A kérdés persze túl általános, leegyszerűsítő. Azonban egy gyermek számára a saját megélt tapasztalatai mondják meg a választ.
2022-ben az UNICEF Magyarország megbízásából készült egy felmérés a magyar középiskolások körében. A megkérdezett gyerekek kétharmada arról számolt be, hogy tanulmányai során rendszeresen éri vagy érte fizikai, lelki vagy szóbeli bántás, az esetek csaknem felében napi szinten. Tehát a bullying, vagyis kortárs bántalmazás a gyerekek többségének a mindennapok része.
Figyeljünk a jelekre!
Az iskolai bántalmazásnak számtalan formája lehet a levegőnek nézéstől a holmik megrongálásán át a fizikai agresszióig, megvalósulhat az offline és az online térben egyaránt, ezért nagyon fontos, hogy minden apró jelre figyeljünk oda.
A legárulkodóbb, zaklatásra utaló jelek:
· Gyakran jön haza sérülésekkel, sebekkel a gyerek az iskolából
· Sok eltűnt holmi
· Gyakori fejfájás és hasfájás
· Étvágytalanság
· Alvászavar
· Egyedülléttől való félelem
· Romló jegyek
· Folyamatos levertség, szomorúság
· A korábban kommunikatív gyerekünk hirtelen nem beszélget, befele fordul
· Hirtelen indulatok, mások bántása
Természetesen többféle oka lehet a fent leírt jelenségeknek.
Ami összességében a legfontosabb, hogy legyen szemünk minden változásra, a megszokottól való (akár pozitívnak tűnő) eltérésre, és járjunk utána, hogy mi lehet a háttérben.
Bátorítsuk a jelzést!
Az iskolai bántalmazások feltárását nehezíti, hogy a gyerekek gyakran nem beszélnek a történtekről. Ennek is többféle oka lehet: félelem a retorziótól, nem akar spicli lenni, bizalmatlanság a felnőttekkel szemben.
Nagyon fontos, hogy bátorítsuk a gyerekeket, hogy jelezzenek, ha valami nem jó dolgot tapasztalnak!
Tanítsuk meg, hogy mi a különbség az árulkodás és a jelzés között! Ha árulkodással találkozunk, akkor se viselkedjünk elutasítóan, ne szégyenítsük meg a gyermeket. Ismerjük fel, hogy milyen szükséglet van az árulkodás mögött!
Ne bagatellizáljuk, de ne is fújjuk fel az egyes eseteket!
Vegyük komolyan a jelzéseket!
Vegyük komolyan a jelző személyét!
Mi is jelezzünk!
Amennyiben nyugtalanító dolgokat tapasztalunk, mi se habozzunk jelezni a megfelelő szakembereknek: az osztályfőnöknek, óvoda/iskolapszichológusnak, óvodai/iskolai szociális segítőnek, súlyosabb esetben a gyermekjóléti szolgálatnak vagy akár a rendőrségnek.
Hallgassunk a megérzéseinkre: ha nyugtalanít valami, érdemes segítő szakemberrel beszélni. Nem kell nekünk eldönteni, hogy történt-e valamilyen bántalmazás, nem is kell rögtön hivatalos jelzést tennünk - azt kell elmondanunk/leírnunk, hogy mit tapasztalunk, a többit rábízhatjuk a szakemberekre. Gondoljunk arra, hogy ezzel egyrészt a bántalmazást elszenvedőt óvjuk, másrészt a bántalmazót is segítjük. Lehetőséget kap, hogy változzon és változtasson.
Mondjunk határozott NEM-et mindenfajta bántásra!
Tegyük világossá, hogy nincs semmi, ami elfogadhatóvá teszi a bántalmazást!
Az első és legfontosabb teendő a bántalmazás leállítása és bántalmazás elszenvedőjének védelme, támogatása. Amíg nem jelenik meg a bántalmazóban valamennyi belátás és szándék a rendezésre, addig a kompromisszumok nélküli fellépés a célravezető. Fontos tudnunk, hogy bullying esetén nem működnek a konfliktuskezelési módszerek, mert az csoportdinamikai jelenség, amelynek célja a csoport feletti hatalom, kontroll megszerzése és fenntartása.
A helyreállító szemlélet
Ha bántalmazást tapasztalunk, akkor méltán keletkezik bennünk felháborodás, igazságtételre vágyunk, azt érezhetjük, hogy szégyellje magát az illető és kapja meg méltó büntetését. Ezek nagyon emberi és jogos érzések. Azonban az a tapasztalat, hogy a megtorlás, különösen a megszégyenítés nem hoz hosszú távú eredményt. Negatív folyamatokat indíthat el az elkövetőben, és gyakran nem hoz megkönnyebbülést az áldozatnak sem.
Érdemes a helyreállító (resztoratív) szemléletet és módszereket alkalmazni a büntető megközelítés helyett. Ennek lényege, hogy amikor egymást bántjuk, akkor a legnagyobb kár a kapcsolatokban bekövetkező törés. Minden sérülés, törés az egész közösségre hat, az egész közösséget érinti, megsebzi. Éppen ezért a cél a kapcsolatok helyreállítása (az elkövetővel is) a jóvátétel folyamata által.
