.jpg)
Azok a történetek, amelyeket karácsony körül a Bibliából olvasunk, tele vannak égi fénnyel. Angyalok jelennek meg bennük, csillagjel vezet pásztorokat és királyokat, aki férfit nem ismer, anya lesz, és így tovább.
Az egyes evangélisták saját programot követve mondják el a történetet, de a lényeg azonos. Márk még alig utal Jézus származására, inkább csak a titokkal szembesülünk, amely ezt körbelengi (vö. Mk 6,1-6).
Jézus az "Emmanuel", a "velünk lakó Isten", mondja Máté, aki szerint Jézusban beteljesednek a próféták ígéretei. Már kisgyermekként üldöztetésben van része, szüleivel együtt Egyiptomba kell menekülnie, így sűrítve a választott nép történetét.
A Gyermek, mondja tovább Lukács, a Magasságbeli Fia, aki letaszítja a hatalmasokat a trónról, és felmagasztalja az alázatosakat, hiszen maga is a legegyszerűbb körülmények közé született.
János evangélistáé a nagy összegzés és áttekintés. Ő már nem a betlehemi éjszakáról, hanem az egész világ nagy sötétségéről és a benne támadt fényességről ír. A teremtés, a megváltás és a végső isteni szeretet kinyilatkoztatása egyetlen, nagy tervként jelenik meg mindjárt az első oldalon, a híres "igehimnuszban".
Ennek középpontja, hogy az Ige testté lett, és közöttünk lakott. A sok kisebb-nagyobb részletet az egyházi igehirdetés egyre bátrabban foglalta össze így: Isten Fia emberré lett és köztünk lakott, hogy kinyilvánítsa Isten szeretetét minden ember iránt.
De hogyan is érzékelhető egyszerre "minden ember"? Van valami, ami mindenkiben azonos? Az ókor éppen úgy érzékelte az emberek sokféleségét, mint mi.
Egységüket nem a genetikában kereste, hanem abban a kitüntető kapcsolatban, amely az embert Istenhez fűzi, s amelyet az emberiség eredetéhez kapcsoltak.
Amikor Jézus nemzetségtábláját, származásának rendjét elbeszéli, Lukács egyenesen Ádámig, az első emberig vezeti vissza a nemzetségeket (lásd Lk 3,22-38). Ami Jézusban történik, annak minden ember számára van jelentősége, hiszen vele mintegy újrakezdődik az emberség. A bibliai kinyilatkoztatás története a zsidó nép kiválasztásával öltött konkrét formát.
Isten küldetést adott a népnek, hogy az meghívja az összes többit: ők is csatlakozzanak a már megjelent igazsághoz!
Jeruzsálem – mondja a próféta – "népek jönnek a benned támadt világossághoz". (vö. Iz 60,3). Ezért emelik ki az evangélisták a napkeleti bölcsek történetét. Az ő személyükben a távoli, pogány, de Isten után szomjazó világ hajt térdet az újszülött Gyermek előtt. Amikor Lukács a római császárhoz meg a szíriai helytartóhoz kapcsolja a születés eseményét (vö. Lk 2,1-2), nemcsak időbeli keretbe helyezi az elbeszélést, hanem jelentőségére is utal:
bár a világ nagyjai tudomást sem vettek róla, valójában itt ment végbe a legnagyobb változás, amelyről szólni érdemes. A születés eseménye beragyogta az emberiség éjszakáját.
Az a szemlélet viszont, amelyet János evangélistával kapcsolatban említettünk, s amely a Fiú megtestesülését a teremtés, bűn, megváltás drámájában helyezte el, még jelentősebb az emberi méltóság szempontjából. Hiszen éppen ez az a távlat, amelyben új értelmet nyer maga az emberség.
Az ember Isten képmására teremtett, a bűn és a gyűlölet által megsebzett, de Jézus Krisztus szeretetével megváltott és folytonosan gyógyított létező.
Az emberi méltóság alapja egy olyan sajátos kapcsolat Istennel, amely az ember teremtésével adott, a bűn által megtépázott, de Jézus Krisztusban helyreállíttatott.
A teremtés története ezt úgy mondja el, hogy Isten az embert saját képére teremtette. A születés és gyermekség evangéliuma meg arról tanúskodik, hogy Jézusban maga Isten veszi fel az ember alakját – amelyet Pál a "szolga alakjának" nevez (vö. Fil 2,7).
A hellenizmus, Jézus korának nagy kulturális tapasztalata, amelyben a görög és a keleti vallás meg gondolkodás keveredett egymással, hajlamos volt leértékelni. A testet, a fizikai világot olykor alacsonyrendűnek, sőt, egy ellenséges istenségtől teremtettnek tartotta. Azzal, hogy Isten Fiának megtestesülését, a valóságos Isten valóságos emberségét hirdeti,
a kereszténység a testhez, az időhöz kötött, konkrét tettekre és szeretetre képes ember értéke mellett tesz hitet – Isten ajándékából és őt követve.
Manapság sokat beszélnek az emberi méltóságról, mégpedig teljes joggal. Az emberi személy mással ki nem fejezhető, össze nem hasonlítható érték, méltó a tiszteletre és a szeretetre. Ennek a méltóságnak nem lehet az alapja egyszerűen egy politikai döntés, egy közös nyilatkozat.
Amikor az értékességünket a másokkal való kapcsolatban keressük, tudatosan vagy sem, de tanúsítjuk, hogy kapcsolatra hívott, kapcsolatra teremtett lények vagyunk. A hitünk szerint ez éppen Istentől ered: ő a vele való kapcsolatra hívott meg minden embert.
Fia azért lett emberré, hogy közel legyen hozzánk, szót értsen velünk, vagy inkább segítsen minket abban, hogy a Mennyei Atyával szót érthessünk.
Saját isteni méltóságát "nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia" kellene – mondjuk újra Pál apostollal (Fil 2,6), inkább közénk jött, és ezzel felértékelte az embert.
Azt mondják, az ókori kultúra a tisztesség és a szégyen kettősében élt, ez volt az emberek értékének mércéje. Egy gyermek még nemigen szerezhetett magának tiszteletet, nem vívhatta ki a többiek megbecsülését. Amikor Isten Fia gyermekként született a világra, nem volt semmije, ami tiszteletre méltóvá tehette őt a többiek előtt. Azonban éppen így, kiszolgáltatottságában mutatta meg önnön értékét: Istennel való kapcsolatában, az ő ígéretének követeként.
Százszor, ezerszer elmaradunk valódi méltóságunk mércéjétől. Hozzászoktunk, hogy torz tükrökben méregessük magunkat. Hol a képzelt kiválóságunkat, hol meg – valószínűleg sokkal gyakrabban – ügyetlenségünket és semmirekellőségünket nagyítjuk fel.
Pedig értékesek vagyunk. Minden korlátunk ellenére megvan a szükséges szabadságunk, hogy a jót elkezdjük.
Isten szerető tekintetében, amely karácsonykor a Gyermekben sugárzik ránk, felszabadulunk. Csak keressük is ezt a tekintetet imádságban, a szeretet hiteles tapasztalataiban, igényes kultúrában és lelkiségben! Akkor lassan nekünk is meglesz a saját evangéliumunk, vagyis a konkrét tapasztalatunk arról, ahogy Isten jelenléte átalakította számunkra a világot, benne kapcsolatunkat még saját magunkkal is.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Martos Levente Balázs az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
