Ne engedd, hogy online identitásod lerombolja az életedet!

Ma már mindenkinek ott lapul a zsebében az okostelefon, amin keresztül az internet és a közösségi platformok is egy érintésre elérhetővé válnak. Ezek használatával nemcsak egy másik világ nyílik meg számunkra, de magunk is mintha új identitást kapnánk.

Hogyan befolyásolja énképünket és a mások rólunk alkotott elképzeléseit az, amit közzéteszünk magunkról az interneten? Mennyire válik el egymástól ebben a digitális világban a valóság és az illúzió? Melyik az a pont, amikortól mindez károssá válik és elveszítjük uralmunkat az életünk felett? Megannyi fontos kérdésre találod meg a választ az alábbiakban.

Identitáskeresés

Az identitás keresése inkább a kamaszkorra jellemző, ám az online világ „kiszélesedésével” már újra jellemző ránk, felnőttekre is. Mi magunk alakítjuk ki „márkaképünket”, online identitásunkat, amikor tudatosan vagy nem szándékosan megosztunk magunkról olyan dolgokat, amik alapján azonosíthatókká válunk a külvilág számára.

Az online térben sem tudunk teljesen kibújni a valódi személyiségünkből még akkor sem, ha inkognitóban maradunk. Egy szélsőséges példával élve: a trollok például, akik ártó szándékkal szítanak virtuális vitákat, nagy valószínűséggel a való életben is megosztó, kellemetlen személyek.

Mi alakítjuk az online világunkat, vagy az alakít minket?

Mark Zuckerberg húsz éve indította el a mára közösségi óriássá fejlődött Facebookot. A platform alapjaiban változtatta meg a társadalmi érintkezési szokásainkat, sőt, a szóhasználatainkat és azt is, hogyan alkossunk képet egymásról vagy magunkról. (Később már a hírfogyasztást és az üzletpolitikát is befolyásolta.)

Aztán sorra megérkeztek az újabb kommunikációs igényeket kiszolgáló közösségimédia-felületek, pl. a YouTube, az Instagram, a Twitter, a Snapchat, a Linkedin és sorolhatnánk.

Ezek a közösségi oldalak számos igényt kielégítenek, legyen szó ismerkedésről, az önkifejezésről vagy a másoknak való tetszés iránti vágyról, az álláskeresésről, a bevételszerzésről. Attól függően, hogy ki mire használja, lehet vadászmező, valóságshow, lelkisegély-szolgálat vagy üzleti lehetőség is.

A közösségi média észrevétlenül az életünk szerves részévé vált.

Beépült a hétköznapjainkba, használata ma már sokak számára a napi rutin része. Nehéz felidézni, hogy mivel szórakoztatták magukat az emberek, mielőtt ezek az online platformok átvették az uralmat a szabadidejük jelentős része felett... Ráadásul a zsebünkben már ott lapul az a „kütyü” is, ami számos hasznos lehetőséget kínál számunkra sok tekintetben, mégis hajlamosak vagyunk a kelleténél jobban alárendelni magunkat.

Az okostelefon kicsit olyan, mint egy feneketlen tányér, ami sosem ürül ki…

Ki az az „én”, aki a közösségi platformokon megjelenik?

Amikor önmagunkra gondolunk, többnyire kétféle képet látunk magunk előtt: létezik a valódi énünk, ami olyan, amilyen – talán néha úgy gondoljuk, hogy szürke és egyhangú. Ám élhet bennünk egy másik „énrész” is, egy ideális kép: amilyenek lenni szeretnénk.

Egy egészséges önbecsüléssel rendelkező személyben aránylag kicsi a különbség a reális és az ideális kép között. Ez a különbség folyamatos fejlődésre sarkallja az illetőt, de közben tisztában van a realitással is és nem hagyja, hogy a feje megteljen fura – a valóságtól elrugaszkodó – elképzelésekkel arról, miben kellene többnek vagy másmilyennek lennie.

Minél nagyobb a „távolság” a reális és az idealizált kép között, annál pocsékabbul érezhetjük magunkat a bőrünkben.

