Megszentelt magány: A pálosok az egész világot Isten elé viszik

„Solus cum Deo solo”, azaz „Egyedül az egyedüli Istennel” – vagy szebben megfogalmazva: szent magányban az egyedülvaló Istennel. Ezt a magányt keresték egykor azok a remeték is, akikből a pálos rend alakult. De milyen a valódi remeteség, hogyan működik a megszentelt magány, és hogyan járnak közben mindannyiunkért a pálos szerzetesek?

Boldog Özséb

^{Forrás: Magyar Kurír}

Az ember valójában mindig egyedül van. Van a lelkünknek ugyanis egy mélysége; van ott egy hely, egy szentély, ahol rajtunk kívül nem lehet senki más, csak Isten. Végső soron tehát – a lelke mélyén – minden ember remete.

A valódi remeteség kettesben lenni Istennel. Az az állapot, amikor az egyedüllét, a magány nem kínzó, üres és sötét magányosság többé, hanem termékeny csend és megszentelt közösség Istennel.

Ezt a közösséget keresték és keresik ma is a remeték. Ezt a remeteséget, ami minden emberben ott van, amire minden ember vágyik, és amire minden embert meghív a Szentháromság egy Isten. Hogy ezt a megszentelt közösséget a lehető legbensőségesebben, a lehető legerőteljesebben megéljék, megvalósítsák, sokan elhagyják házukat, vagyonukat, családjukat és kivonulnak „a pusztába”, az erdőségekbe, kolostorokba.

A remete az egész világot magával viszi Isten elé

Így van ez ma, és így volt régen is. Ilyen életet akart élni Boldog Özséb esztergomi kanonok, tudós pap is, akinek nevéhez fűződik a magyar eredetű pálos szerzetesrend alapítása és megszervezése.

Boldog Özséb a pilisi remeték példáját követve el akarta hagyni rokonait, barátait, rangját és minden földi javát, hogy megkeresse lelkének szentélyét és teljesen a szívbeli imának élhessen. Ebben a tervében egy kis időre hátráltatta a tatárjárás. A háború és a pusztítás idején Esztergomban maradt, hogy Krisztus felszentelt papjaként megerősítse az elcsüggedt népet. A veszedelem elmúltával aztán kivonult a pilisi rengetegbe, megértette ugyanis, hogy az ország újraépítéséhez nem csak munkás kezekre, hanem imára kulcsolt kezekre is szükség van.

Innen fakad a pálos rend kettős természete: a szerzetesek lelkiségben a negyedik századi egyiptomi keresztény remetéket követik, ám nem csak önmagukért, saját megszentelődésükért imádkoznak és élnek, hanem másokért is. (Persze ez részben igaz más remete rendekre is…)

Jusepe de Ribera: Remete Szent Pál (1647)

^{Forrás: Magyar Kurír}

Az Istennel való egység ugyanis nem csak a megszentelt közösséget, remeteséget jelenti, hanem éppen ezen a megszentelődésen keresztül a remete az egész világot magával hozza Isten elé, és szívén – mint belső szentélyen – keresztül Isten kegyelme árad ki a világra.

A pálosok mintegy lelki munkások, akik építenek; lelki katonák, akik lélekben harcolnak a közösségért, a népért, a nemzetért, hogy annak tagjai igazán Istenhez tartozhassanak.

Az adott történelmi kor szükségletei gyakran „kihívták” őket az elvonult remeteségből, hogy az emberek között szolgáljanak. Így lett a pálos egy monasztikus szerzetesrend, remete lelkiséggel, abból táplálkozva és élve, de olyan kolostori élettel, amely körül a lelkipásztorkodásból közösségek szerveződnek.

A pálos lelkiség tehát a megszentelt magányra, a belső remeteségre épül. A szent csendre, amelyben a szerzetes elvonul a világ harsogó zajától, hogy Isten szavát meghallja – sőt, ne csak meghallja, hanem meghallgassa, sőt, válaszoljon is rá. Ebben az Istennel megélt párbeszédben, lelki egységben egyre jobban megélje az Istennel való megszentelt közösséget és közbenjárjon az egész világért – de különösen is a reábízottakért.

