– Különleges, sokszoros jubileumi év volt az idei a Váci Egyházmegye és az Ifjúsági Lelkészsége történetében is. Milyen jeles évfordulókat ünnepel a közösség?
– Számos tekintetben jubileumi év az idei. Az első regionális ifjúsági tábort harmincöt évvel ezelőtt a tápiószentmártoni felújított kápolna köré szervezték meg. 1992-ben szerveződött meg a Tiszamenti Nagyboldogasszony, majd öt év múlva az Ipolymenti Nagyboldogasszony Közösség. Két évtizede fogja össze a fiatalokat az Észak-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség. A Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészség tizenöt éve alakult és ugyanebben az évben indult újra a Dél-Dunamenti és Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség is. Egy évtizedes múltra tekint vissza a Vifi, a Váci Egyházmegye Ifjúságáért a Fiatalokkal Alapítvány és ugyancsak tízéves a fiatalok Mente-Média-Missziója, továbbá a Kovászoló képzés is.
– Melyek voltak ennek az időszaknak a fő mérföldkövei?
– Beer Miklós püspök és munkatársai nagy energiát és figyelmet fordítottak az egyházmegyei közösségek megszervezésére. Tizenöt évvel ezelőtt a püspökatya Farkas László atyát kinevezte ifjúsági lelkésznek, ekkor alakult meg a VEIL, a Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészség. A lelkészség fő feladata, hogy az ifjúsági lelkész irányításával az egyházmegye ifjúságpasztorációját megszervezze.
Kisebb testvérek, ahogy mi nevezzük az önkénteseket, az emberhalászokkal, az egyházmegyei alkalmazottakkal közösen plébániai csoportokat szerveznek és koordinálják az ifjúsági közösségeket.
Az a küldetésünk, hogy az egyházmegye minden, majdnem 300 településén, működjön krisztusi értékek mentén ifjúsági közösség. Ez azt jelenti, hogy a közösség önállóan tud cselekedni, felelősséget vállal a közösség tagjain túl, az Egyházban és a társadalomban is, és törekszik arra, hogy hasonló közösségekkel kapcsolatot építsen.
– Fiatalként számodra mi a leginkább vonzó az Egyházban?
- Felnőtt megtérő vagyok. Az idei év nagyszombatján voltam elsőáldozó és május végén megbérmáltak. A Mente Misszióban és különösen a Galgamenti Nagyboldogasszony Közösségben megtapasztaltam, hogy egy befogadó közegbe kerültem, ahol biztonságban lehetek, ahol teret és figyelmet biztosítanak a fiataloknak. Lehetőséget ahhoz, hogy bátran azok lehessenek, akik valójában, színlelés nélkül. Reformátusként kereszteltek, konfirmáltam is. Tizennégy éves koromig így-úgy, de része voltam az egyháznak. Ezután következett hét hosszú év, amikor nem volt jelen Isten az életemben, pontosabban jelen volt, csak én nem voltam rá nyitott.
– Minek hatására változott meg a hozzáállásod?
– Hat évvel ezelőtt, 21 éves koromban kezdődött el egy olyan folyamat, amikor foglalkoztatni kezdtek azok a bizonyos nagy kérdések:
Ki vagyok én? Mi az életem célja és értelme? Mi a szeretet? Mi az igazság?
A válaszok után kutatva, nagyon intenzív Istenkeresés kezdődött el az életemben. Jézus volt az, akit nagyon távolinak tartottam abban az időben, közben pedig azt éreztem, hogy szeretném megismerni Őt. Akkoriban egy protestáns gyülekezetbe kerültem, ahol a közösségen keresztül először tapasztaltam a Jézussal való találkozást. Ennek ellenére mégis azt éreztem, hogy valami még mindig hiányzik.
Akkoriban már része voltam egy neokatekumenálos közösségnek, és 2019-ben voltam először egy Galgás nyári táborban. Ezeknek a régiós táboroknak van egy lelki íve, előadásokkal, kiscsoportos beszélgetésekkel, közös játékokkal, és a napi szentmisékkel.
