A házimunka edzőterem a gyerek számára

Vonjuk be a házimunkába a gyermekeinket vagy ne? Jó lenne, de ez nem életszerű – vélekedünk. Ezerféle magyarázatot találunk arra, hogy miért ne, pedig lelkünk mélyén legalább ennyire vágyunk rá, hogy ilyen módon is részt vegyen a család mindennapjaiban…

^{Forrás: magnific.com}

"A kicsivel nincs idő piszmogni, amíg elmagyarázom, addig háromszor megcsinálom. Leveri, nem érti, nem akarja. Az iskolással már meg sem próbáljuk. Ugyan mikor? Két különóra között? Az estébe nyúló házifeladatok után? Az ő munkája most a tanulás. És megmondaná valaki, hogy hogyan szedjem le a gépről egy jó kis portörlés reményében? A szünidőben pihennie kellene, ha pedig egész évben nem kellett, nem lehet egyik napról a másikra elvárni ilyesmit. Majd megtanulja, ha tényleg szüksége lesz rá!" – ismerős a gondolatmenet?

Tudjuk jól, ez egy másik generáció, hiszen "anno" természetes volt, hogy valaki x évesen már komoly munkaerőnek számított. De nem is töltött ennyi időt intézményben 2-3 éves korától kezdve, és nem kellett ilyen követelményeknek megfelelnie 6 éves korától fogva! Igen. Sok minden megváltozott, de érdemes arra is rátekinteni: mi az, ami nem? Mire jó a házimunka ma is? Van-e olyan hozadéka, ami mással nem, vagy alig-alig pótolható?

Ha ezt a kérdést megvizsgáljuk, csodálkozni fogunk, mert tálcán kínálja a személyiségfejlesztés lehetőségeit.

A házimunka nem csupán némi segítségnyújtás, hanem megannyi fejlődésben lévő képesség kimunkálásának edzőterme.

Lássunk tehát erről egy rövid összegzést, majd kitérünk arra is, hogy járjon-e ez például egy kis fizetséggel is.

Mozog a kéz, fejlődik az agy

Minden manuális tevékenység a finom- és nagymozgásokat edzi, azaz a szenzomotoros fejlődést támogatja: csipeszelés, hajtogatás, törlés, seprés, gazolás, gyúrás, keverés, gombolyítás, magozás, vágás, pakolás, ágyazás, növénygondozás, gombfelvarrás stb. Ne tekintsünk el attól a törvényszerűségtől, hogy minden, amit kézzel végzünk, az agyat is fejleszti! A széleskörű tapasztalat az, hogy egyre ügyetlenebb a gyermekeink keze, mert alig használják a görgetésen és nyomkodáson kívül.

Az egész gyermek- és serdülőkor idején nagy hangsúly kerül az. ún. végrehajtó funkciók fejlesztésére. Ez egy sok más képességet is formáló készségegyüttes, ami a konkrét tapasztalatokon keresztül – és nem a képernyő virtuális felületén – most bontakozik ki, és egész életünkön át meghatározó szerepet játszik. Ez az ún. "gondolkodj, mielőtt cselekszel!" funkció.

Többek között ilyen a tervezés, a szervezés, a céltartás, az új, nehéz helyzethez való alkalmazkodás, az indulatkezelés, a munkamemória, a figyelemkoncentráció, a sorrendiség, a rugalmasság, a problémamegoldás, a kritikai gondolkodás, a döntésképesség, a feszültség elviselése, a kitartás.

^{Forrás: depositphotos.com}

Lehet, hogy banálisnak tűnik a fenti fontos fejlesztendő területek és a házimunkába való bevonódás összevetése, mégis rácsodálkozhatunk arra, hogy mi is történik pl. az asztalterítés, az elpakolás, a kisállat gondozása, az időseknek való segítségnyújtás, az ágyazás, a bevásárlás, a sütés-főzés, vagy a zoknipárosítás közben.

