Valami pluszt mindig tudunk adni

Borítókép

A Jó Pásztor Nővérek óbudai anyaotthona évente 200-220 bántalmazott, lakhatását elveszített anyának és gyermekeiknek nyújt átmeneti létfenntartási megoldást. Kik, milyen helyzetből érkeznek hozzájuk, milyen segítséget kapnak, hogyan élnek náluk, és milyen esélyekkel néznek a jövőbe? A Zápor utcai otthonban jártunk egy hétköznap délelőtt.

Az utcáról magas kerítésfal zárja el a tekintetek elől az otthon épületét. Az itt lakóknak, édesanyáknak és gyermekeiknek védelemre van szükségük, többségük bántalmazott kapcsolatból kerül ide. A kapuban egy kislányával érkező anyuka fut össze egy barna hajú, barna bőrű fiatal nővel. Mosolyogva üdvözlik egymást, a fiatal nő – egy madagaszkári jó pásztor nővér - tört magyarsággal a kislány hogyléte felől érdeklődik, néhány kedves szó hangzik el, majd folytatják útjukat.

Az otthon háromemeletes épületébe szépen gondozott, fás-virágos kerten vezet át az út. Sopronyi Andrea, aki a Bécsi úti otthon szakmai vezetője a társalgóba invitál. „Itt tartjuk a közösségi programokat” – mutat körbe a tágas, napfényes teremben. Játszósarok, könyvekkel, társasjátékkal teli polcok teszik otthonossá a teret. Itt beszélgetünk. Andrea az intézményvezető, Déri-Popper Andreát helyettesítve húsz éves tapasztalattal mutatja be életüket.

A Jó Pásztor Nővérek két házának közel száz lakója van. Bántalmazásból menekülő és lakhatásukat, vesztett anyák és gyerekeik kapnak itt a törvény által meghatározott egy évre (mely fél évvel meghosszabbítható), jelképes, napi 150 forintért átmeneti szállást. Ezen felül havonta 2500 Ft/fő értékben élelmiszercsomagot is biztosítanak számukra, melyet egy a listából kiválasztva, szükségleteik szerint igényelhetnek meg.

A bekerülés alapja a rászorultság, melyet egy felvételi beszélgetésben mutatnak be az anyák, és vannak egészségügyi feltételek is. Elsődleges szempont a bántalmazás súlyossága, de fontos, hogy az adott család képes legyen beilleszkedni és együttműködni az otthon közösségével. Az anyának képesnek kell lennie az önellátásra, és meghatározó, hogy ő maga akarjon ide bekerülni.

„Hosszú városlistánk van. Szájhagyomány útján nagyon sokan találnak hozzánk, a Zápor utcai ház 1993 óta működik, a Bécsi úti pedig 2004 óta. Előfordul, hogy a gyermekjóléti szolgálat vagy társintézmények révén kerülnek ide családok” – mondja Andrea. A bántalmazott kapcsolatból nagyon nehéz kitörni. A tapasztalat azt mutatja, legalább hétszer próbálkozik a nő, mire ki tud lépni a bántalmazott létből. Segít, ha az itt élők megosztják egymással a történetüket, mutatva, hogy van segítség.

Az anyák élete az otthonban a felvételi beszélgetéssel kezdődik. Ez a kiindulási pont, hogyan tudnak az érintettnek célirányosan segíteni. A családgondozó és szakgondozó feladata, hogy életük ügyes-bajos dolgaiban támogassák őket.

A Bécsi úton apartmanlakásokban tudják elhelyezni a családokat, így oda kerülnek a többgyerekes anyák, a Zápor utcában emeletenként közös a fürdő, a konyha-étkező és a nagy nappali. A közös helyiségeket felosztva, de együtt használják.

Jellemző az érkezők között a nagycsalád, nem ritka, hogy valaki állapotosan költözik be. A több mint ötven gyerek között minden korosztály megtalálható. Az otthonban reggel van a nagyüzem. Készülődés a gyerekekkel, munkába indulás. Akinek szüksége van segítségre, az megkapja, a szakgondozó vigyáz a kisebb gyerekre, míg az anyuka a nagyobbat iskolába viszi, vagy éppen a beteg gyerekre, hogy az anyuka dolgozni tudjon menni.

Déri-Popper Andrea mindkét Jó Pásztor otthon intézményvezetője és mindkét háznak van külön szakmai vezetője, továbbá két-két családgondozó segíti az életüket, és négy-négy gyermekfelügyelő. Van fejlesztőpedagógus, hetente kétszer egy tanár foglalkozik a gyerekekkel, s heti öt órában pszichológus segítségét is igénybe lehet venni. „Aki egyszer hozzá fordul, az szívesen folytatja. Sokat tud az anyáknak segíteni elakadásaik kezelésében” – mondja Andrea. A délutánok adnak lehetőséget közös programokra. Főként ünnepelni szeretnek együtt, de vannak kirándulások, és a gyerekek rendszeresen járnak a szomszédos szalézi oratóriumba.

A szabályok a közösség együttélését szolgálják. „Gyermekjóléti intézmény vagyunk, ezért a szabályokat úgy hoztuk, hogy a gyerekek élete rendezett legyen, ki tudják magukat pihenni. Így este hétre be kell érkezni a házba, nyolc órától pedig mindenkinek a saját szobájában kell lenni. Alkoholt, drogot, tudatállapot-módosító szereket behozni nem lehet, erre nagyon figyelünk. Nagyrészt tudják, hogy a lakhatásuk múlik ezen. A kizárás a gyerekek érdekében nagyon nehezünkre esik. Akiknek alkohol vagy drog problémája van, azt a felvételkor társintézménybe, prevenciós központba irányítjuk, biztosítva számára a terápiát, de ez csak elenyésző számban fordul elő” – mutatja be a ház vezetője.

Nagy figyelmet fordítanak a gyerekekre. „A gyerekeknek biztosítunk fejlesztést, segítünk az anyukának, hogy élményteli legyen a gyerek élete. Ha traumát érzékelünk, megpróbálunk segíteni a szülő-gyerek kapcsolat rendezésében, felügyelt kapcsolattartás mellett segítjük az apa számára a láthatást.

Mindent megteszünk azért, hogy a gyerekeket a koruknak megfelelő intézménybe mielőbb be tudják íratni. A segítségre szükség is van, hiszen országos hatókörű intézmény vagyunk, sokan nem budapestiek, nincs itt helyismeretük. Azt mondhatom, az óvoda, iskola is zökkenőmentesen fogadja a gyerekeket. Kapcsolatunk van a szaléziakkal, ők mindig szívesen fogadják a nálunk élő gyermekeket, akár délutánonként, akár nyáron, amikor tábort is szerveznek. Adományokból segíteni tudjuk a ruházkodást, így biztosítva azt, amit a szülő nem, vagy csak nehezen tudna megoldani.

A legnehezebb a traumák gyógyítása. Azt szoktam mondani, enyhíteni tudjuk, eltüntetni nem” – számol be Andrea a munkájukról.

A gyerek felügyeleti joga az édesanyáé. Teljes körűen neki kell gondoskodni magukról, főz, mos takarít saját maguk után, s heti egyszer van közös nagytakarítás. A közösségi együttélés hol könnyebb, hol nehezebb. Most épp összetartóbb a csapat – mondja Vizi Ágnes családgondozó. Andrea hozzáteszi: Mindenkinek közös a gyökér, a hordozott probléma. Van egy érzékenyítő csoportunk is, ahol sokat beszélgetnek a sorstárs édesanyák. Így empatikusabbak egymás felé, megmutatkozik a segítőkészség, hiszen mindenki más fázisban tart a nehézségében. De mindig van olyan, aki nehezen tud beilleszkedni, az a feladatunk, hogy ez működjön.

Az anyáknak is nagy szükségük van személyes segítségre. A családgondozó feladata, hogy mellettük álljon. Általában egy hónap a megismerkedés, és rendszerint jó, bizalmi kapcsolat alakul ki a köztük. Andrea elmondja, hosszú évek óta azt látják, a bekerülő családok szétestek, alapvető probléma, hogy a családtagok között nincs egészséges érzelmi kapcsolat.

Egyházi intézmény az anyaotthon, a munkatársak elsősorban saját életükön keresztül tudnak példát mutatni. Örömmel mondják, a lakók kezdeményezésére pünkösdkor Mátraverebély-Szentkútra készülnek. „Nagy jelentősége van, ilyen régen volt már.”

Jó Pásztor nővér ma már csak kettő van az intézményben. „Amikor 2002-ben kezdtem, több mint tízen voltak. Most kellett egy idősotthonba költöztetni egy több mint száz éves nővért. Jelenleg két nővér maradt köztünk, egy hetven feletti és a madagaszkári nővér. Victorin bár nehezen beszéli a magyart, de mindkét házban tart gyerekfoglalkozást, segít, amiben tud” – írja le Andrea.

Az otthon fő célja, hogy a család lábra tudjon állni, kikerüljön a nehéz helyzetből, ezért a jelképes térítési díj, és minden támogatást megadnak, hogy az anya dolgozni tudjon. Segítenek a munkakeresésben. „Ez nem könnyű – mondja Vizi Ágnes. Az anyukák többsége mindössze nyolc általánost végzett, nincsen szakképesítésük. Takarítást, utcaseprést, konyhai munkát tudnak főként vállalni. De ebből félretenni, minimálisan van csak mód. Bár egyre nehezebb munkát találni, de aki akar, azért el tud helyezkedni. Több kisgyermek esetén a munkahely megtartása a legnehezebb, mert a kicsik sokszor betegek, amit a munkáltatók kevés esetben tolerálnak, ezért az anyák könnyen elveszíthetik munkájukat.

Andrea húsz éve az otthonban dolgozik „Hivatásomnak érzem, de meg kell mondanom, lelkileg évről évre nehezebb. Az mindig erőt ad és kitartást, ha látjuk, hogy egy-egy édesanya élete rendeződik. Az elején még sikerült önkormányzati lakásokat pályázni, de ma már sajnos nincs önkormányzati bérlakásokra lehetőség, így marad az albérlet. Nagycsaládos anyák, akik nem fizetnek adót, még talán tudnának is lakást bérelni, de gyerekkel nehezen adnak ki albérletet, attól félve, hogy a gyerekek miatt nem lehet a családot kitenni, ha nem fizetnek. Bár ennek nincs alapja, a vélekedés mégis tartja magát. Az bátorít, hogy mindezek ellenére valami pluszt mindig tudunk adni a családoknak."

A beszélgetés után Vizi Ágnes körbevezet az épületben. Csend van mindenütt, a többség házon kívül van, dolgoznak, a gyerekek óvodában, iskolában. Két anyuka van csak itthon, épp takarítják szobájukat, így őket nem zavarjuk. A folyosó, a néhány éve felújított fürdőszoba, a mosószoba és a konyha-nappali tiszta, rendes. „Nagy küzdelem” – mondja Ágnes, s belegondolva három fiam rendtartási szokásaiba, el tudom képzelni, mennyire nehéz lehet.

Sopronyi Andrea

Ágnes, aki szociális munkás végzettséggel 16 éve családgondozó, úgy látja, a talpra állás nagyon függ attól, ki mennyire akar tenni saját magáért. „Sajnos kevesebben vannak, akik beköltöznek, félreraknak, esetleg még képzést is elkezdenek, de azért mindig van ilyen is. Mások beköltöznek, megnyugszanak, hogy van fedél a fejük felett, és eltelik úgy másfél év anélkül, hogy igazán tennének azért, hogy tartós munkájuk legyen. Nagy részük másik anyaotthonba kerül, onnan egy következőbe, a gyerek nagykorúságáig. Nehéz. Otthonról sem tudnak más mintát hozni, ritka, hogy rendezett családi háttérből jönnének. Előfordul, hogy valaki már gyerekként is nálunk lakott.”

Andrea így fogalmaz: „Nagyon fontos, hogy fenn tudjunk maradni. Megnőtt a házak rezsije, a szolgáltatói díjak emelkedtek, de az állami normatíva nem. Van társintézmény, akik június 15-tel bezárnak. Nem tudjuk, meddig megy el a hajó."

Támogatást, adományt szívesen fogadnak. Alapdologra mindig szükség van, tartós élelmiszer, tisztálkodó szerek, a kisgyerekeseknek nagyon jól jön pelenka, hiszen ők nem tudnak dolgozni a pici mellett vagy épp a következővel állapotosak.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Szerző: Trauttwein Éva
Kép forrása: Trauttwein Éva