Többféleképpen imádkozhatunk: akár a saját szavainkkal, kötetlenül, akár kötöttebb formában (a legismertebb imádságainkon kívül ebbe a kategóriába tartozik – például – az összes zsoltár is). Az énekes forma bármelyik imádság esetében alkalmazható.
A kötött imádságokat sokkal egyszerűbb persze szóban, magunkban elmondani. A saját szavainkat pedig hogyan is énekelhetnénk? Illetve:
az éneklés valóban többet ér a szavaknál?
Benedek pápa gondolata ezt támasztja alá:
„Ott, ahol az ember Istennel kerül kapcsolatba, a puszta szó többé már nem elegendő”
– mondja Benedek pápa, azaz Joseph Ratzinger a „Zene is liturgia – A liturgia szelleme” című művében. Gondolatait magával a Bibliával támasztja alá: „Az, hogy a zenének milyen jelentősége van a bibliai vallásban, egészen egyszerűen belátható abból, hogy az énekelni szó egyike a Biblia leggyakrabban használt szavainak”. (Az Ószövetségben 309, az Újszövetségben 36 alkalommal fordul elő.)
Elsőre talán ijesztően hangzik mindez, hiszen azt érezzük, hogy valamit elrontunk, valamit nem jól csinálunk, ha nem énekelve imádkozunk. De nyilván nem erről van szó.
Habár a kapcsolat Isten és ember között lehet folyamatos (bármilyen napszakban megtehetjük, hogy fenntartjuk ezt a köteléket, csupán tőlünk függ, mikor és hogyan, az Úr mindig jelen van életünkben), de szükségünk van „mankókra”, amelyek segítenek megélni, fenntartani ezt a kapcsolatot. Az imádság az egyik legerősebb ilyen támasz lehet, de csak akkor, ha nem csupán egy rutinszerű elvégzendő feladat, amin – tudatosan vagy inkább tudat alatt – igyekszünk gyorsan túllenni (akárcsak más napi rutinokon).
Ha szeretjük, élvezzük az imádkozást, akkor válik igazi „mankóvá” az Istennel való kapcsolatunkban, és ebben a mivoltában válik az énekes imádság „kétszeressé”!
Az éneklés gondolkodtat, lassít, felülemelkedik a múló másodperceken. Az éneklés közösséget alkot, ha többekkel tesszük. Az éneklés keretet biztosít, egy olyan vázat kapunk segítségképpen, amelyre mindig visszaemlékezhetünk.
Nem véletlen, hogy az ének a liturgia szerves része mindegyik egyházban. Felekezettől függően különböző „énekmodellek” jöttek létre. Az első keresztény modell a gregorián, amely a legtisztább és legérthetőbb dicsőítő ének. Összetéveszthetetlen, eggyé forrt a Katolikus Egyházzal. Kivétel nélkül mindenki felismeri: szent zene.
Szinte minden pápa ezt tartotta a legfontosabb egyházi éneknek, számtalan dokumentum tanúskodik erről. Bár az újonnan megválasztott XIV. Leó pápánknak írása még nem született a szent zenéről, ám három nappal a megválasztása után, Jó Pásztor vasárnapján, május 11-én a Regina caeli gregoriánt énekelte a Szent Péter-bazilika erkélyéről, így szinte biztos, hogy az ő szívében is elsőbbséget élvez ez a műfaj.
A gregorián énekkel kapcsolatban két személyes élményt szeretnék megosztani a Kedves Olvasóval.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzene szakos végzős hallgatójaként elkezdtem dolgozni az MTA Zenetudományi Intézetében, ahol több mint egy évtizedig a Régi Zenetörténeti Osztály munkájában vehettem részt. Az első néhány évben a középkori egyházzenei kódexek digitalizálásával foglalkoztam. Száznál is több forrást tekinthettem meg és dolgoztam fel, közben nemegyszer azon tanakodtam magamban, hogy ha nem lennék eleve hívő, ott, az irodában biztosan megtérnék. A 12-15. századi kódexek mikrofilmes változatainak száma ezen a helyen megközelítette az ezer darabot. Isten létezését bizonyítják ezek, a könyvnyomtatás felfedezése előtt nagy számban készült, kézzel írott egyházi kódexek is!
A másik, szintén gregoriánhoz köthető emlékem ugyancsak az egyetemi évekre tekint vissza. A Szent Mihály Laikus Káptalannal (ma Szent Mihály Szkóla) többször szolgálhattam, ők a hagyományos római katolikus, úgynevezett tridenti rítusú miséket és zsolozsmákat végzik. Itt lehetőség van a latin, hosszú, díszes gregorián tételeket megszólaltatni, mivel a liturgikus cselekmények ehhez teret biztosítanak. Az egyik virrasztó zsolozsma alkalma majdnem négy óra terjedelmű volt. Amikor megtudtam, kissé megijedtem, nem lesz-e túl hosszú, hogyan fogom bírni. A kezdeti aggodalmam hamar elillant, az Urat dicsőíteni a gregorián dallamokkal olyan élmény volt, hogy úgy tűnt, mintha legfeljebb negyedóra telt volna el.
