Miért akar egy egészséges ember papnak menni?

Sokat gondolkoztam mostanában azon, hogy milyen is az átütő tanúságtétel. Merthogy ennek a cikknek tanúságtételnek kellene lennie, ráadásul nem is akármiről. Tanúskodni valaki mellett azt jelenti, hogy védem az igazát, alátámasztom tetteit. A keresztény tanúságtétel – jó esetben – Jézus mellett szól. Amit Ő tett, az az, hogy legyünk bárkik, halálunk után nincs villanyoltás, hanem csak akkor kezdődik az örök élet (ha igent mondunk Isten szeretetére).

A tanúságtétel igen markáns és határozott formája a vértanúság, ami azt jelenti, hogy valaki mindenét, önmagát adja alátámasztásul Jézus személye mellett.

Így diakónusként (a papszentelés küszöbén állva) ugyan elmondhatom a sztorimat, hogy mégis mi vezetett arra, hogy pap legyek, de ez önmagában kevés. Életem történetét máshol is el tudjátok olvasni, meg azt is, hogy hogyan léptem erre az útra.

Ami most a szívemben mozog és dolgozik; ami elsöprő erővel bír, az a közelgő papszentelésem. Egy papszentelés olyan, mint egy temetés, csak az érzelmeink mások. A temetésben gyászolunk valakit, aki meghalt, és reménykedünk benne, hogy Istennél új életre támadt.

A papszentelésben ugyanez a helyzet, mert meghalok önmagamnak (még le is hasalok a padlóra!), és új életre támadok Jézusban – immáron papként. Ez hihetetlenül lelkesítő!

Néhány évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy így fogok erről az egészről írni, hogy így fogom várni a papszentelésemet. Tudomásom szerint teljesen egészséges, normális férfi ember voltam és vagyok átlagos tulajdonságokkal. Mégis valahogy szépen-lassan formált az Úr keze, miközben állandóan azt mondja nekem: „Ne félj!”

Az Istennel való kapcsolatban az a legszebb, hogy ha kinyitod az ajtódat, a szíved ajtaját, az Úr elvégez minden átalakító munkát odabent.

Ha esetleg olyan valaki vagy, akiben minthogyha már felmerült volna a papi hivatás gondolata, akkor semmiképpen ne hessegesd el! Márcsak azért sem, mert később még erősebb lesz a hívás.

Isten viszont soha nem kényszerít. Az, hogy ott van a gondolat, még nem jelenti azt, hogy holnap csomagolni kell a szemináriumba.

Tehát ha valami papi hivatás gyanús jelet érzékelsz magadon, először is nyugi. Nem csak veled történik ilyen és egyébként semmi rendkívüli dolog nincs benne. Keresd meg a legelső atyát, aki kezeid közé kerül és kérdezz tőle bátran!

Én is ezt tettem és a lehető legjobb lépések és döntések felé terelgettek engem. Végül aztán odáig „fajult a dolog”, hogy két hét múlva pap leszek. A papszentelésemen az önmagamnak való meghalással tanúskodok amellett, hogy van feltámadás, van örök élet, és nem csak hogy van, hanem még mennyire hogy van!

Három nálam sokkal normálisabb embert is felszentelnek még ugyanaznap pappá Esztergomban. Aki meghívta őket, akiért ők odaadják az életüket, az a Valaki nem lehet kamu, vagy egy tétlen és személytelen felsőbb lény.

Akiért már milliók adták az életüket különböző formában, az egyet jelenthet: hogy az az élet, amit Ő kínál, mindennél szuperebb és többet nyerek vele, mint amiről valaha is álmodni mertem volna.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Schmotzer Kristóf
Szerző: Schmotzer Kristóf