Nem ismeretlen a kereszténység számára a népszámlálás intézménye: Jézus születésének története éppen a földkerekség első összeírásával kezdődik. Persze, olcsó poén lenne, hogy az akkori eredményeknél mindenképp jobban teljesítünk. Annyi párhuzamot azonban talán vonhatunk, hogy a 2000 évvel ezelőtti eseményekhez hasonlóan könnyen lehet, hogy most is történnek sokkal fontosabb dolgok a világban, az életünkben, mint ez a népszámlálás, amik talán alapvetően alakítják, formálják majd a jövőnket. Mindezzel együtt viszont ez a mostanra elkészült helyzetjelentés tart számunkra egy tükrök – s ez ha tetszik, ha nem: bele kell néznünk.
Lássuk hát röviden, miről is beszélünk! A sokféleképp interpretálható adatok közül álljon itt néhány!
• A KSH kimutatásából kiderül, hogy míg Vas vármegyében a magukat római katolikusnak vallók aránya 46,7 százalék, addig ez a szám Hajdú-Bihar vármegyében mindösszesen 7 százalék. Budapesten minden ötödik ember vallotta magát római katolikusnak.
• Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében majdnem minden harmadik ember (29.7%) reformátusnak vallja magát.
• A legtöbb evangélikus Békés vármegyében él (6.1%).
• Az 1 millió 30 év alatti keresztény 67%-ban katolikus, 24%-uk református és 4%-a evangélikus és közel 5%-ban egyéb keresztény felekezethez tartoztak, melyek közül kiemelkeik a Hit Gyülekezete és a baptisták is.
• Mindösszesen 1 millió gyermek és fiatal vallotta magát kereszténynek (ez a megkérdezetteknek nagyjából a harmadát jelenti), összesen, a teljes lakosságot tekintve pedig valamivel több mint 4 millió fő. Ez a lakósság 43%-a és a válaszadók 72%-a.*
*forrás: 777 blog
Ezek az eredmények drasztikus változást nem mutatnak, de csökkenő tendenciát igen. (Bár 2001 és 2011 között nagyobb arányú volt ez a csökkenés, de ezúttal sem sokkal jobb a helyzet.) A mostani népszámlálás talán egyik legfontosabb üzenete pedig a következő: Magyarország immár nem keresztény többségű ország.
Valószínűleg önmagában az nem tragédia, hogy jelenleg kevesebben vannak azok, akik kereszténynek vallják magukat, mint azok, akik nem. Az már annál inkább problémás, hogy nem arról van szó, hogy a kommunizmus vallást üldöző évtizedei után lassan találnának magukra a magyarországi egyházak, hanem az a helyzet, hogy most már évtizedek óta tartó csökkenés eredményezi ezt a jelenlegi állapotot. Másként szólva: nem tudjuk minél többeknek elvinni az örömhírt – megmaradunk vele magunkban, sok helyen egyre fogyó burkainkban.
Elek László SJ a népszámlálási adatokra reflektáló írásában így fogalmaz azzal kapcsolatban, milyen kérdéseket vethetnek fel ezek a számok: „Mit és hogyan szeretenénk megélni és mutatni hitünkből. Persze, hogy nem a darabszám számít – pláne nem tökéletlenül megfogalmazott kérdésekre adott válaszokból származó darabszám esetén – de a darabszám mégis csak felhívja arra a figyelmet, hogy nézzünk a darabszám mögé, és őszintén tárjuk fel a mögöttes történéseket. Az adatok sem nem váratlanok. Se nem elkeserítőek. Számomra.” – zárja sorait a jezsuita atya.
A közismert példázat szerint a béka úgy főzhető meg, ha hideg vízben tesszük a fazékba, és alágyújtva lassú tűzön főzzük. Így nem tűnik föl neki az alattomosan, fokozatosan elemelkedő hőmérséklet, mígnem a forróság csapdájába esve immár nincs menekvés számára. A békához hasonlítunk mi is: a langyos víz jelenti számunkra is a legnagyobb veszélyt.
