Forrás: depositphotos.com
A legősibb parancsok egyike: Ne hazudj! Egy etikus társadalomban arra nevelnek, azt tanítják: hazudni nem szabad, és bizony az is lehet hazugság, ha elhallgatjuk az igazságot. Babits Mihály nagyon szépen írja Jónás könyvében:
De böjt s jámborság néked mint a pélva, mert vétkesek közt cinkos aki néma.
Tehát hazudni, vétkessé, bűnössé válni lehet szavakkal, de hallgatással is.
A titkolózás fő oka talán nem is a büntetéstől, sokkal inkább a szégyentől, a megszégyenüléstől való félelem.
A megszégyenülés egyik legmélyebb sebet okozó formája az, ha kinevetnek vagy ha gúny tárgyává válunk. Amikor az egyén nem érez elég erőt magában a konfrontációhoz vagy ahhoz, hogy felvállalja a tettét és annak következményét, akkor az énvédelem alacsony szintjén védi meg magát: a titkolózást választja.
Rövid távon megkönnyebbülést hozhat, hogy nem derül ki, miben hibázott, közép- és hosszútávon azonban még rosszabb helyzetbe kerül az illető, aki nem az egyenes utat választotta. Így van ez még akkor is, ha nem bonyolódik további hazugságokba.
A titok lelki aspektusainak megismerésére számos pszichológiai kísérlet irányult már; ezek rávilágítottak arra, hogy nagyon komoly mentális erőfeszítést jelent már az is, hogy ne arra gondoljunk, amit el szeretnénk titkolni. Fiziológiai változások indulnak a titkolózó személy testében: erőteljes vagy gyors szívdobogás, izzadás – csupa olyasmi, amiket a hazugságvizsgáló gépek is monitoroznak…
A titkolózásnak egy egészen speciális oka az, amikor valakit, például egy gyermeket próbálnak védeni vele. Van, hogy nehéz, de fontos információkat titkolnak el előle, amivel talán óvni szeretnék, de valójában bajt is okozhatnak: a titkolózás hatással lehet későbbi sorsára, életékre is.
A gyermek életkorának megfelelő módon ugyan, de jobb elmondani az igazságot, még ha az szomorúvá teszi is. A kisgyermek ugyanis érzékeli a feszültséget, és ha nem ismeri az okát, akkor kezelhetetlen félelem keríti hatalmába, szorongani fog. Ennél még a szomorú, ám egyértelmű tények is kisebb valószínűséggel okoznak benne helyrehozhatatlan károkat.
Forrás: freepik.com
A tabuk – vagyis olyan dolgok, témák, amikről nem szabad beszélni – a titkolózáshoz hasonlóan mérgezőek tudnak lenni.
Vannak például családok, amelyekben nem lehet beszélni a nehéz érzésekről. Aki a szomorúságáról vagy mondjuk a csalódottságáról beszél, azt gyengének, nyavalygósnak tartják, esetleg meg is bélyegzik. Az ilyen családokban a boldog érzéseket is „lefojtja” általában ez a működés, ellehetetlenülnek a mély beszélgetések. Ilyenkor valójában a valóságot hazudják el.
A tabu más vonatkozásban is képes kárt okozni. Amikor – például – a halál témája tabu egy családban, sokszor a haldoklót és a hozzátartozókat is megfosztják attól, hogy az utolsó időszakot együtt töltsék, és a haldokló magára marad a sokszor nagyon nehéz úton.
Ha a tabu arról szól – akár a társadalomban, akár a családban vagy egyéb társadalmi közegben –, hogy bizonyos dolgokra és miértekre nem lehet rákérdezni, egyes témákról nem lehet beszélni, az hosszú távon méregként hat, és pont azt teszi tönkre, amit a tabu szolgált volna: a biztonságot, az egymáshoz való kapcsolódást, egymás megismerését.
