Szalim – keresztény útmutatás, közösség, önkéntes lehetőség

Édesanyaként nagyon fontosnak tartom, hogy gyermekeim olyan keresztény közösség tagjaként nőjenek fel, ahol nemcsak fizikai és lelki biztonságban tudhatjuk őket, hanem ahol jól is érzik magukat. Ezért szerencséseknek tartom azokat a gyermekeket és fiatalokat, akik például a szaléziak közvetlen közelében nőhetnek fel. Ezt a vélekedésemet erősítette meg a Szalézi Ifjúsági Mozgalom (Szalim) egyik ifjúsági referense, Markolt-Rózsa Réka, akivel beszélgetve a mozgalom mellett őt is jobban megismerhettem.

A Szalézi Ifjúsági Mozgalom a 2000-es évek elején alakult, önkéntes fiatalok és szaléziak összefogásával, akik hivatalos keretet akartak nyújtani az addig is létező önkéntes missziónak. A Szalim magában foglalja az Oratóriumba járó gyermekeket és fiatalokat, a segítőket, valamint a szalézi testvéreket és nővéreket. Magyarországon több szalézi rendház működik, 10-12 helyi oratórium van, helyenként átlagosan 20-30 segítővel, emellett több helyen olyan korábbi önkéntesek is vannak, akik jelenlegi kisgyermekes családi állapotuk miatt már nem aktívak, de időnként szívesen bekapcsolódnak egy-egy feladatba; épp most alakul belőlük a volt növendékek csoportja – avat be Réka a szervezet életébe.

Réka 2020 október óta tagja a négyfős Szalim Irodának (Kurdi Katával együtt ifjúsági referensek, Jani Áron testvér és Gamon Ewa nővér vezetése alatt), miután 10 éve önkéntesként, 5 éve pedig animátorképzés vezetőjeként vesz részt a szaléziak ifjúsággal kapcsolatos tevékenységében. Ő maga „nagyon hagyományos úton” került a szaléziakhoz: óbudai születésűként a szaléziak keresztelték, 9 éves korában került az Oratóriumba egy barátnője hívására, ahol megismerkedve az önkéntesekkel, már nagyon korán elhatározta, hogy ő is az lesz. Kétéves képzés után, 16 évesen, nyolc éve lett animátor.

Bizonyára elkötelezettsége vezetett ahhoz, hogy tavaly ősszel felkérték az ifjúsági referensi feladatra. „Nem érzem magamat kivételesnek, nem vagyok több, mint sok más animátor, aki betölthetné ezt a feladatot. Egy személyes meghívást és beszélgetést követően lettem kiválasztva, éppen akkor, amikor egyébként is munkát, állást kerestem” – mondja szerényen mosolyogva, majd hozzáteszi: „Régóta vagyok animátor, eléggé belelátok a szaléziak életébe. Kiskorom óta az életem része, nehéz munkának tekintenem, amit itt végzek. Egyrészt nagyon erős biztonságérzetet adott, hogy velük dolgozhatok, másrészt erős elhívásom van régóta erre ebben a környezetben; kézenfekvő volt tehát a döntés, ugyanakkor nagyon hálás vagyok azért, hogy hivatásomban és hobbimban dolgozhatok.”

Réka kérésemre kifejti: az Oratórium a szalézi tevékenység fő színtere, ahol a gyerekeket, fiatalokat fogadják; azaz a szalézi programok - az adventi koszorúkészítéstől a farsangon át a több százfős nyári napközis táborokig - helyi kerete; és amelynek négy pillére van: a templom, amelyik evangelizál; az iskola, amely az életre tanít; az udvar, ami a vidámság színtere; és az otthon, amely befogad. A helyi Oratóriumok szervezői önkéntesek vagy akár 14 év feletti külsősök is lehetnek, például a kötelező 50 órás önkéntes munkát végző gimnazisták; akik közül később nem egy maradt a szaléziak kötelekében, annyira megragadta őket a szalézi lelkiség - meséli Réka.

Az animátorképzés már egy komolyabb elköteleződést igénylő folyamat, ahol elvárják, hogy az önkéntes hiteles keresztény életet éljen, illetve folyamatosan bekapcsolódjon a munkába, azaz az Oratóriumban év közben is jelen legyen, nemcsak nyáron. A képzés elméleti része pszichológiai és pedagógiai ismereteket is tartalmaz. Épp most jelent meg egy animátor-képzési füzet, Valdocco néven; ez kíván keretet nyújtani szeptembertől az összes tartományi ház animátorképzéséhez. A képzés során nagy hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra is, a közösségépítésre és az Isten-kapcsolat ápolására is, lelki alkalmak és imavezetős gyakorlatok révén.

