A pannonhalmi Bencés Apátság Szent Mártont ábrázoló főablaka
Készítette: Az eredeti feltöltő VT a(z) magyar Wikipédia projektből volt - Áthozva a hu.wikipedia projektből a Commonsba., CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=5966165
Márton egy pogány család sarja volt; apja a római légió tisztjeként szolgált, és Pannonia provinciában éltek, Savaria, vagyis a mai Szombathely területén, amikor – 316-ban vagy 317-ben – meglátta a napvilágot. A birodalomban elvárt volt, hogy a katonáskodó apát a fiú is kövesse hivatásában.
Márton már fiatalon megismerkedett a kereszténységgel, és hittanulóvá (katekumenné) vált, mégis hosszú ideig katonáskodott, mielőtt megkeresztelkedett volna. Ráadásul, bár édesanyja később szintén kereszténnyé lett – Márton maga keresztelte meg–, apja ellenezte a Krisztus-követést.
Nem vezetett hát egyenes út az életszentséghez, olyannyira nem, hogy a Márton-kortárs életrajzíró, Sulpicius Severus inkább rövidre fogja mondandóját fiatalkorával és a katonaévekkel kapcsolatban, mert annyira nem illett bele az ókeresztény mintákba a savariai fiatalember élete.
.jpg)
Szent Márton megkereszteli édesanyját, Szombathely, Rumi Rajki István szobra
Amit az elmúlt évtizedekben igyekeztünk minél jobban elfelejteni, de amire ismét egyre többen hívják fel a figyelmet, az Márton életében is újra és újra megnyilvánult.
A sátán küzd velünk, küzd a lelkünkért, és a ránk bízottak lelkéért. Több ízben emberi alakban jelent meg számára, hogy eltántorítsa küldetésétől. Volt, hogy a démonok rémhíreket terjesztettek el, hogy megakadályozzák útjában. Egy ízben pedig a sátán Krisztus alakjában jelent meg neki és kísértette meg.
Miért nem tudta mégsem megnyerni magának? Márton mindannyiszor imádságban volt, a Szentlélek megvilágosító kegyelmét kérte, és annak segítségével leplezte le a gonoszt. Ahogyan Sulpicius Severus – aki még találkozott Mártonnal – megjegyzi róla: mindig az „égre tekintő” lelkiség jellemezte, így tudott hatékony lenni az ördög cselvetései ellen.
Már püspökként meghívást kapott Maximus császár lakomáira. Hosszasan vonakodott, hogy elmenjen-e, mert félt, hogy ezzel elismerné hatalomgyakorlásának bűnös eszközeit, és némely püspök behízelgő, a hatalomhoz dörgölőző magatartása is taszította őt.
Végül egy alkalommal engedett az érveknek és kéréseknek, és részt vett egy lakomán. Az ünnepi kelyhet Mártonnak adták elsőként, mert Maximus úgy számított, hogy a püspök majd a császárnak nyújtja azt. Ő azonban, miután ivott belőle, egy jelenlévő papot kínált meg, mert hibának tartotta volna, ha Krisztus papja elé helyez bármely világi hatalmasságot. A jelenlévők annyira megdöbbentek, hogy nem is hangzott el egyetlen feddő szó sem az eset után.
Szent Márton megkeresztelkedése után kilép a hadseregből (Simone Martini freskója)
Márton még fiatalon találkozott az arianizmussal, később püspökként más eretnekségek ellen is óvnia kellett az egyházat.
Volt, hogy pogány szentélyeket romboltatott le, egy ízben pedig a szentély melletti kultikus fát is ki akarta vágatni. Ezt már megelégelték a helyiek. Mártonnal megegyeztek, hogy kivágják ugyan a fát, de a püspök álljon alá: ha megmenti őt az Úr, hisznek neki, de ha nem, pusztuljon el a térítő főpap! A csoda hatására, hiszen a fa végül épp az ellenkező irányba zuhant, mint azt mindenki várta, sokan tértek meg.
De a megrögzöttekkel szemben is irgalmas maradt Márton. Kitartóan ellenezte például némely püspöktársa szándékát, hogy a környék eretnekeit megölessék. Amikor pedig egy felgyújtott pogány szentélyről a helyiek házaira is átterjedt a tűz, a püspök maga termett a háztetőn, hogy megfékezze a tüzet.
A tours-i püspök tehát szigorú és következetes, de ugyanakkor mértékletes volt a hit tisztaságának védelmében.
Márton 26 évig 4 hónapig és 7 napig volt püspök. Ez idő alatt messze földre eljutott híre, és – bár következetes, nem megalkuvó természete miatt sok haragosa is lett – számos tisztelője akadt, sokan keresték kegyeit. Mégsem szeretett magáról beszélni, hanem például kortársát, a szintén aszketikus életet élő Nolai Paulinust (később őt is szentté avatták) ajánlotta vendégei figyelmébe, mint követendő személyt.
A fizikai kényelmet pedig teljesen megvetette. Egyszerű, teveszőrből készült ruháján aludt. Egyszer egy hozzá tartozó plébánián szalmazsákra vetettek neki éjjeli fekvőhelyet, de ő csakhamar félretette a zsákot, és ruhájára, a földre feküdt.
Nem engedett a kísértésnek. Még halálában is egyszerű maradt. Vezeklő ruhába öltözött és hamuba feküdt. A napi imádságot pedig nem hagyta el akkor sem. Tanítványai kérlelő szavaira, hogy hadd takarják be, így felelt:
Egy kereszténynek csak hamuban szabad meghalnia; ha más példát hagyok nektek, akkor vétkezem.
