Borítókép

Tóth Marcit közel tíz éve ismerem személyesen, a Zugligeti Szent Család templomból, gyermekeim az ő irányítása alatt lettek cserkészek (és ministránsok). Családi életünk fontos része a cserkészet, de a mozgalomról eddig nem túl sokat tudtam, így örömmel kérdeztem ki a kommunikációs vezetőt, aki fiatal felnőttként már rendkívül tájékozott, tapasztalt és otthonosan mozog a magyar történelemben, a katolikus egyházi világ hitbéli és közösségi rendszerében, és persze a cserkészetben is.

Vallja, hogy a cserkészeten belül megvalósuló világtestvériség követendő példa lehetne sokak számára; illetve, hogy bár a cserkészek élete nem az emberek szeme előtt zajlik, időnként ki kell lépni eléjük – ilyen lehetőség volt számukra például a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) vagy most az ukrán háború.

Cserkésztörténelem

Mint közismert, a cserkészet a világ legnagyobb gyermek- és ifjúsági mozgalma. Több mint 200 országban 50 millió cserkész dolgozik egy közös célért: segíteni a gyermekeket és fiatalokat, hogy aktív és elkötelezett felnőttekké, felelős állampolgárokká váljanak. A több mint 14 ezer fős Magyar Cserkészszövetség (MCSSZ) tagja a Cserkészmozgalom Világszervezetének (World Organziation of the Scout Movement), amely az ENSZ tanácsadó tagja.

Kérésemre Marci röviden összefoglalja a több mint egy évszázadra visszanyúló kezdeteket is. A cserkészet alapítója Robert Baden-Powell (Bi-Pi), a brit hadsereg katonatisztjeként szolgált a brit gyarmatokon, elsősorban Indiában és Afrikákban, és a búrok ostroma elleni küzdelem során felfigyelt az ott segédkező fiatal fiúk találékonyságára és ügyességére és úgy vélte, a városi gyerekek is képesek hasznos és értékes tettekre, ha felelősséget adnak a kezükbe. Az Egyesült Királyságba visszatérve – hogy elméletét kipróbálja – 1907-ben az angliai Brownsea szigetén tábort szervezett kamasz fiúknak, ahol a kis csoportokba (őrsökben) elit iskolák növendékei együtt táboroztak szegény sorban élő gyerekekkel. Közösen járták a természetet, horgásztak, sportoltak, játszottak, mindezt egyenruhában, ami elfedte a társadalmi különbségeket. A tábor legendává vált, sikerük titka: az őrsvezető mindig felelős az őrse viselkedéséért.

A cserkészet már két évvel az alapítás után, 1910-ben megjelent Magyarországon. Miközben más országokban külön alakultak katolikus, református, anglikán stb. szövetségek, a magyart 1912-ben ökumenikus szervezetként alapították, és olyan nagy nevek álltak mögötte, mint Teleki Pál vagy Sík Sándor. A két világháború között a cserkészet – mely akkor hiánypótló mozgalom volt, óriási taglétszámmal – egyik fő bázisa az egyházi szerzetesi iskolák voltak, mint például a piaristák, a Regnum Marianum papi közösség (akik átvették a cserkészet módszertanát, és a 3. számú cserkészcsapatként működtek).

A világháborút követően ellehetetlenítették a szövetség munkáját, viszont teljesen nem szűnt meg soha, mert egyrészt működött az ún. "zugcserkészet" – ahogyan nevezik: Parázs a hamu alatt –, és amikor másképp nem lehetett, akkor a Cseh Tamás-féle indiános verzióban őrizték a lángot, másrészt emigránsok vitték magukkal és fejlesztették tovább, a magyarság megmaradásának zálogaként. Ezért van ma is minden kontinensen magyar cserkészcsapat. Amikor pedig '89-ben újraindulhatott az MCSSZ, előléptek a régi tagok, a fiatalok pedig kimentek Amerikába, és hazahozták az ottani viruló, folyamatosan fejlődő gyakorlatot, beleértve a vezetőképzést. Így lett a rendszerváltást követően az első bejegyzett szervezet az MCSSZ – jelszavuk szerint valóban résen álltak (és ugyancsak sokatmondóan: a második volt az úttörőszövetség).