A helyi Oratóriumok szervezik a helyi gyerekprogramokat, beleértve a kiscsoportos alkalmakat és a nyári táborokat, amelyeket időnként meglátogatnak a Szalim Iroda tagjai, hogy jobban átlássák, hol mi történik. Az iroda szervezi az évi két (tavaszi, őszi) animátor-találkozót, amelynek fő célja a képzés és a közösségépítés a tartomány összes animátora számára, beleértve a kétéves képzés első évét elvégzett „kisanimátorokat”. Az őszi találkozót legutóbb online kellett megtartaniuk, de annak nem volt akkora sikere, az animátoroknak nagyon hiányzott a személyes közösség, így tavasszal már nem tartottak újabbat online módon, helyette szerveztek egy szabadtéri egynapos találkozót, zarándoklattal, szentmisével, délutáni műhelyalkalmakkal, amire kb. 50 animátor el tudott jönni. „Az újjáébredés szép pillanata volt ez” – fogalmaz lelkesen Réka.

Emellett az iroda szervezi a bárki számára nyitott lelkigyakorlatokat Péliföldszentkereszten; korosztályokra bontva, a 12 évestől az idős felnőttekig, évente kétszer, nagyböjthöz és adventhez kötődően. Ezeket az utóbbi másfél évben nem tudták személyes megtartani, így egynapos, online verzióban, interaktív módon zajlottak, legnagyobb meglepetésükre minden korosztályban nagy sikerrel, a személyessel hasonló kaliberű létszámban: a felnőtteknél 65-70 fővel, a serdülőknél 80 fővel. A siker oka valószínűleg a járvány miatti általános bezártság-érzés és közösségi élet erős hiánya, valamint az, hogy ez egy olyan program, amiből kortól függetlenül töltődni tudtak a résztvevők.

Szintén bárki számára nyitott a 14-18 éveseknek szóló BoscoFeszt Szalézi Táborfesztivál (idén július 19-én kezdődik), ami már annyira népszerű, hogy az első két nap betelt a 200 fős létszámhatár. Ez egyszerre tábor és közösségi élmény (lelkigyakorlati elemekkel: zarándoklatszerű kirándulásokkal, lelki estekkel, szentmisékkel, imákkal, tanúságtételekkel), ugyanakkor szórakozási lehetőség (strandolási lehetőségekkel, táncházzal, koncertekkel); egy olyan környezetben, ahol a szaléziak is jelen vannak, és ahol a résztvevők nemcsak egymással, de a szaléziakkal is közösséget élhetnek meg és szabadon fordulhatnak feléjük, hiszen mindig (minden itt említett programon) van arra lehetőség, hogy jelentkezzenek egy-egy félórás beszélgetésre valamelyik testvérrel vagy nővérrel – ennek közszájon forgó neve: „30 perc egy szalézival”.

Emellett idén újraindul a STÉG Szalézi Tófesztivál, a BoscoFeszt „nagytestvére”, amely a 18 és 35 év közötti fiatal felnőtteket szólítja meg. 2018-ban volt először, utána elmaradt, de idén újra megszervezik, a BoscoFesztet követő hétvégén, hasonló hangulatban. Nem számítottak rá, de ez is gyorsan megtelt 200 főig. Nagyon kíváncsian várják maguk a szervezők is, mert fontosnak tartják, hogy a fiatalok és fiatal felnőttek biztonságos keresztény értékrendű környezetben tudják megélni az értelmes szórakozás iránti igényüket.

Emellett Réka szerint említésre méltó a nagyon régi hagyományokkal rendelkező Szalézi ministránstábor (idén július 13-tól), ahova fiatal fiúkat várnak, és a BoscoFeszttel egyidős, a 14-20 éves korosztálynak szóló Szalézi Zenetábor (idén augusztus 8-tól). Mindezekre a programokra bárkit szeretettel várnak, a jelentkezésnek nincs semmilyen hitbéli „szűrője”, és bár nyilván csak az jelentkezik rájuk, akiket mindez valamennyire érdekel, de sok olyan esetről tudnak, amikor animátorokat, vagy akár nem hívő fiatalokat sikerült úgy megérinteni, hogy utána tartósan a szaléziak közelében maradtak, akár a rend tagjaivá is válva. A szalézi atyák és nővérek ezeket a személyes történeteket nagy sikerként élik meg.

Utolsó kérdésemre Réka így válaszol: nagyon örülnek, hogy szerepelnek a Bízd Rá Magad! honlapján, és bár nem tudják az így hozzájuk érkező fiatalok számát, de például a STÉG-re készülnek BRM-es molinókkal és szórólapokkal, mert úgy gondolják: az együttműködés jóval tágabb körhöz segít eljuttatni a szaléziak ifjúsági munkásságát.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: BRM Média
Képek forrása: www.szalim.hu
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó