„Mindennek megvan a maga órája… (…) Ideje van az ültetésnek és ideje a kiszakításnak” (Prédikátor 3/1-2.)
A karácsonyi, újévi ünnepek után jó megállni, üresbe kapcsolni és feltekinteni. Hol tartok? Hogyan folytatódik az Út? Mit tegyek, hogy ne a megfelelések, sebzettségek vezessenek, hanem az igazi Élet?
Az út nem most indul, hanem folytatódik.
Ha tiszta lapot is nyitok az új évben, van, ami mögöttem van. Megváltoztathatatlanul. S ez így van jól. Biztos vagyok benne, hogy abban már benne rejlik valami Isten rólam szóló álmából, amit igazán szeretnék kibontani és megélni.
Talán nem véletlenül olyan az életem, amilyen. Minden benne van, csak figyelni kell, hogy mire építek, merre megyek tovább.
Anyu életén nem volt nehéz meglátni azokat a sebeket, korlátozottságokat, amelyek rendre megakadályozták, eltérítették, hogy örömmel, bizalommal élje az életét. Persze főleg akkor, amikor álmodott valamit a gyerekkoráról, vagy az elutasítottság, a félelem kis szellőként átsuhant a hétköznapján. Ilyenkor bebújt a maga kis biztonságos belső világába és mégis szenvedett.
Másnak az életén könnyű felfedezni, hogy a sebek, a kisebb-nagyobb traumák, a kudarcok, csalódások be tudják úgy szippantani, hogy mozdulni sem képes.
Vagy épp elmenekül egy békés, biztonságos kis zugba, esetleg turbófokozatra kapcsolva, minden erejét latba vetve küzd egy jobb élet reményéért, sokszor Sziszifuszként.
A saját működésemre nehezebb rálátni. Pillanatok alatt bezárulok akaratom ellenére. Fontos lenne felismernem, hogyan szoktam elveszíteni a kapcsolatot magammal, Istennel, a szeretteimmel. Hisz az életem legjobb változatát, Isten rólam szóló álmát kapcsolatokban tudom kibontani, figyelve arra, hogyan élem meg ezeket másokkal, magammal, Istennel, a teremtett világgal. S ha kiestem belőle, hogyan térek újból vissza.
Hogyan és mit tehetek azért, hogy a lehetőségeimhez mérten legjobbat hozzam ki abból a néhány évtizedből, ami adatik, hogy ne sodródjak el az Élet Forrásától, a szerető, éltető, gyógyító, irgalmas Istentől?
Mert amikor Vele együtt nézek, akkor minden olyan megnyugtató, még ha nehézséggel, fájdalommal is találkozom. Akkor nem blokkolok le, ha igazságtalanul bánnak velem, vagy ha magamra maradok egy helyzetben és gyengének érzem magam… Akkor tudok nyitott lenni a másikra és mellé állva továbbítani az Élet örömét. Ilyenkor a Lélek szabad utat talál bennem.
Az ünnepek is azt próbálják lehetővé tenni nekünk, hogy válasszunk egy új szemüveget, amivel jobban látjuk az ÉLET ÚTJÁT, amin éppen járunk.
A karácsony megemeli a fejünket és melengeti a szívünket, ahogy szemléljük a Megtestesülést. Mi a jelentősége az én életemre nézve, hogy több, mint 2000 évvel ezelőtt született egy gyermek? Ki az, aki megállít a hétköznapokban és ajándékozásra késztet?
Ahogy nézzük azt a piciny kis fiúcskát évről évre a jászolban, a maga természetességével és felfoghatatlanságával, és mindazokat, akik körbeveszik, megemelkedik a lelkünk. De legalábbis zavarba ejt: Mit mutat az Isten magáról? Vonz, hogy megértsem, meghalljam. Ahogy a pásztorok és a királyok is meghallottak valamit, ami elindította őket, érdeklődő, új utakat vállaló, ajándékozó lélekkel. Ami megváltoztatta az életüket.