Tóth Marci

Világtestvériség

„A 2000-es évek elejére már elértük a 16 ezres taglétszámot, ami után némi visszaesés következett, de mára a szervezet tagsága és alapjai stabilizálódtak, és letisztultak, az évi 5-7%-os stabil növekedéssel az összes, több mint 14 ezer tagért felelősséget tudunk vállalni" – állítja a kommunikációs vezető, majd felhívja a figyelmet arra is, hogy ehhez a létszámhoz még hozzájön legalább 4.500 határon túli magyar cserkész.

Ez azért is fontos, mert bár a világszövetség országonként tartja számon a helyi szövetségeket, az európai és világszintű vezetőséggel mindig is jó kapcsolatot ápoló magyar cserkészek (akik meghívására a vezetők sokszor jártak Magyarországon) „kilobbizták”, hogy a világrendezvények ideje alatt a Magyar Cserkészszövetség tagjaként vehetnek részt a határon túli magyar cserkészek is. Mindemellett, az erdélyi és szlovákiai magyar cserkészszövetségek jó kapcsolatot ápolnak a román és a szlovák cserkészszövetségekkel is.

„Ami sokszor nem, vagy alig működik a világban, az legtöbbször – ha nem is mindig – jól működik nálunk, a személyes kapcsolatok és a kölcsönös bizalom miatt. Mivel egymásról tudjuk, hogy ugyanaz az értékrendünk, nagyon nehéz ellenséget látnunk egymásban” – magyarázza, majd példaként felhozza az ukrán-orosz, illetve a zsidó-palesztin ellentétek kapcsán, hogy mennyire élesen emlékszik a első nemzetközi cserkésztáborára, ahol az említett nemzetiségű cserkészek egymás mellett ültek a tábortűz mellett, és együtt énekeltek, miközben már zajlott a Krím-megszállás.

„Ez egy nagyon meghatározó személyes élményem, ami egyrészt elvitt a további nemzetközi cserkésztáborokba, másrészt ez a fajta világtestvériségi tapasztalat segített abban, hogy az ideális kereszténységet is valahogy így képzeljem el – amiről sajnos sokan lemondtak már. A nyitó és záróünnepségen 50 ezer fiatal jött össze, akiket a fogadalom és a cserkésztörvény köt össze, amiben benne van az evangéliumi értékrend is, és az egész egy fantasztikus közös ünnep, ami igazolja, hogy képesek vagyunk együtt ünnepelni Krisztus és az egyház nevében; akkor is, ha a nevüket nem is feltétlenül mondjuk ki.”

Marci elárulta azt is, hogy mindez nagyon érdekes referenciát adott számára a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra (NEK-re) való felkészülés során is. „Éreztem, hogy ott is hasonlóan nagy közös ünneplésre van lehetőségünk, amihez nem nagyon vagyunk hozzászokva. Nem baj, hogy nem ez a mindennapok tapasztalata, de ez is fontos, és a legfontosabb, hogy kinek a nevében történik mindez.” Mivel 1938-ban a cserkészek nagyon aktívan részt vettek a NEK szervezésében, most is hasonló aktivitást vártak tőlük, amit teljesítettek is, hiszen minden negyedik önkéntes cserkész volt, akik fogadták a vendégeket, eligazították őket, biztosították a rendezvényhelyszíneket stb.

„Az ukrán-orosz háború miatt most is hasonló feladatokat látunk el. S ebben a szomorú helyzetben az a jó, hogy mindez visszavezet minket a cserkészet alapjaihoz, hiszen anno az alapítónk, Bi-Pi a búr háborúban katonatisztként szolgálva felismerte, hogy a csellengő fiatalok segíteni tudnak a szanitéceknek, kötözni, gyógyszert és üzeneteket hozni-vinni, eligazítani, stb. Ugyanezt kényszerülünk csinálni most is, s bár nem erre készülünk, de olyan mélyen belénk van kódolva, hogy számunkra természetes módon tesszük a dolgunkat váratlan helyetekben is: fogadjuk a menekülteket, ott vagyunk a határátkelő pontoknál, segítünk, ahol és ahogy tudunk. A mindennapi cserkészmunka nem az emberek szeme előtt zajlik, hanem plébániakertekben, udvarokon, iskolai tantermekben és az erdő mélyén, aminek megvan a szerepe, de néha ki kell jönni az emberek elé is.”

