A valódi megoldást nem az abortusz adja

Kisbabák élete, nők testi-lelki egészsége és családok sorsa múlik azon, hogyan beszélünk az emberi élet értékéről, akár a nem várt, nem tervezett terhességről, vagy az abortuszról és annak következményeiről. A hiteles tájékoztatás életet ment – vallja Keresztes Ilona, az Együtt az Életért Egyesület elnöke, aki a Lélekjelenlét podcastsorozatában beszélt az életvédelemről. Az alábbiakban a beszélgetés rövidített, szerkesztett változata olvasható.

– Mit értünk életvédelem alatt?

– Az életvédelem – ahogy a kifejezés is mutatja – magának az életnek a védelme, amit azért védünk, hogy senki ne oltsa ki. Nem csak magzati korban, hanem később se.

A mi hitvallásunk szerint az élet a fogantatástól a természetes halálig kell hogy tartson, és ezen időszak alatt mindenkinek jár az emberi méltóság, a tisztelet, a védelem.

A megszületettek életének védelmére sok jogszabály és törvény született; a magzatot a fogantatástól védelem illeti, magzatvédelmi törvényünk mégis azt szabályozza, hogy mikor és hogyan lehet kioltani a magzatok életét. Nagyon fontos lenne azt a gondolatot megerősíteni a köztudatban, hogy aki a születés pillanatában világra jön, az a születés előtti hetekben, hónapokban is ugyanaz az ember volt, csak éppen „odabent” növekedett.

– Hogyan lesz az életvédelem valakinek a hivatása?

– Nekem mindig a hivatásom volt, ezt szerintem a Jóisten a lelkembe tette. Olyan családban nőttem fel, ahol az élet védelme abszolút mértékig természetes. Akkoriban úgy éreztem, hogy ha valaki nem akarja a gyermekét, ott nagy baj van. Később azzal találkoztam, hogy hiába szeretnék adott esetben megvédeni egy életet, nem tudom megtenni, mert ahhoz, hogy a nehéz helyzetekben segíteni tudjak, jó képességek, információ, tudás, megfelelő szókészlet és empátia kell. Szóval ráébredtem arra, hogy ezt tanulni kell. Később rátaláltam az Együtt az Életért Egyesületre, és bemutatkoztam az alapítónak, Frivaldszky Editnek, mert láttam, hogy ugyanazt a szemléletet képviseljük.

– Azóta az egyesület elnöke lettél... Mi az, amiben ez az egyesület segítséget nyújt?

– Frivaldszky Edit azért hozta létre ezt az egyesületet, hogy krízisben lévő kismamáknak segítsen. Hogy azoknak a nőknek, akik babát várnak és nagyon félnek ettől a helyzettől, legyen egy kapaszkodójuk, valami, ami valahogy kivezeti őket a válságból. A baba és az anya életének a megmentésével... Egy-egy jól irányzott segítő szó, egy jól megszervezett segítő szituáció, szállás, egy csomag ruha, ügyintézés vagy bármi képes támogatni a kismamát és elűzni a félelmét. Ha mégsem tudja vállalni a babát, akkor a nyílt örökbefogadás előkészítésében segítünk. Kidolgoztuk a 9 hónap az életről képzést, amit azóta is működtetünk.

– Miért olyan nehéz ebben a témában a kommunikáció?

– Egyrészt azért, mert valamilyen formában mindenkit érint – legtöbbször egyébként veszteség formájában. Átitatja a társadalmat az abortusszal kapcsolatos veszteség, márpedig a társadalom lelke érzékeny. Másrészt, az abortusz választását mint női szabadságjogot tartják számon, amely lehetőséget ad az anyának „megszabadulni” a gyermekétől – és ezt szabad döntésnek veszik...

– Beszéljünk mindennek a következményeiről!

– Sokszor elhangzik, hogy az anyák az áldozatok, mert a körülményeik abortuszra kényszerítik őket, vagy egyenesen ezt tartják felelős döntésnek. Persze ez nem életvédő álláspont.

Az élethelyzet lehet diszkomfort, kényelmetlen, nehéz, de a nehézségeket mindig meg lehet oldani.

