A Jézus életével való azonosulás jegyében az ő „útjait” is felidézi és végigjárja a zarándok. A Golgotára vivő út az imádkozó lelkében Jézusnak szinte az egész életét összefoglalja, a szemlélt részletekkel lelkébe vési üzenetét.
1294 körül írja egy domonkos testvér, Rinaldo di Monte Crucis, a Szent Sír bazilikában tett látogatásáról: „azon az úton, amelyen Krisztus is fölment, keresztjét hordozván”. Azt már nem tudjuk, melyik zarándoknak jutott eszébe, hogy visszatérése után itt Európában is kitűzze „ugyanazt” az utat, és imádságban, másokkal együtt végigjárja. A 14. században jelennek meg az első utalások.
A pápa először csak a ferencesek számára engedélyezett búcsút a keresztút végzéséért, 1726-ban azonban XIII. Benedek ezt kiterjesztette mindenkire, aki elvégzi. Elterjedéséhez hozzájárult a Krisztus Passiója iránti lelki áhítat.
Német nyelvterületen először hét „stációban” fogalmazzák meg a keresztutat, ahogy a legrégebbi emlékek mutatják (Lübeck 1493, Görlitz 1504). A bambergi keresztút (1504) már kilenc állomásból áll. 1600 körül alakul ki a 14 stációs felépítés. XII. Kelemen 1731-ben rögzíti a keresztút végzési módját, az előírással, hogy a felállítást ferencesnek kell végeznie (ez ma már nincs érvényben).
Portomauriziói Szent Lénárd a 18. sz. első felében valóságos apostola volt ennek az imaformának, csak ő maga több százat állított fel. Élete utolsó évében (1751) a római Colosseumban is létesített keresztutat.
1741-ben XIV. Benedek pápa már annak érzi a szükségét, hogy némileg korlátozza a gyakorlatot: előírja, hogy egy plébánián csak egy keresztút lehet.
A templomokon belül először a ferenceseknél jelenik meg, de a 19. század végére már szinte minden katolikus templom „alapfelszereléséhez” hozzátartozik.
A 14 stáció egységesülése elősegítette a lelki irodalom gazdagodását, klasszikusan szép alkotások és kreatív mai elmélkedések születtek. Az 1975-ös szentév alkalmából jelennek meg az első olyan verziók, amelyek mind a 14 stációt evangéliumi részlethez kapcsolják, elfordulva a csupán hagyományos megalapozású jelenetektől.
Különösen is híres a nagypénteki keresztút a Colosseumban, amely minden évben szépen kifejezi az egyház közös elmélkedését. A 2005. év Nagypéntekjéről előttünk a kép: II. János Pál pápa már csak szobájából, egy keresztet átölelve tudta követni a Ratzinger bíboros által végzett keresztutat – halála előtt egy héttel.
Nincs biztos történeti adatunk arról, hogy Jeruzsálemben pontosan merre is vitte Jézus a keresztjét. A legbiztosabb a végpont: a Golgota. A kezdőpont az evangéliumi beszámoló szerint a Pilátus előtti jelenet: éppen ennek a színhelyét lehet többféleképpen is feltételezni: Antonia-erőd? Heródes palotája? Praetorium? Az viszont nem lényegtelen, hogy aki a ferencesek által ma gyakorolt keresztút vonalát követi, az imádkozók millióinak nyomában jár, a keresztesek kora óta, de lehet hogy régebb óta.
Ne feledjük, hogy a keresztút mindig nyílegyenes út: Jézus eltökélt, egész lényével mindvégig vállalt engedelmessége az Atyának.
Akár egy templomban járunk körbe, akár egy faluszéli dombra megyünk fel, akár Jeruzsálem hagyományos útvonalát követjük,
a lényeg a belső készség, hogy lépteinket ismét és újból a Kereszthordozó lépteinek útjára igazítsuk.
Megkapó látványt nyújtanak – különösen a húsvéti időszakban – a települések határában vagy a településeken található kálváriák, kálváriadombok. Ezek nem mások, mint a szabadban felállított stációk – oszlopok, kereszt(ek), kápolna –, amelyek képeken, domborműveken mutatják be Jézus útját Poncius Pilátus házától a megfeszítés helyéig. A stációk Jézus és a latrok keresztjeiben érnek össze, számukat évszázadokkal ezelőtt 14-ben rögzítették. A szabadban épített kálváriák eredete részben a Szentföld iszlám általi meghódításáig megy vissza: a zarándoklatok lehetetlenné válásával a hívek „saját”, jelképes kálváriájukhoz zarándokoltak el. (A Katolikus Lexikon nyomán)
Templomaink meghitt, védett környezetében imádkozva érdemes belegondolni, hogy akik Jeruzsálemben járják be ezt az útvonalat, azokat a muszlim piaci árusok és más arra járók részéről gyakran megvetés és gúny kíséri, kosz és szemét között haladnak, zaj és ordítozás veszi körül őket. Ahogy az első keresztút végzőjét, „hitünk szerzőjét és beteljesítőjét”.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com; Mudrák Attila/ Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Szerző: Várnai Jakab OFM
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
.jpg)