Születés, szülés: a csoda, amitől rettegünk

Gyakran használjuk a kifejezést: a születés csodája, mégsem tudunk róla szinte semmit. Miért vált a szülés, a születés a társadalom tabutémájává? Mi történik ilyenkor a babával, az anyával és az apával? Bakonyi Mártival, az Együtt születünk program egyik alapítójával, perinatális szaktanácsadóval beszélgettünk ezekről a súlyos kérdésekről és arról, hogyan válhat az apa, anya, baba számára örömteli, meghatározó élménnyé a szülés, születés.

Szülés közben valamit elvettek tőlem

– Hiánypótlás? Személyes tapasztalat? Hogyan született meg az ötlet, hogy perinatális szaktanácsadással foglalkozz?

– Robin Lim szülésznő azt mondta: „A természetes szülés nem mítosz, a legtöbb nő képes rá szerető és szakképzett szüléskísérők - bábák, orvosok, dúlák, szülésznők és odaadó családtagok - támogatásával.” Ebben bíztam én is. Tudatlanul, némi szorongással, de bátran indultam neki első szülésemnek. Ez azonban kevés volt.

Mintha ott se lettünk volna, a szülés-születésünk az ismeretlenbe hullva, engem és gyermekemet figyelmen kívül hagyva, egy kívülről meghatározott, ránk kényszerített menetrend szerint zajlott.

Utána évekig úgy éreztem, valamit elvettek tőlem. Sérült mély hitem abban, hogy képes vagyok arra, amire a legtöbb nő képes: a magam erejéből szülni.

2009 tavaszának egy madárcsicsergős, napfényes reggelén kimerülten feküdtem a békésen alvó újszülöttem mellett. Néztem őt és csodálkoztam. Ez a hatalmas baba még pár nappal ezelőtt a hasamban mocorgott. Testileg olyan közel voltunk egymáshoz, amilyen közel már soha nem leszünk. Hogyan jött ő a világra? Felfoghatatlan volt, ami velünk történt. Csalódott voltam, összezavarodtam. Két éven át nem is mertem arra gondolni, hogy újra szüljek, pedig a férjemmel korábban több gyermeket terveztünk. De a téma nem hagyott nyugodni, rengeteg kérdés merült fel bennem, vágytam arra, hogy csillapítsam értetlenségemet.

Így került a kezembe Ina May Gaskin könyve, magával ragadott az ő szeretetteljes, természetközeli farmja, ahol támogató környezetben szülhetnek a nők.

Megszületett bennem a vágy, hogy itthon is kellene egy hasonlót teremteni. Ehhez találnom kell egy engem támogató szülésznőt, aki úgy dolgozik - gondolkozik, mint ő. Aki meghallgat türelemmel és válaszol a kérdéseimre. Megoszthatom vele félelmeimet, szorongásaimat és megnyugtat. Megértő, nyíltan kommunikál, időt szán a találkozásainkra. Nem sürget. Kíváncsi rám. Van tapasztalata és biztonságot ad a kisugárzása.

– Találtál ilyen szülésznőt?

– Amikor megfogant a fiam, már sokkal tudatosabban készültem fel, tudtam, hogy mit akarok. Azt, hogy a második szülésem legyen teljesen más élmény, mint az első. Szinte el sem hittem, hogy elsőre rátaláltam arra a szülésznőre, akit kerestem, akire vágytam. Önismereti csoportba jártam, rengeteget olvastam a szülésről, a születésről, sokat beszélgettem a szülésznővel, a barátaimmal, a férjemmel.

Olyan szemléletet kaptam ebben az időszakban, amely visszaadta a hitemet, hogy támogató, szerető közegben jól élhetem meg a következő szülést.

Felkészültebb voltam és magabiztosabb. Elmondhatom, hogy rátaláltam a saját utamra a szülés-születés misztikus galaxisában, amitől fényévekre voltam három évvel korábban.

Szülés, születés félelemmentesen

– Hogyan váltál a téma szaktanácsadójává?

– Tizennégy éves korom óta arra vágytam, hogy taníthassak. Angol tanárként dolgoztam. Aztán 36 évesen ellopta a szívem a perinatális tanácsadás. Gyerekek utáni változtatás és változás volt ez az életemben. Az, hogy az élettel való foglalatosság lehet a hivatásom, boldoggá tesz. Rendkívüli módon foglalkoztat az, hogy minél többet beszéljünk az életről.

