Gyereknevelés mozaikcsaládban: hogyan NE legyünk „álanyuk” és „álapuk”?

Az élet a mozaikcsaládban általában több rugalmasságot, türelmet, rezilienciát és kiemelkedő konfliktustűrést kíván minden családtagtól – a kezdeti időszakban legalábbis. De vajon mik a mozaikcsaládok főbb jellemzői és mitől különösen is összetett ez a családi rendszer? Mire érdemes odafigyelnünk a gyermeknevelésben és mit tehetünk, hogy mielőbb megszülethessen az új egyensúly és a családi béke? Ehhez ad gyakorlati tippeket a Bízd Rá Magad szakértője.

Mozaikcsaládról akkor beszélünk, amikor az együtt élő pár közösen nevel egy vagy több olyan gyermeket, akinek az egyik felnőttel nincs biológiai kapcsolata – azaz valamelyik fél előző kapcsolatából származik.

Noha a jelenség nem újkeletű, a szakirodalom csak az 1970-es években kezdett el foglalkozni vele. Korábban ezeket a családokat a pszichológia újraházasodott, rekonstruált, binukleáris családoknak hívta, az angol nyelvű szakirodalomból pedig átszivárgott hozzánk is a patchwork-család elnevezés.

Míg korábban elsősorban a megözvegyült fél újraházasodása folytán születtek mozaikcsaládok, addig a XX. század második felétől kezdve egyre inkább a házasságok felbomlása, válás előzi meg létrejöttüket. Ez azt is jelenti, hogy legtöbbször egy gyermeknek mindkét biológia szülője él, elérhető, és melléjük érkeznek új, „idegen” szülők az életükbe.

Bonyolult rendszer

A mozaikcsalád sokszor egy nagyon összetett rendszer, amely egy hosszabb folyamat során jön létre. A mozaikcsalád tagjainak elnevezése is hordozza ezt a bonyolultságot.

Hogyan hívjuk azt a szülőt, akinek nincs vérségi kapcsolata a gyermekkel? Pótszülő? Nevelőszülő? Mostohaapa vagy mostohaanya?

A féltestvér milyen értelemben fél? Hogyan nevezzük azt a „testvéri” kapcsolatot, amelynek tagjai bár együtt élnek, de semmilyen vérségi kapcsolatuk nincs, mivel biológiailag nincs közös szülőjük? Lehetne fogadott testvérnek hívni őket, de egy serdülő gyermekből pont ez az elfogadás szokott hiányozni...

A pótszülő elnevezés azért szerencsétlen, mert a biológiai szülőt sok esetben nem kell és nem is lehet pótolni. A nevelőszülő kifejezést a magyarban másra használjuk, de még ha így is hívjuk, azonnal előjön az egyik legnehezebb kérdés: nevelhet-e a nem vér szerinti szülő? A mostoha elnevezés a mesékből belénk ivódott történetek miatt különösen terhelt. Kreatívabb gyermekek találhatnak új kifejezéseket, pl. műmutter, álapu, de egyikből sem a szeretet árad. Leggyakoribb a keresztnéven szólítás (pl. Árpád vagy kisebb gyerekeknél Árpád apa) vagy a körülírás (pl. anyám új pasija). Egyes idegen nyelvekben van erre jobb kifejezés, amely azt sugallja, hogy nemes dolog más gyermekét sajátként felnevelni.

Mozaikcsalád-típusok

Léteznek pótanyás és pótapás mozaikcsaládok – attól függően, hogy melyik fél gyermeke él az „új” családban. Összetett mozaikcsaládban mindkét félnek van gyermeke egy korábbi kapcsolatból, illetve vannak mozaikcsaládok közös gyermekkel is. Részidős mozaikcsaládról akkor beszélünk, ha a gyermek a külön élő szülővel és partnerével csak meghatározott időben van együtt.

A mozaikcsaládok kialakulásakor speciális és még a válásnál súlyosabb helyzet, amikor az elhunyt anya szerepét kell betölteni. Ebben a helyzetben a családtagok gyásza alapvetően megnehezíti a mozaikcsaláddá válás folyamatát, amelyben jelentős szerepe van annak, hogy a meghalt anyát gyakran idealizálják a túlélő családtagok. Az anyát a szerepkülönbség miatt is nehezebb „pótolni”. Egy anyától általában sokkal szorosabb gondozást, testi kontaktust, önfeláldozást várnak el a szereplők, mint egy apától. Azaz természetesnek várjuk el, hogy egy anya ugyanúgy gondozza fogadott gyermekét, mint vér szerinti gyermekét, míg sokkal kevesebb az elvárás egy apa kapcsán.

Még a saját gyermek nevelése, gondozása is sok frusztrációval jár, de gyakran terhelt az új anya és a gyermek(ek) közötti kapcsolat megerősödése, ha az új anya minden nehézséget egyszerre kap a nyakába egy párkapcsolat „melléktermékeként”. Az örökbefogadásnál a szülők legalább felkészítést és időt kapnak az összeszokásra az új gyermekkel és az új szerepben tudják támogatni egymást.

A szülők kapcsolatának megromlása és válása után a gyermeknek legtöbb esetben továbbra is szüksége van mind az anyjára, mind az apjára.

Amikor a gyermek pl. az apjával van, aki már egy új párkapcsolatban él, a legtöbb esetben a gyermeknek nem egy új anyára van szüksége, hanem az apjára.

Az új feleség gyakran csak zavaró tényező a gyerek szemében, aki gátolja közte és apja között az érzelmi kapocs megerősödését. Ugyanez az új feleség szemszögéből felveti a kérdést: hogyan legyek én anyaszerepben, amikor a fogadott gyermekemnek van már anyja?

A mozaikcsaláddá válás folyamata

A mozaikcsaláddá válás legfontosabb kezdő lépése, hogy el kell gyászolni, el kell búcsúzni a korábbi családi formától. A válás során a családi szabályok, keretek, szokások megkérdőjeleződnek. A szülők feladata a saját haragjuk, fájdalmuk kezelése, és külön kell választaniuk a szülői szerepeiket a párkapcsolattól.

A gyermekek számára egyértelművé kell tenniük, hogy a válásért nem a gyermek a felelős.

A gyermek természetes reakciója bizonyos érzelmi és viselkedésbeli változás: a szülő feladata abban segíteni őt, hogy kifejezhesse a fájdalmát a korábbi biztonság és megszokott életforma feladása miatt. Nemcsak a gyermeknek kell tudomásul vennie a szülei válását, hanem időt kell hagyni arra, hogy az eredeti család minden szereplője új egyensúlyt találjon a válás során megélt bizonytalanság után.

A mozaikcsaláddá alakulás folyamatának második szakasza az egyszülős családdá válás. A legtöbb mozaikcsalád úgy jön létre, hogy a gyermekekkel együtt élő szülő legalább két évig nem alapít új családot. Ez az idő általában elegendő ahhoz, hogy a gyermekek feladják az újraegyesítési fantáziájukat, azaz azt a törekvésüket, hogy helyreállítsák a szüleik párkapcsolatát és a család egységét. Ez a fantázia teljesen természetes és a szülők megfelelő magatartása esetén el is múlik.

Jó esetben a különélő szülővel a gyermek kapcsolata stabilizálódik, ennek feltétele, hogy a szülők átlátható, kiszámítható, biztonságos kapcsolattartást tegyenek lehetővé, és a gyereket ne helyezzék közvetítő szerepbe. Az egyszülős családokban megvan a lehetősége a parentifikációnak, vagyis hogy a gyermek (több gyerek esetén legtöbbször a legidősebb) a szülő szülőjének szerepébe kerül, vagyis ő lesz valamelyik szülőjének az érzelmi támasza.

Fontos a gyermek túlterhelésének elkerülése és a többletteher teljesítésének elismerése. Akkor képes az egyszülős család új családtagot befogadni, ha a tagjai feldolgozták a korábbi nehézségeket és nyitottak az egyszülős család határainak megnyitására.

A mozaikcsalád egy új párkapcsolattal jön létre. Fontos, hogy az új pár a párkapcsolatára sok időt tudjon fordítani. Elakadásként jelentkezhet, hogy az új párnak a szerelmes időszakukban is el kell látniuk szülői szerepeiket, emiatt elmarad a gyermek nélküli, felhőtlen, önfeledt összeszokási, csak páros időszak. A legnagyobb mítosz a mozaikcsaládokban az, hogy azzal, hogy a két felnőtt megszerette egymást, mindenki mindenkit gyorsan, instant módon meg fog szeretni.

