Van egy lányom a mennyben

Egy kisbaba érkezése öröm, áldás, ajándék. Egy kisbaba érkezése teher, probléma, gond. Min múlik, hogy melyiknek látjuk?

Magyarországon évente 20 ezer abortusz történik. Miért dönt valaki az élet kioltása mellett, és mik az abortusz kevésbé ismert, ám annál meghatározóbb következményei? Begyógyulhatnak-e az abortusz okozta lelki sebek, és hová fordulhatnak segítségért azok, akik összetörtek ebben a traumában?

A Lélekjelenlét podcast vendégét, Olaj Anettet személyes története indította arra, hogy krízisterhességben érintett szülőknek és abortuszon átesett nőknek segítsen. Elindította az abortusz.hu információs tanácsadó honlapot, megalapította a József Szövetség Egyesületet, és meghonosította Magyarországon a Ráhel Szőlőskertje lelki hétvégét, ahol azok gyógyulnak, akiknek az életén egy terhességmegszakítás súlyos sebet ejtett.

Az alábbiakban az említett podcast-beszélgetés szerkesztett változatát olvashatják.

– Átélted azt az állapotot, hogy nem várt módon terhes lettél – sokszor beszélsz erről tanúságtételekben, mert azt szeretnéd, hogy ebből az élethelyzetből ne csak egyféle kiút legyen. Min mentél keresztül, hogyan jutottál arra a döntésre, hogy nem tartod meg a gyermeket? Milyen állapotba kerültél utána?

– Rögtön az elején szeretném leszögezni: ebből az „állapotból” nincs más kiút, mint az élet melletti döntés. Egyetlen egy kiút van, az, hogy a gyermekem mellett döntök, és fölismerem, én most már anya vagyok.

Rám lett bízva egy kisbaba, meg kell őt védenem, még akkor is, hogyha mindenki abortuszt javasol a környezetemben.

Ha azt gondolom, hogy választanom kell két teljesen jogosan felmerülő út közül, az óriási tévedés. Aki mégis a halált választja – történjen az jó szándék, tudatlanság, zsarolás vagy a környezet nyomása miatt –, ugyanúgy belehal, mint a kisbaba. Nem fizikailag, hanem lelkileg. Örök seb, ami be tud gyógyulni, de a helyén egy óriási heg marad, és végérvényesen megváltoztatja az anya és az apa életét is.

Még a házasságkötésem előtt, fiatalkori, egyéjszakás kalandból fogant egy kisbabám. Miután ezt megtudtam, gyakorlatilag pár perc alatt eldöntöttem, hogy abortuszra fogok menni, mert az az egyetlen megoldás – és itt van a legtipikusabb érv –, amivel semmissé lehet tenni az adott pillanat nyomorát, amivel minden visszaáll a régi rendbe, és én újra önmagam lehetek. Elhisszük, hogy vissza lehet menni az időben a foganás elé. De nem. Mi anyák leszünk abban a percben, ahogy az a két sejt találkozik.

– A szakirodalom is ismeri a posztabortusz-szindróma fogalmát. Milyen tünetekkel jár?

– Nagyon komoly depresszióval. A nők rendkívül nagy arányban lesznek mélyen depressziósak az abortuszt követően. Alkoholizmus, öngyilkossági kísérletek, kényszeres cselekvések, az önértékelés eltűnése; emlékbetörések, rémálmok, évforduló-reakció. Ez utóbbiról akkor beszélünk, ha az abortusz évfordulóján, vagy a baba feltételezett születésnapján gyakorlatilag kiírja magát a nő a „rendszerből” akár egy hétre is.

Nagyon fontos tudni, hogy azok a párkapcsolatok, amelyekben az abortuszra sor kerül, általában tönkremennek. Nagyon nagy százalékban a házasságok is. Az önvád, a bűntudat, amiben a nő képtelen megbocsátani főképpen magának, de sokszor az orvosának, Istennek, a párjának sem. Ez a megbocsátásra való képtelenség, ez a ridegség és ez a megmerevedés nagyon-nagyon jellemző.

– Hogyan következett be a te gyógyulásod?

– A posztabortusz-szindróma – ahogy számos esetben – nálam sem egyből jelentkezett. A statisztikák szerint is előfordul, hogy több évvel később jönnek elő a tünetek. Az első legfontosabb és legerősebb hívójelenség a várt várandósság eljövetele, ahogy nálam is történt.

A férjem hívő katolikus volt, katolikus házasságra készültünk. Ennek során megtértem, fantasztikus volt. Elmentem életgyónásra, meggyóntam az abortuszt. Viszonylag hamar megfogant az első gyermekünk, és amikor megláttam az ultrahangon azt a pici babát, aki ugyanannyi idős volt, mint az én abortált gyermekem, egyszer csak olyan volt, mintha tartanék egy halott gyereket a kezemben, meg egy élőt.

És amikor az ember megérti, hogy soha többé nem másíthatja meg azt a döntést, és soha többé nem ölelheti meg azt a másik kisgyereket, aki ugyanilyen cukorfalat, mint akit a karjában tart, aki közben megszületett, akkor ebbe kezd beleőrülni.