A szülés, születéssel kapcsolatos tudást még őrzik hagyományaink. Ezt az ismeretet erősítik meg a pszichológia, a biológia és egyéb tudományágak kutatásai.

Ezek a szálak szépen lassan összeérnek és összefonódnak, ez rendkívül izgalmas folyamat számomra. A bábaasszony egykor tudta, amit ma számokkal, egyéb módokon kell bizonyítani a 21. század embere számára. Az idő múlik, a világ változik, de az, hogy a szülés szakrális élmény, az ég és a föld megnyílik egy új élet érkezésekor változatlan marad.

– Mi a feladata a perinatális szaktanácsadónak?

– A fogantatástól a kisgyermekkorig tartó időszakban támogatást nyújtunk a szülőknek: az apáknak és az anyáknak az ilyenkor bekövetkező testi, lelki változásokról. Felkészítjük őket nemcsak magára a születésre, hanem arra is, hogy családként megváltozik a párkapcsolatuk, annak dinamikája. Kapaszkodót nyújtunk ahhoz, hogy minél mélyebb legyen a kapcsolódásuk a gyermekükkel. A perinatális tanácsadás számos forrásból táplálkozik, érinti a pszichológia, a szociológia, az orvostudomány és az antropológia területét is. Maga a születés is rendkívül szerteágazó és végtelen téma.

– Hogyan találtál rá az új hivatásodra?

– A barátnőm, Entz Sári szülésznő szeretett volna lenni. A pályaválasztás előtt felkeresett egy szülésznőt, aki azt javasolta neki, hogy a perinatális képzést mindenképpen végezze el. Elhívott magával, beiratkoztunk az ELTE kétéves kurzusára. Ott megszületett bennünk a vágy, hogy a megszerzett tudást, szemléletet és önismeretet továbbadjuk minél több embernek.

Így született meg az Együtt születünk program, aminek tapasztalatai alapján működnek mostani foglalkozásaim is. Olyan biztonságos terek ezek, ahol szabadon, kötetlenül, ítéletmentesen tudunk erről a sokszor tabusított témáról beszélni. Lehetőség van az alkotásra, meghallgatjuk egymást, a bizonyítékokon alapuló információk feloldják a félelmet, a szorongást.

Egy hely, ahol bármit megkérdezhetsz a szülésről

– Mikor és kinek ajánlod a képzés elvégzését?

– Több korosztályt és eltérő életszakaszban lévőket szólítunk meg. Összeállítottunk egy programot gimnazistáknak. Ebben a fókuszt az önismeretre helyeztük, arra, hogy elindítsuk őket a felelős szülővé válás útján. Bátorítjuk őket, hogy gondolják át a felvetett témákat, tegyék fel bátran azokat a kérdéseket, amelyek foglalkoztatják őket. Ezzel a programmal felkeressük azokat a gimnáziumokat, ahová beengednek bennünket. Ahol eddig járhattunk ott azt tapasztaltuk, hogy nagy az érdeklődés a kamaszok részéről a téma iránt, az egyik középiskolában a fiúk például különösen nyitottak és aktívak voltak és rengeteg érdekes kérdést fogalmaztak meg. Ez jól mutatja, hogy nem elég egy tanórát szánni a születés, a szülővé válás témájára. A tartós kapcsolatban élő egyetemisták számára is szoktunk workshopot tartani.

A szülésfelkészítés egy újabb mérföldkő az úton, itt várandós anyákkal és apákkal foglalkozunk a második trimesztertől. Tartunk szülésre bocsátó ünnepeket is, ezen összegyűlnek az anyukák, nagymamák a várandósság 38-40. hetében. Ez egy áldást adó, töltekező, bátorítást adó találkozás a számukra az előttük álló kihívásokhoz.

A baba világra jötte után Mamafonó alkalmaink vannak, amikor a gyermekágyban segítjük az anyákat. Születéstől a baba hat hónapos koráig találkoznak ebben a körben a nők, feldolgozzuk a hozott témáikat. Ezek az alkalmak az anyákról szólnak, az új szerepükről, önismeretükről, arról, hogy az anyaságukban megtalálják az önazonosságukat, természetesen párkapcsolati kérdésekkel is foglalkozunk. Ilyenkor lehetőség van megtanulni horgolni is és akinek kedve van egy babatakarót is készíthet a gyermekének.

