Mélyszegénység és remény: Tyúklépésben, de haladunk előre

Mintegy 300 ezren élnek Magyarországon mélyszegénység közepette, városi zárványban, faluszélen elterülő cigánytelepen, peremvidékek gettósodó telepén. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjának köszönhetően a szolgálat évtizedek óta folyó gyakorlatára épülve elindultak felfelé. A monori szegregátumban ismerkedtünk meg a máltai úttal.

Jelenlét a mélyszegénységben

Jó két kilométert kell megtenni a vasútállomástól a monori Tabánig, a helyi cigánytelepig, mely öt-hatszáz ember otthona évtizedek óta. Takaros családi házak, virággal beültetett előkertek, karbantartott járda, füvesített zöldsáv mentén vezet az út, hirtelen éles váltás, amikor bekanyarodunk a Cinka Panna utcába. Nincs aszfalt, nincs járda, s az építmények innen csak megfelelő szó híján nevezhetők háznak. A sarkon két szomszédos házon tábla hirdeti Biztos Kezdet Gyerekház, Tabán Tanoda. Megérkeztünk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat monori otthonába, itt működik közel két évtizede a szolgálat felzárkóztatási programja, a Jelenlét program.

A Cinka Panna utca a szegregátum főutcája. Nagyné Sörös Renáta, a Jelenlét vezetője és Némethné Fiel Gabriella a tanoda vezetője kíséretében járjuk be a telepet. Hulladék palából, törött téglából, bádoglemezekből, kiselejtezett nyílászárókból összetákolt „házak” támaszkodnak egymásnak. Nincs egy növény, sok a szemét, kerítések híján nem tudni hol kezdődik az utca és hol végződik a házhely. Az élet zajlik. Egy üres placcon gyerekek túrják az agyagos talajt, várat építenek. Két asszony ül egy betonlapon, cigarettáznak, csendben beszélgetnek. Mellettük egy férficsoport hangosan tárgyalja a tegnapi meccset. Kigyúrt fiatalember egy szétszedett polcot hasít tűzifának, felette egyszerre füstöl a kémény, és pörög a klíma ventillátora. Gino az udvarát söpri. Beinvitál otthonába, Gabinak mutatja, szükségük lenne néhány bútorra.

Az ablaktalan helyiségben fűt a vaskályha, egy rozoga fotel, komód az összes berendezés. S bár a falak foltosak a koromtól, nagy darabokban hullik a vakolat, a szobában tisztaság van.

„Ez jellemző itt a legtöbb házra. Kívülről romosak, belül azonban tiszták. A legtöbben nincs vezetékes víz, így sem fürdő, sem WC. A tisztálkodást az önkormányzat működtette közösségi fürdő biztosítja. A jövedelemviszonyok javulásával – Monoron nincs hiány munkalehetőségben – mindenütt van TV, Internet, ugyanakkor asztal és szék csak mostanában kerül be a lakásba. Kis térben összezsúfolódva élnek a nagycsaládok, nem ritkán 7-8 gyerekkel” - írja le Gabi a viszonyokat.

Ezek a mindenféle anyagból összetákolt építmények többségükben engedély nélküliek, ezért nem felújításuk a jobb lakhatás biztosításának útja. A Málta az önkormányzattal közösen működtetett VEKOP pályázat keretében biztosít a telepieknek Monor belső részein házakat és lakásokat a kiírt feltételeknek megfelelő családoknak.

A monori Jelenlét több lábon áll

„Idén a pályázat második évébe léptünk. Az elsőben alig találtunk vállalkozó családot. Nehéz kilépniük a telepről. Ez az ő komfortzónájuk. Nem akarják itt hagyni a saját kézzel épített lakást, idő kell, hogy át tudják értékelni helyzetüket. Ha látják, hova költözött a másik család, sokat segít. Kell a példa. Nekem óriási élmény volt, amikor elvittük az első nyertes családot. Az apuka mint egy kisgyerek ugrált örömében. Udvar, garázs, több szoba, fürdőszoba! Annyira boldog volt, nem tudta elhinni, hogy ez mostantól az övék” – meséli Renáta.

Az MMSZ felzárkóztatási programja immár három évtizede jelen van a telepen. Ha első pillantásra a felületen nem is látszik a változás, alapvető átalakulás történt, s beszámolók szerint a szomszédos országokban az ilyen típusú szegregátumok sokkal mélyebben vannak. „Tyúklépésben lehet előre haladni, fokozatosan lépni tovább, mindig csak egy lépcsőfokkal feljebb vezető elvárást támasztva” – mondja Renáta.

