van szükség, hogy mindkét fél (akár önmagában is ellentmondásos) szükségleteire megfelelő választ kapjon.

A bizalom-bizalmatlanság kérdését említettem volna, mint fő kihívást….

A bizalom az egyik kétségtelenül fontos komponense egy kapcsolatnak. A kiismerhetőség, egyértelműség, kiszámíthatóság, biztonság, megbízhatóság ugyancsak szükségesek az életünkben. Ám, ugyanakkor és ugyanennyire kell a kapcsolatba az, hogy a másik kicsit megközelíthetetlen, megszerezni való legyen. Sok terápiás módszer szól arról, hogy a szexualitás és ezzel együtt az intimitás, a testi és lelki közelség, úgy távozik egy kapcsolatból, hogy apránként elfelejtünk kíváncsiak lenni a másik újdonságaira, a még meg nem ismert részére. A programjaink keretet és inspirációkat adnak ahhoz, hogy megerősíthessük, megújíthassuk a kapcsolatunkat. Kétigennel nap, mint nap …

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: KétIgen Alapítvány
Szerző: Novák Alíz