Van még több! – Isten közelségében kinyílik a hétköznapi valóság

Otthon, egyedül is tudok imádkozni, eljárok vasárnaponként szentmisére – kell ennél több? Van értelme tovább sűríteni az időbeosztásomat és csatlakozni egy közösséghez?

Bevallom, nekem van saját válaszom a fenti kérdésekre. Mélyen megtapasztaltam azt, hogy mit jelent egy megtartó, hordozó közösség, hogy mit jelent Istenre figyelő barátságokra lelni, hogy mennyi tűz születik ott, ahol együtt nyílunk meg az élő Isten előtt!

Ezzel együtt viszont az is bennem van: lehet, hogy ez kevés. Mármint kevés az, ha ezt egyszerűen csak leírom, megosztom. Valószínűleg nem fogja megváltoztatni mindazok álláspontját, akik még nem léptek a közösséghez tartozás szerintem nagyon is éltető ereje felé. Nem fogja megváltoztatni azt, ahogyan élünk.

Valami, ami mégis fordulópont

Engem sem változtattak meg nagy szavak. Nem nagyon tudnám például felidézni, hogy miről volt szó a felsős hittancsoportban a plébánián, vagy hogy milyen témákat szemléztünk a gimnazista vagy éppen az egyetemista közösségben, amelyekhez régebben csatlakoztam. Egy dolog viszont mégis megváltoztatott. Van valami, ami teljesen új irányt adott. A találkozás.

Egy ponton rám talált Isten. Megkérdőjelezhetetlenül közel jött, megérintett, és alaposan felkavarta az állóvizet. Egyszerűen csak megnyitotta a szívemet, és bevont az Ő közelségébe, elöntött a lángolásával!

Azóta pedig nagyjából minden megváltozott. Az, ahogyan élek, az, hogy mennyi élet, mennyi fény van bennem, hogy mennyi derűvel tudok jelen lenni a mindennapokban. Az, ahogy Isten előtt vagyok, ahogy Őt nézem, ahogy újra és újra Nála időzök.

A hétköznapok egyszerűen megteltek színekkel és ízekkel. Minden megtelt mélységgel és tűzzel!

Egyet majdnem elfelejtettem megemlíteni: ez a meghatározó tapasztalat közösségben született. Egy ifjúsági csoportban, egy lelkigyakorlaton. És ezt a kapcsolatot azóta is élteti, táplálja annak a tapasztalata, amikor megélem, hogy együtt vagyunk Benne, amikor kézzelfoghatóvá válik, hogy közösségként, mint egy család, az Ő karjaiban, az Ő ölelésében vagyunk.

Nála távlatok nyílnak

Vízpermetet visz a szél. Két bárka ringatózik a lágy hullámokon, mellettük mindenfelé hálók és elcsigázott halászok. A nap előbújik a felhők mögül, de nem tudja felszárítani a kudarc élményét. Nem sikerült halat fogni. Egy éjszakányi sikertelen próbálkozás… A távolban pedig közelít valaki, akinek mintha ragyogna az arca, akinek leírhatatlan a tekintete. Jézus szavait most sokan figyelik.

Itt vagyunk a csodálatos halfogás küszöbén. Micsoda élmény lehetett Péternek találkozni azzal, hogy az élete még sokkal többet tartogat!

Mennyire nagyszerű lehetett átélni azt, hogy sokkal több a halászatnál, a napi rutinnál, gondoknál, terheknél, a kilátástalanságnál az, amit Jézus személyesen neki szán!

Micsoda élmény lehetett a porban fekvő bűnös asszonynak átélni azt, hogy van még több az ítélkezésnél, elutasítottságnál, elveszettségnél, a fájdalom égető tapasztalatánál!

Micsoda élmény lehetett Máténak, a vámosnak átélni azt, hogy van még több az elhagyatottságnál, az anyagi-tárgyi dolgokkal kapcsolatos aggodalmaknál, a félelemnél!

Milyen nagyszerű lehetett a bethesdai betegnek megsejtenie azt, ahogy az élete sokkal tágasabb és teljesebb is lehet, mint ahogy azt valaha is el merte képzelni!

Van még több. Vele, Nála, Benne bontakozik valami több. Az Ő családjában, ahogy együtt vagyunk az Ő közelségében, mi is megízlelünk valamit, ami sokkal édesebb, ami mérhetetlenül gyönyörűbb és lenyűgözőbb, mint ami az egyszerű hétköznapi valóságunk.

Ez együtt történik. Talán a közösség leginkább az a tér, ahol ezt, mint egy ajándékot, leginkább kibonthatjuk, megcsodálhatjuk. Nem kevesebbre vagyunk meghívva, mint hogy már most a mennyország mozaikjait, fényeit fedezzük fel közösen! Már-már felfoghatatlan, de a mennyország a meghívásunk, ma is és napról napra is a mennyország a meghívásunk!

Együtt az Ő jelenlétében

Úgy hiszem, hogy ez az „együtt” Jézus elképzelése. Amikor maga mellé hívta tanítványait, akkor arra gondolt, hogy: együtt. Amikor leült Zakeus és még sokak asztalához, akkor azt mutatta, hogy: együtt. Amikor csatlakozott az emmauszi tanítványokhoz vagy az apostolokhoz a viharban hánykolódó csónakba, akkor szintén kézzelfoghatóvá vált Jézus vágya, hogy: együtt.

Dicsőítelek Téged, csodálatos Isten, Aki ma is itt vagy, közel vagy, érintesz, elárasztasz, felemelsz és hívsz bennünket. Dicsőítelek Téged, hogy ebbe az „együtt”-be emelsz be minket, ahogy bevonsz a Te szentháromságos szeretet-áradatodba, ahogy Te a szíved közepében készítesz nekünk helyet. Dicsőítelek Téged, távlatokat, tágasságot készítő Isten, Téged, Aki többre hívsz minket, Aki meghívsz, hogy ne klubokat és szabadidő-központokat építsünk, hanem együtt legyünk a Te asztalodnál, a Te éltető tekinteted előtt.

További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!

Élj a cikkünk alatt található támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Magyar Kurír, depositphotos.com
Szerző: Riesz Benedek atya