Bernadettnek legelső ízben 1858. február 11-én jelenik meg a "fehér ruhás Hölgy" az "Öreg Sziklánál" (Massabielle). És március 25-e lesz, immár nem az első jelenés, amikor a Szűzanya így jellemzi magát, Bernadett számára is érthető dialektusban.
Jóllehet, Mária Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját IX. Piusz pápa 1854. december 8-án már ünnepélyesen kihirdette, ezt a kifejezést Bernadett aligha ismeri. A plébánoshoz siet vele, neki értenie kell. Vagy legalábbis tudnia. Hiszen meg nem értjük teljesen. Misztérium küszöbén állunk ugyanis, akárcsak Mózes az égő csipkebokor előtt. Ahol az ember megilletődve borul földre, mert az isteni működést tapasztalja a világban, az örökkévaló Lélek fuvallatát a múlandóban, azt áthatva.
Már a március 25-i dátum is beszédes, hiszen aznap ünnepeljük Urunk születésének hírül adását, amelyben Mária olyan fontos szereplő, hogy Szent VI. Pál pápa is azt mondja: amennyire Krisztus Urunk ünnepe ez, annyira a Szűzanyáé is (vö. Marialis cultus, 6). Sőt, a magyar hívő nép sem mulasztja el ennek szép kifejezését, amikor Gyümölcsoltó Boldogasszony névvel illeti e jeles napot.
De miért is megyünk most ebbe bele, amikor a Szeplőtelen Fogantatásról kezdünk elmélkedni? Mert e kettő a kegyelem rendjében összefügg egymással. Ugyanakkor pedig veszélyforrást is rejt magában, ha figyelmetlenül hallgatjuk az ünnep evangéliumát! Ami történetesen teljesen ugyanaz, mint december 8-án! Mindkét ünnepen az Angyali Üdvözletet halljuk, így azt gondolhatjuk: ez volna a Szeplőtelen Fogantatás?
Március 25-én pontosan kilenc hónappal vagyunk Karácsony ünnepe, vagyis Krisztus Urunk december 25-én megült születés-ünnepe előtt. Kedvező esetben ugyanis egy magzat megfoganása és születése között ennyi idő szokott eltelni. Gyümölcsoltó Boldogasszonykor Isten Fiának emberré levését ünnepeljük, aki a Szentlélek ereje által ölt testet a Názáreti Szűz méhében. Emberi természetét a Magasságbeli Ereje alkotja meg. Ez tehát nem a Szeplőtelen Fogantatás, itt az örök Ige fogan meg Mária testében!
A Szeplőtelen Fogantatás azt jelenti, hogy a Boldogságos Szűz Mária, élete legelső pillanatától – azaz a saját édesanyjának (akit Jakab ősevangéliuma Annának hív) a méhében való, természetes megfoganásától – kezdve, egész életén át folyamatosan bűntelen.
Gábor angyal köszöntése – "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes!" (Lk 1,28) – nem azt jelenti, hogy a Názáreti Szűz csak akkor telt volna el kegyelemmel, hanem sejteti, hogy már eleve az is. Ezt az állapotát nem is veszíti el soha. A kegyelem tehát teljesen betölti Máriát az első pillanattól fogva, és egész földi életén át szentté (ahogyan Keleten mondják: Panagia) téve őt, egészen földi életének beteljesüléséig, mely testestül-lelkestül való megdicsőülésében, azaz mennybevételében nyilvánul meg.
"Kegyelemmel teljes" ő, a bűn minden szeplőjétől egészen mentes. Mivel Krisztus Anyja lesz, az Isten Bárányáé, aki elvenni jön a világ bűneit (vö. Jn 1,29.36), és aki valóságos ember mivoltában szintén egészen bűntelen, ezért Mária sem örökítheti tovább őrá az áteredő bűn állapotát, mely az ősbűn keserű következménye. Márpedig, ha nincs Máriában áteredő bűn, akkor a bűnre vivő hajlammal sem kell számolni az ő életében, amely – a Trentói Zsinat képével élve – nem más, mint a "bűn gyutacsa". És ha ezek nem lendítik rosszra, akkor egész élete során mindig tud is helyesen dönteni Isten mellett, így a személyes bűnöktől is mentes lesz, egészen szent és tiszta.