Karácsonykor hegyezem a fülem és figyelem a szívem melegedését. Mi az, ami igazán éltet? Hogyan tudok kapcsolódni a szeretteimhez? A környezetemhez? Hogyan mutatja meg magát Isten?
Megvannak még a korábbi karácsonyokból az emlékek, ölelések, örömök, amelyeket a szívem Isten ajándékaként őriz és most is éltet, amikor visszatérek hozzájuk; egy-egy mosoly, közös éneklés, csillogó szemek. Ölelés, vidám játék, nevetés. Ezek azok a pillanatok, ahol Isten álma bontakozik ki.
Összetartozunk. Hiányosságainkkal együtt is kincsek vagyunk egymás számára.
Nemcsak családtagok, hanem barátok, ismerősök, munkatársak, „utazótársak”, „vásárlótársak”… Mindannyian! Áldott pillanatok, mikor ezek megérkeznek a szívünkbe.
Pont azokat az éltető pillanatokat, eseményeket, kapcsolódásokat idézzük fel, amelyek meghatározóvá váltak az év során. Mózes és a vándorló népe a jelentős események után, amelyek az életüket alakították, oltárt építettek, hisz felismerték ott az Isten jelenlétét, gondoskodó szeretetét. Talán mi is „oltárt építünk” ilyenkor a szívünkben. Talán tudattalanul is azt idézzük fel, ahogy az Isten vezetett minket az év során. Az örömökön, a kihívásokon, a csalódásokon, a meglepetéseken, a veszteségeken, ajándékokon keresztül.
Talán megnevezetlenül is az Ő teremtő, gyógyító, formáló erejére téved a tekintetünk. Hisz velünk van, bennünk, köztünk, általunk is él, akkor is, ha nem tudatosítjuk! Van mit ünnepelni, van mire koccintani, van miért örülnünk minden szilveszterkor!
S amikor ráismerünk ilyenkor az Isten jelenlétére, ajándékaira, akkor könnyen megtalálhat minket az a hálateli öröm, vigasz, amiről Loyolai Szent Ignác azt mondja:
„Vigasznak nevezem azt, amikor a lélekben valamilyen benső megmozdulás támad, amelynek következtében a lélek lángoló szeretetre gyullad Teremtője és Ura iránt, és így a föld színén már semmi teremtett dolgot nem tud önmagáért szeretni, csak azok teremtőjében.
Úgyszintén vigasz az, amikor a lélek könnyeket hullat, amelyek Urának szeretetére indítják, történjék ez akár a bűnei, akár a Krisztus Urunk szenvedése miatt érzett bánatból, vagy más egyenesen az ő szolgálatára és dicséretére irányuló dolgok miatt. Végül vigasznak nevezem a remény, a hit, a szeretet minden gyarapodását és minden benső örömet, amely a mennyei dolgok felé és saját lelke üdvözítésére hívja és vonzza az embert, miközben megnyugtatja és békével tölti el lelkét Teremtőjében és Urában.”1
Ez a fajta vigasz állapota az, amikor tisztán látjuk a lehetőségeinket, ilyenkor érdemes döntéseket hoznunk.
Megnézni, hogy mit tehetek azért, hogy az életem a legjobb irányba folytatódjon. Isten rólam szóló álma bontakozhasson a továbbiakban is.
A következő ünnep is titokzatosan támogat meg ebben.
Megpróbálunk belesni a jövő titkaiba. Számba vesszük terveinket, lehetőségeinket, vágyainkat, céljainkat. Elképzeljük, hogy mi lehetne a legjobb vagy éppen a legrosszabb forgatókönyve a következő időszaknak. Talán nem is nézünk nagyon előre, hisz minden változik.
Hiába kukucskálunk, a jövő nincs a kezünkben. Hiába érzünk időnként késztetést arra, hogy mindent kézbe vegyünk, hogy mindent kontrolláljunk, hogy erőnket megfeszítve küzdjünk a jobb jövő reményében, sok mindenre nem vagyunk képesek. Emberek vagyunk, akik – habár az Isten képmására teremtődtünk – rendre elsodródunk attól, hogy felismerjük a teremtésben elfoglalt reális helyünket. Ahol a lehetőségeinkhez, adottságainkhoz képest sem alulműködéssel, sem túlműködéssel nem árnyékoljuk be az ÉLETET, hanem együttműködünk a Teremtő kreativitásával.
Nem könnyű egységben, szeretetben élni a teremtett világgal és önmagammal. Mégis a legmélyebb vágyainkba bele van írva.
Újból és újból nekiveselkedünk, hogy szebbé tegyük az életet! Nemcsak a magunkét, hanem másokét és a környezetünkét is.
Őszinte, mély vágy valami szép, jó, igaz, szent állapot/pillanat/„gyümölcs” megízlelésére. Újévi fogadalmaink is ezekből a vágyakból indulnak, ha a mélyére nézünk.
Ahogy az esküvőkön is azzal a reménnyel és elhatározással indulunk az ismeretlen jövőbe, hogy valami szép, boldog életutat fogunk bejárni, úgy minden újévkor új lendületet veszünk. Ránézünk arra, amiért érdemes igent mondani valamire és nemet mondani arra, ami az ellenkező irányba visz, és érdemes vállalni azokat a kihívásokat, amelyek az úthoz hozzátartoznak.
Amikor tele a szívünk, amikor megérezzük az Élettel teli kapcsolódásokat, akkor az tettekre sarkall. Nem maradhatunk tehetetlenségben. Akkor érezzük az energiát és látjuk az irányt. Tenni akarunk egy szebb, jobb jövőért. Ilyenkor született fogadalmainkat nem nehéz betartani. Hisz csak azt az ajándékot bontogatjuk, amelyet az anyaméhtől kezdve formált a Teremtő. Nem teszünk mást, csak amit ő ránk bízott.
És megfogalmazódnak az újévi fogadalmak. Kinek-kinek az, ami neki leginkább megfelelő következő lépés.
Ragadjuk meg bátran! Álljunk bele! Magunkon tudjuk elkezdeni a szebb, jobb jövő építését. S az hatással van a többiekre is.
S ha megtalálom, hogy nekem mi a következő lépés, akkor már az egység felé is elindultam.
Amikor azt mondom:
"Az idén lefogyok – nem eszem 6 után…" Elsőre nekem fontos, hogy a testemben jobban érezzem magam, egészségesebb legyek. S ha mélyebben megvizsgáljuk, talán felfedezzük Isten vágyát is benne, hisz a Testünk a Szentlélek temploma, amelyen keresztül Ő tud tettekre késztetni.
"Vagy az idén eljutok valahogy ide/oda…" Elsőre nekem fontos. S ha mélyebben nézem, talán az Isten vágyakozik bennem, hogy megmutassa nekem az Ő csodálatos teremtését, amelynek gondozásában számít rám.
"Vagy az idén befejezem az elkezdett tanulmányt/munkát…" Elsőre nekem válik a hasznomra, de ha mélyebben megvizsgáljuk, „az élet be akar teljesedni”.
Gyakran nem is könnyű eldönteni, hogy újévkor kinek teszek fogadalmat, magamnak vagy Istennek. Vagyis ki indít az elhatározásra? Meddig küzdjek, hogy hű legyek önmagamhoz, vagy mikor adjam fel az ideális képet magamról…
Segít a megkülönböztetésben néhány kérdés:
– Mire vágyom valójában? Mit/kit szolgálok a tetteimmel?
– Milyen megmozdulásokat kelt bennem? És a környezetemben?
Amikor a bennük élő Isten vágyával működünk együtt, akkor az megtermi a maga gyümölcsét, „akár éjszaka van, akár nappal”. Bízhatunk benne! S „Ha az Úr nem építi a házat, az építők hiába fáradnak.” (127. zsoltár)
1 Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok 316., 165. oldal. Jezsuita Kiadó Bp. 2019.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Bayer Róbertné Mária
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
