Az anyák mesélnek a gyermeküknek a családról, a világ működéséről ösztönösen, természetesen. Sok édesanya már a várandósság idején beszélget a magzattal, elmesélve, milyen az a világ, ami idekint várja. És milyen jól teszik a szülők, ha mesélnek! A magzat számára a megnyugtató, biztonságot adó hangjuk, a mesélés rituáléja már ebben az időszakban is kiszámíthatóságot nyújt, ahogy a születése után is.
A mesélő szülő az őt hallgató magzatra, majd a megszületett gyermekre figyel, teljes odaadással. Különösen a fejből mondott mesénél érezhető ez az odaszentelődés: ahogy a mesélő átéli és átélni segíti a mesét – nem is a szavak jelentésén keresztül az első időkben, hanem a mondatok hangsúlyozásával, dallamával, érzelmi töltetével. És persze ugyanilyen teljes átéléssel lehet a mesét olvasni is.
A gyermek a róla való gondoskodás során megtapasztalja, hogy ő szerethető és különleges.
Ebben segítik az ölbéli mondókák, a kis dalok is, amelyeket hall a családtagoktól.
Mindenkit más mese szólít meg, életkortól, élethelyzettől függően. De ugyanannak a mesének is más mondanivalója van akár a mesemondó, akár a mese hallgatója számára. A gyermek emiatt kéri ugyanazt a mesét sokszor-sokszor, a szülő számára unásig. A kicsi érzi, hogy neki azzal a mesével, a mesei feladattal van dolga, a mese segíti átélni azt, ami a valóságban esetleg nehéz. Megoldást nyújthat, kitartásra ösztönöz, kapcsolódásra és bizalomra tanít.
Minden életkornak megvannak a maga meséi, amit a gyermek nyitottan be tud fogadni, anélkül, hogy elunná. Hároméves kor alatt egészen rövid történeteket érdemes mesélni, és ahogy nő a gyermek, úgy növekedhet a mese hossza és a szereplők, a cselekmények, a helyszínek száma.
A gyermek csodálatosan bele tudja élni, képzelni magát a mesébe – és semmivel sem ijesztőbben, mint amit még kezelni tud –, hiszen ahhoz az általa már hallott mesékből fejlődött saját fantáziájából merít. Ebben van különbség a hallott mesék és a képernyőn nézett mesék között: a képernyőn más, ráadásul felnőtt ember fantáziájának szüleményei jelennek meg – a gyermek érzelmi kapacitásait sokszor túlontúl meghaladva.
Ha belegondolunk, valószínűleg nem hasonlít egymásra a gyermek és a felnőtt rajzoló által elképzelt sárkány, de még a kisgömböc sem. Kipróbálható ez otthon is, nem kell grafikusnak lenni hozzá.
A szülő saját szerzeményű „mesesorozatai”, könyvből olvasott vagy fejből felidézett meséi együttlétet is jelentenek, kapcsolódást.
Ennek során a szülő azonnal érzi, ha a gyermek egy-egy mesei fordulatnál kicsit összerezzen, szorosabban odabújik hozzá. Ilyenkor érzelmileg rögtön meg tudja tartani a gyermeket, akár anélkül, hogy kilépnének a mesei térből és elkezdenének az adott helyzetről tudatos szinten beszélgetni. Nincs rá szükség, egy simogatás, egy átölelés segít, miközben a mese (és itt elsősorban a népmesére gondolok) folytatódik és végighallgatva utat mutat, megoldást hoz, bölcsen oldva a feszültséget. Senki sem maradt még a kisgömböcben vagy a farkas hasában a mese végén.
Egy belső mozizás ez a gyermek számára is, s közben észrevétlenül fejlődik a fantázia és a kreativitás, a logikus gondolkodás, vagy akár a szókincs.
A népmesékben sok emberöltőnyi kikristályosodott tudás gyűlt össze, és hiába a mai elektronikus világ; az emberi érzések, az élet feladatai, élet és halál vagy a kapcsolatok lényege ugyanaz most is, mint évszázadokkal ezelőtt.
A mese élni tanít, arra, hogy mindig van, aki segít, csak meg kell találni, észre kell venni.
Tanítja, hogy nem feladni kell, hanem újra megpróbálni, bár kicsit máshogy. Megmutatja, hogy az élet része a nehézség is, és hogy lehetséges tovább lépni. A szülő a rendszeres meséléssel ezt a tudást mind átadja a gyermekének.
Természetesen a népmesék mellett sok más jó mese is van. Minden család számon tartja a maga kedves mesekönyveit, akár a szülők gyerekkorából, akár a kortárs választékból.
Egy a lényeg: legyen a mese mindennapos a gyermekek, a családok életében.