A tábor végén a záró szentmisén, az áldozás alatt ültem a padban és csak néztem, ahogy a többiek szinte mindannyian felsorakoznak azért, hogy az Oltáriszentséghez járuljanak. Ez mélyen megérintett.
Ekkor fogalmazódott meg bennem először a vágy, hogy szeretnék elsőáldozó lenni, bérmálkozni. Sok mindent nem értettem és a mai napig sem értek, de azt biztosan tudom, még ha nem is mindig érzem, hogy megkaptam Krisztust, és az Ő szeretetét. Ez az alapja annak, ami megtartja a fiatalokat a közösségében. Én is megéltem azt, amit a fiatalok többsége, hogy van egy olyan korszak, amikor minden érdekel csak az Isten nem. Nagyon fontos szerintem, hogy megtapasztaljuk, hogy a mi hozzáállásunktól függetlenül az Egyház mindig adja Krisztust.
– Hogyan tekintesz erre az útra, ami Krisztusig vezetett?
– Sokáig azt éreztem hogy hátrányban vagyok amiatt, mert nem kaptam vallásos nevelést. Sok keresés, kanyar után tartok itt, ahol most vagyok. Ám, mostanra már úgy tekintek ezekre az évekre és úgy élem meg, hogy ezek a kitérők, tapasztalatok valójában ajándékok az életemben.
Isten lehetőséget adott arra, hogy a tapasztalataim által talán kicsit jobban megértsem a fiatalokat. Tudok mesélni nekik arról az időszakomról, amikor Isten nélkül éltem, amikor nem éreztem a jelenlétét. Talán őket is megérinti a történetem és nyitottabbá válnak.
Teljesen oké, hogy ha egy fiatal azt érzi, hogy van izgalmasabb dolog annál, hogy elmenjen szentmisére, és azt gondolja, hogy 'már megint gyónni kell'.
Ezek a tapasztalatok hozzásegítenek, hogy azonosulni tudjak velük és meg tudjam szólítani azokat, akik most tartanak az útjuknak annak a szakaszán, hogy nehezen tudnak nyitni az Egyház felé.
– Mit keres mire vágyik a mai ifjúság, miben szenvednek szerinted leginkább hiányt?
– Úgy gondolom, hogy a szeretetet és a kapcsolódást keresik. A világ őrült tempóban gyorsul, és elment az instant, az itt és most, a könnyebb utak, az ideiglenes megoldások felé. Talán klisének hangzik, de szerintem a mai fiatalság olyan kapcsolódást és közösséget keres, amelyben felvállalhatja a saját személyiségét, azt, hogy ő valójában milyen. Ahol nem kell titkolnia, hogy problémákkal küzd, vagy esetleg olyan élethelyzetben van, amit otthon nem tud a szüleivel megosztani. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon sok fiatal nem találja meg azt a közeget, ahol bátran felvállalhatja önmagát, ahol meghallgatják őt.
A biztonságot is keresik/kereshetik a közösségben, ahová bármikor visszatalálhatnak, mert nagyon sokuknak hiányzik az életükből a stabilitás.
A Mente Misszió küldetésének tartja, hogy a fiatalok számára olyan közeget teremtsen, ami egyszerre befogad és kihívások elé is állítja tagjait. Olyan helyet, ahol kibontakoztathatják a képességeiket, megtanulják az együttműködést és az alkalmazkodást is. Mindezt az evangélium és az Egyház tanításának hirdetésén keresztül.
– Milyen célok mentén folyik a munka a Mente Misszióban?
– Az egyik fő törekvésünk, hogy az egyházmegyénk majd háromszáz településének mindegyikében legyen ifjúsági közösség, amely a krisztusi tanítások mentén működik.
Hisszük, hogy az Egyház jövője a fiatalokban rejlik.
Lelkiségünk az Eucharisztikus, Máriás, Isten országát kereső és a Szenlélekre figyelő négy pillérre támaszkodik. Hat regionális közösségben zajlik az ifjúsági táborok és az évközi négy találkozó megszervezése a kisebb testvérek közreműködésével.
