Napjaink egyik legnagyobb hatású jelensége a FOMO: fear of missing out – félelem a kimaradástól. „Minden is” kell, nem maradhatunk le semmiről, mert annyival kevesebbek leszünk. Mára megannyi életet kerített hatalmába ez az életérzés, a maga torz világszemléletével. A fomo emberének legalább a fejében hosszú listái vannak a nyaralásra, és persze végig online marad, hiszen a leggyorsabban ott érik el mindenféle ingerek, és ott, az interneten, ott aztán igazán nehéz lemaradni a fejleményekről.
Pedig van egy nem virtuális valóságunk is, ahol a dolgok tényleg megtörténhetnének vele. Csak ez a valóság lassabb, kevésbé vibráló, ellenben több figyelmet kíván – egyszóval le kell lassulni hozzá.
Amikor a pihenés és a lelassulás ajándékairól, a széphez és a művészethez kapcsolódni tudásról kezdtem írni, rögtön Byung Chul Han kortárs filozófus művei jutottak eszembe. Ezek a revelatív erejű írások igen komolyan tükröt tartanak a XXI. század emberének és társadalmainak, nem véletlenül népszerű olvasmányok ezekben az években. A rítus eltűnése és A szép megmentése című könyvecskéiben kimondottan sok szó esik a dolgok rendelt idejéről, életvezetésünk ritmusválasztásáról – végső soron a rendszeres és tudatos lelassításról is. Ez utóbbi szövegből most én is többször fogok idézni – talán egyfajta nyaralási könyvajánlónak is szánva ezt az írást.
A svájci-koreai szerzőről meg talán még annyit, hogy a Hong-Kong Review of Books egy kritikájában ezt olvashatjuk: „szinte aforisztikusan tömör, írói stílusa sikeresen alakít komplex gondolatokat olvasható és meggyőző prózává”. Ezt, azt hiszem, mindenki, aki kézbe vesz tőle egy könyvecskét néhány mondat után megértheti. Nem ír vaskos műveket, de azok annál velősebbek – elvégre filozófus, de jó tollú filozófus. Byung Chul Hant olvasni tömör gyönyör, de érdemes rászánni (és beosztani) az időt.
Ez volna a cél. Egy ismerősömet egyszer nagyon meglepte egy atya, amikor arról kezdett beszélni neki, hogy Isten sosem akarja azt, hogy a HÉV után fusson. Ha az a HÉV elment, akkor elment.
Isten nem loholósnak, kapkodósnak, folyton-késésben-levősnek álmodott meg minket.
Ez a kis történet azóta gyakran eszembe jut. Isten nem akarja, hogy a HÉV után fussak? Sok kérdés megfogalmazódhat bennünk e kapcsán, amiket érdemes továbbgondolni.
Mégis ott van ennek a veszélye. Érdemes magamban tudatosítanom, hogyha hajlamos vagyok a „gyorsításra”: valójában amikor életritmusunkban gyorsulunk, alapvető tapasztalatunk szerint egyre kevesebb időnk lesz, nem pedig egyre több.
És miért jó, ha inkább több, mélyebb időm van? Mert az értékes dolgok megkövetelik tőlünk az időt.
Elsősorban a szeretetkapcsolatok. Ezzel kalkuláltam már a nyaralástervezéskor? A szeretetkapcsolatokat a figyelem táplálja, a figyelmet meg nem oszthatom be 2 meg 5 percekre.
De más értékes dolgok is említhetők itt a sorban. Az Istenkapcsolat tulajdonképp a szeretetkapcsolatok közé értendő, de ezen kívül az írás (akár napló), az olvasás, a zenélés, a kultúra befogadása és művelése is ide tartozik. Dolgok, amik rohanva nem mennek. Dolgok, amik egycsatornás figyelmet kívánnak. Amik megfulladnak egy szétklikkelt, multitasking univerzumban.