Természetesen meg kell tervezni, hogy ki hol ül, hány kanál, villa kell, és vállalni a felelősséget mindezért. Jó, ha nem hagyom abba a zoknipárosítást addig, amíg nincs meg mindnek a párja (céltartás, figyelemfenntartás, munkamemória). Egy élőlény gondozása vagy a segítségnyújtás valakinek folyamatosan új, akár nehéz helyzetek elé állít (problémamegoldás, döntésképesség), és a konyhai munkák során is szinte minden előkerül: a kudarctűréstől az indulatkezelésen és a kitartáson, a téves válasz gátlásán át a mérésig.

Óriási lehetőség ez az ún. "életbátorság", önállóság, énhatékonyság meggyökereztetésében, ami az önértékelés és a magabiztosság egyik legfontosabb alapjává válhat.

Az érzelmi nevelés gyakorlóterepe

A fentieken túlmenően a házimunka az érzelmi nevelés egyik természetes, mindennapi gyakorlóterepe: miközben a gyermek megtanul gondoskodni a környezetéről, fokozatosan megtanul gondoskodni önmagáról, másokról és végül a közösséghez való tartozásáról is. Egy rejtett láncreakció lesz magától értetődővé eközben: van egy feladat, ami mindannyiunknak fontos, de a felelősséget megosztjuk. Ez erőfeszítést kíván ugyan, de önállóan dönthetsz, és bízunk benne, hogy képes vagy rá.

Így megérzi a gyermek azt a felemelő elismerést is, hogy nem csak egy üres szabályt követ, hanem értékes a hozzájárulása a család jobb életéhez, ez pedig az önbecsülésének egyik pillérévé válik. Az érzelmi nevelésben tehát a házimunka nem mellékes tevékenység, vagy egy elvárás, hanem a felelősség, önszabályozás, empátia és közösségi identitás mindennapi gyakorlótere.

Fontos, hogy a feladat az életkorának megfelelő, és amennyire lehet, önállóan elvégezhető, átlátható mennyiségű, rendszeres legyen, illetve értelmes szerepvállalást jelentsen. Ez azt a nagyon szükséges élményt fogja lepecsételni, hogy: "Bíznak és bízhatnak bennem, fontos dolgot tehetek, képes vagyok rá, és bár erőfeszítéssel jár, de mindenki örül neki". Gondoljuk meg: mivel tudnánk ezen kívül ezt a komplex, komoly megbecsülést jelentő kapcsolódást kifejezni?

^{Forrás: depositphotos.com}

Végül a nagy kérdés: kapjon-e zsebpénzt érte?

Ez életkortól függ, de 12-13 éves kor körül már néhány esetben át lehet gondolni.

Ha egyébként kiveszi a részét a közös felelősségekből, és ezen felül adódik egy-egy neki való extra feladat, akkor motiváló lehet. Például rendszeres takarítás a nagyinál, vagy egy bevásárlás, egy időszaki kerti munka, esetleg az autót időnként kitakarítani, lemosni, nagyobb befőzésnél vagy szüreten segíteni – sorolhatnánk.

Ám mindent összevetve elmondhatjuk, hogy az egész házimunka-kérdést sem tudjuk a minőségi kapcsolat nélkül megoldani. A belső motivációhoz a legjobb kulcs itt is a teherbíró, "magas tápértékű" kapcsolat. A "neked megcsinálom", vagy biblikusan: "Egymás terhét hordozzátok." Ha jó az otthoni légkör, ha a családtagok többször vannak "csak úgy" együtt, ha beszélgetnek, közösen étkeznek, hancúroznak, imádkoznak, segítik egymást, akkor a dolgaik, a felelősségük is gyermekkortól kezdve közös lesz. Ha a gyerekek ebbe nőnek bele, akkor serdülőként, ha dünnyögve is, de szívesen vállalják a rájuk váró feladatokat. Hiszen: "Akit szeretsz, annak az igáját is hordod".

*****************************************************************

A szerzőről: Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára. Kutatóként, tanárként és anyaként is vallja: "A nevelés az Élet szolgálata".

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: magnific.com, depositphotos.com
Szerző: Uzsalyné Pécsi Rita PhD, neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára

Letölthető anyagok: