Légy Te is „csendőr” idén karácsonykor!

A csend a 21. században hiánycikké vált. Folyamatos és egyre növekvő zaj vesz körül minket, ami kihívásként jelenik meg életünkben. Amit a fejlett világban néhány évtizeddel ezelőtt még csak pár kósza, intuitív benyomások-ihlette publicisztika hirdetett, mára már jól megalapozott, tudományos kutatásokon alapuló anyagok is alátámasztanak: ennek a mindent és mindenkit egyre inkább túlharsogó zajnak, amelyben élünk, jelentős, elsősorban az ember mentális egészségét érintő káros hatása van.

^{Forrás: freepik.com}

Az idő előrehaladtával azonban megjelentek más hangok is. Egyre többen és többen lettek, akik a „tekints a jóra” elve alapján nem a zaj ártalmaira, hanem a csendnek az emberi személyre gyakorolt pozitív hatásaira hívják fel a figyelmünket, közülük pedig sokan a különböző keresztény felekezetek soraiból kerülnek ki.

Ez utóbbiak népes csoportját a csenddel kapcsolatos vizsgálódásban jellemzően nem a mentálhigiénés ismeretbővítés vágya vezérli, hanem sokkal inkább az a Szentírás és az egyházi hagyomány talaján álló felismerés, miszerint a zajból való tudatos kiszakadás az istenkapcsolat fejlesztésében is központi szerepet játszik, így távolról sem mindegy, hogy ezen a téren a sodródás vagy életünk tudatos alakítása jellemez bennünket.

Sokan vannak tehát azok a keresztények, akik a legkülönbözőbb fórumokon és műfajokban megnyilvánulva igyekeznek a többi keresztényt arra ösztönözni, hogy szenteljenek több időt a csöndességnek. Megfelelő idegennyelv-tudással felvértezve, s az internet megfelelő bugyraiban keresgélve bárki nagy mennyiségű és kiváló minőségű vonatkozó katolikus tartalomra lelhet a témában, így ember legyen a talpán, aki teljesen eredeti megközelítéssel képes előrukkolni.

Krisztus születésének közelgő ünnepe azonban mégis arra hív minket, hogy valamelyest körüljárjuk a csend kérdésköre kapcsán a mélyben meghúzódó alapkérdést: valóban érdemes-e pozitívan viszonyulnunk a csendhez, s ha igen, pontosan miért tegyük azt tudatosan az életünk részévé?

Jelen írásban mindezt három fontos szempont alapján tesszük, melyek mindegyikét megfontolandónak, de a harmadikat a magyar egyház viszonylatában ezen felül még kifejezetten aktuálisnak is gondolom.

Érdemes-e a csendet tudatosan az életünk részévé tenni, s ha igen, pontosan miért?

1. Érdemes, mert vezetőink, példaképeink közül is sokan ezt ajánlják nekünk

Prominens katolikus vezetők és lelki mesterek tucatjai vállalkoztak már arra, hogy a csend fontosságáról valamilyen formában értekezzenek.

XVI. Benedek pápa 2012-ben a tömegtájékoztatás 46. világnapján megjelentetett üzenetében például a csendet többek között a jobb önismeret és az igényesebb kommunikáció kifejlesztésének, a fontos dolgok mellékes dolgoktól való megkülönböztetésének, illetve a teljesebb emberi kapcsolatok kialakításának eszközeként írja le.¹

^{Forrás: freepik.com}

Robert Sarah bíboros „A csönd ereje” című könyvében hangsúlyozza, hogy a csend létszükséglet a minket körülvevő modern világban, melyet különféle zajok, figyelemelterelő tényezők és a felszínesség fémjeleznek; továbbá a csendet nem valamiféle hiányként, hanem inkább egyfajta teljességként festi le, olyan jelenléttel teljes közegként, amelyben Isten bensőségesen kommunikál a lélekkel.²

Külföldi szerzők közül sokak számára ismerősen csenghet például Thomas Merton, az amerikai trappista szerzetes neve és „A csend szava” című munkája is.