Teljes emberben való gondolkodás

A szervezet céljával és felépítésével kapcsolatos kérdésemre Marci megemlíti az alapító Scouting for Boys című könyvét – eredetileg fiúknak indult, de nem sokkal később csatlakoztak a lányok is, mert az alapítónak volt egy húga és felesége, akik erre ösztönözték -, amelynek alcíme: jó és hasznos állampolgárok nevelése. E nevelés lényege a teljes emberben való gondolkodás, aminek öt területe van: fizikai, lelki, értelmi, érzelmi és közösségi, ezért minden korosztályban mások az ezzel kapcsolatos célkitűzések. Ez akkoriban még nagyon modern dolognak számított, s ha nem is tudják mindig maradéktalanul megvalósítani, de célként azóta is kitűzik.

Háromévente van Világkonferencia, ahol beszélgetnek a közös ügyekről; amiben ott megállapodnak, az ugyanazt jelenti Malajziában is, mint Magyarországon – még akkor is, ha előbbiben a cserkészek hitükben nem keresztények, a vallott értékrend tekintetében mégis azok. Közösen határozzák meg a szabályokat, és közösen gondolkodnak a fiatalok fejlesztéséről is, meghallgatva a helyi tapasztalatokat Hongkongtól Dél-Szudánig.

„Mindennek része az is, hogy olyan felelős állampolgárok legyünk, akik aktívan tudnak tenni a saját közösségeikért. Érdekesen kapcsolódik mindez például a szinodális úthoz is, hiszen nekünk célunk az is, hogy az egyházközségek motorja legyen a cserkészet, bármilyen felekezethez is tartozik, és ne legyen egyfajta zárvány, ahogy sajnos több helyen megtapasztalható. Zugligetben például a csapatparancsnok kérte a cserkészvezetőktől, hogy töltsék ki az ezzel kapcsolatos kérdőívet. Az is fontos lenne, hogy a képviselő-testületek munkájában is részt vegyenek a csapatparancsnokok – ez sok helyen egy tanulási folyamat, aminek egyik nehézsége lehet a generációs különbség, a másik a cserkészvezetők leterheltsége. De ezek szerintem leküzdhető akadályok: ha a fiatalokban van elég energia, az idősebbekben pedig elég bizalom feléjük, akkor nagyon jó dolgok sülhetnek ki belőle."

Elmondása szerint a nevelőmunkának nagyon fontos része a természet szeretete, a természetjárás, a közösségi lét és az abban megélt hit. Kisközösségi rendszer van, a rendszer alapjai a 7-8 fős, azonos nemű őrsök, akik jellemzően heti rendszerességgel találkoznak, évente többször kirándulnak együtt, és nyáron többnapos táborokat szerveznek, jellemzően közösen a korosztályukkal és a lányokkal.

A farkaskölyköknek is nevezett 7-11 éves kiscserkészek egy ún. rávezető-korosztály, tagjai jellemzően a cserkészek kistestvérei. Az alapítók által eredetileg elindított 12-16 éves cserkészkorosztály fogadalma olyan, mint egy keresztelő, ami még a szülők döntése, és bár a gyerekek már értik miről van szó, mégiscsak gyerekfejjel teszik le. A 17-20 éves kósza korosztályban már a továbbtanulásra és szakmaválasztásra is reflektálnak, és ők néha már maguk tartanak foglalkozásokat. A vándor korosztály pedig az egyetemisták és fiatal felnőttek korosztálya, az ő fogadalmuk a bérmálkozáshoz hasonlít: felnőttfejjel, tudatosan vállalt hármas (megismerni-megszeretni és szolgálni) elköteleződés, ami egyben egy fontos társadalmi felelősségvállalás is.

Egy kósza- vagy vándortábornak ugyanis kötelező része a szolgálat, így jutottak el Marciék is például egy Déli-Kárpátokba szervezett tábor utolsó három napján Petrozsénybe, Böjte Csaba ottani gyerekeihez, vagy egy balatoni biciklis körút végén a nagyon hátrányos helyzetű Lengyeltótiban segíteni, gereblyézni. Érdekes sajátosság, hogy míg külföldön az a jellemzőbb, hogy ha valaki elköltözik tanulás céljából, akkor ottani cserkészcsapatba kapcsolódik be; nálunk inkább maradnak az eredeti csapatukban.

És végül van a felnőtt cserkészet, ami a családosok közösségben maradásáról szól. Itt nincsenek sűrű találkozások, az őrsök és vezetők szerepe sem fontos, sokkal inkább önképzés és önvezetés van, saját felnőtt próbarendszerrel. Vannak, akik életük végéig aktívan részt vesznek a mozgalomban, vannak, akik csak anyagilag támogatják, és vannak, akik annak mindennapjaitól teljesen elszakadnak, de mivel ebben nőttek fel és fogadalmat tettek, egész életükben cserkészként tekintenek magukra.