A lelkemet „éreztem”, a testem és azok igényei feledésbe merültek, mintha nem is a Földön lettem volna.
A gregorián ének leggyakrabban a szentmise és a zsolozsma cselekményének része. Itt azonban más stílusok is teret kaphatnak, például a népénekek vagy a többszólamú feldolgozások.
Az elmúlt 50 évben Magyarországon egy új zenei stílus is megjelent: az egyházi könnyűzene, amelyet „gitáros együttesek” adnak elő. Kamp Alfréd a Szentistvántelepi Gitáros Együttes vezetője szerint, a hazai gitáros gyakorlat három irányt mutat: az egyik a magyar vonal (pl. Borka Zsolt, Gável András, Sillye Jenő), a másik klasszikusnak mondható: a taizéi nemzetközi ökumenikus szerzetesközösség énekei, a harmadik pedig egy szintén külföldi – neoprotestáns (pl. Hillsong) és katolikus vonal (karizmatikus közösségek magyarra lefordított énekei, pl. Emmánuel Közösség).
A gitárosok leginkább szentmiséken szolgálnak, azonban egy új liturgián kívüli cselekmény is köthető a nevükhöz: a dicsőítések. Így felvetődhet a kérdés, hogy ha valaki betéved egy templomba, honnan tudja eldönteni néhány perc alatt, hogy éppen liturgiába csöppent-e, vagy dicsőítő alkalmon vesz részt?
A kötöttség nélküliség az elsődleges ismertetőjegy. Vannak, akik állnak, vannak, akik térdelnek és akadnak, akik feltett kézzel az ég felé emelik tekintetüket. Egy közös azonban van bennük: énekelnek és Istent dicsőítik. Hálát adnak, vagy éppen fohászkodnak, kapcsolódnak Istenhez.
Számos kottáskönyv tartalmaz ilyen énekeket, azonban hivatalosan énekeskönyv mindeddig nem jelent meg.
A 2021-es Eucharisztikus Kongresszusra készülve fogalmazódott meg az egyházi vezetőkben az igény arra, hogy egy új népénektárban a katolikus könnyűzene is megjelenjen, amely a legkiválóbb dallamokat tartalmazza és a liturgia szövegeinek is eleget tesz. Sapszon Ferenc, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy vezetésével létrejött egy szakértői csoport, amely a gregorián és a népének műfaja mellett az új zenei stílust is megvizsgálta. A kötet jelenleg szerkesztés alatt áll, hamarosan megjelenik.
Szkólavezetőként érdekelt, hogy a tagok éneklés közben mit élnek át. Az egyikük úgy fogalmazott, hogy
segít a zene jobban jelen lenni, elmerülni.
A zene a híveket jobban bekapcsolja a liturgiába, ugyanakkor a szkóla számára az éneklés aktivitást is igényel, amely gyakran elvonja a figyelmet szolgálat közben (pl. felállás, leülés, melyik tétel következik, kotta olvasása). Ezt tekinthetjük a szolgálattal járó kockázatnak, de úgy is, hogy a szkóla tagjai a saját támaszukat adják át a híveknek, hogy ezzel segítsék ápolni az Istennel való kapcsolatukat.
Egy biztos: bárki, aki tiszta szívből énekel, az Urat dicsőíti. Az élet sok más területén is szükségünk van mankókra, ha valami fontos, igyekszünk azt már megjelenésében is különlegessé tenni. Ezért ölt menyasszonyi ruhát a leendő feleség és ül lakodalmat az ifjú pár, ezért ünnepeljük meg a gyermek születését, az érettségit, ezért térdelünk le és tesszük össze a kezünket, amikor imádkozunk. Ezek puszta külsőségnek tűnhetnek, ám generációs bölcsesség rejlik mögöttük. Az ember, ha külsőségeiben kényszeríti magát arra, hogy valamit különlegesen tegyen, belül is jobban odafigyel.
Az énekes imádság ezért kap ekkora hangsúlyt és ez magyarázza a gregorián különlegességét is. A többi stílus ugyanis megtalálható az élet más területén is, de a „Cantus Gregorianus” kizárólag a liturgiában.
A szent zene jelentőségéről szóló homíliájában II. János Pál pápa Szent Ágostont idézve úgy fogalmazott:
Istennek énekel, aki Istenből él; nevét dicsőíti, aki az Ő dicsőségéért munkálkodik, ily módon énekelve.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Czakó Dóra
Jubilate Imádság Háza
Segítő jelleg: ima, lelkigyakorlat
Ajánljuk: fiatal felnőtteknek, felnőtteknek, időseknek, családoknak
Elérhető: Kaposváron, folyamatosan
Szent Fausztina Irgalmasság Háza
Cor et Lumen Christi Közösség - lelki programok
Segítő jelleg: ima, lelkigyakorlat, szentségimádás, lelki nap
Ajánljuk: kamaszoknak, fiatal felnőtteknek, felnőtteknek, ifjúsági közösségeknek
Elérhető: országosan, de főként Budapesten, előre meghirdetett időpontokban
Cor et Lumen Christi Közösség
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
