Hat évvel ezelőtt, 2018-ban bízott meg Erdő Péter bíboros úr a hallássérült hívek lelkipásztori gondozásával. Így lettem az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hallássérült-referense.
A hallás kérdésköre egész eddigi életemet végigkísérte. Olyan családban nőttem föl, ahol nem a hallható hangoké, a szavaké volt az elsődleges szerep, hanem a látható jeleké. Szüleim siketek. Édesanyám féléves korában, édesapám pedig kétéves kora körül, egy agyhártyagyulladás szövődményeként veszítette el a hallását. Otthon nem hangzó beszéddel, hanem jelnyelven kommunikáltunk egymással. Nekem ez volt a természetes. Már egészen korán bölcsődébe kerültem azért, hogy hallók között is legyek. Nagyszüleim, keresztszüleim és más rokonaim, akik ép hallásúak, rendszeresen látogattak minket. Így a hangzó beszédet a jelnyelvvel párhuzamosan sajátítottam el.
Gyermekkoromtól kezdve sokszor kerültem tolmácsolási helyzetekbe. Boltban, áruházakban gyakran gyerekként én tolmácsoltam a szüleim és az eladók között. Én voltam az interfész a hallók és a siketek világa között.
Mindezek miatt is – persze már felnőtt fejjel – különösen megérintettek Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt levelében olvasott szavai:
„A hit hallásból fakad.” (Róm 10,17)
Sokszor eltöprengtem azon, mit is jelent ez? Mi a helyzet azokkal, akik nem hallanak, vagy nem olyan jól, vagy éppen másként hallanak? Ők hogyan juthatnak el a hitre? „Hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse?” (Róm 10,14b)
Már a papságom előtt, biológusi tanulmányaim során kezdett el foglalkoztatni e kérdéskör. Akkor a hallást idegtudományi oldalról, egy hallásjavító műtéti eljáráson (a cochleáris implantáción) keresztül kutattam közelebbről is. Majd papnövendékként, teológus hallgatóként a hallás jelentőségét vizsgáltam többféle nézőpontból.
Mentálhigiénés lelkigondozói tanulmányaim pedig tovább finomították a hallással és annak hiányával kapcsolatos ismereteimet.
A látszat ellenére nem is olyan egyszerű arra a kérdésre válaszolni, hogy ki is a hallássérült. Egy siket személy teljesen ugyanúgy néz ki, mint bármelyik másik halló ember. Míg egy látássérült embert fehér botjáról és vakvezető kutyájáról egyértelműen fel lehet ismerni, ugyanígy egy mozgássérült embert a kerekesszékéről vagy egyéb, más orvosi segédeszközéről, addig a hallássérült embernek nincs ilyen külső ismertető jele. A hallássérülést ezért nevezhetjük láthatatlan fogyatékosságnak. Legelőször a másikkal való kommunikációban válik nyilvánvalóvá.
A hallás alapvető jelentőségű az emberi kommunikációban. Azonban ennek fontosságát észrevenni, Arany János szavaival élve („mint a jó egészség szelíd hatású működését) könnyebb, mikor nincs, mint akkor, ha van”.
Az egyházban a hallássérült pasztoráció jelentősége abban áll, hogy elérhetővé tegyük a siket és nagyothalló testvéreink számára is az evangélium, az örömhír befogadását. Az egyik legfontosabb célkitűzésünk az akadálymentesítés, hogy a jézusi örömhír mindenkihez eljuthasson, akadályok nélkül. Isten üzenete mindenkihez szól.
A Mennyországban nem lesznek külön a siket testvérek a hallóktól, a látássérültek a mozgássérültektől, hanem mind együtt leszünk. Ahogy Jézus is megmondta, „Atyám házában sok hely van”. Az Úr asztala körül mindenkinek van helye. A hallássérült pasztorációs szolgálatban az elkülönülés és elszigeteltség helyett a kapcsolódásokat, a hidak építését, az akadályok lebontását, áthidalását kívánjuk elősegíteni.
