Ki vagyok én és kivé szeretnék válni? – fiatalok az identitáskeresés útján

Hogyan élik meg kamasz gyerekeink a felnőttkorba való átmenet biológiailag és pszichésen is nagyon nagy változásokat hozó időszakát? Hogyan tudjuk szülőként őket ebben támogatni?

Cikksorozatunk első részében a "Kamaszokra hangolódó", szülőknek szóló workshopok szakértője, Fogarasiné Pusztai Virág gyakorlatias példáin keresztül mutatjuk be, milyen fontos, hogy a felelősségvállalással együtt a feladat ellátásához szükséges készségeket is át tudjuk adni gyermekeinknek.

A tinédzserekben nagyon sok vágy, álom, és elképzelés kavarog: szeretne egyedi és értékes lenni, aki képes valamit alkotni, a dolgait önállóan megoldani, de közben szeretne közösséghez is tartozni. Az elsődleges közössége a család, akkor is, ha most éppen lázadni és kimenekülni szeretne ebből.

Az őket érő külső és belső változásokról szemléletesen ír Janikovszky Éva, akinek kamasz hőse nem érti, hogy mi történt vele. A tükör előtt áll, és nem tetszik neki, amit lát. A nyaka megnyúlt, a feje összement, a haja olyan, mint az ökörnyál, a szája ferde. Ráadásul folyton rászólnak, hogy: „Most mit bámulsz olyan hülyén?… Hozzád beszélek, fiam, nem a falnak…” Pedig tavaly még egészen tűrhetően nézett ki, és minden olyan normális volt.

Karinthy: Lógok a szeren c. írásának főhőse is segít minket kamaszaink megértésében, miközben arról álmodozik a tornaórán, hogy ő lesz az, aki "Az élet értelme másodfokú egyenletekben" című előadásban tökéletes francia nyelven, megoldja a világ rejtélyét, noha ezen eddig a legnagyobb elmék hiába fáradoztak.

Ez a két szépirodalmi rész nagyon szemléletesen írja le a serdülő vívódásait és a lehetőségeit: egyfelől nagyon megterhelő a sok testi változás, az idegesítő pattanások megjelenése, a csontok, hangszálak növekedése, ami miatt a járásuk, és hangjuk is átmenetileg „kileng”.

A hormonális hatások és az azzal járó változások pedig a fiziológiai fáradtságon túl, érzelmi ingadozást és önértékelési nehézségeket is okozhatnak, főleg, ha egymáshoz vagy az interneten megjelenő „ideálokhoz” kezdik hasonlítgatni magukat.

A pubertás kezdetéig nem igazán volt szükségük az önreflexióra, de annál inkább a kamaszkori identitáskeresés idején. Szülőként az a feladatunk, hogy ebben támogassuk őket és ne törjük le a szárnypróbálgatásaikat!

Tükröt tartanak nekünk és viselkedésükkel gyakran önvizsgálatra hívnak, miközben kimozdítanak minket a komfortzónánkból.

Érdemes ebbe önmagunkat is nevelve belekezdenünk, hogy a válaszreakciónk ne a leszólás legyen, vagy a „nekem van igazam” és a „mert én azt mondtam édes fiam” jellegű mondatok.

Próbáljunk párbeszédben maradni velük: hallgassuk meg és jelezzük vissza, hogy mit értettünk meg, majd mondjuk el a saját gondolatmenetünket is, aztán kezdjük el tudatosan a racionálisan logikus gondolkodás mezsgyéjén terelgetni őket.

Hogyan tudjuk szülőként a kamasz gyermekeinket támogatni identitáskeresésük útján?

Első és talán legfontosabb feladatunk, hogy mi magunk is álljunk meg egy kicsit és képzeletben utazzunk vissza, hogy mi milyen kamaszok voltunk? Milyen érzéseink, kérdéseink voltak akkor, hogy tudtunk vagy pont hogy nem tudtunk kapcsolódni? Esetleg mire vágytunk volna a szüleinktől és mit nem szerettünk, ha tettek vagy mondtak? Ha ezekre őszinte válaszokat adunk magunknak, akkor minden további nélkül már rá tudunk hangolódni a gyermekünkre, rezonálni tudunk az érzéseire, és empatikusabban tudunk felé fordulni.

