Az ünnep gyökerei az ősegyházig nyúlnak: már az 5–6. században emlékeztek Szűz Mária „elszenderülésére” (dormitio), amit később a keleti és nyugati egyház már a mennybevitelének (assumptio) szimbólumaként tartott számon.
447-ben vagy 431‑ben Efezusban az egyház kimondta Mária istenanyaságát (Theotokosz), ami az összefüggő hagyományban már magában foglalta az ő mennybevitelének ünneplését. A nyugat‑egyház a 7‑8. századtól terjesztette el Nagyboldogasszony ünnepét, és IV. Leó pápa 847-ben hivatalossá tette.
Jézus mennybemenetele (Acts 1, Mk 16 stb.) során maga emelkedett a mennybe; míg Szűz Mária „mennybevételének” ünnepe azt hangsúlyozza, hogy ő Isten kegyelméből, nem saját erejéből vétetett fel a mennybe.
Ez a megkülönböztetés fontos: Máriának nem mennybemenetelét ünnepeljük, hanem azt, hogy Isten alkalmazta fiának megváltó erejét az anyjára is – ezért helyes a „mennybevétel” fogalma.
1950. november 1‑én XII. Pius pápa a Munificentissimus Deus kezdetű apostoli konstitúcióban egyértelmű tanításként kihirdette:
A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária a földi életpálya befejezése után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe (DS 3903).
Ez a dogma hangsúlyozza Krisztushoz való különleges kapcsolatát: nem csupán halála különbözik, hanem sorsa is – Jézus önerejéből ment, Mária kegyelemből vétetett fel. XII. Pius is utal rá, hogy Krisztussal való szeretetegysége folytatódik halála után is.
Szent II. János Pál a Lumen gentium megfogalmazásait idézi: Mária a halál megtapasztalása után egy példa és remény az Egyház számára – ő előttünk jár ezen a hit- és zarándokúton.
Mária – a katolikus hit szerint – megőriztetett minden bűntől, mentes volt az eredendő bűntől. Ez önmagában is különleges kegyelmi állapot: sem ragaszkodása a földiekhez, sem lelkiismeret‑visszatartás, sem az üdvösség bizonytalansága nem árnyékolta életét. Szent Alfonz szerint éppen ezek segítették halálát könnyűvé tenni –
számára az isteni szeretet ajándéka volt az élet és a halál.
Más szóval: a tökéletes Mária‑kép nem csupán hivatkozás, hanem életszemlélet is, ami a keresztény életben példaként állhat mindenki előtt.
Szent István király – a legenda szerint – 1038. augusztus 15‑én, már betegen, Székesfehérváron a koronát és az országot Szűz Máriának ajánlotta – Hartvik püspök lejegyzése szerint így kérte oltalmát:
Ég királynője, e világ jeles újjászerzője… az országot a néppel … a te oltalmadra bízom; … lelkemet kezedbe ajánlom.
Ez tette hazánkat a legendás „Regnum Marianum” – Mária Országa – fogalmává. A Mária-tisztelet ezáltal nem csak egyházi kultusszá, hanem nemzeti identitásunk részévé is vált. Már Szent Gellért püspök is alkalmazta Szűz Mária tiszteletét a keresztény hit népszerűsítésére.
A középkor és a későbbi évszázadok során Szent László, IV. Béla, Mátyás király is Máriához fordult és kultuszt épített köré (templomok, kegyhelyek, pénzek) – mindez erősítette a magyarok Mária-hitét és szeretetét.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: depositphotos.com
Szerző: Horváth István atya
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