Gyakran életre szóló baráti társaságok alakulnak, hiszen rengeteg komfortzónából kimozdító közösen átélt élmény és ezáltal egymás mélyebb ismerete köti össze őket; egy-egy közös nyári családi táborban a cserkész-hagyományok megtartják a közösséget, hiszen sokan most is ugyanúgy táboroznak, mint régen, akár a családjaikkal együtt is.

"Ezért is hisszük és valljuk, hogy a cserkészet egy életforma. És amikor ezt egy 100 éves bácsi mondja, az erősen meghatározó. A NEK nulladik napján rohanás közben a villamoson megszólított egy elegánsan öltözött néni, és rákérdezett az egyenruhámra. Beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy ő maga is cserkész volt, részt vett a ’38-as NEK-en cserkészként, és biztos volt benne, hogy most is ott lesznek a cserkészek. Elképesztően megerősítő volt számomra és adott egy óriási löketet a következő napokra. Utána minden kommunikációs képzésen elmondtam: az első, amit látnak rajtunk, mielőtt megszólalunk, az az egyenruha és a viselkedés."

Cserkészet 2027

Az MCSSZ az ország minden táján jelen van, de míg a nagy cserkész-bázisok Budapest, Dunakanyar, Pécs és néhány nagyobb város, vidéken nagy hiányosságok vannak. A kommunikációs vezető szerint ez összefügg a vidéki egyházak helyzetével, valamint a demográfiai helyzettel, a harmadik ok pedig a tanulmányi okokból nagyvárosokba költözés: a vezetők jellemzően már nem ott élnek. A szövetség vezetői ennek tudatában vannak, és az elmúlt években nagyon sok erőfeszítést tettek aziránt, hogy ez változzon: létrehozták a csapatmentorok közösségét, aki azért dolgoznak, hogy vidéken is életképes csapatokat tartsanak fent, központilag is segítsék a helyieket, akár toborzás, akár őrsgyűlések megtartásával.

A 2017-ben rögzített 10 éves, Cserkészet 2027 stratégia egyik fő távlati célja ugyanis: minden magyarul beszélő gyerek találkozzon a cserkészettel, hogy legyen esélye cserkésznek lenni, de ehhez az is kell, hogy tudjon csatlakoznia valahová. Az országos helyzet másik véglete pedig az, amit például Zugligetben tapasztalhatunk, ahol alig, vagy nem lehet bejutni a cserkészetbe, annyira telített. „Ennek fő oka, hogy itt remek hagyományokra építve fejlődik a cserkészet; annyira, hogy mellette kissé elsorvadt a többi, például a hittanos élet. Így a cserkészet monopolhelyzetbe került, ami persze teher és felelősség is.”

A háromszintes magyar vezetőképzés Marci szerint az MCSSZ büszkesége, csodájára járnak a külföldiek, mert a legtöbb országban csak felnőtt vezetők vannak, itthon viszont teljesen más a rendszer. Nálunk csak pár évvel idősebbek a (meghívásos alapon kiválasztott) őrsvezetők, akik így életkorban közelebb állnak a cserkészekhez, mégis van annyi tapasztalatuk, hogy cserkészeik előtt járjanak, és jó vezetőik legyenek. Jellemzően 14-16 évesek, de vannak idősebbek is.

„Ami még fontos: ez nem egyéni projekt, mert úgy nem tudna működni. A vezetőképzésben jó alapokat kapnak – de emellett rendszeresen, hetente-kéthetente van gyűlésük is, ahol megbeszélik egymás gondjait, bajait, örömeiket, és persze vannak továbbképzések. Ez egy módszertani képzés, ami hivatástisztázó hétvégével indul, amin végig kell gondolnia: mi a feladat, amire meghívást kapott, ehhez mit tud hozzátenni, és azt is, hogy vezetőként Jézus társa lett.”

Míg az őrsvezető alapvetően azt tanulja meg a vezetőképzésen, hogyan tartson őrsgyűlést (időbeosztás, foglalkozások), egy rajvezető a felnőtt vezetőképzésen azt, hogy a miértekre tudjon választ adni (tudatosság), és vezetnie kell a vezetői közösséget is. A harmadik szint a csapatparancsnokok, a kerületi vagy országos vezetők tisztképzése, ahol szervezeti kultúrát, nemzetközi beágyazódást, stratégiai gondolkodást tanulnak.