Sudár Annamária művésznő szavajárása: fegyelmezd a figyelmed! Igen, ez ma az egyik legnagyobb kihívás. Percről percre audiovizuális tartalomcunamival leöntött milliók országa ma már Magyarország is, csoda-e, ha lassan a könyvolvasás képességét is elveszítjük? Figyelmünk szétaprózódik, néhány pillanatnál tovább nem tud egyvalaminél elidőzni.
Csakhogy ha képtelenek leszünk végigolvasni egy könyvet, ugyan hogyan fogjuk tudni valódi és őszinte figyelemmel meghallgatni szeretteinket?
A nyaralásunk során jó ha minél többet pallérozzuk hát az egycsatornás figyelmünket – nem sajnálva az időt a jó könyvektől. Lehet ez mindennapi játékunk is: most fegyelmezzük a figyelmünket!
Az egycsatornás figyelemnek más az ideje. Abba bele kell tudni lassulni.
Egyszer a nagyszülői kertben voltam nyáron, nemrég érkeztem, fejemben még megannyi gondolat kavargott, tervek és tennivalók, mindenféle feladatok. A szőlőről szerettem volna levágni valamennyi levelet, hogy a fürtöket jobban érje a nap.
Ez is csak egy feladat volt, amit mindjárt gyorsan kipipálhatok. Monoton egy munka, gondoltam, és közben fejben teljesen máshol kalandoztam. A kezem pedig nem volt elég ügyes, a levelek szárai helyett egyszer csak egy fürtöt vágtam le. Röstelltem. Az már sose fog beérni.
Majd kisvártatva újra elkövettem ezt a hibát. Ekkor letettem a metszőollót, és megálltam. Ez így nem mehet tovább: több kárt okozok, mint amennyi hasznot. Mielőtt folytatni kezdtem volna a munkát, el kellett fogadnom, hogy ez most egy teljes értékű tevékenység, amiben jelen kell lennem.
A gondolataimat, a figyelmemet újra és újra vissza kell hoznom az itt és mostba, és ebben hűségesen kitartani.
Amint ez a szemléletváltás megtörtént, nem csak a metszés sikerült pontosabban, hanem a szőlőtőkéket is másként kezdtem látni: ágas-bogas nyúlványaik érdekelni kezdtek, a feladatomat is tisztábban átláttam, és végre észrevettem, hogy a tőkék milyen szépek.
Nekem ez az egész történet az olvasásról is szól. A szőlőmetszés ritmusa a könyvolvasás ritmusa is. Teljes, mély, a szépet meglátó figyelem. Ez az imádság (különösen a szemlélődés és a meditáció) és a baráti figyelem ritmusa is.
És – az előbbi sort folytatva – a szőlőmetszés ritmusa a jövőtervezés ritmusa is. A nyaralás picit erről is szólhat. Ez alatt azonban nem a naptár pörgetését és nem is időpontegyeztető megbeszéléseket értek.
A lelassulás egyfajta kontrollvesztéssel is jár. Nem tudom a történések ütőerén tartani a kezemet.
Kénytelen vagyok a szoros nyomonkövetést elengedni, felhagyni a mikromenedzseléssel. Nem loholok az életem után. És ekkor – ahogy távolságot veszek a történésektől – más dimenzióban kezdem látni feladataimat, adottságaimat, körülményeimet.
„Távolság nélkül misztikum nem lehetséges.” – írja Byung Chul Han. Az igazán izgalmas jövőtervezés éppen csak ekkor kezdődhet el!
A nyári lelassulás fontos szerepe, hogy rá tudjak nézni önmagamra, és tudjam keresni a misztikum, a gondviselő Isten nekem szánt jeleit.
A nyaralásom, benne a lelassulásom szólhat tehát a rejtett dolgok felfedezéséről is. (Magamban is – például, ha csöndben vagyok magammal.) És itt jön a képbe a szép felfedezése is. „A szépség egy rejtekhely” – írja a már idézett filozófus. A szép lényegéhez tartozik, hogy felfedezendő. Nem tolakodó, nem hivalkodó, nem pőre. A nyaralás lelassulása alkalmassá tehet minket a szépet figyelni, meglátni és megünnepelni.
