A mi Istenünk szerető atya, irgalmas és türelmes, komolyan vesz minket, de mosolyog és gyöngéd. A választott nép minden korban örvendezett és táncolt Isten színe előtt, „szájuk megtelt nevetéssel és a nyelvük ujjongással”.
A nevetés, a tréfa már az ókori görög filozófusokat is foglalkoztatta: a homéroszi eposzokban még az olimposzi istenek kaján nevetésével találkozunk, akik kigúnyolják a halandókat, de még a közülük valót is, ha gyenge. Platón méltatlannak tartja a nevetést, mint olyat, szinte megvetéssel ír a féktelen, gúnyos, mások kárán kacagó emberről. Arisztotelész már árnyaltabban közelíti a kérdést, szerinte a nevetés valóban lehet alantas, de lehet emelkedett is, sőt szolgálhat védelmül alantas támadásokkal szemben. Fontos kijelentése, felismerése az ókori filozófusoknak, hogy
a nevetés az ember kizárólagos adománya a Földön élők között, a kacagás, a humor az ember különlegessége.
Ki mástól kaphattuk ezt az ajándékot, mint a Teremtőnktől?
Jézust magát is derűs személyiségként ismerjük meg az evangéliumokból, ő is azt akarja, hogy „örömünk teljes legyen”. Egyértelműen ironikus, amikor Heródest rókának nevezi, vagy amikor a császárnak fizetendő adóról kérdezik és szinte gúnyosan kérdez vissza: „Mutassatok egy ilyen pénzt! Kinek a képe van rajta?”
De más evangéliumi helyzeteket is lehet úgy olvasni, hogy a humor csillanjon ki belőlük.
A kánai menyegzőn elhangzó és sokak számára szinte barátságtalannak tűnő kérdés: „Asszony, mi közünk ehhez? Nem jött még el az én órám...” lehet „cinkos” összesúgás is. Különben miért mondaná utána Mária a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit mond!”.
A hazánkban is egyre népszerűbb sorozat, a The Chosen, amely egészen új hangulatú film Jézus életéről, épp így mutatja be ezt a helyzetet. A zsidó menyegző vidám és felszabadult ünneplés, így ez az egy epizód is egyértelműen bizonyítja, hogy Jézus az egész emberi életben osztozott, nem csak a terheinket hordozta, de minden örömünket is ismeri.
A keleti ember képekben gondolkozó és időnként túlzó beszédmódja érzelmekkel telített és nagyon gyakran humorral fűszerezett, amit a fordítások nem könnyen adnak vissza, és ezért nehezebben értjük a mélyebb rétegeit.
De szerintem például a kánaáni asszonnyal való párbeszédben is a derűs Jézus jelenik meg. Biztos vagyok benne, hogy nem bántó éllel mondta, hogy a gyermekek kenyerét nem való a kiskutyáknak adni. Az asszony hasonló stílusban válaszol, megmaradva Jézus hasonlatánál és szinte látjuk, ahogy a Mester mosolyogva hagyja rá: „Asszony, nagy a hited, legyen hát akaratod szerint.”
Isten kedves humorral válaszol ma is sok kérésünkre, félelmünkre, kétségünkre.
Barátnőm, nevezzük Katinak, mesélte, hogy egyszer Debrecenben keresték a temetőt, de a navigációs rendszer nem találta a megadott utcát, csak kerengtek a Nagyerdő környékén. Kati hirtelen meglátott egy nagy kaput, fölötte a felirat: Nagyerdei úti Köztemető. Mutatta a férjének, aki azonban csak a kaput látta. A felirat valójában nem volt sehol, csak Kati szeme előtt jelent meg, akkor is csak egy pillanatra. Bementek és valóban a temetőbe vezetett a kapu, odabent pedig kiderült, hogy az utca, amit kerestek, a temető egyik sétánya.
Egy másik barátnőm tíz év vágyakozás után végre gyermeket várt és kicsit szomorúan mondta, kár, hogy a baba valószínűleg egyke marad. Később azonban kiderült, hogy hármasikreket vár.
A katolikus Emmánuel Közösség alapítója, Pierre Goursat derűs és alázatos ember volt, sokszor úgy beszélt önmagáról, mint „szerencsétlen flótásról”, szabad volt az emberek véleményétől, egyedül Krisztusnak akart megfelelni. Ő azt mondta, a humor viszonylagossá teszi a nehézségeket, az Istenbe vetett bizalomban gyökerezik és kicsinységünk felismeréséből táplálkozik. Isten humora is gyakran erre a kicsinységünkre mutat rá – kedvesen és gyöngéden.
Sok szent is tanúskodik erről a kedvességről és humorról, az egyik legismertebb talán Néri Szent Fülöp, akit Goethe „humoros szentnek” nevezett, és aki misztikus élményeit és mély lelki életét vidámsága és bolondozásai mögé rejtette. Nagy Szent Teréz is ismerte a humort, azt mondják, egész életében művésze volt annak, hogy ,,embereket megvidámítson, és nevetésre indítson'', sokszor önmagán kacagott jóízűen. De a református Gyökössy Bandi bácsi is úgy tanította: Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
A humor meggyőződésem szerint Isten ajándéka, egyik olyan emberi képességünk, amelyben hasonlítunk a Teremtőre. Szabad és helyénvaló tehát derűsen élnünk: ne vegyük magunkat túl komolyan – hanem gyermeki bizalommal és örömmel hagyatkozzunk a Mindenható Atyára, aki a legnehezebb helyzetekben is velünk van, elkísér és elhordoz bennünket.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Herbert Dóra
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