A hazai szcénában szétnézve pedig hamar rátalálhatunk Mustó Péter jezsuita szerzetespap nevére és a „Csendben születik az élet” című, a belső ima tapasztalatairól írt alapművére, de a klérus napjainkban is aktív és szélesebb körben ismert tagjai közül is többen tűzték zászlójukra a csendes ima népszerűsítését, mások mellett Varga László kaposvári megyéspüspök vagy épp Gájer László és Simon Dávid atyák.

Summa summarum: akár a nemzetközi porondon, akár itthon keresgélünk, szerzőket és vonatkozó könyvcímeket, előadásokat tartalmazó listánk gyakorlatilag végtelenül folytatható volna. Elmondhatjuk tehát, hogy a szentek, a megbecsült egyházi vezetők és a termékeny lelki írók szinte egy emberként noszogatnak bennünket a csendben való elmélyülésre.

2. Érdemes, mert Krisztus születéstörténetének összes részlete egy csöndre való felhívással ér fel

A betlehemi Kisded születésének mindenki által ismert története bővelkedik olyan elemekben, amelyek a csend jelentőségére hívják fel a figyelmünket. Jézus világrajötte a csendes napszakban, éjjel történt (vö. Lk 2,8-9), az akkor ismert világ periférikus részén, egy viszonylag jelentéktelen városka szélén, egy csendes kicsi istállóban, némán kérődző állatok között.

^{Forrás: depositphotos.com}

A beszédes körülményeken túl a történet főszereplői, a Szent Család tagjai is a csöndesség ikonjaiként állnak előttünk:

Elsősorban a családfő, Szent József, akinek a tettek embereként egyetlen szavát sem jegyezték le az evangéliumok szent szerzői. Az Üdvözítő nevelőapja céltudatosságával, fecsegést nem ismerő szótlanságával fontos példaként áll mindazok előtt, akik általánosságban nehezen tartják féken nyelvüket.

Másodsorban az istenszülő, Szűz Mária, aki a szemlélődés csúcsain állva folyamatos, csendes figyelemmel vette körül a kisded Jézust, emellett érdeklődve, ítélkezésmentesen fogadta be és véste szívébe a róla a pásztoroktól hallottakat (vö. Lk 2,19), valamint csendes meglepetéssel nyugtázta az agg Simeon és Anna prófétanő szavait Jézusnak a jeruzsálemi templomban történt bemutatásakor (vö. Lk 2,25-38).

Végül pedig a jászolban szendergő kisded Jézus, aki – mint a csecsemők általában – teljes lényével a szavak és gondolatok folyamának megakasztására, a jelenlétben való csendes szemlélődésbe hív bennünket. Az újszülöttként minden más újszülötthöz hasonlóan beszédképtelen Kisjézusnál keresve sem találhatnánk jobb bizonyítékot az amerikai trappista szerzetes, Thomas Keating csenddel kapcsolatos állításának igazolására, mely szerint

a csend Isten anyanyelve, minden más csak rossz fordítás.³

Úgy tűnik, a szótlan Istengyermek karácsony ünnepén arra invitál bennünket, hogy az Ő anyanyelvén kezdjünk dialogizálni vele.

A betlehemi körülményeknek, az elbeszélésben megjelenő szereplőknek és az ott történteknek üzenete tehát világos:

akiben a karácsonyfa alatti betlehemest szemlélve megszületik a vágy, hogy a kívülállóság érzésvilágát maga mögött hagyva valóban közel kerüljön a jászolban fekvő Kisdedhez, annak az első, bizonytalan lépéseket a külső és belső csend megteremtése felé kell megtennie.

3. Érdemes, mert a lelki életben a rendszeres csend nélkül üvegplafonba ütközünk

A zaj korlátozására van egy további, talán a fentieknél is jelentőségteljesebb okunk, amelyet Jálics Ferenc jezsuita szerzetespap, a keresztény szemlélődés nemrég elhunyt feketeöves mestere bont ki számunkra „Szemlélődő lelkigyakorlat” című művében.