Korábban írtam már az ünnepekről, az ünneplés idejéről és módjairól. Az ünnep lényege szerint Istennek szentelt idő (idnap eredetileg), mint ahogy a latin feriae is vallási eseményre utalt kezdetben. Byung-Chul Han is ír erről: „Az ünnep akkor kezdődik, amikor a pro-fán (szó szerint: a szent terület előtti) hétköznapi idő megszűnik.”
Tudjuk, hogy az ünnep ideje – a felszínes és sodró kronosz mélységes kairosszá szelídül – kiemel minket a hétköznapok mókuskerekéből, és ezáltal segít a jelenben lenni, de tudjuk azt is, hogy a művészet általi lenyűgözöttség, a szép iránt érzett megrendültség is ezt teszi velünk. Az esztétikai magyarázat erre meglehetősen kézenfekvő és sokak által kifejtett gondolat: a széppel való találkozás maga is ünnep, a megrendítő és megtisztító katarzis maga is ünnep. Amikor valaminek vagy valakinek a szépsége lenyűgöz, lényegileg ugyanúgy az ünnep történik meg bennem, ami nem csak egy erős hatás, hanem egy transzcendens élményként is leírható. És ez azzal együtt igaz, hogy az ünneplés és a szép befogadása közti összefüggésnek van teológiai magyarázata is.
Többek között az „Angyali Doktor”, Aquinói Szent Tamás beszél Isten egyik legfontosabb tulajdonságaként arról, hogy szép.
Isten szép, és ebből a szépségből hordoznak valamit teremtményei is.
Erre viszont igazán csak úgy tudok rácsodálkozni, ebből úgy tudok épülni, ezáltal úgy tud erősödni a hitem, hogy időt adok a szemlélésre. Szemlélődő, szinte imádságos állapot az, amiben valóban nyitottá tudunk válni a befogadásra. Amikor nem csak egy előttem elsuhanó látványról, hanem egy találkozásról van szó. „…a szép láttán érzett esztétikai öröm nagyrészt abban áll, hogy a tiszta kontempláció állapotába kerülünk…” – idézi könyvében a koreai szerző Schopenhauert, amikor a szép befogadása és az elidőzés összefüggéseiről ír. Jó „házi feladat” lehet a nyárra keresnünk ezt az örömet, a szép örömét, amikor a hétköznapi időnk ünneppé lassul.
A lelassulás nem tunyulás. Tevékeny befogadás, szemlélés, töltekezés. A pihenés nem lustálkodás. De persze tud ez kényes egyensúlynak látszani, ami könnyen felborul. Kérhetjük a Szentlelket is, hiszen a szabadidővel való helyes gazdálkodáshoz bizony bölcsességre is szükségünk van.
Ezért írásomat egy cserkészvezető, Solymosi Balázs imádságával zárom:
"Olyan szünidőtől, amely elpuhít, amely henyélésben telik, amelyben az értelem és szív számára semmi hasznos sem terem,
Uram, ments meg engem!
Olyan naptól, amely Isten nélkül kezdődik, amely Istentől távol végződik,
Uram, ments meg engem!
A lustálkodástól, a léha szórakozástól, amely gyengíti önuralmamat, és fogékonnyá tesz a rosszra,
Uram, ments meg engem!
A pénz könnyelmű tékozlásától, minden meggondolatlanságtól, amely másokat kísértésbe vihetne, vagy bosszanthatna,
Uram, ments meg engem!
Uram, Jézus Krisztus!
Szívből örülök a vakációnak. Sokat várok tőle: örömöt, pihenést, felüdülést. Adj nyitott szemet, hogy meglássam a világ szépségeit! Adj nyitott fület, hogy meghalljam hívásodat! Tölts el örömöddel! Engedd, hogy minél többet ízleljek meg világod gazdagságából! Vigyázz rám minden utamon, hogy a szünidő is erősítsen és gazdagítson!"
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Tóth Márton
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