Az anya akkor áldozat, ha kényszerítik, a legfőbb áldozat pedig a gyerek. Áldozat az a férfi is, aki a saját gyermekének az anyját kényszeríti ebbe a helyzetbe. Áldozat az a szülő is, aki a gyerekét erőlteti ebbe a folyamatba, és áldozat az egész társadalom, mert minden egyes veszteség a társadalom egy-egy sebe.

Minden egyes hozzánk érkező kismama hátterében egy olyan élet tárul fel, amit talán elképzelni sem tudunk. Nagyon sok az életvezetési nehézség, az emberi gyengeség, a gyermekkorra visszavezethető hiányosságok.

A kismamák életét nem is tudjuk tehát teljesen rendbe tenni, de azt meg tudjuk mondani, hogy most mi legyen a következő lépés.

– Azt szoktad mondani, hogy aki megtapasztalja – akár nem hívőként – az élet győzelmét, annak teljesen átalakul az élete. Létezik-e nem keresztény alapon működő életvédelem? Miként nyilvánul meg a Katolikus Egyház ebben a témában?

– A Katolikus Egyház álláspontja az életről nagyon megalapozott. Érdemes végignézni, hogyan fejlődött az egyház élettel kapcsolatos álláspontja a tudomány fejlődésének megfelelően. Ez egy gyönyörű folyamat. Nagyon sok bioetikai kérdésre választ ad az Egyház, mert minden egyes újabb technikai lehetőséget megvizsgál és megadja az ezekkel összefüggő ajánlásokat, amelyekre nyugodtan lehet hagyatkozni.

– Az Együtt az Életért Egyesületnek ifjúsági tagozata is van. Mi a célja ennek a csoportnak, illetve mi az a „többlet”, amit a fiatal generáció hozzá tud tenni a szolgálathoz?

– A célunk, hogy ők legyenek azok, akik tanulnak erről. Olyanokat gyűjtöttünk össze, akiket nagyon érdekel a téma, motiváltak és szeretnének tenni valamit. Nem volt feltétel, hogy vallásosak legyenek. Tizenhárom éve alakult az első csoport, és azóta már sokan diplomáztak közülük, vannak szülész-nőgyógyászaink, jogászaink, pszichológusaink is...

– Milyen tapasztalatok érkeznek az életvédelem „háttérmunkásaitól”? Az imaszolgálatokra gondolok, a lelki adoptálásra vagy például a Vácon is elindult „40 nap az életéért” imaszolgálatra.

– Ezeknek a szolgálatoknak jól mérhető az életmentő erejük. A 40 nap az életért imaszolgálat eredményessége szerte a világon bizonyítható statisztikai adatokkal. Ez azt jelenti, hogy a kórházak, a klinikák vagy az abortuszközpontok mellett 40 napon vagy egyéb meghatározott időintervallumon keresztül folyamatosan imádkoznak az abortuszt végző orvosokért, az abortuszra érkező kismamákért azok, akik erre vállalkoznak. Sokan böjtölnek is.

Aki imádkozik, az nemcsak megkapja az Isten szeretetét, nemcsak meghallgatja őt a Jóisten, de meggyőződésem, hogy megkapja a Szentlélek által az útmutatást is, hogy mit kell tennie.

– Hívőként hogyan szolgálhatjuk az életvédelem ügyét a hétköznapokban, a magunk életében, hogyan tehetünk mi a kismamákért és a megfogant magzatokért?

– Például úgy, hogy ha valakivel beszélünk erről a kérdésről, akkor álljunk bátran az élet mellé. De segít az is, aki – például – az informatikai hátteret biztosítja a számunkra, vagy aki azt mondja: tevőlegesen nem tudok segíteni, de utalok valamennyi pénzt. Nagyon sokféle módon lehet tehát részt venni az életvédelemben. Szerintem felelőssége van mindenkinek abban, hogy a maga lehetőségei és képességei szerint tegyen valamit. Mert ha becsukjuk a szemünket, akkor tettestársak leszünk.

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye április végén indult podcastsorozata, amelyben hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal foglalkoznak, és igyekeznek azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Lélekjelenlét podcast csatorna
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Lélekjelenlét podcast csatorna