Nagyon tipikus történet ilyen szempontból. A második és a harmadik gyermekünket várva is végig vádoltam magam, az abortuszt háromszor is meggyóntam. Nem nagyon változott semmi, csak egyre lejjebb süllyedtem a depresszióban, nem voltam képes a családi életre.

Harmadik fiunkkal voltam várandós, amikor egy délután pihenés közben megjelent előttem egy 30 körüli férfi egy 9-10 éves kislánnyal. Tudtam, hogy az Úr az és az én abortált gyermekem. Lebegtem a boldogságtól, tudtam, hogy nagyon jó helyen van, és hogy nem örökre búcsúzunk el. Fölálltam és

azt éreztem, új ember vagyok, és van egy lányom a mennyben.

Elsősorban ez indította el az abortusz.hu oldal létrehozását, mert a következő percben már tudtam, hogy ezt a hazugságot föl kell tárni az összes lánynak és az összes fiúnak, akik abortuszra készülnek.

– Az abortuszt még nem elkövető, tehát még a terhesség-megszakítás előtt álló krízisterhes édesanyáknak, pároknak is segítetek, illetve a József Szövetségben és a Ráhel Szőlőskertjében nemcsak édesanyákat, nőket, hanem hozzátartozókat is támogattok. Kiknek segítetek pontosan és miben?

Először arra fókuszáltam, hogy gyorsan mindenkinek meg kell tudnia, az abortusztól csak rosszabbul lesz.

Ezért mondtam a férjemnek, hogy a születésnapomra szeretnék egy domainnevet: az abortusz.hu-t. Itt a fiatalokhoz kell szólni, akik az abortuszra keresnek rá, és objektíven el kell mondani nekik, mi történik az abortusz során. Megkaptam születésnapomra ezt a domain nevet, és létrehoztunk egy olyan – remélem – informatív oldalt, ahol videókkal, leírásokkal próbáljuk fölvázolni, miről is dönt a lány.

Nagyon fontos momentum, hogy a pálos rend által megismerkedtem a lelki adoptálás imájával. A gyógyulásom előtt az adott kis enyhülést, hogy imádkozhatok egy kisbabáért, akit a Jóisten tud csak, hol van a világban, kilenc hónapon keresztül, aki az anyukája méhében veszélyben van, az abortusz veszélye fenyegeti. Hagyományosan március 25-én kezdjük, és december 25-én születik meg Jézus Krisztussal együtt. Több éven keresztül imádkoztam, illetve folyamatosan mondjuk a családban a lelki adoptálás imáját, amikor vállaljuk ezt a lelki anyaságot vagy atyaságot valakiért, és imádkozunk a szüleiért, hogy felismerjék, valami teljesen másról van szó, mint amit éppen ők érzékelnek.

Közben Böjte Csaba testvérrel is megismerkedtünk, aki azt mondta, sokaknak kellene hallani a történetemet. Így kezdtem el tanúságot tenni. Egy ilyen tanúságtétel során találkoztam egy pszichológus lánnyal, aki beszélt a Ráhel Szőlőskertje programról. Egyszer csak megértettem, hogy amíg ezek a nők nem gyógyulnak meg, addig én hiába beszélgetek a krízisterhes lányokkal. Rájöttem, a nulladik pontra kell visszamennünk, és akkor behoztuk Magyarországra a Ráhel Szőlőskertje programot. Egészen elképesztő, ahogy ott gyógyulnak az emberek.

– Mit tehetünk azért, hogy a bizalom erősödjön a nőkben, az édesanyákban és a férfiakban, édesapákban? Hogyan előzzük meg azt, hogy az abortusz megtörténjen, illetve ha már megtörtént, mit tegyünk, hogy a döntést meghozónak legyen bátorsága újra bízni és a bűnbocsánatban reménykedni? Mit tehetünk, hogy ebben támogassuk egymást?

– Három nagyon fontos dolog van: a legfontosabb, amiben egyre jobban hiszek, az az ima. A másik a meghallgatás. Az abortuszon átesettek legnagyobb százaléka mélyen elzárja ezt az egészet, úgy gondolja, nincs rá megoldás, nem szabad vele foglalkozni.

Azért gyógyulnak meg a Ráhel Szőlőskertjén, mert kitehetik ezt a terhet.

A harmadik, hogy mi nem engedjük magunkat eltántorítani azoktól az értékektől, amikben hiszünk. Mutatni kell az utat, főleg a gyerekeinknek. El kell nekik mondani pontosan, hogy mi az élet, mi a halál, mikor kezdődik az emberi élet, és hogyha ilyen helyzetbe kerül, akkor mi a jó döntés, és mindig támogatni fogjuk. Az élettel tudjuk őket életre támogatni. Nagyon gyorsan fel fogja magában fedezni azt az anyát, ami minden nőben el van rejtve, és onnantól kezdve gyakorlatilag nekünk csak a hátteret kell szolgáltatni, ha mondjuk a saját lányunkról beszélünk.

A beszélgetés megtekinthető a Lélekjelenlét podcast YouTube-csatornán is:

A Lélekjelenlét a Váci Egyházmegye podcast-sorozata, melyben hétköznapi és egyházi kérdésekkel, kihívásokkal foglalkoznak és igyekeznek azokra hiteles példákat felmutatva, keresztény hitünk mentén választ találni.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Lélekjelenlét podcast csatorna
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Lélekjelenlét podcast csatorna