Állítólag van egy törzs, ahol az a szokás, hogy ha valaki elkövet valamilyen határátlépést, normaszegést, akkor a törzs tagjai körülállják, és elmondják neki, hogy mi az, amit szeretnek benne, hogy milyen jó tulajdonságai vannak, és miért jó, hogy egy közösségbe tartoznak.
Mindez mély bölcsességről tanúskodik. Arról a felismerésről, hogy sokszor leginkább az szorul segítségre, az van leginkább bajban, aki bántóan viselkedik.
Tájékozódjunk!
Több olyan program, módszer létezik, amelyek segítik a bántalmazás jelenségének megértését, hatékony kezelését (Például az Emberi Méltóság Stratégia, Békés Iskolák Program, ENABLE, Nyugiovi). Érdemes megismerkedni a lehetőségekkel mind szülőként, mind tanárként.
Elmondhatjuk, hogy a fent leírtak alkalmazása, a felmerülő helyzetek sikeres kezelése egyben a további esetek megelőzését is szolgálja. Mindezeken túl „békeidőben” is sokat tehetünk azért, hogy elejét vegyük a jövőbeli bántalmazásoknak.
Erősítsük a kapcsolatokat, a közösséget!
Valójában a legjobb prevenció a biztonságot adó, megtartó, éltető, támogató közösség, amelyben a tagok kiállnak egymásért, ahol nem menő a másik bántása.
Alakítsunk ki biztonságot adó légkört, melynek jellemzői:
· Együttműködés, segítőkészség, együttérzés
· Gazdag érzelmi kapcsolatok, barátságok
· Az egyént elfogadó, megbecsülő közösség, ahol mindenki számít, melyhez mindenki odatartozónak érezheti magát
Erősítsük a gyermekeket!
A cél, hogy a ránk bízott gyerekek testileg-lelkileg erős, egészséges személlyé váljanak, hogy kibontakoztassák a bennük rejlő lehetőségeket, és képesek legyenek tartalmas kapcsolatokat kialakítani.
Mindezt segíteni tudjuk
· az önbecsülés építésével
· sikerélményhez juttatással
· énhatékonyság megtapasztaltatásával
· jóvá-tétel lehetőségének megmutatásával
· hatékony megküzdési stratégiák mutatásával
· segítségnyújtással a különféle elakadásokban
· autonómia biztosításával
· érzelmi intelligencia fejlesztésével
Vizsgáljuk meg a normáinkat, meggyőződéseinket!
„A gyerekkor velejárója”
„Mindenkit csúfolnak”
„Ezt csak túl kell élni”
„Egymás között kell lerendezniük”
„Megérdemelte”
„Ettől erősödik”
„Velem is ez volt, mégis ember lett belőlem”
„Ami nem öl meg, az megerősít”
„Túl érzékeny vagy!”
Ugye, ismerősek ezek a mondatok?
Mindannyian a zsigereinkben hordozunk ilyen és ehhez hasonló „útmutatásokat”.
Vannak köztük egyértelműen bántóak, de ártatlannak tűnőek, vagy részigazságot tartalmazóak is. Ha másokról van szó, akkor könnyen legyintünk rájuk, ugyanakkor szinte mindnyájan fel tudunk idézni régi történeteket, mondatokat, amelyek 20-30-40 év után is fájnak.
Ismerjük fel magunkban ezeket a gyakran nem is tudatos negatív normákat, meggyőződéseket és alakítsuk át őket támogató, bátorító normákká!
Például mondhatom azt, hogy mindenkit csúfolnak, ez a gyerekkor velejárója, csak túl kell élni, nem pedig nagy ügyet csinálni belőle. De mondhatom azt is, hogy nem kell elfogadni, hogy bántják egymást a gyerekek, nem kell mindenkinek átélnie a csúfolást, komolyan veszem, hogy ez fáj a másiknak.
Az összes vonatkozó kísérlet, megfigyelés azt az eredményt mutatja, hogy beszélhetek gyönyörűen a közösségről, méltányosságról, megbocsátásról, elfogadásról; mondhatok nagy szavakat – a gyerekek leginkább az általunk nyújtott mintákból tanulnak.
Nem azt nézik, hogy mit mondunk, hanem hogy mi hogyan bánunk egymással. A példánkkal tanítjuk meg, hogy hogyan működik a világ.
Éppen ezért fontos feltenni magunknak a kérdést: Hajlandó vagyok-e változni?
Weöres Sándor írja:
Népedet és az emberiséget csak azáltal javíthatod, ha önmagadat javítod. Az igazság sosem az emberiséget, mindig csak az egy-embert válthatja meg.
A jó hír az, hogy erre mindig, minden körülmények között van lehetőségem. Senki és semmi nem gátolhat meg abban, hogy jobb ember, szülő, tanár, társ, barát legyek. Olyan, aki mellett jó lenni, aki mellett biztonságban van a másik.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Turmezei Mónika, resztoratív tréner, az Emberi Méltóság Stratégia munkatársa
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
.jpg)