Az MCSSZ honlap szerint „a cserkészet önkéntes, vallásos, pártpolitikától független ifjúsági mozgalom, amely nyitott mindenki számára származástól, nemtől, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint vallási meggyőződéstől függetlenül". Ezt Marci is megerősíti, hozzátéve: a tagság közel 85%-a katolikus, de vannak protestánsok, evangélikusok, ritkán baptisták, adventisták is. Ezt értékként élik meg, a vezetőképzésen figyelnek arra, hogy ezügyben is képezzék őket.

„Az ökumenére törekvés gyakorlata, rátekinteni arra is, ami szétválaszt minket, ez egy nehéz, sőt időnként fájdalmas kérdés az egyházakon belül is, de szerintem jó, hogy jelen van, és együtt keresünk megoldásokat az egyes helyzetekre. És megerősíti azt is, hogy valóban bárki jelentkezhet, aki elfogadja, hogy ez egy keresztény közeg, amely nyitott mindenki számára, aki a szabályaikat elfogadja. Még az sem kizáró ok, hogy nem vallásos. A vezetők azok, de az őrstagok, mikor csatlakoznak, nem feltétlenül. Így a cserkészet egy missziós eszköz is.

Vannak nehéz helyzetek, kudarcba fulladó integrációs törekvések is. Viszont sikerélmény is van bőven. Van több Down-szindrómás tagunk, akiknek a helyzetét egyenként át kellett gondolnunk, és megbeszélnünk a szüleikkel is, mert hozzájuk speciális készségek kellenek, amire a vezetőink nincsenek felkészítve. De mivel nemcsak a kockázatot néztük, hanem nyitottan álltunk hozzá, találtunk rá megoldást, kipróbáltuk, és működik. Általuk az őrstagok is nagyon sokat fejlődnek, a személyes megtapasztalás sokkal érzékenyebbé tesz mindenkit."

A covidról kérdezve megtudom, hogy eléggé megroggyantak a közösségek, szükség van az újrarendeződésre, ezért a harmadik éve tartó tematikus évek közül a legutóbbit ennek szolgálatában állították. A közös fókuszt célzó tematikák közül az első volt a teremtésvédelem (amely alatt létrejött a Zöld munkacsoport, segíteni például a fenntartható táborozást), a második a lelki nevelés (ekkor a magukat időnként eszköztelennek érző őrsvezetők megsegítésére létrejött a Mustármag Lelki nevelés munkacsoport). A harmadik, idei évben pedig a testi-lelki egészség áll a fókuszban, és nem véletlenül, hiszen sok fiatalt megviselt a járvány, szükség volt a közösségre, az online kapcsolattartásra, ugyanakkor a vezetők sokat dilemmáztak azon, hogy a még több képernyőidővel mennyire terhelhetik őket.

„A testi-lelki egészség szoros kapcsolódási pont a Bízd Rá Magad honlappal is, ezért nagyon örültem, amikor a NEK zárórendezvényén Erdő Péter bíboros úr bejelentette, hogy míg az előző kongresszusnak egy nagy árvaház volt a kézzel fogható gyümölcse, nálunk bár nincs annyi árva, de mindenkinek megvannak a maga lelki problémái, és fontos, hogy ezekről beszéljünk, ezért a rendezvény gyümölcsének a Bízd Rá Magad! kezdeményezést nevezte.

Marci ezt azért is tartja nagyon jónak, mert felmérések alapján kiderült, hogy nagyjából ugyanazokkal a lelki problémákkal küzdenek a keresztények is, mint a társadalom egésze, és ez igaz többé-kevésbé a cserkészetre is.

„Tehát amilyen kihívásokkal a világnak szembe kell néznie ma, azzal nekünk is foglalkozni kell, ezért elengedhetetlen fontosságú, hogy a Bízd Rá Magad és az MCSSZ együttműködjön, különösen a FÉSZEK nevű, szakembereket is magában foglaló, gyermekvédelmi munkacsoportunkkal, de sok más téren is. A honlap nagyon jó, hisz nagyon fontos, hogy merjünk segítséget kérni, de legalább annyira fontos az is, hogy merjünk kilépni az online térből és merjünk segítséget adni is. És mivel mi jelen vagyunk az ország minden táján és határon túl is, szükségszerű ez a kooperáció.”

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Kép forrása: Magyar Cserkészszövetség