– Milyen céllal született, kiket szólít meg, és hogyan épül fel az Iránytű hivatástisztázó program?
– Az Iránytű egyházmegyés papok és szerzetesek együttműködésében született meg, 2007 óta folyamatosan működik a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, azóta dinamikusan fejlődik.
Azokat a 18 és 35 év közötti szabad állapotú fiatalokat szólítja meg, akik életük nagy döntései előtt állnak, és a keresésben segítséget akarnak kérni.
Központi témái az Istenkapcsolat, imádság, önismeret, megkülönböztetés, döntés, a főbb életállapotok (házasság, család, szerzetesség, papság). Egy éven át járunk be egy utat. Az alkalmaknak műhely-jellege van, nem frontális elődadásra kell gondolni, hanem interaktív együttgondolkodós feladatokra, beszélgetésekre. Minden alkalom része valamilyen imamód tanulása is. Fontos, hogy mindenki megtalálja azt a nyelvet, melyen a leginkább tud Istenhez szólni, vele együtt lenni. A gyakorlat azt mutatja, a kurzus nagyon hasznos a fiatalok számára.
– Hogyan lehet részt venni a kurzuson? Évről évre állandó az érdeklődés?
– Azokat várjuk, akikben megvan egy mélyebb vágy az intenzívebb Istenkapcsolatra. Szeptember elején fogadjuk a jelentkezéseket, egy egyéni beszélgetést követően történik a felvétel. Évente 20-30 fős csapat vesz részt a két féléven át, hat-hat alkalmat jelentő kurzuson, melyhez látogatás is kapcsolódik egy szerzetesközösségnél és részvétel az esztergomi szeminárium nyíltnapján. A jelentkezőket arra kérjük, köteleződjenek el erre az időszakra és vállalják az általunk kialakított kereteket. Vegyenek részt a kéthetente, hattól fél kilencig tartott alkalmakon, és végezzék el az imádságos és önismereti gyakorlatokat.
– Évek vannak az iránytűs csapat mögött.
– Valóban, ez óriási értéke, továbbá az összefogás, hiszen több rend képviselője mellett, én az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye hivatásgondozójaként vagyok a csapatban. Nekünk is sokat ad a kurzus. Újra és újra átéljük a saját hivatástörténetünket és ez frissen tartja bennünk a lelkesedést. Megtartó közösség vagyunk egymás számára, odafigyelünk egymásra, barátságok alakulnak ki köztünk. A köztes heteken is találkozunk, reflektálunk a történtekre, és előre tekintünk. A képzési anyagainkat mindig az adott csoport dinamikájához formáljuk. Jó a műhely tagjának lenni, számomra a kreativitás kiváló talaja.
– Idén részt vesznek az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet nyílt napján.
– Ezt a nyílt napot évente megtartjuk, meghívott mindenki, akiben motoszkál a papi, szerzetesi hivatás gondolata. A program ismerkedés a szeminárium életével és a benne lakókkal. A papnövendékek beszélnek életükről, a tanulmányaikról, ők mutatják meg az épületet. Mód van személyes beszélgetésre is. Idén április 1-jén lesz a nyílt napunk Esztergomban. Szent Pál azt mondja:
„mi pedig bolondok vagyunk Krisztusért”.
Hiszem, hogy lehet szeretni bolondulásig, ahogy ezt sokan megéneklik. Az a jó, ha bele tudunk feledkezni egy másik személybe, mert az életszövetségünknek arról kell szólni, hogy az életünk teljes átadásában találjuk meg igazán önmagunkat. Ez mindannyiunk hivatása, kinek a házasságban, kinek a papságban, kinek a szerzetességben. A lényeg: másokért élni, adni valamit a világnak, és ott megtalálni a magunk helyét.
– Nagyon ellentmond annak a felfogásnak, miszerint a mai ember addig marad meg valamiben, amíg abban kapni tud.
– Egy másik optikával inkább azt mondanám, addig tudunk adni, amíg ajándékok vagyunk. Ha adok és ajándékká válok, annak következménye az öröm, hiszen a helyemen vagyok. Együttműködöm a Teremtő szándékával, s az életem ajándékvoltát nemcsak a környezetem éli át, hanem én magam is. Az erősödik meg bennem, hogy hasznos életem van, és létem a világban az Isten ajándéka. Ennek alapfeltétele, hogy be tudjam fogadni Isten szeretetét.
– Rengeteg fiatallal találkozott az évek során. Milyennek látja őket?
– Igen, 2015 óta minden évben benne vagyok a csoportban. Nyitottnak látom a fiatalokat, értékes gondolataik vannak, ahogy a világot látják, abból sokat lehet tanulni. Az a tapasztalatom, hogy sok hatás, talán túl sok is éri őket. Nagyon sok a lehetőség számukra, ezért igen nehéz az elköteleződés.
– Félnek az elköteleződéstől?
