Valóban minden korosztálynak szól a Szentjánosbogár? Mit és hogy nyújt az egyes korosztályok számára?
Az elmúlt több mint 30 év alatt az első gyerekklubokból, táborozókból felnőtt, családos emberek lettek, így mára a korosztályok szinte teljes palettája le van fedve. Ma ez egy olyan országos közösség, amelyben egyrészt rendszeres kisközösségi alkalmakat tartunk Szentjánosbogár klub néven, jellemzően plébániákhoz kötötten Bogárvezetőkkel. Másrészt korosztályos gyerektáborokat szervezünk a 10-16 éves kisiskolásoknak és kamaszoknak, ifitáborokat a 17-21 évesnek, valamint felnőtt tábort a vezetőknek, a 22 év feletti korosztálynak és családos táborokat, ahova jegyeseket és kisgyerekes családokat is várunk, ilyenkor gyermekvigyázást is biztosítunk.
Az egyetemista, fiatal felnőtt, családos kisközösségek célja ugyanaz, mint az első gyerekklubé volt: megtartani egymást a keresztény értékek között, kikapcsolódni, feltöltődni, minőségi időt együtt tölteni. Közösségünk tagjai évközben több esemény alkalmával találkoznak: az őszi és tavaszi Bogár-bálokon a Párbeszéd Házában, a nyári lelkigyakorlatokon, a szeptemberi évkezdő Rajzáson, az Óbudai-szigeten megszervezett tavaszi országos Métabajnokságon, iskolai lelkigyakorlatokon, és más egyéb alkalmakon. Ezek megszervezése a Szentjánosbogár Iroda és a Bogárvezetők közös feladata. Az Iroda koordinátorain kívül mindenki önkéntes alapon végzi feladatait, az „ingyen kaptátok, ingyen adjátok” evangéliumi elv szerint.
Azóta az ország különböző településein 40 Szentjánosbogárklub működik. Hol és hányan vagytok jelen?
Ez nagyon változó, a legtöbb Budapesten és környékén van, vidéken elsősorban ott, ahol valaki kedvet kap hozzá, ami általában egy-egy tábor után szokott megtörténni, amikor egy lelkes helyi résztvevő továbbviszi a „lámpás fényét”. Budapesten a Párbeszéd házán kívül Pestszentimrén van egy nagy csapatunk 7 klubbal; nemrég indultunk Budaörsön, de jelen vagyunk például Pakson, Mocsán, Dunakeszin is.
A mai létszámot nehéz meghatározni: eddig összesen kb. 170 magyar településen jártunk Magyarországon, nyaranta kb. 800 fiatal vesz részt a táborainkban, kb. 200 aktív vezetőnk van, a 40 klub tagsága 10-25 fő között változik, de sok a nem aktív bogár. Összességében olyan két-háromezren már biztosan megérintődtek a közösséggel, és ebben nincsenek benne a „házi bogarak”, azaz a gyerek- és ifitáborozóinkat befogadó helyi családok.
Hogyan lehet kapcsolódni hozzátok, azaz hogyan lehet valakiből bogár? Vannak tagsági feltételek?
A legnyitottabb és legjobb kapcsolódási pontunk a tábor: június utolsó hetében van a gyerektábor, majd egy hét szünet után az ifitábor, és újabb szünet után a felnőtt és augusztus elején a családos tábor. Ilyenkor egy turnuson belül több helyszínen vagyunk egyszerre jelen ugyanazon korosztály számára. Itt lehet megtapasztalni milyen is az, ha valaki szentjánosbogaras – mindenkinek ezt a belépést javaslom. És ha valaki ott ihletet kap, akkor utána be tud csatlakozni egy klubba és év közben is élheti a bogarak életét.
Ha nincs a közelében klub, akkor szervezhet egyet. Van erre vezetőképzésünk, amelyen bemutatjuk a Szentjánosbogár-pedagógiát és átadjuk a leendő csoportvezetőinknek – ennek során megismerkednek rengeteg játékkal, a Szent Ignác-i lelkiséggel, és ezek gyakorlati hasznosíthatóságával.
Nincsenek tagsági feltételek, de minden programunk meghatározó jellemzője a Szent Ignác-i lelkiség, és minden program része a bogaras szentmise, amely a táborokban mindennapos és egyik jellegzetessége az interaktivitás és a különleges bogaras hangulat, ami miatt mindenki megélheti a részvételét a liturgiában. Ha ezeken valaki jó szívvel részt tud venni, akkor szeretettel várjuk, felekezettől vagy hittől függetlenül.
Ha ennyire kulcsfontosságú a tábor, akkor beszéljünk még róla. Hol és hogyan zajlanak?
A gyerek és ifitáborokat a Taize-i találkozók mintájára szervezzük meg: a helyszínek változnak, a táborozók befogadó családoknál laknak – így ez egyben településmisszió is: nem magunknak szervezzük egy külön épületben, hanem bekapcsolódunk a település életébe és ők is a táboréba, így mindenki profitálhat belőle. A gyerekek belelátnak a helyi családok életébe, megismernek teljesen más működésmódokat. Jellemzően két-három gyerek kerül egy családhoz.
