Forrás: freepik.com
Ahogy közeledik a karácsony, sokunk életében egyre erősebben jelenik meg az "ünnepi nyomás": szeretnénk mindenkit boldoggá tenni: a családot, a gyerekeket, a szüleinket, a barátainkat – és közben magunkat sem akarjuk cserbenhagyni. Érdemes végiggondolni, mennyi elvárást aggatunk a készülődésünk és ünnepünk "fájára" örömről, meglepetésről, körülményekről, tevékenységekről, viselkedésekről.
Aztán ahogy telnek a napok és haladunk előre az adventben, egyre nagyobb kihívás megőrizni azt a csendes lényegét a várakozásnak, a befelé figyelésnek, az egyszerűségnek, és gyakran a "beestünk a fa alá" élmény marad.
Kérdezd meg magadtól: Hol érzem most leginkább az "ünnepi teljesítmény" nyomását az életemben?
De vajon miért akarunk ennyire megfelelni? Mi mozgatja ezt az állandó belső késztetést? Sokszor félünk attól, hogy ha mi nem teremtünk "tökéletes" ünnepet, akkor senki más nem fogja. Máskor pedig attól tartunk, hogy a szeretet jele az, ha minél többet adunk – időt, energiát, pénzt –, és közben észrevétlenül kimerítjük magunkat.
A megfelelési vágy mélyén gyakran egy régi, gyermeki kérdés áll: "Elég vagyok így, ahogy vagyok?" És ha nem figyelünk, a karácsony erre a kérdésre nem válasz lesz, hanem egy újabb "vizsga".
Kérdezd meg magadtól: Mi az a mélyebb félelem vagy bizonytalanság, ami engem is megfelelésre késztet az adventben? Kinek, minek akarnék megfelelni? Milyen lenne az ünnepre való készülődésem enélkül a megfelelési vágy nélkül?
Úgy sejtem, a közelgő ünnep üzenetét, lényegét, titkát valahol máshol érdemes keresnünk. Ha közelebbről megvizsgáljuk a karácsonyi történetet, sokat megtudunk a ránk váró időszakban rejlő lehetőségekről.
A betlehemi jászol egyszerűsége, csöndje és törékenysége arról üzen a számomra, hogy a legnagyobb ajándék gyakran a legkevésbé látványos formában érkezik.
Nem a hibátlan díszekben vagy a gondosan megkomponált menüben, hanem abban a szeretetben, amely nem kér sem teljesítményt, sem bizonyítékot. Abban a türelemben, ami túlmutat önmagán. Abban a könnyedségben és nagylelkűségben, amit az idő, energia, cselekvés metszetében a szeretteinknek, a ránk bízottaknak nyújtani tudunk. A jászol pedig arra emlékeztet: Isten a legegyszerűbb helyet választja, hogy otthonra találjon.
Forrás: depostiphotos.com
Kérdezd meg magadtól: Az életem mely területein hív engem is az Ünnep üzenete a kevesebbre, az egyszerűbbre, a lényegire? Mit tudnék tenni, hogy ehhez közelebb kerüljek ebben az időszakban?
Az első lépés gyakran a lelassulás, a belső csendben egy nagyobb tágasság kialakítása, megteremtése. Egy csendes fohász, egy mély levegő, egy őszinte mondat: "Szeretnék megérkezni a békébe." A lelki csendben lassan kibomlik az a felismerés, hogy a szeretet — isteni és emberi egyaránt — nem teljesítményhez kötődik.
Ha megtaláljuk ezt a csendet, és az adventi időszakban teszünk érte, hogy növekedhessen bennünk és körülöttünk, akkor esélyünk lehet rá, hogy az ünnep "feladatlista" jellege átalakuljon, lehetőséggé váljon: találkozni azzal az értékességgel, amelyet nem kell bizonyítani.
Kérdezd meg magadtól: Mi segítene engem közelebb a belső csendhez, lassuláshoz, nyugalomhoz? Mit lenne szükséges ehhez megtenni és mi az, amit fontos lenne nem megtenni?
Ha képesek vagyunk növekedni ebben a belső szabadságban, az gyakorlati döntésekben is formát ölthet. Talán idén kevesebb programot vállalunk. Talán nem készül húszféle sütemény. Talán egy ajándékról azt mondjuk: "Ez most nem fér bele, és ez így rendben van."
Vagy megkérdezzük magunktól: "Mi az, ami tényleg fontos?" és "Mi az, amit csak a szokás vagy a megfelelési vágy diktál?"
A "kevesebb több" nem üres mondás, hanem meghívás: választani a lényegest, elengedni a felesleget.
Az advent időszaka erre is hív bennünket: napról napra közelebb menni ahhoz, ami valójában fontos a számunkra és elhagyni olyan dolgokat, amelyek valójában akadályoznak bennünket a várakozás, készülődés lelkületének megtapasztalásában.
Kérdezd meg magadtól: Mire mondhatnék idén bátran nemet – és mire mondhatnék őszintén igent?
Mindannyian tudjuk, mégis érdemes újra és újra közel engedni magunkhoz az értelmét annak a gondolatnak, hogy
az igazi ajándék soha nem a tárgyakban van, hanem abban, hogy önmagunkból adunk.
Forrás: freepik.com
Őszinte érdeklődést, a hálánkat, egy bocsánatkérést, felajánlást, pozitív visszajelzést, megerősítést, minőségi jelenlétet, szeretetteli gesztust, szívből jövő egyszerű mondatokat:
Megértelek. Hallak. Becsüllek, tisztellek. Kíváncsi vagyok rád. Érdekelsz. Köszönöm.
Ezek a pillanatok adják az ünnep "hangulatát", ettől lesz az adventi időszakunk bőségesebb, gazdagabb, színesebb és békésebb a hétköznapjainknál. Hogy erőfeszítést teszünk azért, hogy kifejezzük, ami valóban számít.
A szeretet ajándéka egyszerű, csendes, életet adó. Amikor önmagunkból adunk valamit — figyelmet, türelmet, békét, megbocsátást —, akkor azt adjuk, amire valójában mindannyian vágyunk.
Kérdezd meg magadtól: Mi az az apró, őszinte rész belőlem, amit idén szeretetből adhatnék oda valakinek?
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Nagy Eszter, mentálhigiénés lelkigondozó, reflektív addiktológiai segítő szakember, ételfüggőség tanácsadó
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