Hiányos ismeretek a szüléssel kapcsolatban

- Kihangsúlyoztad, hogy a Mamafonó alkalmak az anyákról szólnak. Helyesen értelmezem, hogy gyakorlatilag biztosítotok egy közösségi teret, hogy ne rekedjenek a nők az otthonuk fogságában a babájukkal, ami idővel sokakat frusztrálttá tesz és előbb-utóbb a párkapcsolatukat is veszélybe sodorja?

- Igen, a Mamafonó alkalmakon inkább mediátorszerepben vagyunk jelen.

Feldobjuk a labdát és utána hagyjuk kibontakozni a csoport tagjait és ők megosztják egymással a gondolataikat, tapasztalataikat.

- A szülésre készülő nők rendszeresen felkeresik az orvosukat, védőnőt rendelnek ki melléjük, akiknek feladatuk a gondozás. A születésfelkészítő, amit kínáltok miben más, mint ezek az alkalmak?

- Egyéni vagy csoportos szülésfelkészítő alkalmaink vannak. Ezeket a foglalkozásokat egy férfivel közösen tartom, ez egy alapvető különbség a többi hasonló célt megjelölő programhoz képest. Az anya, a baba és az apa hármas egységének szemszögéből tekintjük végig a várandósság, a szülés és a gyermekágy időszakát.

Utóbbira kisebb, de azért mutatkozik igény, mert amikor a karunkon a babával hazatérnek előtörnek újabb és újabb kérdések, hogy csak egy visszatérőt említsek ezek közül: miért nem mondott senki, semmi jó tanácsot a szoptatásról? A születésfelkészítő során próbálunk a változatos feladatokkal a jobb- és bal agyféltekére egyaránt hatni, kutatásokat osztunk meg a résztvevőkkel ebben a témában, az önismeretre is hangsúlyt fektetünk és közben a szükséges tudást is átadjuk, ami segíti a párokat, hogy jó döntéseket hozzanak a szülés során.

Azt tapasztaljuk, hogy az emberek nagyon keveset tudnak erről a csodáról. Óriási változások zajlanak le testben és lélekben, ami nagy kihívást jelent. Megfogalmazódik ebben a „másállapotban” természetes módon egy sor kétely, kérdés, amelyre sem egy szakorvos, sem egy védőnő nem feltétlenül tud válaszolni és nem is ez a feladatuk. A perinatális tanácsadó képes ráhangolódni az anyák és leendő apák nézőpontjára, érti és megérti őket és közben a felmerülő kérdésekben hiteles válaszokat ad a tanult ismeretei és tapasztalatai alapján.

Apák és a szülés

– Vannak úgynevezett típuskérdések, problémák, amelyek előkerülnek az egyéni foglalkozásokon?

– Azt tapasztalom a szülésfelkészítéseken, hogy a biológiai és a lelki területen való felkészültségben iszonyatosan nagy hiányok vannak. Mind tudásban, mind önismeretben jelen van mindez. A középiskolában mindössze 45 percet szánnak a témára, ami azután rögtön feledésbe is merül. A párosok esetében a foglalkozásokon azt látjuk, hogy az apai rész domborodik ki a kérdések között.

– Milyen értelemben kerül előtérbe az apai jelenlét?

– Gyakori kérdés, hogyan lehet jelen az apa a szülőszobán, mi a feladata, a szerepe. Ezek általában azok a témák, amelyeket megnyitunk a foglalkozásokon és ezt a párok tovább viszik magukkal, megbeszélik egymással, ami megerősítheti a köteléket közöttük. Az sem szokott egyértelmű lenni, hogy a pár melyik tagja, hol érezné magát biztonságban a szülésnél. Van, aki az otthonában, egy születésházban, és van aki a kórházban. Ezek nagyon fontos kérdések, hiszen az nem jó, ha a pár egyik tagja ebben a csodálatos pillanatban feszült.

Szülés, élet, halál, tabu

– Elmondható általánosságban, hogy félnek az emberek a szüléstől?

– Abszolút.

– Miért?