(Sulpicius Severus Bassulának küldött levelében maradt ránk ez a mondat.)
Nem lakott a püspöki központban, hanem a közeli erdőségbe költözött, és megalapította Marmoutier monostorát. Amikor vendég érkezett, maga mosta meg a kezét és a lábát. Testvéreivel szegénységben és egyszerűségben élt, mégis gondja tudott lenni a hozzá tartozó falvakra.
.jpg)
Simone Martini: Szent Márton temetése
Életének legismertebb epizódja még legionárius korában történt. A megszokottnál keményebb, fagyos tél idején találkozott egy egyszerű koldussal Ambianum (Amiens) város kapujánál. Az elbeszélés szerint sokan jártak ki-be a kapun, de senki nem akart segíteni a rászorulón. Az ekkor még hittanuló (katekumen) Márton felismerte, hogy az ő feladata odafordulni a koldushoz. Katonai köpenyét kettéhasítva annak felét a koldusra terítette.
Nem csak, hogy nem maradt részvéttelen, de mások véleménye sem foglalkoztatta, és megértette, hogy az Úr számít rá. Csakhamar be is igazolódott számára, hogy ez mennyire így van. A következő éjszaka álmában megjelent neki Krisztus, abba a fél köpenybe öltözve, mellyel a koldust előző nap betakarta. Így erősítette meg számára ez a látomás az evangélium szavait:
„Amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek.”
.jpg)
Simone Martini: Szent Márton és a koldus
Márton sosem kérkedett hatalmával, pedig sok csodát művelt általa az Úr, bátran hagyatkozott Isten erejére. Ahogyan a jeles történész, Luce Pietri megjegyzi, Mártont valóban „a hegyeket megmozgató hit” jellemezte.
Még nem volt püspök, amikor egy katekumen csatlakozott hozzá, hogy tanítása szerint éljen. Márton egy hosszú útról hazatérve holtan találta a szeretett tanítványt, aki keresztség nélkül távozott a földi életből. A leírás szerint megindult, és jajveszékelve borult a halott testre. Mivel érezte, hogy betölti a Szentlélek, imádkozni kezdett. Órákat töltött imádságban, mire az ifjúba visszatért az élet, majd még hosszú éveken keresztül élt, és tanúsította a történteket.
Ez volt az első eset, amikor sokak számára megnyilvánult az Úr ereje Márton által. De a szent életében még több ízben tett hasonló csodát, volt, hogy egy öngyilkos ifjút támasztott fel, több alkalommal pedig betegek számára adta vissza egészségüket.
Márton nem hirdette, hogy bárki bármiből meggyógyulhat, sőt üldözte a kuruzslókat.
De teljesen rá tudott hagyatkozni a Szentlélekre, aki betöltötte őt, és megerősítette hitében, hogy az ő Istenének semmi sem lehetetlen.
Bár Márton nem a püspöki központban lakott, nem hordott díszes ruhákat, megvetette a kényelmet, sok ízben szembenézett sátánnal és ellene mondott, mégsem számított olyan különc személynek, akit mindenki messziről elkerül. Voltak haragosai is, de annál több követője is lett.
Amikor a Loire-parti Candes-ban (ma Candes-Saint-Martin, Franciaország) meghalt, életrajzírója szerint még aznap közel kétezer szerzetes gyűlt össze. Ne feledjük: ez még a Szent Benedek előtti formája a nyugati szerzetességnek, rendekről nem beszélhetünk, viszont fontos monostorok voltak, amelyek sok fiatalt vonzottak.
Ilyen volt Marmoutier is, melyet Márton apátként vezetett. Személye kivételes példája annak, ahogy a szerzetesség és – püspöki szolgálata által – az egyházmegyés papság összeér. Nem véltelen, hogy Szent Benedek kápolnát épített tiszteletére Montecassinón, mint ahogy az sem, hogy ősi magyar monostorunk is Szent Márton hegyén (nyelvújításkorabeli nevén: Pannonhalmán) áll.
Bencés apátság Szent Márton hegyén
Készítette: Ismeretlen - Civertan Grafikai Stúdió, CC BY-SA 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=866725
Ha gyümölcseiről ismerszik meg a fa (Mt 7,20), Márton élete sok jó gyümölcsöt termett. Példája annak, hogy a radikális Krisztus-követés útján mindig kevesebben járnak. Személye azonban hitelt adott szavainak, élete volt az aranyfedezet a püspökként képviselt hitelvek mögött. A környék pogány falvaiból is sokan tértek meg hatására. Hittanulókat vezetett be a keresztény életbe, és már megkeresztelteket segített az evangéliumi egyszerűség és az alázat útján járni. Élete nem elborzasztotta kortársait, hanem messze földön híre ment, és vonzó lett a fiatalok számára.
Imádkozzunk ma is Mártonhoz hasonló, hiteles keresztény példaképekért, akik nem vonakodnak egész életüket egyszerűségben, alázatban élni, hirdetve az evangéliumot! Adja meg nekik és mindnyájunknak az Úr mindehhez a rendíthetetlen és hegyeket mozgató hit kegyelmét! Amen.
Forrás: Sulpicius Severus: Szent Márton élete, 1998, Bencés Kiadó, Pannonhalma
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Magyar Kurír, wikipedia.hu
Szerző: Tóth Márton
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
