Forrás: depositphotos.com
Jánosnak, amikor feleségével a karácsonyt tervezgették, nem volt mihez visszanyúlnia. Annak idején náluk az Alföldön az ötvenes években ennivaló bőven került ugyan az asztalra, ám apja ateizmusa miatt vallási, alkoholizmusa miatt érzelmi tartalmuk nem volt a gyerekkori ünnepnapoknak. Még szerencse, hogy párja másmilyen családból jött, ezért az ikergyermekeik számára mindig sikerült szép karácsonyokat varázsolniuk.
A válás évében érettségiztek a gyerekek. János főzte azután is a halászlét a család számára, de már lakótelepi kis konyhájában, és vitte a korábban általa felújított, szép, kertes házba: az asszonynak jó ügyvédje volt, neki pedig kettőjüknek is elég nagyvonalúsága és békére törekvése.
Éva a különválásuk után az első karácsonyt egyedül ünnepelte a gyerekekkel. Bár másnap elvitte őket az apukájuk, hiányzott nekik, hogy gyertyagyújtáskor nincs velük. Ettől kezdve két évtizeden keresztül minden szentestét együtt töltöttek. Megtehették, hiszen egyikük sem alapított új családot, Éva pedig nem csak az ünnepeken tudott a gyerekei miatt a saját szempontjain felülemelkedni, hanem még a kórházban is látogatta volt férjét és intézte az ügyeit annak haláláig.
******************************************************************
Kinga párja, aki korábban hónapokra „túszul ejtette” a kislányukat, a bírói döntéshozatal óta kénytelen betartani az abban foglaltakat. Szenteste egyik évben itt, a másikban ott, szünetek is felezve és az ünnepnapok is. Papíron talán igazságos, a valóságban azonban bolondok háza egy négy-ötéves számára hogy egy nap itt, két nap ott, másfél nap itt, két és fél ott, legalább is az édesanya meglátása szerint semmilyen formában nem szolgálja a gyermeke érdekeit...
Blanka úgy vélte, jobb, ha a neki megítélt napokat is átengedi az édesapának, mert őt országok választották el a gyerekektől, akiket másfél napig kellett volna utaztatni oda, ugyanennyit vissza három nap karácsonyozásért: hát ettől inkább meg akarta kímélni az akkor kettő és négyéves fiaikat.
Így azonban vállalnia kellett, hogy amikor felzúg az orgona, és kicsik-nagyok együtt éneklik, Dicsőség mennyben az Istennek, neki csak folyjanak a könnyei és hazaérve fürkéssze, hogy a csillámporos betlehemi házikó mélyén nem üres a jászol!
„Tudtam, hogy döntést kell hoznom. Vagy elmerülök az önsajnálatban, siratom a visszahozhatatlan múltat, kesergek a nem így tervezett jövőn, vagy felhasználom ezt a „rám szakadt” csöndet és egyedüllétet, hogy kettesben legyek azzal, Aki eljött, hogy megértesse velem, mennyire szeret engem” – gondol vissza a válása utáni első karácsonyára, amit aztán még tíz követett ugyanígy, nagy belső békében, a gyerekek nélkül.
Forrás: freepik.com
Legmegrendítőbben a fiatal apuka, Gergő fogalmazta meg, mi volt élete legfájdalmasabb pillanata: „szenteste egyedül állni a kiürített gyerekszobában”. Szétköltözésük óta Rékáéknál a gyerekek minden december 24-én fél napot az édesapjukkal, fél napot az édesanyjukkal szoktak tölteni. Úgy érzik, ettől mindenkinek könnyebb… Amikor szinte elviselhetetlenül fáj valami, Réka Barsi Balázs atya prédikációit hallgatja.
Nincs más igazi kapaszkodó, mint Jézus. Balázs atya beszédeitől közel engedtem Jézust a szívemhez. Ebből a közelségből tudok a legtöbbet adni a gyerekeimnek, a barátaimnak, a betegeimnek, azoknak is, akiket nem érdekel Jézus. Az emberek éheznek a szeretetre. Mindnyájan éhezünk az igazi szeretetre…
– vallja.
Szabináéknak a tavalyi volt az első karácsonyuk a törés után. Megkérte a férjét, hogy szenteste legyen náluk, hogy a gyerekek újra meg tudják élni a meghittséget, a csodát.