A német püspökök egyik körlevelükben így fogalmaznak[1]: „A fogyatékkal élő emberek gazdagítják az egyházat és a társadalmat. (…) Minden ember gazdagodást jelent azok számára, akikkel embertársként, én – te kapcsolatban találkozik, és megosztja velük örömét, nehézségeit és gondjait – még akkor is, ha úgy érezné, hogy élete önmaga vagy mások számára elviselhetetlen.
Minden ember Isten ajándéka. Ez a fogyatékkal és az anélkül élő emberekre egyaránt igaz. Mindannyiukat megilleti a teljesen egyenlő, elveszíthetetlen méltóság”.
Egy kicsivel később így folytatják: „A fogyatékkal teli élet relativizálja az értelmes és értelmetlen mércéit. Felmutatja azt, hogy lehetséges értelmes életet élni minden másság ellenére is.
Keresztény értelemben nem az az egészséges vagy gyógyult, aki az átlagosan elvárható testi funkciókkal, szellemi képességekkel vagy lelki készségekkel rendelkezik, hanem az, akinek ereje van élete elfogadásához.
A keresztények Isten emberré lett Fiában, Jézus Krisztusban találják meg az utat és a gyógyító bátorítást, hogy véges emberségüket – melyhez legyőzhetetlen betegségek, fogyatékosságok és a halál tartoznak – elfogadhassák és élhessék.”
Ferenc pápa is többször beszél a fogyatékossággal élőkről. Szavai bátorítanak és lelkesítenek személyesen engem is. Egy alkalommal így írt: „Házunkat ezért az inklúzió sziklájára kell építenünk, a befogadás, a beilleszkedés, az esélyegyenlőség biztosítására. (…) A plébániai közösségek is neveljenek a befogadásra fogyatékkal élő testvéreink iránt.
Ahhoz, hogy a plébániát akadálymentesítsük, nem csupán a fizikai korlátokat kell eltávolítani, hanem főleg a hívő közösség hozzáállását kell a szolidaritás és a szolgálat irányába mozdítani a fogyatékkal élők és családjaik iránt. A cél az, hogy ne „róluk” beszéljünk, hanem csak „mirólunk”. (…) a fogyatékkal élő személyeknek ugyanolyan joguk van a szentségekhez járulni, mint az egyház bármely más tagjának. Valamennyi liturgikus szertartást akadálymentessé kellene tennünk, hogy minden testvérünk elmélyíthesse, ünnepelhesse és megélhesse hitét.”[2]
Erre is törekszünk itt, a budapesti Tabáni Plébánián. A tapasztalatom az, hogy az akadálymentesítés elsősorban a szívekben kezdődik. Nem kell nagy dolgokat tenni, az odafigyelő szeretet apró lépéseivel sok mindent áthidalhatunk. Másfajta megközelítés, hozzáállás szükséges, és ebben Ferenc pápa nagyon inspiráló.
A mennyországban mindenki együtt lesz, és mi ezt próbáljuk megélni és megvalósítani a Tabánban, hogy együtt tudjon mindenki akadálytól mentesen ünnepelni. Erre törekszem egy szélesebb területen, a Reménykörben is. Ez egy olyan katolikus összefogás, misszió, ahol maguk az érintettek és az őket támogató emberek munkálkodnak együtt a speciális szükségletű emberek láthatóságért és teljes befogadásáért egyházunkban.
A templomunkban nem egy helyen ülnek a siket és nagyothalló testvérek, hanem mindenki megválaszthatja a maga helyét, mert mindenhonnan látható a kivetítőn a folyamatos feliratozás, vagy éppen a jelnyelvi tolmács. Nem lehet megkülönböztetni, ki halló, ki siket, mindenki úgy vesz részt a szentmisén, ahogyan tud.