„A vértanúk vére a kereszténység magvetése.” – tartja a mondás. És valóban, ahol üldöztetést szenved, ott virágzik igazán a kereszténység, a jóléti, nyugati társadalmakban pedig kivétel nélkül komoly kríziseken megy keresztül. És ebben mi sem vagyunk kivételek. Ezzel együtt fontos lehet ebben helyzetben azt is tudatosítanunk, hogy nem vagyunk egyedül. Hozzánk közel álló országok és népek járnak hasonló cipőben, mint mi – milyen jó lenne összefogni, meghallgatni egymást és tanulni egymástól!
Sokan lehetünk olyan keresztények, akik – konstatálván, hogy közvetlen környezetünkben komoly változást nem tapasztaltunk, élő hitű, erős közösségek vesznek minket körül –megrándítjuk vállunkat, mondván: nem tudjuk, mindez hol történik, de mi nem azt tapasztaljuk hogy elhalnának a keresztény közösségek.
Pedig valójában a katolicizmusnál jobban talán egyetlen vallás sem hangsúlyozza az egyetemességre való nyitottság fontosságát. Nem lehetünk részvétlenek „szomszédaink” ügye iránt sem – annál is inkább, hiszen a Jézus által nekünk adott missziós parancs sürget minket.
„Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden a népeket!” (Mt 28,19)
Az evangélium mondatai közt nem válogathatunk; ez a mondat is ugyanúgy vonatkozik ránk, mint bármely más keresztény testvérünkre.
A múlt év utolsó napján elhunyt tudós-teológus emeritus pápa, XVI. Benedek még „Ratzinger korában”, 1979-ben fejezte be A mustármag reménye című könyvét. A hit és a szeretet mellett a legfontosabb szent erények közé sorolt reményről értekező Ratzinger nem feledkezett meg művében a jövő Európájáról és a „keresztény világ” jövőjéről sem.
Történeti távlatokban gondolkodva mi is könnyen beláthatjuk, hogy nem először van kisebbségi helyzetben a kereszténység, amely azonban ezen helyzetek által nem végérvényesen elgyengülni, hanem megtisztulni és végső soron megerősödni szokott.
Mert mi is a mustármag? Eredetileg Jézus a mennyek országáról szóló példabeszédének fontos „szereplője”. A legkisebb mag mind közül – s ha ennyi hitünk volna csupán, már csodákra lennénk képesek. A mustármag tehát kicsiny hitünk őrzésének, újra és újra felszításának szimbóluma is. A népszámlálás adatai elgondolkodtathatnak: van-e egy mustármagnyi hitem, amit tovább tudok adni mások felé is?
„De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)
– olvashatjuk ugyancsak az evangéliumban. Keresztény emberként legfontosabb kötelességünk nem az arányok vizsgálata lesz sohasem, hanem legszemélyesebb, mustármagnyi hitünk megőrzése és továbbadása.
Nem úgy szól a Szentírás szava: Vajon, ha eljön az Emberfia, többségben lesznek-e a keresztények…? Hanem, hogy egyáltalán talál-e hitet. A többit Rá bízhatjuk.
Igen! A népszámlálás adatai kétségkívül kiemelkedően sok embert gondolkodtattak el – s ez különösen nagy érdemük. De ezzel együtt sem tudhatjuk meg általuk, hogy igazából mi is lesz holnap, 10 vagy 100 év múlva.
A Bajorországban, bencés monostorok közt szocializálódó ratzingeri gondolkodás könnyen asszociál a népvándorlás viharaiban is megmaradó szerzetesi központokra, melyek által felbecsülhetetlen mértékű kulturális örökség hagyományozódott át az utókorra. Efféle szigeteket vizionálhatunk mi is, melyek a XXI. századi elvallástalanodás viharai közepette valódi menedékként szolgálhatnak. Átmentés, sziget-lét, továbbadás – mindezt akár zászlóinkra is tűzhetnénk…
De sokkal fontosabb, hogy személyes hitünkben, szeretteinkkel közösségben megélt hitünkben is napról napra fejlődjünk – a látszólag beszűkülő keresztény világban mi mégis napról napra mindinkább bontakozzunk – a többit pedig: bízzuk Rá!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Freepik
Szerző: Tóth Márton
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