A monori Jelenlét több lábon áll. Az első években a telep közepén álló hangárban rendezkedtek be. Induláskor jó volt, hogy közvetlen közelben voltak, könnyen bementek a gyerekek a foglalkozásokra. A télen hideg, nyáron fullasztó bádogcsarnok alkalmatlansága miatt azonban más megoldást kellett keresni. A Málta meg tudta vásárolni a telep sarkán megüresedett családi házat, itt indult el a gyerekház, majd rövidre rá a szomszéd ház is máltai tulajdonba került, ahova 2016-ban átköltözött a tanoda. Semmi luxus nincs, a két ingatlant fokozatosan újítják fel. A kert nagy kincs. Van szabad tér a focira és van játszótér igazi homokozóval, hintával, mászókával.

A Jelenlét hosszú távon gondolkodik, a munkát a 0–3 éves gyerekeknél kezdik. A gyerekházba édesanyjukkal járnak a gyerekek. „Annak tudatában indultunk ezzel a kezdeményezéssel, hogy ami az ember életében az első 1000 napban kimarad, azt később nehéz pótolni” – magyarázza Renáta, a Jelenlét vezetője. Gabi hozzáteszi, „az a cél, hogy a telepi gyerekek megkapják ugyanazokat a lehetőségeket, mint a többségi társadalom tagjai. Míg a többségi gyerek plusz 10-ről indul, addig a telep gyerekei sokszorosan mínuszról.”

A gyerekházban anyák és gyermekek együtt töltik a délelőttöt, miközben foglalkozásokat biztosítanak számukra. Jár ide logopédus, van korai fejlesztés, de együtt főzés, játék rendszeresen. „A szülőkkel is foglalkozunk, őket is próbáljuk a jóra tanítani. Nem könnyű egy kialakult életformát megváltoztatni, de fontos, hogy az anya jó mintát mutasson a gyereknek. Az óvodai visszajelzések is mutatják, hogy bizony látszik a gyerekek viselkedésén, kik jártak ide hozzánk a Gyerekházba" – mutatja be Renáta.

A gyerekház az esti órákban felnőttképzővé válik: Hetedik és nyolcadik osztályt tudják itt elvégezni felnőttek, a végzettség lehetővé teszi, hogy jogosítványt tudnak szerezni, így jelentősen javulnak esélyeik a munkaerőpiacon. A tanfolyam 450 órából áll, jelenleg 16 fő tanul itt a telepről.

A szomszédos házban a délelőtt ügyintézésekkel telik. A telepiek minden ügyes-bajos dolgukkal tudnak ide fordulni, nyomtatványok kitöltésétől az adósságrendezésig. Egy órakor megjön a gyerekek első csoportja. Bár péntek van, ilyenkor kevesebb a lecke, a tanoda ezen a napon is tanulással kezdődik. A csoportban elsőstől harmadikosig vannak gyerekek. Szépen öltözöttek, ápoltak, minden felszerelésük megvan, a könyveken nincs szamárfül, a füzeteket szépen vezetik. Büszkén mutatják a munkáikra kapott piros pontokat, ötösöket. A tanoda rendezett körülményei lehetőséget adnak a tanulásra. „Van szék és asztal, nem szól a tévé, nem kiabálnak a kistestvérek. A gyerek nyugalomban dolgozhat. E mellett személyes figyelmet kap a mentortól, ez sokat számít a motiváció fenntartásában. Először a házi feladat készül el, négytől hatig pedig foglalkozások vannak. Jön hitoktató, bábszínész hozzájuk, e mellett van teniszoktatás, fociedzés, zeneiskola, kézműveskedés és sok játék. A tanoda napi szinten 35-40 gyerekkel foglalkozik, akik nagyon szeretnek itt lenni, alig lehet őket hat órakor hazaküldeni. Jelentősen javult iskolai teljesítményük, ma már ritka a bukás, mindenki befejezi a nyolc osztályt, és szívesen tanulnak tovább.

Gabi főállásban, 8 órában vezeti a tanodát. Négy munkatársa van, hárman mentorként dolgoznak. A negyedik egy mindenes, aki, ha kell takarít, ha kell palacsintát süt. „Ica a telepen lakik, gyerekei ide jártak a tanodába. Bármit rá lehet bízni, nagyon megbízható munkaerő” – dicséri Gabi utalva arra, mennyire fontos, hogy a helyi lakosok aktív részesei legyen a programnak.

Nyitottan minden kezdeményezésre

Ahogy országosan jellemző a Jelenlét programra, itt is nyitottak minden kezdeményezésre, mellyel egy irányba tudnak húzni. Monoron az önkormányzat, az óvoda, iskola, családsegítő természetes szövetségesük, de van közös programjuk például a kulturális térré bővült könyvesbolttal, ahol cicaterápián, integráltan segítik az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekeket.

