Valójában egy olyan kérdésnek tartom azt, hogy „gitáros vagy orgonás”, amire elég nehéz értelmes választ adni. Nem állítom, hogy e nélkül ne lehetne boldog keresztény életet élni. Azonban keresztényként egyfajta igényességre is szól a meghívásunk, aminek része, hogy gondunk van nem csak a tartalomra, de a formára is. És ez bizony a liturgiára is érvényes.
Bölcs megközelítésnek tartom, amikor ezzel kapcsolatban nem csak kinyilatkoztatni, de kérdezni is tudunk.
A legjobb kérdés persze, hogy mi a jó kérdés. 5 éve egy nagyon színvonalas beszélgetést rendezett a témában a 777 blog, ahol Hegedűs Endre Kossuth-díjas, Liszt-díjas zongoraművész, Csányi Tamás, a Ciszterci Szent Imre templom karnagya, Vizy Márton dalszerző és előadó, Csiszér László énekes, zenész, dalszerző és Gável András énekes, zene- és szövegíró (Eucharist Zenekar) vitatták meg a témát. Aki szeretné megtekinteni a közel kétórás beszélgetést, ide kattintva megteheti.
Az említett beszélgetés résztvevői is egyetértettek abban, amit ott végülis Csiszér László fogalmazott meg, hogy a minőségi és a silány közti különbséget nem hangszerek okozzák. De még csak nem is a zenei tudás lesz a végső kritérium. Hiszen a Szentírásban is ezt olvashatjuk:
„A szív bőségéből beszél a száj.” (Mt 12,34)
Azaz mielőtt egyházzenei kataklizmát vizionálnánk, azt a kérdést kell feltennünk:
Milyen szívvel szolgálunk? Milyen szívvel ülünk oda az orgonához, a gitárhoz… A hangszer, a műfaj még nem garantálja azt, hogy valóban méltó módon fogjuk dicsőíteni az Urat.
Az sem mellékes, hogy elég különleges, sajátságos zenei igényekről beszélünk. Ezt Sapszon Ferenc foglalta össze egy interjúban, ami 2018 novemberében jelent meg, amikor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülő magyar egyház megbízásából az egyházzenei megújulás koordinációjáért felelt. „A liturgikus ének kimondottan a liturgiában, a liturgiáért születik. Isten igéjének a szolgálója. Az egyházias dalok közül is vannak olyanok, amelyek megütik ezt a mércét, ezek megszólalhatnak a szertartás bizonyos pillanataiban, de a vallásos zene már nem oda való. Azt kell eldönteni, hogy egy bizonyosfajta muzsika milyen kapcsolatban áll az igével.”***
Meglehetősen közismert, hogy sok esetben a „gitár vs orgona” vita igencsak valóságos tud lenni, sok érzelemmel, meg nem értettséggel. Talán nem túl sokan gondolják azt, hogy ez a kérdés lenne most Egyházunk legfőbb problémája, ugyanakkor kötelességünk oda figyelni arra is, hogy ne szítson elkerülhető viszályt ez a kérdés.
Talán sokan ismerhetünk olyan történeteket, amikor a hívek egy része vagy éppen az „orgonás” kórus – némi képzavarral élve – nem találta meg a közös hangot az „újakkal”, a „könnyűzenét” játszókkal. Viszont ismerhetünk sok, nagy létszámú plébániaközösséget is az országban, ahol azonban évtizedek óta szolgál „egymás mellett” az „orgonás” és a gitáros kórus, illetve zenekar.
Egy szomorú írás jelent meg pár éve "Gitáros zene a templomban?!" címmel. A szerző a címben nem saját véleményét mutatja be, inkább az őket érő kritikákat summázza. Steiger Anita ebben az írásban így fogalmaz: „Hiszem, hogy erre a szolgálatra a Jóisten hívott meg engem és azokat, akik ilyen formációban zenélnek. Szeretném hinni, hogy nem teszek rosszat. Mégis, amikor olyan negatív gondolatokat olvasok vagy hallok, amelyek a ,,könnyedebb” egyházi zenével kapcsolatosak, akkor kétségek gyötörnek, mintha megszentségtelenítenék valamit. Pedig én csak „Vidám ajakkal dicsőítem az Urat, a sokaság közepette dicsérem.” (Zsolt 109,30)”**
Elszomorodunk, ha egy ilyen történettel találkozunk. A kommentkultúra elfajzásának korában nekünk keresztényeknek, különösen is emlékeztetni kell magunkat Krisztus szavaira:
„Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (Jn 13,35)
A liturgiáról épp úgy lehet szakmai vitákat folytatni, megfelelő helyen, megfelelő keretek között, mint bármilyen tudományos kérdésről. És helyes is, hiszen a forma nagyon is hatással van a tartalomra. Gondoljunk csak bele, mennyi kérdés merülhetett fel azzal kapcsolatban is, amikor egyszer csak elkezdtek néhány gazdagabb település templomaiba orgonákat építeni, amik egészen jelentős módon hatottak a liturgikus zenei életre.
Fontosnak és példamutatónak tartom a Barsi Balázs OFM atya által megfogalmazottakat. Ő egy ízben azt mondta, bár a kérdést alaposan körbejárva komoly érveket lát elsősorban nem is kifejezetten az orgonamuzsika, hanem a gregorián mellett – és azzal behatóan foglalkozik is –, mégis, ha plébános lenne valahol, és fiatalok egy csapata gitárral kísérné az éneket a szentmisén, azzal kezdené, hogy ő is beállna közéjük.
Ha meggyőződésem, hogy a gregorián hatékonyabban tud segíteni Istenhez közel kerülni, először ismerjem meg a fiatalokat, szólítsam meg őket, és hívjam meg őket arra, hogy megmutassam számukra a kincset, hogy megismertessem őket a gregoriánnal.
Hiszen természetes, hogy mindenki azzal kerül szorosabb kapcsolatba, ami közelebb van hozzá. Balázs atya mértéktartó és mégis határozott állásfoglalása elsősorban nem is azért példamutató, amit mond, hanem ahogy mondja.
Talán legfontosabb feladatunk nem lankadni, nem ellaposodni. Az érdektelenségénél jobban talán semmi sem silányít. A szenvedélyt, a tenni akarást, a munkába, a figyelembe is átmenteni. Nem lehet számunkra közömbös a szent zene – de nem is a mi érdemünkből fog megszentelődni. Sapszon Ferenc (a már korábban idézett A Szív- interjúban) pedig tekintetünket Ferenc pápán keresztül a Szentháromságra irányítja:
„Ő [mármint Ferenc pápa – a szerk.] arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyházzenének kettős küldetése van. Egyrészt meg kell őrizni és használni kell a múlt gazdag és nagyon sokszínű örökségét. Másrészt szükséges, hogy a liturgikus énekeket beillesszük a mai zenei nyelvezetbe. Szerintem fontos, hogy ezt zenészek tegyék, mert a dalok nem lehetnek középszerűek, világiasak, banálisak vagy felszínesek.
Valóban azt kell szem előtt tartanunk, hogy Jézus milyen zenét szeretne a templomban.
Ezt most egyrészt megmondja az egyház, másrészről feladatunk, hogy kitapintsuk azt is, mit akar ma a Szentlélek."***
Idézett források: *https://www.parokia.hu; **https://777blog.hu; ***https://www.villanyharfa.hu
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: freepik.com
Szerző: Tóth Márton
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