– Tabutéma. Az élet és a halál is a mostani társadalomban tabu, durván ki van iktatva a gondolkodásunkból. Nem látjuk a szülést, nem beszélünk a témáról, ha mégis csak a legborzasztóbb dolgokat, a rémtörténeteket osztjuk meg belőle. Képünk csak a filmekből van minderről. Ez is mit tükröz? A szülés egyenlő a vérrel, a sikoltással, a fájdalommal és előfordul, hogy a halállal. Ez az élmény mélyre tud bennünk hatolni és amit kivált belőlünk az a félelem.

A mának élünk, azonnal legyen megoldva minden, ez a szemlélet vált uralkodóvá. Ez igaz a szülésre, programoztatjuk a szülést.

A fájdalmakra azonnal gyógyszert kapkodunk be, hogy rögtön letudjuk a problémát. Nincsenek már meg a hagyományos közösségeink, elveszítettük azt az élményt is, hogy láthassunk egyórás újszülöttet, elbúcsúzzunk az utolsó órán a távozóktól.

A szülésfelkészítésnél foglalkozunk azzal is, hogy mit érez a kisbaba akkor, amikor megszületik. Elmondjuk, hogy az újszülött időtlen, nem érzékeli az időt. Igyekszünk a világát a lehető legnagyobb teljességében átadni, bemutatni, hogy könnyebb legyen a szülők számára a kapcsolódás a gyermekükhöz. A foglalkozásainkon a testi, lelki és szellemi felkészítést végezzük el a teljességre törekvés jegyében.

Támogatás, meghallgatás, jelenlét szüléskor

– A születésfelkészítésen csak párok vehetnek részt? Kereshetnek nálatok támaszt olyanok, akik magukra maradtak a babával?

– Igen, találkoztunk már ilyen esettel is. Általában ezek a nők egyéni foglalkozáson vesznek részt.

– Miben tudtok nekik segíteni? Elég nagy irodalma van azoknak a sérüléseknek, amelyet egy születendő élet már a fogantatáskor vagy már előtte elszenvedhet abban az esetben, ha az említett hármasság apa, anya, gyermek hármasa csorbul?

– Most pont van egy ilyen esetem, ahol már tudható, hogy az apa nem lesz jelen a gyermeke megszületésénél. Történetesen az anya azt kérte, hogy én legyek mellette ezekben a pillanatokban. Ilyen helyzetben a meghallgatáson van a hangsúly és azon, hogy megadjuk neki a támogatást és a biztonságérzetet. Azt is felajánljuk ilyen esetben, hogy a gyermekágyi időszakban mellette leszünk, hogy semmiképpen ne maradjon egyedül. Nagyon különböző kapcsolódásokkal találkozunk, van, ahol egyáltalán nincs jelen az apa, más esetekben csak alkalmanként. A nők megerősítése ilyen esetekben nagyon fontos, feltérképezzük a kapcsolati hálóját, hogy kik azok, akikre számíthat.

– Akik résztvevői a felkészítő foglalkozásnak utána visszatérnek a műhelybe?

– Igen, összegyűlnek az anyák röviddel a szülés után, hogy elmeséljék egymásnak az élményeiket.

– Előfordul, hogy támogatást kér egy anya, mert nem a terveknek megfelelően élte meg a szülést?

– Igen, ilyen esetekben szülésélmény feldolgozással foglalkozunk.

– Említetted, hogy alkalmanként téged is megkérnek, hogy legyél jelen a szülésnél. Hogyan viszonyulnak a kórházak dolgozói a perinatális szaktanácsadó jelenlétéhez?

– Egy személyt bevihet a nő magával a szülőszobára, ehhez joga van. A dúla, vagy esetünkben a perinatális tanácsadó jelenléte, az adott kórház protokolljától függ. Felmérések igazolják, hogy sokkal kevesebb esetben van szükség például császármetszésre, ha van a szülő nő mellett más támogatói közeg is az apán kívül. Magyarországon kiugróan magas a császármetszések aránya, 42 százalék. Ez pedig rengeteg kockázattal jár.

Nehéz helyzet, amelyben vagyunk a kismamákkal és apákkal közösen, mert nagyon merev az egész rendszer. Nyilván a világjárvány alatt bevezetett korlátozások miatt nem lehetett jelen segítő a szülésnél. Vidéken még fel-felbukkan az a közösségi hagyomány, hogy a nők segítik társukat a szülésnél, összegyűlnek a rokonok, barátok, ismerősök, hogy köszöntsék azt az újszülöttet, a családdá válást és elbúcsúzzanak attól, aki befejezte a földi életét. A születésünk pillanata a kapcsolódásunk minősége a szülőkhöz, a világhoz meghatározó történés az egész életünkre hatással van.