Függetlenedési vágy – felelősségvállalással együtt!

A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, és akkor is inkább az őszinte együttélés és a keretek megtanítása által.

”A már kamaszokat nevelő szülőknek olyannak kell lenni, mint egy jó trénernek, - mondja Vekerdy Tamás - aki már elengedte a tornászt, de ha zuhan, azért még el tudja kapni. A szülők számára igazi próbatétel a kamaszkor, hiszen meg kell tanulniuk elengedni a gyermeket, el kell fogadniuk, hogy a mindent kipróbáló időszakában van, s bár igényli a szülők közelségét, ezt nem mutatja ki. Ilyenkor a legtöbb, amit a szülő tehet, hogy elviseli a kamasz jelenlétét, s támogatásáról biztosítja”.

Vagyis maradjunk mellettük -és ha jól alapoztunk az első tíz évben-, akkor szép lassan megértik, hogy a szabadság mellé felelősséget is kell vállalniuk. A döntéseinek következményei lesznek. Néha ez a legfájdalmasabb, de nem húzhatjuk ki minden elhibázott helyzetből.

Hogyan tudjuk támogatni a függetlenedési törekvéseiben?

1. Személyes tér kialakítása és tiszteletben tartása

Ha igényli a személyes kuckót, próbáljuk megvalósítani azt neki, legyen ez egy könyvespolccal elkerített fotel vagy egy kis padlás/pincezug, ahova el tud vonulni. Ez az „intim tér” a szülők számára tabu, ahova nem megyünk be kopogás nélkül, és főleg nem teszünk rendet helyettük. Az övé a felelősség, hogy ott rendet tartson, néha leporolja a dekorációját, kidobja a szendvicsmaradékát, elpakolja a ruháját és kimossa a szennyesét, és ne a szüleitől várja ezt el.

Ez sokszor az anyukák számára komoly kihívás, de megéri tartani magunkat, és nem megcsinálni helyette. Ha eddig is az „életre” akartuk nevelni, akkor jó eséllyel már tudja, hogy hol a porszívó, és más takarító eszköz. Amikor a barátai vagy netán a szerelme jön hozzá, tudni fogja, hogy mihez nyúljon. Ilyen esetekben ha nem azzal fogadjuk, hogy „bezzeg most” és hasonlók, akkor a „képes vagyok rá” érzés fog megerősödni benne és rájön, hogy megéri.

2. Megjelenés

A kamasz az öltözködési stílusában is keresi az identitását vagy egy közösséghez való kapcsolódását, de ha ezt csak kritizálni tudjuk, az olyan számára, mintha őt magát nem fogadnánk el. Pedig erre igen nagy szüksége van. Tény, hogy gyakran provokál: „így is szeretsz?” ebben a hajmeresztő, igénytelen, vagy mindent is megmutató ruhakölteményben?

Ezért jobb, ha nem a reggeli rohanásban vagy még félkómás állapotban teszünk megjegyzést az öltözékére, hanem egy semleges időpontban - kocsiban ülve, vagy egy közös kávézásnál - beszélgetünk az öltözködési stílusokról, megismerve az ő elképzelését, a „barátnői divatot”, de bátran elmondva a miénket is.

Az apák kedves visszajelzései is növelni tudják lányaik önértékelését, és persze ebbe belefér az is, ha hangot adnak az esetleges aggodalmuknak, féltésüknek is.

3. Felelősségteljes vezetés

A jogosítvány megszerzése egy komolyabb mérföldkő a felnőtté válás útján. Azon túl, hogy átmegy a vizsgán, még sok közösen meghozott keret és bátorítás kell, hogy felelősségteljes sofőr legyen. Ilyen például, hogy merjen döntést hozni és ha jó hangulatú társaságot is visz a kocsiban, veszélyes helyzetekbe ne menjen bele. A felelősség a sofőré. De ide tartoznak a használat utáni tankolás, takarítás, esetleges szervizelés is.