Minél több ponton ássuk alá az önbecsülésünket, az annál gyengébb lesz és hajlamosak leszünk az önmarcangolásra, az önostorozásra: „Nem vagyok elég jó!”

Hosszabb-rövidebb ideig mindenkit kínoznak „ilyennek kellene lennem”-gondolatok, ami nagyon meg tudja keseríteni az életünket – ha hagyjuk. (Legyek szexi! Soványabbnak kéne lennem! Bár gazdagabb lehetnék! Nem igazság! Legyek híres! Legyen sok lájkom és követőm!)

Az, hogy milyen képet mutatunk magunkról egy online felületen, sok mindent elárul rólunk. Annak ellenére, hogy az esetleg csak látszat, egy pillanat az életünkből, könnyen a valóságnál is fontosabbá válhat.

Ezen a terepen könnyű színlelni, olyan képet mutatni magunkról, amilyent szeretnénk.

Korábban a sztárok gazdagsága és szépsége csak az újságokon vagy tévén keresztül jutott el hozzánk, mostanra azonban a mobiltelefonjainkkal a zsebünkbe került. Hát persze hogy hasonlítani szeretnénk néha hozzájuk… Magunkban, legbelül persze tudjuk, hogy „csalunk”: hogy csak pózolunk, beállítunk, filterezünk. De amikor mások képeit, életét nézzük, akkor könnyen megfeledkezünk erről.

Mutassunk jó példát!

Az olyan dolgokat, amiket szülőként nem tartunk helyesnek (például ottragadni a Facebookon órákra, egy ötvenrészes sorozat előtt étlen-szomjan ülni „csak még egyet!” felkiáltással, nekimenni egy villanyoszlopnak Pokémon Go közben), magunk se tegyük, és főleg ne a gyerek szeme láttára!

Neveljük őket tudatosságra a digitális életben is!

Ám fontos az is, hogy ne törjünk pálcát azok felett sem, akiket „beszippantott” ez a világ. Értsük meg, ők hogyan működnek! Lássuk be, hogy életkortól és élethelyzettől függően mindenkit megtalálhat valami az online térben, ami próbára teszi a megfontoltságát és a tudatosságát. Ezt a világot úgy alakították ki, hogy minél jobban illeszkedjen az emberi természethez, működéshez, szokásokhoz.

De mit lehet tenni?

A közösségi médiát böngészve elkerülhetetlenül „lehúzhat” bennünket mások életének felénk közvetített képe. Kivéve, ha tudatosan használjuk ezeket a felületeket! Íme néhány ötlet:

1. Ha egy kifejezett céllal „megyünk fel” az internetre (mondjuk információt keresünk vagy egy levelet szeretnénk megírni), akkor a lényegtelen és felesleges, ám csábító impulzusokat könnyebb kizárni.

2. Ha határokat szabunk magunknak, akkor a káros hatások is korlátozottabban érnek bennünket. Pl. a „digitális jólét” vagy hasonló mobilalkalmazásokon beállíthatjuk, hogy ideálisan hány percet használhatjuk naponta az adott applikációt. Vagy határozzuk el, hogy esténként legfeljebb fél órát nézzük az okostelefonunkat, illetve hogy az illemhelyiségbe nem visszük magunkkal...

3. Ha „gyúrunk” a saját önbecsülésünk erősítésére és a saját életünket éljük, ahelyett, hogy a mások életével foglalkoznánk.

Fontos tehát a tudatosság, az, hogy ismerjük, miként működünk, mire van szükségünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ha pedig mindezekkel szülőként tisztában vagyunk, akkor a gyerekeinket is tudjuk segíteni abban, hogy ne vesszenek el a digitális dzsungelben.

Ha meg tudjuk őket erősíteni abban, hogy milyen értékesek és fontosak, akkor nem vágynak majd arra, hogy lájkokat vadásszanak.

Ezáltal az egész család és a családi élet értékes időt nyer, ami felbecsülhetetlen fontosságú!

Mindehhez fontos iránytű lehet a kezedben Tóth Dániel: Digitális nevelés című könyve és online előadásai.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Dr. Fogarasiné Pusztai Virág