– Van olyan történet, amely különösen kedves számodra a műhely életéből?

– Rengeteg ilyen van. Kiemelném azt, ahol a férj a második gyermekük születése előtt ajándékba adta feleségének a szülésfelkészítőnket, hogy a nő az anyaságra való felkészülése során magára is tudjon figyelni. A másik esetet azért mesélem el, mert szimbolizálja a tevékenységünket. A szülésfelkészítő foglalkozáson egy harmincas éveiben járó férfi, amikor előkerült a méhlepény képe, megkérdezte, hogy az meg mi. Beszélgetni kezdtünk a témáról. Miután megszületett a gyermekük eljöttek elmesélni a szülés élményüket. Természetesen előkerült a kérdés: „na, mi lett a méhlepénnyel?” Felcsillant a szeme és elmondta, hogy amikor megérkezett a gyermekük, a szülés után megkapta a méhlepényt. Hazavitte egy zacskóban, ásott a kertjükben egy gödröt, amelyben elhelyezte egy facsemete mellé, amelyet akkor ültetett el. Azóta együtt nő a gyermekük, Julcsi és az ő fája. Ez a történet jelkép számomra, ha átadjuk a szükséges tudást, abból mi nőhet ki.

– Milyen visszajelzések érkeznek hozzátok?

– A leggyakrabban az, hogy magabiztosabbak voltak a szülés-születéskor. Tudták, hogy mi, miért történik, ha valamilyen kérdésben döntést kellett hozniuk, akkor felkészültek voltak rá. Hálásak, hogy az anyai- és az apai kompetencia kialakulásának folyamatát elindítottuk, mindketten tudják, hogyan kell egy csecsemőt gondozni, ez jó hatással van a párkapcsolatukra is. Együtt gondoskodnak a gyermekről, közösen képesek dinamikusan fejlődni.

Még nagyon mélyen benne vannak a társadalomban ezek az idejétmúlt férfi és női szerepek, hogy a kisbabáról csak az anyának kell gondoskodnia, mellette mosson, főzzön, takarítson, de még a karrierjét is építgesse, az apa az meg keresse a pénzt.

Azt látjuk sok párnál, hogy a szükséges együttműködés a gyerek nevelés területén még mindig nincs meg, hiányoznak a megfelelő szülői minták.

Generációs konfliktusok – még a szülés körül is

– Ez a hiányosság befolyással van a jövőbeli terveitekre, megpróbáltok új foglalkozásokkal ezzel a kényes kérdéssel is foglalkozni?

– Sok álmunk, vágyunk, tervünk van. Az egyik az, hogy a gimnáziumi programunkat ki tudjuk terjeszteni. A változások magvát a kamaszkorban kell elhintenünk. Készítettünk egy színezőkönyvet Joós Andreával, Birth Your Colours címmel, kedvelik a bábára vágyók és a babavárók. A kifestőkönyv számos önismereti és párkapcsolati kérdést is feldolgoz. A Budai Perinatális Központban most indítjuk el a Mamafonót.

A végére hagytam a legnagyobb tervem, vágyam...

Egy program, amely a nagyszülőket is bevonja a szülés, születés témakörébe. Rengeteg konfliktust hordoz a generációk kapcsolódása.

A gyermekvárás és gondozás az egyik gócpontja ennek. A szülőből nagyszülővé váló apák és anyák elmondják tapasztalataikat, sokszor megkérdőjelezhetetlen módon. Nem veszik figyelembe, hogy ma már más értékek mentén élünk, a tudomány számos kérdésben mást javasol, mint amit egykoron anyáink, apáink tettek. Ezekben a helyzetekben fontos lenne a lelkiismeretfurdalások kezelése, amelyet még hordoznak a nagyszülők, előjönnek azok a dolgok, hogy ők anno mit és hogyan tettek szülőként. Az örökölt sors megjelenik ezekben a kapcsolatokban és rengeteg konfliktust generálnak, amellyel fontos lenne foglalkozni.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: unsplash.com
Szerző: Novák Alíz