– Megkérdeztük tőlük az egyik alkalmon, hogyan hat rájuk az elköteleződés szó. „Félelmetes”, fogalmazták meg a legtöbben. Azt érzik, valamit elveszítenének, kihagynának, ha egy helyre teszik a voksukat, és aszerint élnek. Azonban pont akkor válok szabaddá, ha el tudok köteleződni valaki vagy valami mellett.
Ez menetbiztonságot ad, nyitottá tesz az életre, az életem elajándékozására.
Így mi nem elköteleződésről beszélünk az Iránytűben, hanem tovább haladásról az úton. Látni kell azonban, hogy nem adhatom félig és nem adhatom ideiglenesen oda az életem, egészen oda kell állnom valaki mellé, egészen odaadnom magam, amihez hozzá tartozik a jövőm is. Amikor Ábrahám áldozatáról olvasunk, Isten a jövőjét kéri el. Isten tőlünk is ezt a bizalmat kéri.
– Honnan tudhatja az ember, hogy valóban papságra szól a hivatása?
– A témáinkban előrehaladva - önismeret, Istenkapcsolat, kapcsolataink, döntéshozatal – elérkezünk az életszentséghez. Hogyan vagyunk erre meghívva? Foglalkozunk az életállapotokkal, a papsággal, szerzetességgel, cölibátussal, házassággal. Ez utóbbira házaspárt hívunk. Eljutunk a meghívottságig, a megkülönböztetés segítségével vizsgáljuk, mi az, ami Istentől jön, mi nem, hogyan tudok különbséget tenni.
A papi hivatásnak három alappillére van: Isten személyes hívása, az egyén igenje és az Egyház igenje.
A hívásnak Istentől kell jönnie. Szükséges a néven szólítás, ahogy Jézus tette az apostolokkal. A hívás titok. Olyan titok, melyben az Isten név szerint meghívja az embert, mindenkit egy teljesen egyéni úton.
Amikor az orvosi egyetemen újra és újra visszatért szívembe a papság gondolata, és több jel is kísérte ezt, elkezdtem aktívabb lenni a plébánián, foglalkoztam a ministránsokkal, táborokat szerveztem. Ahogy ráléptem erre az útra, egyre gazdagabbnak éreztem az életem, a helyemre kerültem. Nem kellett annak lennem, ami nem vagyok. Több évet vártam a szemináriumra, mert be akartam fejezni az orvosit. Ne úgy tűnjön, hogy elmenekülök egy útról. Belépve úgy éreztem, mint egy éhező kisgyerek, akit terített asztalhoz ültetnek. Azóta is azt érzem, termékeny az életem.
Dr. Csépányi Gábor, Zics Ildikó SSS, Gács Pászkál OFM, Szabó Ráhel OP, Nagy Bálint SJ
– Mi történik ezután, ha valaki úgy érzi ez az ő útja?
– Fontos, hogy aki papi, szerzetesi hivatáson gondolkodik, tagja legyen egy közösségnek, ahol állandó szolgálatot is vállal, hiszen e közben érinti meg őt Isten. A közösséghez tartozás, a szolgálat már egy elköteleződés, sok mindent meg tud látni ebben. Minél jobban ismerek egy utat, minél mélyebben találkozni tudok azokkal, akik azt járják, annál biztosabban tudok jó döntést hozni. Fontos egy szemlélődő attitűd kialakítása. Az ember nyitott szívvel éljen a világban, figyeljen Istenre, hogy megtapasztalhassa, hogyan van jelen az életében, hétköznapjaiban. Kérdezze Istent, tőle fogja megtudni, merre menjen az élete.
– Mivel segítheti egy pap a hivatáskeresőt?
– Az lenne jó, ha minél többet beszélnénk Istenről, és ez a Vele való találkozásból fakadna. Milyen jó átadni, amikor úgy érzem megérintett az Isten! Merni kellene arról beszélni, ahogyan az Isten közeledik felénk. Azokról a tapasztalatokról, amiben megéltük, hogy Isten velünk van. Ha én el tudom ezt mondani, az másokat is felbátorít. Minél többet beszélünk Istenről, annál érzékenyebbé válunk azokra az apró üzenetekre, ahogyan Ő velünk van. Ezek lehetnek természeti jelek, egy telefonhívás, jókor érkező ölelés. Így egyre ismerősebbé válik számomra Isten hangja.
– Többen papok, szerzetesek és növendékek már az Iránytűt végzettek közül.
– Hálásak vagyunk értük. Tudjuk, Istentől kapták a hívást. Volt olyan csapat, ahonnan hatan mentek papnak, szerzetesnek. Mindig vannak jelentkezők, de nagyon fontos a személyes meghívás. Biztatom az atyákat, minél többet éljenek a személyes beszélgetés lehetőségével, akkor tudunk megmutatni valamit az életünkből. Csak személytől személyig lehet átadni, mit jelent a papság. Beszéljünk a papi élet örömeiről, ahogy a zsoltáros biztat:
Gyertek hívek, hadd beszéljem el nektek, mi mindent tett velem az Isten. Ezek a tapasztalatok, tanúságtételek bátorságot adnak másnak, és Isten cselekvő jelenlétét kezdjük megtapasztalni.