„A monori szegregátumban ma már csak az nem dolgozik, aki nem akar. A férfiak az építőiparban, a nők a gyárakban helyezkednek el, és sokakról elmondható, hogy kitartóak. Aki nem akar dolgozni, azt általában az alkohol és a drog fogja vissza. A gond az, hogy a szülők munkája miatt a gyerekek sokat maradnak magukra. A nagyszülő kort sajnos kevesen érik meg, 60 év feletti lakos alig van a telepen, alig van nagyszülő. Gyakran az idősebb vigyáz a kisebbre – mutat rá a problémára Renáta és Gabi.

Ahogy járjuk a telepet, kitűnik, milyen bizalommal fordul mindenki a két máltai vezetőhöz. „Hetente többször körbejárunk, szüksége van az embereknek arra, hogy találkozzanak velünk” – mondják. Renátát maguk közül valónak tartják, bár ő gyerekként soha nem járt a telepen. Édesapjára emlékeznek, aki itt született, tanult, vállalkozó lett, és kiemelkedett. Ő is egy példa, s azt üzeni az itt élőknek: Belőled is lehet valaki.

Renáta mentorként került a tanodába nyolc évvel ezelőtt. „Az állásinterjún belepillanthattam a tanoda életébe. Az első pillanatban beleszerettem. A gyerekek megfogtak. Tetszett a közvetlenségük, látszott, mennyire szeretnek itt lenni.” Ma már vezető, és vallja, ezt a munkát csak szívből lehet végezni.

Gabi sorsa is rögtön megpecsételődött. Olyannyira, hogy három éven át munka után jött a tanodába, hogy a reáltárgyakban segítse estébe nyúlóan a gyerekeket. „Megdöbbentett, hogy Budapesttől 15 kilométerre vagyunk, és itt van egy ilyen negyed, melynek létezéséről fogalmam sem volt.”

Így működik a Felzárkózó települések program

Jelenleg 118 településen - ez 142 ezer embert jelent - indult el a Jelenlét módszertanra épülő Felzárkózó települések program. Az MMSZ adja a know-how-t, mellettük 19 karitatív szervezet kapcsolódott be a programba. A mintegy 300 hátrányos helyzetű települést - városi zárvány, faluszélen elterülő cigánytelep, a peremvidékek gettósodó telepe - fokozatosan vonják be a programba, mely egy teljes hálót nyújt állandó és intenzív szociális munkába ágyazva.

Ahogy az elnevezés mutatja, lényege, hogy a segítő jelen van, együtt van a kirekesztett közösségekkel, melynek köszönhetően személyre szabott segítséget nyújt a fogantatástól a foglalkoztatásig – mutatja be Renáta a módszertant. „Nem az egész telep problémáját akarjuk egyszerre megoldani, hanem egyénekét, családokét. Akkor van változás, ha maguk a családok akarnak másként élni, ha gondolnak a holnapra, és tudják, megértik, a jövő tőlük is függ. Éppen ezért ez sziszifuszi munka. De hiszünk abban, ha kellően sok család élete megváltozik, az egy idő után a telep egészén is látható lesz.”

A program a jelenlét megteremtésével kezdődik: a Málta beköltözik a telep egyik házába – ezáltal is sorsközösséget vállal az ott élőkkel – felméri, hogy mire van szükség, mi tud valóban változást hozni a lakókörnyezetbe. Beszélgetnek, mindenkit megszólítanak a telepen. Ismerkednek, a helyi nehézségeket közösen próbálják feltárni, és együtt keresik a kivezető utat. Nem távolról, nem felülről utasítanak, hanem belehelyezkednek a helyiek életébe. A program különlegessége, hogy helyben szabadon és gyorsan dönthetnek, milyen úton kell haladni a „gyógyításhoz”. Tiszaburán és Mátraverebélyen például egy varrodával értek el sikert, Tiszabőn és Gyulajon savanyító üzemmel, Tarnabodon bontóüzemmel. Ami közös mindenütt, hogy hiánypótló szolgáltatások elérhetővé tételével önfenntartásra segíteni az embereket, egyszerre elérni talpra állásukat és integrációjukat a társadalomba.

Mik az esélyek? Reálisan egy újabb generációnak kell felnőni, míg az emberek másképp tekintenek a tanulásra, a munkára, a jövedelemre és a közösségi viszonyokra. Monoron már látszik a fény az alagút végén.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Trauttwein Éva
Szerző: Trauttwein Éva