S hogy miért december 8-án ünnepeljük Mária szeplőtelenségét? Ez is egyszerű: ha szeptember 8-án üljük meg a Kisboldogasszony földi születése ünnepét, akkor életének tényleges kezdetét kilenc hónappal korábbra datáljuk. Leegyszerűsítve, ezért a december 8-i dátum.
Nem, az Úr nem megcsonkította a Názáreti Szűz természetét, hogy véletlenül se legyen képes vétkezni, rosszul dönteni, csak neki "bólogatni". Isten később sem "bábozik" Máriával, hanem felnőtt, szabad akarattal rendelkező, felelősségteljes döntésre képes nőként tekint rá, akinek méltán várhatja együttműködését az Ige megtestesülésének művében.
Ahogyan az Ószövetség megkötésekor Isten döntésképes partnerként tekintett választott népére, mely tudja értékelni az Úr által felkínált szövetséget és szabadon együtt is akar vele működni, így Mária is, az Újszövetség hajnalán, hasonló "jogképes partnerként" áll előtte, aki egész életével az Úr rendelkezésére áll: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint" (Lk 1,38).
Míg mi magunk, az ősbűntől sérülve, nem vagyunk képesek mindig helyesen dönteni Isten mellett, addig Mária igen.
De vigyázat! Ez nem azt jelenti, hogy Máriát annyira megcsonkította volna akaratában az Úr, hogy képtelen lenne bűnt elkövetni! Nem mindegy a szórend: Mária szabadsága nem megsérült, hogy "ne tudjon vétkezni", hanem teljessé lett, hogy "tudjon nem vétkezni"!
Mondhatni: tudna, ha akarna, de esze ágában sincs! A kegyelem ugyanis annyira megszenteli és teljessé teszi belső szabadságát, felemeli és megnemesíti természetét, hogy egyszerűen nem fog Isten ellen cselekedni, hanem mindig képes jól dönteni. Nem engedi egy pillanatig sem, hogy a kísértés hamis csillogására cserélje életében a kegyelem ragyogó Fényét.
Az sem véletlen, hogy a klasszikusabb ábrázolások úgy mutatják a kígyó fején taposó Szeplőtelen Szüzet, mint aki folytonosan felfelé tekint, és a kísértőre egyáltalán nem. Még csak esélyt se kapjon a "hazugság atyja" (Jn 8,44), hogy gonoszságát az Új Éva fülébe is belesutyorogja – elég volt az ősszülőkkel elhitetnie, hogy Isten útjairól letérve lehetnek olyanok, mint Isten (vö. Ter 3,5). Az eredmény pedig ismert.
A Kinyilatkoztatást nem csupán a Biblia hordozza, hanem az újszövetségi Szentírás "bölcsője," a Szenthagyomány is. Bizonyos hitigazságokat az utóbbiból is merítünk. Ezeknek – miként a felnőttnek is a magzatból, aki ugyanaz a személy – ki kellett fejlődniük az Egyház története során, de ettől még csírájában benne voltak a Kinyilatkoztatásban.
Ilyen Mária szeplőtelenségének tanítása is. Mivel azonban csak közvetett utalásokat találunk a Szentírásban e témában – ld. pl. az Ősevangéliumot (Ter 3,15) a december 8-i ünnep olvasmányaként –, ezért tárja elénk Egyház Anyánk az Angyali Üdvözlet eseményét, hogy megvilágítsa vele, mi végett is tette Isten Máriát szeplőtelenné. Azért, hogy egészen méltó és szent "alapot" képezzen benne az Ige emberré levésének, aki "értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért" testesült meg.
A szeplőtelenség páratlan kiváltsága révén Mária küldetése is egyedi lesz: Istenszülővé lenni, egész életét az üdvösség művének szentelve.
Összességében megállapíthatjuk: Máriában újra megjelenik köztünk a bűn szennyétől sértetlen, Isten szemében is szép, "eredeti" emberi természet. Őt tehát a kegyelem előre megőrzi, így a Fiú elővételezi személyében a megváltás művét.
Siránkozhatunk egy érintetlen, környezeti szennyezésektől mentes természeti tájkép láttán, hogy hol van már ez. De tehetünk is a természet megtisztulásáért. A minőség kiragad az igénytelenségből és jóra motivál.
Így a "kegyelemmel teljes" Szeplőtelen Szűz is arra ösztönöz, hogy mi is teljünk el egyre inkább kegyelemmel, és legyünk az emberi természetet megszentelő Lélek hordozóivá!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Kovács Zoltán atya
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