A pótszülővé válás folyamata egyáltalán nem könnyű. Minden esetben sok türelem, tolerancia, elfogadás, nyitottság és rugalmasság kell hozzá. És sok-sok idő!

A felnőttek párkapcsolati elégedettsége határozza meg az egész mozaikcsalád jólétét.

Leggyakoribb elakadások a mozaikcsaládokban

1) A mozaikcsaládos lét tabusítása

A szereplők minden igyekezetükkel úgy próbálnak viselkedni, mint egy nukleáris, azaz hagyományos család. Sőt, azt hangsúlyozzák, hogy jobb, mint az eredeti volt. Ilyenkor merevek a külső határok, azaz kiszorítják, kizárják a különélő vérszerinti szülőt. A pótszülőket kell apunak vagy anyunak szólítani. Ez egy gyermek számára azért különösen nehéz, mert a valóságot kell megtagadnia.

2) A pótszülő túlvállalja magát

Amennyiben a pótszülő erőn felül szeretné a vér szerinti szülőnek bizonyítani, hogy nem csak őt, hanem a korábbi kapcsolatából származó gyermek(ek)et is nagyon szereti, akkor túlteljesítő pótszülővé válhat. A pótszülő túlgondozza, túlneveli, túlkontrollálja a gyermeket. Mivel nem a gyermekhez fűződő valós érzésből, viszonyból fakadnak a pótszülői többletvállalások, így a gyermek elutasítóvá válik. Egy idő után a gyermek a vérszerinti szülőt vonja szövetségesnek a pótszülővel szemben, aki emiatt perifériára szorul. A pótszülői kudarc egyben a párkapcsolat kudarca, emiatt súlyosan károsodhat a párkapcsolat.

Mire érdemes figyelnünk a gyermeknevelésben?

Lassan járj, tovább érsz! Türelmesnek kell lennünk, mert legalább 2-4 év kell ahhoz, hogy egy mozaikcsaládban a gyermekek megtalálják a helyüket.

Legyenek az elvárások reálisak! Valószínűleg kevés megható, filmbe illő pillanat lesz a kezdeti időszakban, de az elvárható, hogy mindenki tisztelettel bánjon a másik emberrel.

Legyenek tisztázva a szabályok és a határok! Tisztázandó, hogy melyik szülő milyen szerepet fog játszani az adott gyermek nevelésében és a háztartási feladatok is legyen világosak. A pótszülő inkább barátként és támogatóként, mintsem fegyelmezőként legyen jelen. Inkább a biológiai szülő maradjon elsősorban felelős a fegyelmezésért, különösen addig, amíg a pótszülő érzelmi kapcsolata meg nem szilárdul a gyermekkel.

A biológiai szülők is kellenek! A gyermekek jobban alkalmazkodnak a mozaikcsaládhoz, ha mindkét biológiai szülőjükkel van élő kapcsolatuk. Fontos, hogy minden érintett együtt dolgozzon azon, hogy a gyermekek a lehető legjobb körülmények között nőhessenek fel. Tudatosítani kell a gyermekekkel, hogy az új társ nem egy „helyettesítő” szülő, hanem egy másik személy, aki szereti és támogatja őket.

Érdemes tudatosítani, hogy minden testvér veszekszik, így nem minden vita a mozaik családi létből fakad!

Ne legyen kivételezés! A fogadott gyermeket sem kell külön előnyökben részesíteni, de hátrányt se szenvedjen emiatt!

A részidős gyermekek ne csak átutazóban legyenek, legyen saját helyük a lakásban! Ha el tudnak vonulni, és saját döntésük lehet, mikor térnek vissza a közös térbe, az könnyítheti az együttélést.

Tudatosan ápoljátok a párkapcsolatotokat, legyen ez az alapja a családnak!

Legyen minden nap pár perc vagy hetente pár óra kizárólagos, minőségi kettesben töltött ideje minden szülőnek a gyermekével!

Mozaikcsaládban élni nem könnyű, de legalább nem unalmas feladat. Rugalmasságot, türelmet, rezilienciát, kiemelkedő konfliktustűrést kíván meg a benne élőktől.

Ennek kialakítása pedig sok idő. Régebb óta mozaikcsaládban élők szerint idővel csillapodnak az érzelmi viharok, és a családi rendszerben megtalálják a tagok a saját helyüket, szerepüket, vagyis létrejön a családi béke.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Kigyóssy-Bozsó Andrea