Előfordulhat az is, hogy a család történetének valamely fejezetét övezi titok. Ilyen tabu lehet egy családi tragédia, öngyilkosság, más erőszakos cselekmények, a háború szörnyűségeinek története… Ezek a tabuk generációról generációra öröklődhetnek, akár évtizedekkel később is negatív hatást gyakorolva a családtagokra. A családi tabuk gyakran családterápia folyamán oldódnak csak fel, akkor válnak kimondhatóvá, érthetővé és kezelhetővé, így érhető el a gyógyulás.
Forrás: freepik.com
A titok megbetegíti a hordozóját.
Akik sokat titkolóznak, könnyebben betegszenek meg, alacsonyabb az önbecsülésük, hajlamosabbak az elszigetelődésre, az elmagányosodásra, a depresszióra, a kényszerességre, de magasabb náluk a hátfájás előfordulása, a rákos megbetegedések aránya is.
A titok bármilyen módon történő megosztása már enyhülést hozhat. Ha valaki „kiírja” a titkát a naplójába, már az gyógyító hatással bírhat – ezt James W. Pennebaker pszichológus kísérletei is bizonyították.
A titok hordozása rendkívül komoly mentális igénybevétel is: már öt perc „titkolózás” tüneteket produkál, az idő előrehaladtával pedig ez fokozódik. Egy feladat megoldása előtt mozgósítjuk mentális és fizikai erőtartalékainkat – a titok megőrzése is egy (elhúzódó) feladat, ami annál több energiánkat emészti fel, minél súlyosabb.
A titkolózásnak, amennyiben szégyen és bűntudat társul hozzá, s időben is elhúzódik, a kiváltó okon túl további káros hatásai lehetnek nem csak az egyénre, de a környezetére is. Ahogy a magyar nyelv nagyon jól leírja: az illető megmérgezi maga körül a levegőt.
Egy szülinapi ajándék titokban tartása sem mindig könnyű, viszont nem rakódik rá szégyen, bűntudat, és időben pontosan elhelyezhető, hogy meddig fog tartani, meddig kell kibírnunk, nehogy eláruljuk. Érthető módon ez a fajta titoktartás nem annyira megterhelő.
Forrás: freepik.com
Érdemes kitérni a titok őrzésének speciális formájára: a szakmákhoz kötődő titoktartásra. Az ügyvéd, az orvos, a pszichológus a praxisukban rájuk bízott titkokat nem adhatják ki, vagy csak bizonyos törvényi feltételek mellett.
A hallgatás, a titoktartás ezekben a szakmákban etikailag elvárt – vagyis nem bűn. A titok megőrzése természetesen ezekben az esetekben is lehet energiaigényes, ám nem olyan mértékben, hogy felemésztené az őrzőjét.
Ezen hivatások művelőinek meg kell tanulniuk, hogyan kell letenni, hogyan kell nem hazavinni mások terheit, saját mentális és fizikai egészségük érdekében.
Talán a legfontosabb, amit tehetünk annak érdekében, hogy egy titok ne mérgezze meg az életünket, az, hogy nem maradunk egyedül vele.
Persze ez nem azt jelenti, hogy mindenkivel mindent meg kell osztanunk, vagy hogy nem lehetünk diszkrétek…
Forrás: freepik.com
Vannak beszédes és kevésbé extravertált emberek; mindegyik személyiségtípus boldog lehet a maga módján, de a túl sok titok – amiknél, mint már tudjuk, komoly energiabefektetést igényel a hallgatás, az elrejtés – senkinek sem tesz jót.
Ha viszont elismerjük, hogy emberi voltunkkal együtt jár az is, hogy olykor hibázunk, felvállaljuk a hibáinkat és azok következményeit, akkor valójában éppen esendőségünk elismerése lesz a leghatékonyabb védelmi bástyánk.
Aki elismeri hibáját és bocsánatot kér, annak van csak esélye arra, hogy bocsánatot nyerjen.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Asztalos Bernadett
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