Figyelünk arra, hogy a programok során mindig más plébániát szólítsunk meg és kérjük meg, hogy legyen az eseményeink házigazdája. Ezáltal az önkéntesek kapcsolatokat építhetnek fel az adott település plébánosával, az ottani közösség tagjaival. A plébániai csoportokban a közösségépítés mellett lehetőség van preevangelizációra is. Ezek a kisebb közösségek később bekapcsolódnak a regionális programokba is. A közösségteremtést segítő programjaink közül kiemelném a Kovászolót, ami egy regionális plébániai ifjúsági vezető- és önkéntesképző.
– Mennyire nehéz szót érteni, nyitottá tenni a sokszor agyonhajszolt plébánosokat a missziótok célkitűzéseire?
– A régiókban tevékenykedő önkénteseink és munkatársaink feladata, hogy meg kell szólítaniuk a plébánosokat, a sekrestyéseket, a hitoktatókat attól függetlenül, hogy nem egy-egy plébániához kötődnek a régióink. A személyes megszólítás az, ami képes hidat építeni. Azt tapasztaljuk, hogy az emberek nagyon szeretnek segíteni. Nemrég zártunk le egy újabb Kovászoló képzést, ennek a koordinálása az egyik fő feladatom az Ifjúsági Lelkészségen.
Rácsodálkozunk, hogy mennyi külső segítséget kaptunk a képzés során.
Ugyanakkor állandó jelenség, valamennyi régióban találkozunk olyan történetekkel a terepes munkatársaink révén, hogy falakba ütköznek, amikor megpróbálnak egy-egy plébánia bevonásával új ifjúsági közösséget létrehozni.
Vannak olyan területek, ahol túlterhelt a plébános vagy egyszerűen csak elzárkózik az együttműködés elől. Ilyenkor egy ideig próbálkozunk, zörgetünk abban a reményben, hogy egyszer ajtót nyitnak, vagy belátjuk, hogy ezen a településen még nem tudunk jelen lenni.
– Milyen tervekkel vágtok neki 2023-nak?
– Egyet emelnék ki, jövőre lesz az Ifjúsági Világtalálkozó Lisszabonban. Szeretnénk egyházmegyei szinten csoportot kivinni. Ennek a megszervezése egy nagy feladat lesz számunkra, rövidesen elkezdődik az ezzel kapcsolatos előkészítő munka. Emellett folyamatosan zajlanak az őszi/téli regionális találkozók, valamint február 4-én lesz egy jubileumi záró eseményünk is.
– Mit tanácsolnál annak a fiatalnak, aki közösségbe vágyik, de fél a csatlakozástól, mert hiányoznak a bibliai ismeretei, nem ismeri a katolikus liturgiát?
– Nem kell félnie, tartania semmitől. Jöjjön bátran! Én is így vettem részt az első Galgás találkozómon, hogy hiányoztak az alapjaim. Ráadásul szentségimádás is volt akkor. Csak néztem és azt gondoltam: „te jó ég, most itt mi történik?” Senki nem kérdezi meg, hogy a szentmisén miért nem térdelsz, miért nem mész ki áldozni.
Ez egy el- és befogadó, szerető, vidám, fiatal közösség.
A Facebook-oldalunkon láthatja bárki, hogy melyik régiónkban, éppen milyen esemény zajlik. Azt tudom tanácsolni, hogy a lakóhelyéhez legközelebb lévő találkozóra látogasson el, úgyis, ha nem ismer ott senkit. Nagy hangsúlyt helyezünk a régiós eseményeinken arra, hogy aki még soha nem járt találkozón, egyből otthonosan érezze magát.
Az említett félelmet úgy tudja letenni a legegyszerűbb módon, ha személyesen megtapasztalja, hogy milyen ez a közösség.
A szentmiséken, előadásokon kívül mindig jelentős teret kap a kiscsoportos beszélgetés, a játék a programjainkon azért, hogy jobban megismerjük egymást és valóban átélhessük a közösséghez való tartozást!
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Mente Misszió
Szerző: Novák Alíz
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