4. Kütyü használat

A mobiltelefon már nagyon korán bekerül a mai fiatalok életébe, holott a felelősségteljes használathoz még a többség éretlen. Sajnos szülőként a magunk kényelmére adjuk a síró gyerek kezébe gyors megnyugtatásként a telefonunkat. Ezzel nem tanítjuk meg őket az érzéseik megélésére, az önmegnyugtatásra, hanem - úgy, mint régen egy „pálinkás cumival” - örülünk, hogy csendben van.

Nekünk szülőknek kell átgondolnunk, hogy miért és miként adjuk a kezükbe a telefont. Fontos a szabályok, veszélyek közös átbeszélése, nem hagyhatjuk őket egyedül a digitális dzsungel útvesztőjében. A kamasznál már a saját kütyü használatunkra való reflektálás is része a közös keretek kialakításának és az arról való beszélgetésnek.

A fenti néhány példa is mutatja, hogy a felelősségvállalás megtanításával együtt át kell adnunk a feladatok ellátásához szükséges készségeket is.

Érdemes a tinédzserrel együtt összeállítani egy, akár folyamatosan bővülő listát azokról a dolgokról, amelyeket szeretne elsajátítani a tizennyolcadik születésnapjáig.

Ezek lehetnek háztartási munkák, főzés, bevásárlás, mosás, bicikli karbantartás, szobafestés, bankolás, csekkbefizetés stb. Meglepődhetünk, hogy mi mindent szeretne elsajátítani, és bár sok mindent megtalál a neten, ez mégis egy jó kapcsolódási lehetőség számunkra.

5. Hit és közösség

A hit egy extra ajándék lehet a kamasz identitás keresésében. Ez azonban már nem a szülei hite, hanem a saját döntése kell, hogy legyen. A kezdeti minta persze a szülőktől jöhet, de mint mindent, ezt is meg kell kérdőjeleznie, kritikus szemüvegén át meg kell vizsgálnia.

Az útkeresésében egy közösséghez vagy példaadó emberekhez való kapcsolódás is irányt adhat. Az önmagára találásban segíthet még, ha közösségi feladatokat is vállal: legyen az táborszervezés, túravezetés vagy bármilyen olyan helyzet, ahol mérlegelni kell és döntéseket hozni. A családi utazás bizonyos részeinek a megtervezését is rájuk bízhatjuk, persze kellő instrukciókkal ellátva, nem magukra hagyva őket. Ezekben érzi, hogy a feladat megvalósulásáért ő a felelős, hogy személye fontos és értékes. Közben pedig megtapasztalható a Gondviselő Isten jelenléte is.

Hogy vagyunk szülőként a gyermekünk „öntudatra ébredésével”?

Egy kicsit érdemes újra és újra megállni, hogy visszaemlékezzünk, mi milyen erőfeszítéseket tettünk a saját függetlenedésünkért, önazonosságunk kialakításáért? Egy nagycsaládi együttlétnél érdemes erről a nagyszülőket is megkérdezni, vicces történetek derülhetnek ki rólunk a gyerekeink számára.

Kérdezzük meg magunktól, hogy milyen érzés van bennünk a kamaszaink önmagukra találásával és önállóságra való törekvésével kapcsolatban? Miben sikerült már bátorítani, támogatni őket és hol érezzük, hogy elakadtunk? Mi lehet ennek a hátterében: az ő féltésük, vagy a saját magányunk miatti aggódás, vagy…? A válasz mindenkinél más és más.

Ne felejtsük el, hogy egy egészséges kamasz, amikor körülnéz a világában, mindent megkérdőjelez, hogy hiteles-e, igaz-e, érdemes-e arra, hogy kövesse. De ugyanígy saját magában is lázasan kutat, hogy vajon mi lakozik benne.

Ez motiválja abban is, hogy minden bizalmi kötődést elvágjon, azért, hogy miután megvizsgálta, ő dönthesse el, hogy kihez, mihez kapcsolódik. Ezért nekünk is vele együtt kell alakulnunk és reflektálnunk önmagunkra. Jó eséllyel büszkék lehetünk rá, hogy gyermekünk életrevaló felnőtt lett és fontos szerepünk volt abban, hogy idáig eljutott.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Dr. Fogarasiné Pusztai Virág