Számítunk a jóindulatukra és arra, hogy nemcsak örülnek nekünk, hanem minél inkább bekapcsolódnak; akár azzal, hogy elküldik a gyerekeiket is, vagy részt vesznek egyéb programjainkon: például az akadályversenyen akadálynak; vagy eljönnek a missziós misénkre, ahol megköszönjük nekik a befogadást, vagy aktív szervezői lesznek a nyitott programjainknak, mert így többet megtudunk róluk, ők pedig még jobban részesei lesznek a tábornak és így több esély van arra, hogy alakuljon egy helyi közösség is, hiszen már lesz egy alapélményük velünk kapcsolatban.
A helyszín kiválasztása úgy történik, hogy az adott plébániáról meghívnak minket és/vagy valaki vállalja a helyi szervezést, aki ismeri a befogadó családokat, és a helyszínen mindent megszervez – ezt mi nem tudjuk, mert nem ismerjük a helyi viszonyokat. Vannak helyszínek, ahova időnként visszahívnak, hogy fellendítsük a közösségi életet. Egy éneklő gyerekkel teli templom nagyon szép látvány az ott élők számára is – így ők is láthatják, hogy van jövője a kereszténységnek.
Persze kérdés, hogy ez a modell meddig tartható fenn, azaz meddig lesznek olyan családok, akik ránk szánnak egy hetet, elszállásolnak és reggeli-vacsorát adnak, de egyelőre működik. Ha pedig nincs elég helyszín, akkor írok a vezetőlistára, hogy gondolkodjanak el: vállalják-e vagy tudnak-e ilyen helyről, szervezőről. Az idei helyszínek szervezése még folyamatban, de amit már tudunk: a gyerektáborok helyszíne Karancsság, Veresegyház, Berkenye, Paks és Pilisborosjenő-Üröm lesz, az ifitáboroké Bóly és Kóka.
A gyerek- és ifitáborokban 10-12 fős csoportok dolgoznak két-két vezetővel, délelőtt csoportbeszélgetések, délután közös tábori programok; például sportverseny, helyismeret (például, miről híres a település, milyen mesterségek vannak), van egész napos kirándulás, akadályversennyel, egy kis szereplés (élményképek összerakása és megmutatása), amire elhívjuk a helyieket, utolsó este tábortűz. Az ifiben esti programok is vannak, ami lehet előadás, táncház vagy irodalmi zenés est.
A felnőtt és családos táborok mások: az előbbi egy lelkigyakorlattal indul és a közösség belső dolgairól zajló ötletelésben csúcsosodik ki, az utóbbiban délelőttönként a családok csoportokban beszélgetnek, közben gyerekvigyázás, délután közös programok: kirándulás, kézművesség, előadások vagy táncház – ez leginkább a táborvezetőtől és a lehetőségektől függ. Ez a két tábor együtt is lakik: a felnőttek évek óta Mezőtúron egy iskolában, a családosok Miskolcon a Jezsuban, ami ideális helyszín: zárt kapuk, biztonság, nagy belső udvar.
Programjaitoknak mik a fő témái, mi érdeklik leginkább a mai bogarakat?
A táboroknak mindig van előre kidolgozott témafüzete, amit egy-egy műhely készít elő a gyerek, kamasz és ifi csapatok számára. Minden évben próbálunk valami újat kitalálni, például
gyerektéma a természet, a teremtett világ védelme, kamasztéma az önelfogadás, ifitéma a hivatás, családos téma a bizalom.
A klubokban együtt játszanak és imádkoznak a fiatalok, és van itt is egy általuk választott téma, amit feldolgoznak. A klubok programja szabadon alakul, az odajáró gyerekek, fiatalok és felnőttek igényeire, szükségleteire, érdeklődésére „testre szabva”. Minél kisebbek, annál több a játék, minél nagyobbak, annál több a beszélgetés.
A táborok és klubok célja a mindennapi kereszténység megélése. Mit jelent számotokra és hogyan tudjátok ezt erősíteni, átadni a fiataloknak? Hogyan jelenik ez meg a programokban?
Ha három bogárnak feltennéd ezt a kérdést, valószínűleg mind mást válaszolna.
Megélni a mindennapokban a kereszténységet elsősorban azt jelenti, hogy életté válik a tudás, hogy nem csak vasárnap a templomban vagyunk keresztények, hanem az iskolában, a munkahelyen, játék közben, étkezésnél, a közösségi életben, a beszélgetésekben, tehát minden nap, minden percben.
Nekem azt is jelenti, hogy miután a táborban kapunk egy nagy lendületet – amit mi úgy hívunk: feltöltődik a lámpásunk –, és utána hazamegyünk a saját plébániánkra, akkor a hétköznapokban is meg tudunk tartani valamit abból az erőteljes nyári élményből és tovább tudjuk adni, amit ott kaptunk. Ez a mi missziós szerepünk.