Ehhez a nagyszerű jelnyelvi tolmácsainkból álló csapat nyújt segítséget, a feliratozásban segédkezőkkel karöltve. Az inkluzív (befogadó és tevékeny részvételre sarkalló) szemlélet megvalósul abban is, hogy az asszisztenciában különböző hallásállapotúak vesznek részt. Nagyothalló állandó diakónusunk, siket áldoztatónk és több siket felolvasónk is részt vállalnak az oltárkörüli szolgálatban. De hasonlóan a nagyobb ünnepeink előtt a halló, siket és nagyothalló testvérek együtt segédkeznek a templomi takarításban és az előkészületekben is.
A jubileumi évünknek kiemelkedő eseménye volt a Nemzeti Zarándoklathoz való csatlakozásunk. Megrendítő tapasztalat volt a Ferenc pápával való találkozásunk. Gyönyörű élményként éltük meg a szentmiséken való részvételünket is. Maroknyian voltunk, mégis, sokakat tudtunk képviselni. Azáltal, hogy jelnyelven is megjelenhetett a közösségünk, láthatóbbá vált a jelnyelvi tolmácsolás, megmutatta: igenis, lehetséges akadályok nélkül is együtt ünnepelni.
Egy nagyon friss és örvendetes esemény is történt, közvetlenül a római zarándoklatunk után. A tabáni plébániai közösségünkben otthonra talált a látássérült és értelmileg akadályozott testvérekből és segítőikből álló Tabáni Banda nevű kórus. A zenei szolgálatot ők végezték az egyik vasárnapi, tízórás szentmisén. Egy kicsivel szélesebb szeletét tapasztalhattuk meg annak, amit római jubileumi zarándoklatunk során is:
a mennyországban nincsenek elkülönítve az emberek, hanem különbségtétel nélkül, már itt a földön is együtt ünnepelhetjük és dicsőíthetjük az Istent.
Továbbra is törekszem figyelni a Lélek sugallataira és az idők jeleire, az akadályozottsággal élő testvéreink speciális igényeire. Hálás vagyok, hogy nyitott szívű, segítőkész és figyelmes segítőkkel, társakkal haladhatok együtt ezen az úton. Igazi szinodális út ez. Szeretni tanulunk, egy életen át.
Ma is erőt tudok meríteni Jézus szavaiból, melyeket annak idején papi jelmondatomnak is választottam: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” (Mt 14,27) S ha olykor még viharos, hullámzó is a tenger, mindig kapok elegendő erőt és lendületet, hogy újra és újra kilépjek én is a bárkából, és elinduljak, haladjak Jézus felé.
[1] NÉMET KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA, Teljes életet élni és a hitet megosztani. A német katolikus püspökök nyilatkozata a fogyatékkal élő emberek helyzetéről (ford. Csáky-Pallavicini, Zs.), in Embertárs 1 (2003/3), 31–39.
[2] Ferenc pápa üzenete a fogyatékossággal élők világnapja alkalmából; 2020. december 3. Vatican News
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Magyar Kurír, freepik.com
Szerző: Nagy Sándor hallássérült-referens, plébániai kormányzó
Katolikus Hallássérült Pasztoráció-hitéleti segítség jelnyelven
Segítő jelleg: hitéleti segítség, hitoktatás, jeltolmács
Ajánljuk: gyerekeknek, kamaszoknak, fiatal felnőtteknek, felnőtteknek, időseknek, fogyatékkal élőknek
Elérhető: Budapest, Egész évben rendszeres jelleggel
Katolikus Hallássérült Pasztoráció
Reménykör–egyházi misszió az akadályozott emberekért
.jpg)
Segítő jelleg: gyógypedagógia, hitéleti segítség, jeltolmács, szemléletformálás
Ajánljuk: fogyatékkal élőknek
Elérhető: Budapest és környéke (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye), előre egyeztetett igény szerinti helyen és időben
Reménykör
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