Jálics az emberi személy Istenhez vezető útját – az egyházi hagyomány legnépszerűbb megközelítésére rezonálva – három szakaszra osztja: a "megtisztulás útjára" (via purgativa) és a "megvilágosodás útjára" (via illuminativa, ennek az elnevezésnek jelen összefüggésben semmi köze a keleti imamódszerekhez), melyeket együttesen az aszkézis dimenziójába sorolhatunk, illetve az "egyesülés útjára" (via unitiva), mely már a misztika dimenziójához tartozik.

Az aszkézis dimenziójában az emberi személy a főszereplő, aki a lelki érlelődés folyamata során először szabaddá igyekszik válni mindattól a bűntől, ami őt Istentől elválasztja, majd a múltfeldolgozáson, önismerete fejlesztésén és önnön jellemének nemesítésén keresztül arra törekszik, hogy – Krisztus és a szentek példájából erőt merítve – az erények terén minél magasabb szintre jusson és életét általánosságban a szeretet törvénye mentén rendezze be. A misztika dimenziójában ugyanakkor már Isten veszi át a kezdeményező szerepet, Ő alakítja és formálja fokozatosan saját tetszése szerint az akaratát Isten akaratához hajlító embert.⁴

Jálics felosztása azon a ponton válik számunkra kifejezetten érdekessé, ahol az aszkézis és a misztika közötti átmenetről beszél. A szerző világossá teszi, hogy ez az a határvonal, ameddig az emberi igyekezet elvihet, innentől azonban a lélek fő feladata az, hogy fokozatosan felhagyjon saját erőfeszítéseivel és a szemlélődés által kapcsolódjon Istenhez.⁵

^{Forrás: freepik.com}

Jálics szerint tehát üvegplafonnal rendelkezik annak a személynek a vallásossága, aki – nem hagyva teret a csendre és Isten szemlélésére – lelki életének terét pusztán formális gyakorlatok végzésével és verbális imákkal tölti ki. Az illető nagy munkával eljuthat ugyan egy viszonylag erényes életre, de szükségképpen megreked az Isten felé vezető úton, mert az egyesülés szakaszába való átlépésnek alapfeltétele a tudatosan kialakított csend és befelé figyelés.

A Magyar Katolikus Egyház perspektívájából e harmadik szempont különleges jelentőséggel bír. Mindannyian érzékelünk válságjeleket és a népszámlálási adatok is közösségünk fogyatkozását mutatják, fő problémánk azonban nem a magukat kereszténynek vallók számszaki értelemben vett csökkenése, hanem az, hogy a maradók túlnyomó többsége is a vallási üvegplafonnal való együttélésre rendezkedett be.

Ha van ellenszere a kereszténység társadalmi léptékű visszaszorulásának, ha létezik eszköz arra, hogy katolikus közösségünket revitalizálni tudjuk, az csakis a csendhez, az imádság valódi kapcsolatként történő értelmezéséhez és az Isten szemlélésével töltött minőségi időhöz való visszatérés lehet.

Légy Te is „csendőr” idén karácsonykor, válj mostantól Te is hétköznapi misztikusként a csend rendszeres kialakítójává, őrzőjévé és engedd, hogy Isten ebben a csendben vonzó, sugárzó keresztény emberré formáljon – ennél nem sok nagyobb ajándékot adhatsz önmagadnak, keresztény testvéreidnek, de még a szívünkben idén karácsonykor is megszülető Istengyermeknek sem!

¹ XVI. Benedek pápa üzenete a tömegtájékoztatás 46. világnapjára (2012) (https://katolikus.hu/dokumentumtar/uzenet-a-tomegtajekoztatas-46-vilagnapjara)

² Robert Sarah & Nicolas Diat: A csönd ereje - A zaj diktatúrájával szemben. Szent István Társulat, 2019.

³ https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-csend-isten-anyanyelve

⁴ Jálics Ferenc SJ: Szemlélődő lelkigyakorlat - Bevezetés a szemlélődő életmódba és a Jézus-imába, 6-9. old. Jezsuita Kiadó, 2021.

⁵ Jálics Ferenc SJ: Szemlélődő lelkigyakorlat - Bevezetés a szemlélődő életmódba és a Jézus-imába. Jezsuita Kiadó, 2021.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com, depositphotos.com
Szerző: Ménesi Kristóf