És ha a meséhez játékosság is társul, a gyermeknek még inkább kedve lesz „megjeleníteni” a mesét. Nem kell megbeszélni a meséket, legalábbis nem a felnőtt által irányítottan. Tanulságot sem szükséges levonni. Ha a gyermek kérdez, kapjon választ. Ha a gyermek el szeretné játszani, hadd ossza a szülőre a szerepeket. Ha rajzolni szeretne a mese kapcsán, legyen rá lehetősége. Azzal a gyermekkel, aki sok mesét hallgat, nem unalmas a játék, és nem a szülőnek kell gondolkodnia, hogy mi is történjen.
A meséből, a játékból azt is megtudhatja a szülő, hogy mi foglalkoztatja aktuálisan a gyermeket, hiszen olyan mesét és olyan játékot fog választani, ami akkor megérinti. Ellenben, ha megkérdezi a szülő a feszült vagy szomorú gyermeket, hogy mi történt aznap, igen jellemző válasz a „semmi”…
Nehéz szülőként beleéléssel mesélni, ha a szülő maga nem kapott gyermekkorában meséket. Mégis érdemes rászoktatnia magát a mesélésre, ha a célja az, hogy a gyermeke kiegyensúlyozott, érdeklődő, kreatív legyen.
Természetesen nem kizárólag a mesékkel lehet mindezt elérni, de átfedés van abban, amit a rendszeres mesélés és közös játék nyújt, és amire a gyermeknek szüksége van. Ez utóbbi pedig többek között a gyermekre irányuló zavartalan figyelem, együttlét és kíváncsiság, beszélgetések és történetek a családról, a világról, valamint a szabadjáték és minél több természetes alapanyag, természethez kapcsolódás, korlátok nélküli mozgás.
Számos családban előfordul, hogy nincs nagycsaládi vagy bármilyen külső segítség a szülők számára, akiknek a gyermek mellett a háztartást és más teendőket is el kell látniuk. Ez nehézséget jelenthet, különösen munkahely mellett. Annak érdekében, hogy a „felnőtt feladatokra” és saját magára is időt tudjon szánni a szülő, örülne, ha a gyermek legalább kis ideig elfoglalná magát egyedül.
A gyermek viszont a szülő társaságát szeretné. Addig, amíg néhány alkalommal meg nem kapja a „kütyüt” azért, hogy a szülő időt nyerjen magának. Ez a néhány alkalom elég neki ahhoz, hogy azt érezze: még és még!
Az a gyermek fog ideig-óráig önállóan eljátszani a szülő közelében, akit megtanítottak játszani: közös játékkal, együttléttel, mesékkel, szerepjátékkal, dalokkal, mondókákkal.
Jó, ha a gyermek önállóságát a szülő engedi a játékban is kibontakozni, a lehető legkisebb mértékben irányítva azt.
Minél több képernyőidőben van része a gyermeknek (hároméves kor alatt az ideális képernyő előtti idő valójában nulla), annál intenzívebb ingereket fog keresni és kelteni.
Hogy jelenik meg mindez a szülő mindennapjaiban?
Dackorszakban a fentiek egy része a „nulla képernyőidős” gyerekeknél is előfordulhat, ahogy a hisztik kezelése kapcsán a szülő tehetetlenségérzése, vagy az alvási gondok is. De ezek a mértékét a képernyő előtt töltött idő jelentősen tudja növelni.
Visszás a helyzet: a gyermek képernyővel történő lekötése teremt egy kis időt a szülőnek, ugyanakkor a képernyőtlen időben a gyermeket háromszoros energia terelgetni, csillapítani, kezelni.
Ha már kellően zavarja ez a szülőt, akkor – ha nem is mondja ki – sejti, hogy:
Létezik megoldás, de a képernyőidő csökkentéséhez kell némi szülői határozottság.
Változást elérni akkor lehet, ha abban minden családtag részt vesz: a felnőtt is kevesebbet kütyüzik, reggelente a napindító összebújással, majd a vacsoraasztal melletti családi beszélgetésekkel arról, hogy kinek milyen napja volt, aztán az elalvás előtti meséléssel, a közös játékidővel.
Az egész napos küzdelem, hisztikezelés és családi feszültség helyett
napi fél óra közös játék, a közös vacsora és az esti összebújós mesék csodákra képesek: a gyermek szeretetputtonya töltődik, fantáziája fejlődik, tele ötlettel egyre jobban tud játszani.
A szülő is hatékonyabbnak érzi magát, a gyermek is együttműködőbb, ha a hamuban sült szeretet-pogácsa minden nap belekerül a gyermek mesebeli tarisznyájába.
Forrás és ajánlás:
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Jindáné dr. Labádi Gabriella, szülő-csecsemő- és kisgyermek-konzulens
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