„Igazából az egész nagyon szürreális volt. Úgy tenni, mintha… talán nem volt a legjobb ötlet. Mindent megtettem, amit csak tehettem, és titokban abban bíztam, hogy karácsony üzenete visszafordítja hozzánk. Nem történt meg. Másnap a gyerekeket az apukámhoz vittem Budapestre, oda jött értük és elvitte őket magához. Engem kitettek a kelenföldi állomáson. Úgy meg voltam zavarodva, hogy lekéstem a vonatot, aztán még egyet. Szóval a 25-e délutánt, estét ott töltöttem a pályaudvaron a hidegben az aluljáróban és csak bőgtem. Ekkor vált világossá számomra, hogy ez most már végleges.”
******************************************************************
Andrea látleletre várva jutott el az elhatározásra, hogy nem teszi ki többé a gyerekeket az apjuk dühkitöréseinek. Karácsony közeledtével persze a helyzetet nem igazán ismerő barátoktól jöttek az üzenetek: „Szedd már össze magad, fogadd vissza!”
Nagy volt a környezet nyomása, de az átmeneti enyhülést mégiscsak válás követte. Na, és az első, igazán békében töltött karácsony. Az előkészületek során az édesanyát megtalálták a segítőkész, jóságos ismeretlenek. Például a fenyőfaárus, aki nem csak befaragta a fát a talpba, hanem a házuk tárolójáig cipelte. Andrea elhatározta, hogy saját maguknak akar megfelelni és nem a külső elvárásoknak. Így most már nem csak a gyerekeknek, hanem neki is van karácsonya – addigi élete legszebb karácsonya.
Forrás: freepik.com
******************************************************************
Érdemes hát bekopogni: bejglit sütöttem, egy neked is jut. Vagy: hány órára menjünk át a fiúkkal felállítani a fádat? Többen nyújtanak segítséget, ha a gyerekek ott vannak, de jó arra is gondolni, aki teljes egyedüllétben tölti az ünnepet.
Imre számára nem csak a karácsony, hanem az összes többi ünnep is elvesztette a régi fényét. Ugyanolyan nap, mint a többi 364. Amióta egyedül maradt, nincs karácsonyfa, nincs ünnepi étel. Csak egy nap a sok közül. Viszont, megtanulta meglátni a hétköznapok csodáját, és megtanulta megélni minden napnak a maga kis boldogságait. Így fogalmaz:
„Minden este boldogan fekszem le, és minden reggel boldogsággal a szívemben kelek fel. Minden napnak megtalálom az örömeit. Úgy gondolom, összességében jobban jártam, mint azok, akik a kalendárium piros betűs napjaira koncentrálnak.”
Forrás: freepik.com
******************************************************************
Sok egyedülálló szülő merít erőt a sorstárs közösségből, a többiek tapasztalataiból, tanúságtételéből, amit az AVE kurzuson hallottak. A találkozók egyik frissen elvált résztvevőjének a mostani lesz az első külön töltött karácsonya. „Az első összejövetelen szinte cseppfolyós voltam a sírástól. A harmadik alkalom után már el tudtam képzelni, hogy túlélem ezt az egészet. Bízom Jézusban, hogy erőt is ad a kereszt mellé.”
Kriszta nagycsaládban, testvérek között felnőve csodálatos, szeretetben megélt karácsonyokra emlékszik vissza. Amikor életében először a szülőfalujától távol, teljesen egyedül ünnepelte a kis Jézus születését, és megérkezett az éjféli misére, a templom pedig vidám, boldog családokkal volt tele – mellbe vágta a nagy kontraszt.
„A Jóisten azonban éppen ezekben az elhagyatottnak, magányosnak hitt pillanatokban tudott a szívemhez-lelkemhez legigazabbul, legközelebb férkőzni.
Amikor megtapasztaltam, hogy nincsen más. És attól a perctől kezdve elkezdtem értékelni minden percet, napot és pláne ünnepnapot, amit a szeretteimmel, gyerekeimmel tölthetek. Tudatosult bennem, hogy a gyermek vendég a háznál. És mi is csak átutazóban vagyunk a Földön. A szívem megnyílt a magányosok, betegek, idősek előtt, akik talán sokkal régebb óta szenvednek a hiánytól, amit most én átélek. És felfedeztem az élet körfogását: hogy végül is minden jól van így, hiszen a szeretet örök.”
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Madocsai Bea
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