Úgy gondolom, az a titka, ha élvezzük a papságunkat. Annak vannak gyümölcsei, ha a pap tényleg Istennel tud lenni. „Elhívta őket, hogy vele legyenek” – olvassuk a meghívástörténetekben. Először vele kell lenni, utána prédikálni. Sokszor esünk abba a hibába, hogy dolgozunk, s ha marad idő, vele vagyunk. De ez terméketlen marad. Ha Istennel vagyok, és úgy része az életemnek, hogy elé viszem a terveimet, és oda megyek, ahova küld, akkor lesz gyümölcsöző életem. Abból fakadjon a szolgálat, hogy a színe elé álltam. Lehetek népszerű, jópofa, de ha a saját fényemet szeretném átadni, az kevés ahhoz, hogy valaki papnak jöjjön.
Papként az egyik legfontosabb küldetésünk, hogy Istennel legyünk. Így az imádságunk nemcsak egymás után elmondott szavak halmaza lesz, hanem kapcsolódás a valósághoz, Istenhez, aki az abszolút valóság, ami segít kapcsolódni magunkhoz is. Éljünk az Úrhoz való közeledésben, nyitottsággal, hogy meghalljuk az Úr hangját, ő fogja megmutatni, merre van az út.
Szerkesztői kiegészítés:
Ha hívást érzel a papi hivatásra:
Előszöris mondd el a plébánosodnak vagy lelkivezetődnek, hogy úgy gondolod, hogy Isten papi szolgálatra hív. Ha támogatja a szándékodat, el kell döntened, hogy hova jelentkezel. A kispapok mindig egy egyházmegye papnövendékeként készülnek a jövendő szolgálatukra. Amelyik egyházmegye megyéspüspöke veszi fel őket növendéknek, később ugyanott fognak papként tevékenykedni. Ezért mindenekelőtt arról kell döntened, hogy melyik egyházmegye főpásztoránál jelentkezel. Általában a felvételt kérők a lakóhelyük szerinti megyéspüspökhöz fordulnak kérelmükkel, vagy esetlegesen oda, ahová más módon kötődnek. A jelentkezés tehát NEM egy adott szemináriumba történik, hanem egy megyéspüspöknél illetve egyházmegyénél. Amikor megkapod a felvételedről szóló döntést, és az pozitív, az fogja tartalmazni, hogy a főpásztor melyik szemináriumba küld tanulmányaid megkezdésére. (Forrás: http://esztergomiszeminarium.eu/)
Miből áll a felvételi?
Esztergomban (szemináriumonként eltérő lehet): A felvételi június végén van, amit néhány napos együttlét előz meg. Ebben a pár napban a jelentkezők bemutató órákon vesznek részt, kirándulnak, megismerik egymást és beszélgetnek az elöljárókkal. Ezután van egy orvosi vizsgálat. Az utolsó napon kerül sor a hivatalos felvételire: találkozás a Bíboros atyával és a felvételi bizottsággal. Miután minden jelentkező sorra került, a Bíboros úr dönt, hogy felvesz-e a Főegyházmegye kispapjai közé. A döntésről később kapsz hivatalos írásbeli értesítést. (Forrás: http://esztergomiszeminarium.eu/)
Tanulmányok:
Az első év egy előkészítő időszak. A hangsúly a lelki képzésen és a közösségbe való beilleszkedésen van. A másod- és harmadéven egyre több teológiai tárgyat veszünk fel, nagyrészt azonban a filozófia teszi ki az órák számát. A másodévesek Krisztus Király ünnepén öltik magukra a reverendát ünnepélyesen, a főszékesegyházban. A harmadéveseknek ősszel, a lelkigyakorlat után van a lektorrá avatásuk. A negyed-ötödév a kifejezett teológia: dogmatikát, erkölcsteológiát, Szentírás-magyarázatot (egzegézist) és egyéb teológiai tárgyakat tanulunk. Negyedévben van az akolitussá avatás. Az ötödéveseket, ha alkalmasnak találják őket, püspökük az év végén diakónussá szenteli. A hatodévesek (diakónusok) már kifelé tekintenek a szemináriumból: első félévben egy plébánián teljesítenek szolgálatot, a második félévben pedig olyan, kifejezetten gyakorlati tárgyakat tanulnak, amelyek leendő papi munkájukkal függenek össze. Az év végén van az államvizsga és az egyházjogi vizsga. Ezután június közepén a bíboros atya pappá szenteli őket. Augusztus elsejétől pedig elfoglalják első kápláni helyüket. (Forrás: http://esztergomiszeminarium.eu/)
További információk: http://esztergomiszeminarium.eu/, https://papihivatas.com/
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Trauttwein Éva
Szerző: Trauttwein Éva
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