A pálosok idehaza és a világban

A magyar rendtartományhoz jelenleg több ilyen közösség és kolostor tartozik: a pécsi központ, vagyis a Pálos (Szent Imre-) templom és kolostor; a budapesti Sziklatemplom, a márianosztrai kegyhely, Petőfiszállás és Pálosszentkút is a pálos közösség meghatározó szent helye. A legújabb, nemrég felépült rendház Erdélyben, Hargitafürdőn található.

A pécsi pálos templom

^{Forrás: CC BY-SA 2.5, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=345037}

A teljes pálos rendnek világszerte is működnek kolostorai és közösségei, még az Egyesült Államokban, sőt, Ausztráliában is él és virul a szerzetesi közösség. A rend központja a lengyelországi Częstochowá-ban van, a Jasna Góra-i („Fényes-hegyi”) kolostorban.

II. József magyar király, német–római császár meg akarta semmisíteni a pálos rendet – ez sikerült is volna ez neki, ha a rend központja nem települ át Lengyelországba, ahová már nem ért el a király keze sem. Ott, Częstochowá-ban őrizték meg a szerzetesek az igazi pálos lelkiséget. A történelem során többször is próbálkoztak a Magyarországra való visszatelepüléssel, ez végül csak a 20. században sikerült.

Mennyei segítség első Remete Szent Páltól

A pálos rend – ahogy fentebb már utaltunk rá – lelkiségében az egyiptomi keresztény remetéket követi.

Nevét az első keresztény remetéről, Remete Szent Pálról kapta. Sőt: a pálos hagyomány úgy tartja, hogy bár a rendet Boldog Özséb szervezte meg, a pilisi remetéket ő gyűjtötte egybe és formálta közösségé – mely közösséghez később egyéb magyarországi és külföldi remete közösségek is csatlakoztak –, de a mennyei segítséget mindig Remete Szent Pál „biztosította”. Mintegy kezdetektől fogva az volt Isten akarata, hogy ez az egyiptomi remete legyen a patrónusa Boldog Özséb rendjének.

A pálos rend központja: a Jasna Góra-i kolostor

^{Forrás: Készítette: Mat-matys - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0 pl, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=152867274}

Nagy Lajos király Remete Szent Pál ereklyéit Magyarországra hozatta, és az egész országot a szent oltalmába ajánlotta. Ettől kezdve Remete Szent Pál Magyarország társvédőszentje lett.

A szent egész testereklyéjét a budaszentlőrinci kolostorban őrizték, ahonnan a törökök elől Trencsén várába voltak kénytelenek átmenekíteni a szerzetesek. Az ereklye később a várral együtt tűzvész martaléka lett – így, a magyarok számára kedves szent földi maradványai az akkori ország földjével végérvényesen eggyé váltak.

Ebben van valami magával ragadó szépség! Tudjuk, hogy a szentek nem vesznek oda teljesen, hanem Istennél vannak és Istenben élnek, így nem csak a középkorban volt mennyei segítőnk és pártfogónk Remete Szent Pál, hanem a mai napig védelmezőnk.

Érdemes ma is újra és újra az ő közbenjárásáért fohászkodni, különösen a fiatalok lelki fejlődése és Istenhez közeledése kapcsán.

A régi időkben egyébként előszeretettel ajánlották a kisgyermekeket az első szent remete oltalmába.

Pilis, a magyar remeték „pusztája”

Ha a pálos rendről beszélünk, akkor a Pilisről is szót kell ejteni. A Pilis, mindamellett, hogy gyönyörű természeti adottságokkal rendelkezik, lelki szempontból is fontos hely a keresztény magyarság számára.

Itt született meg ez a számunkra kedves és fontos szerzetesrend, vagyis méltán nevezhetjük a szülőföldjének is, lelki szempontból pedig szinte olyan, akár egy kegyhely. Persze nem azért, mert bármiféle erővonalak futnak arra, vagy mert titkos, ki nem kutatott történelmi maradványokat rejt a terület… Hanem mert ott imádták évszázadokon keresztül az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztust a pálos szerzetesek. Kegyelmi központja volt ez a pálos rendnek, és mind a mai napig jelen van Krisztus a templomjaiban, az eucharisztiában.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: wikipedia.org, Magyar Kurír
Szerző: Vörös Mátyás