Halálunk után nem hullunk a semmibe – A gyermekek rögtön a mennybe jutnak

Azt mondják, egy gyermek elvesztése a legnagyobb tragédia, ami egy szülőt érhet. Az ötgyermekes Koncz Levente és felesége, Helga, 2020. október 26-án, egy nappal a családfő 48. születésnapja előtt tudta meg, hogy legkisebb gyermeküknek, a hat és fél éves Jeromos fiuknak agydaganata van, ráadásul nagy és rossz helyen. A kis Jeri fél év múlva, 2021. május 25-én hazaérkezett Teremtőjéhez. Megrendítő részletek a Magyar Kuríron megjelent írásból:

Május 24-én a Budai Várban, a Bécsi kapu téri evangélikus egyházközség közösségi termében hatalmas érdeklődés mellett mutatták be Koncz Levente A gyerekek rögtön a mennybe jutnak – Jeri könyve című kötetét.

A könyv az orvosi diagnózis megállapítása után már másnap megszületett családi-baráti levelezőlistára írott bejegyzések (csak minimális mértékben szerkesztett) füzére, kiegészítve néhány személyes reflexióval. A fülszöveg szerint

„Az egyszerre szívbe markoló és felemelő történetet az élet írta, az apai levelekből összeállt naplófolyam keresetlen őszinteséggel ad számot belső vívódásokról, fájdalmakról, családi összefogásról, szeretetről, emberi reményről, isteni szándékról, akaratról, elengedésről.”

A könyvbemutatón Csillag Péter, a kiadvány szerkesztője beszélgetett a szerzővel, Jeri édesapjával, valamint Csókay András idegsebésszel, a Salgótarjáni Kórház osztályvezető főorvosával és Garami Miklóssal, a SOTE Tűzoltó utcai Gyermekgyógyászati Klinika neuro-onkológusával, ugyancsak osztályvezető főorvossal, a kisfiú kezelőorvosával.

A könyv megszületéséről Koncz Levente elmondta: ahogyan bővült a levélfolyam, egyre többen biztatták, hogy ezt meg kellene jelentetni könyv alakban is, a végső lökést pedig Csillag Péter adta, amikor úgy fogalmazott: Jeri történetének tanúságtevő ereje lehet.

A könyv címe Csókay Andrástól származik. Az ismert idegsebész felidézte, hogy tíz évvel ezelőtt, 2014. február 2-án az aznap tízéves kisfiuk, Marci epilepsziás roham következtében belefulladt a kerti medencéjük húszcentis vizében. Feleségével együtt rettenetes lelkiállapotba kerültek. Az első reménysugár másnap érkezett el hozzájuk: meglátogatta őket egy barátjuk, és azt mondta: „egy dolog biztos, a gyerekek rögtön a mennybe kerülnek”. „Miért mondod ezt?” – kérdeztem tőle. „Azért, mert Jézus ezt mondta. – hangzott a válasz.

Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem juttok be a mennyek országába!

Garami Miklós, Jeri kezelőorvosa állítja: munkahelye Magyarország legjobb egészségügyi intézete, a daganatos gyermekek kétharmadát itt kezelik, az agydaganatos gyerekek közül pedig majdnem mindegyikük hozzájuk kerül.

Az orvos számára óriási dilemma: ha ennyire rövid élet adódik egy gyermeknek, szabad-e az orvosnak elvennie a gyermeket a családtól, vagy pedig az a jobb, ha otthon, családja körében tölti röpke életének utolsó időszakát? Ma már úgy gondolja: őszintén el kell mondani a családnak, nem biztos, hogy meg tudják gyógyítani a beteg gyermeküket, főleg ha agydaganata van. A világ legkorszerűbb terápiáját nyújtják a gyermeküknek, amitől a legtöbb gyermek meggyógyul. De azt, hogy az ő gyermekük köztük lesz-e, nem tudják megígérni.

Amikor azt látják, hogy nincs remény, akkor váltanak, és azt tanácsolják a családnak: a gyermek az ő együtt érző szeretetüktől, gondoskodásuktól körülvéve töltse a hátralevő, rövid idejét.

Ahogyan Jeromost is ilyen lelkülettel vették körül a szülei, testvérei.

Az az édesapa emlékei szerint a kis Jeri olyan volt, mint minden hatéves kisded, „szeretetgombóc”, és mint minden legkisebb gyermek, mindenki szerette, körülvette a rajongásával. Béketeremtő volt az idősebb testvérei között. Amiben különbözött a többi hatévestől, az a különleges sportszeretete volt – rajongott a Fradiért, Dibusz Dénes megszervezte neki, hogy jelen lehessen egy bajnokin, Sigér Dávid pedig egy aláírt, igazi meccsmezt adott neki –, sok sportághoz jól értett, „elméleti szakember volt”, fel tudta idézni a fontosabb mérkőzések időpontjait, eredményeit, a gólszerzőket, de nemcsak „fotelpuffer” volt, hanem rendkívüli érzéke volt a labdajátékokhoz, a focihoz, röplabdához.

Ami pedig különösen kedves volt a matematikatanár édesapának, hogy Jerinek kivételes tehetsége volt a matematikához, nagyon szeretett számolni, négyjegyű számokat adott össze fejben.

A könyvbemutatón elhangzott: a közelben lévő mackós focipálya különlegesen kedves helyszín volt Jeri számára. Halála óta Jeromos kupát rendeznek ott a nevenapján, amelyre országos hírű játékosok is érkeznek a Fradiból.

Csillag Péter kérdésére, kinek ajánlja a kötetet, Koncz Levente így válaszolt: könyve nem könnyű olvasmány. Jeromos szenvedése és halála nem volt értelmetlen.

„Hiszem, hogy sokan jobb emberek lettünk, lettek általa. Ez a könyv azért született meg, hogy tanúságot tegyen életről, halálról, a közösség erejéről és arról a reményről, hogy a halálunk után nem hullunk a semmibe. Jeri alakját, az ő keresztútját ma felidézni legalább annyira felemelő, mint amennyire fáj. Adjon erőt és biztatást ez a történet azoknak, akik hasonló helyzetbe kerülnek, vagy bármilyen más, az életüket fenekestül felforgató krízist élnek át. A legnagyobb fájdalomra is van vigasztalás, a legmélyebb gyászból is van gyógyulás.”

A könyvet a Rézbong Kiadó jelentette meg. Ha minden a tervek szerint alakul, a kötet a könyvesboltokban, a nagy hálózatokban is kapható lesz, de megrendelhető a kiadótól is és a Koncz családtól is lehet venni. A család és a kiadó a közvetlen kiadási költségeken felül keletkező minden bevételt – Garami Miklós főorvossal egyeztetve – a Tűzoltó utcai SOTE Gyermekgyógyászati Klinika Játszóház Alapítványának ajánlott fel.

A cikk teljes terjedelmében a Magyar Kurír oldalán olvasható.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Magyar Kurír
Képek forrása: Magyar Kurír
Szerző: Bodnár Dániel/ Magyar Kurír