A Szentjánosbogár közösségbe tartozni már egy életmódot is feltételez, amit nem csak a táborokban élünk, hanem minden nap. Közösséget teremtünk és abban létezünk, ugyanakkor hangsúlyt helyezünk az egyéni Istenkapcsolatra is, amiből lámpásunk folyamatosan újra tud töltődni. A személyes Isten-kép kialakításának és formálásának kiemelése is a módszertanunk, a „Bogárpedagógia” része, ahogy a mindennapi kereszténység is.
Melyek még a módszertanotok, a „Bogárpedagógia” főbb jellemzői?
Csak néhány alapvető elvet és módszert emelnék ki, amelyet használunk és tanítunk a vezetőképzőnkön:
szeretetben, feltétlen elfogadásban részesíteni mindenkit; észrevenni a jót másikban, azt kihangsúlyozni és sokat dicsérni; tudatosítani a mindennapi életben, hogy az ember közösségi lény, eközben figyelni az egyedi belső értékekre, talentumokra is;
nálunk mindenki tiszta lappal indul és nincs büntetés, mert nem a „számla kiegyenlítése” a cél, hanem a belátás elérése; a gyerekek az elsők mindenben, akik bármikor bármilyen ügyben fordulhatnak vezetőikhez. Hisszük, hogy a legnagyobb érzelmi töltet az élmény, ami segít kitartani a jóban egyedül is, illetve visszatérésre ösztönöz.
Nagyon fontos a játék, a drámapedagógia, az ének és zene – ezen a három területen kreatív élményt lehet létrehozni, így igyekszünk minél több ismeretet szerezni, készségeket fejleszteni és ezeket folyamatosan behozni a gyerekekkel való csoportmunkában. A kreativitás fejlesztését szolgálja például az IrZen (Irodalmi és Zenei est) a táborokban és évközben, ahol mindenki előadhat bármit, amit csak tud és szeretne: vers, dal, próza, hangszeres játék, tánc, színészi előadás, képzőművészet.
Célunk annak a tudatosítása, hogy a saját életéért mindenki saját maga felel és a cselekedet magában hordozza a következményt is. Ha feladatot vállal valaki, segítséget is kap hozzá, amennyit igényel, – mindenki akkor érzi magát egy közösség tagjának, ha részt vállalhat annak építésében, kialakításában.
Iskolákban is vállaltok „külsős szolgálatot”. Hogyan kell ezt elképzelni? Milyen témákat visztek oda?
A katolikus iskolákban a lelki napokon szoktak segítséget kérni az osztályfőnökök tőlünk, hogy azok minél élményszerűbbek legyenek a gyerekek számára. A félnapos programokon csak rövid játékra és beszélgetésre van idő, de ha többet szeretnének, például közösségépítést, vagy mélyebbre menni egy témában, akkor javasoljuk az egy vagy kétnapos verziót ott alvással. Változó, hogy hányszor és hova megyünk, sokszor voltunk pl. Nagykanizsán, Egerben, Pécsen és Budapesten is.
Önkéntes vezetőink általában a felsőstől a végzős korosztályig tartanak iskolai lelki napokat, ahol 10-15 fiatal kerül egy csoportba, két vezetővel. A téma az, amit az osztály kér, például kapcsolaterősítés, pályaválasztás, barátság, konfliktuskezelés, ön- és társismeret – hogyan vagyok én másokkal, családommal, Istennel. Itt is sok játékkal dolgozunk, és azokból az élményekből indítjuk a beszélgetéseket, mert sokkal könnyebb úgy beszélgetni, ha van mihez kötni. A lelki gyakorlatok fenntarthatóságát úgy tudjuk biztosítani, hogy az útiköltség, a szállás és élelem mellett kérünk egy létszám szerinti jelképes összeget, annyit, amennyit fel tudnak ajánlani.
És végül: egy katolikus Szent Ignác-i lelkiségű közösségről van szó. Hogyan alakult és mit jelent ez? Az ökumené mennyire működik? Milyen atyák, szerzetesek, spirituálisok segítenek nektek ebben?
’90-ben érkezett haza Kanadából A Szív újság, melynek főszerkesztője, Sajgó Szabolcs SJ, aki az akkori Dunakeszin hitoktató nővér közbenjárására ismerkedett meg a Szentjánosbogárral és felajánlotta, hogy a bogarak lapja, A Szív újság gyerekrovata legyen. Levelező kapcsolatot alakítottunk ki az olvasóinkkal, és a Bibliai böngészde nevű játék nyereménye lett az első tábor, ami olyan jól sikerült, hogy azt kérték, legyen minden évben és hozhassák a barátaikat is. Ez volt az országos közösségé válásunk első állomása.
Teresa Worowska írta többek között a rovatot, ő hívott engem is a táborba 10 évesen. Sajgó Szabolcs volt sokáig a közösség spirituálisa, majd átadta Koronkai Zoltán atyának, de még ő is aktív főként a családos közösségben.
A Szent Ignác-i lelkiségből sokat merítettünk például a reflexiót, egyes imamódokat, mint például az examen vagy a meditáció. A programjainkon a jezsuiták mellett sok egyházmegyés, illetve piarista atya is segít minket. Általában római katolikus misénk van, de volt már példa görög katolikusra is. Ha elmegyünk egy településre, szívesen együttműködünk más felekezetekkel is.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Szentjánosbogár közösség
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
