Borítókép

A Fiatalok az Élet Szolgálatában (FÉSZ) közösséget Keresztes Ilona újságíró alapította 2012-ben, 2016-ban léptek a nyilvánosság elé, az Együtt az Életért Egyesület ifjúsági közösségeként.

A közösség „Kilenc hónap az életről című képzésén 15-25 év közötti fiataloknak nyújt információt a fogantatásról, a magzat fejlődésről, az anyaságról, az emberi jogokról, az abortusz orvosi és mentális vonatkozásairól, az emberi élet méltóságáról és annak védelméről, a lehetséges kiutakról.

Keresztes Ilonával beszélgettünk.

A Fiatalok az Élet Szolgálatában (FÉSZ) története Keresztes Ilona Együtt az Életért Egyesületbe történő belépésével kezdődött, hogy annak kommunikációjával, sajtókapcsolataival, az életvédelem képviseletével foglalkozzon.

„Idővel arra jöttem rá, hogy a megelőzésre nagy hangsúlyt kellene fektetni, mert a nők sokszor nem tudják mi történik bennük, amikor megfogan a baba. Csak belemennek fura élethelyzetekbe és kapcsolatokba, amelyekből aztán válságterhességek lesznek, megrémülnek és nem merik vállalni a gyermeket. Ez részben tudatlanságból fakad, ugyanakkor elkeserítőnek tartom azt is, ahogy a társadalom az abortuszról gondolkodik. Ezért azt gondoltuk, hogy azzal tudunk a legtöbbet segíteni, ha képzéseket tartunk tizenéves fiataloknak, akik még a gyermekvállalás előtt vannak, de már megérthetik ezeket a dolgokat.” - magyarázta Ilona, majd így mesélt tovább:

Hamar összeállt az első csapat, kialakult az első képzésünk, amit aztán újra és újra meghirdettünk, így egyre nőtt a közösség is. Négy év elteltével pedig készen álltunk arra - azaz egyénileg és közösségileg is megerősödtünk eléggé ahhoz -, hogy kiléphessünk a nyilvánosság elé. Ez egy ünnepélyes pillanat volt, amikor egy szentmisében Pákozdi István atya megáldotta az arculati elemeket, nevet választottunk és elindultunk a világ felé. Már kezdettől fogva mindenki nagyon lelkes volt, de ez a lépés különösen nagy lendületet adott.”

A képzésről

A képzési anyag összeállítása során átgondolták, melyek a magzati élet védelmével kapcsolatos legfontosabb szakterületek és témák. „Az természetes volt, hogy a társadalmi gondolkodásról kell először beszélnünk: hogyan jutottunk a feminizmuson át oda, ahol most tartunk, és be kell mutatnunk azt is, hogy a társadalom milyen sokféle módon gondolkodik a nő önrendelkezési jogáról és a magzat élethez való jogáról. Fontos volt az is, hogy a párkapcsolatokról is legyen szó, hiszen a krízisterhességek egy része ezekből fakad.”

A fogantatás és az abortusz egy orvos előadásában került bele a tananyagba, a pszichológus beszélt nekik az abortusz utáni lelkiállapotról, a családvédelmi szolgálat védőnője pedig az abortusz előtti segítő beszélgetésről, segítő magatartásról. Emellett szükségesnek tartották, hogy szó essen a jogi kérdésekről és a politikai döntéshozás szempontjairól, valamint az örökbefogadásról. A záróhétvégén, a vizsga után pedig jön egy orvos, aki elmondta a résztvevőknek, hogyan születik meg a baba.

Ez a kilenc téma már az első évben összeállt, csak a sorrenden változtattak időnként, illetve azt gondolták át újra és újra, hogy milyen fontos információval gazdagítsák még az egyes fejezeteket. Gondosan válogatták az előadókat is, akik mind sikeres és nagyon jó szakemberek, de immár eljutottak oda, hogy régi FÉSZ-esek is jelentkeznek előadónak, mert időközben lediplomáztak, jogászok, pszichológusok, orvosok lettek. Eredetileg minden alkalom havonta egyszer háromórás volt, amely során először magzat fejlődésének aktuális állapotát nézték meg - s így kilenc hónap alatt gondolatban kihordták a babát -, utána jött az új téma (előadás, illetve kérdések-válaszok révén), a harmadik rész volt a kommunikációs gyakorlat (beszélgetés, interjú-, vita- formájában), hogy megtanulják, hogy az adott témában hogyan kommunikáljanak. Mivel a havi egy óra nem tűnt elégnek, később egész hétvégés kommunikációs tréningeket is tartottak azoknak, akik arra készültek, hogy kilépjenek a nyilvánosság elé. Újabban kéthetente találkoznak, és az ún. köztes alkalmon elmélyítik az új témát és gyakorolják a kommunikációt az adott kérdésről.

A résztvevőkkel szemben nincs sem hitbéli, sem felekezeti elvárás. A kiválasztás egyetlen kritériuma, hogy a jelentkező értékrendje összhangban legyen a közösség alapelvével: az emberi élet a fogantatástól a természetes halálig tart és védendő. Erre épül a képzésen kapott tudásháttér. Sok hívő fiatal jön különféle felekezetekből, de az élet védelme mellett nem vallási alapon érvelnek, mert a magzati élet Ilona szerint emberi jogi kérdés - ahogy szerinte nem vallási kérdés az sem, hogy egy újszülöttet el lehet-e pusztítani, vagy egy hatévest meg lehet-e verni.

„Az egyháznak nagyon szilárd álláspontja van ebben a kérdésben, de ez is tudományos alapokon nyuszik, sőt, akkor lett ennyire világos, amikor a tudomány megismerhetővé tette számára a tényeket: azt, hogy a fogantatástól kezdve önálló, egyedi genetikai állománnyal rendelkező emberről, személyről van szó már az anyaméhben. Én erőteljesen kapaszkodom a Jóistenbe, Máriába és Szent Kalkuttai Teréz anyába ebben a munkánkban, sokat imádkozunk és van imahátterünk is. Alkalmainkat Teréz anya imájával kezdjük és zárjuk.

"Uram, vezess engem a halálból az életre,

a hazugságból az igazságra!

Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre,

a félelemből a bizalomra!

Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre,

a háborúból a békébe!

Engedd, hogy béke töltse el a szíveinket, a mi világunkat,

és az egész világmindenséget

Béke, Béke, Béke!

Amen"

Ez az ima megfogalmazza mindazt, amit erről gondolunk” - magyarázza Ilona és hozzáteszi: a másik hozzáállás, amit nem szeretnek az, ha demográfiai kérdéssé teszik az abortuszt, mert az élethez való jognak függetlennek kell lennie a demográfiai helyzettől. Ezért erről a két területről (vallás, demográfia) tudatosan leválasztják az életvédelmet.

Akik elvégzik a képzést, megtanulják képviselni a magzat élethez való jogát, de nem az ő dolguk, hogy segítsenek a krízisben lévő kismamáknak. Ehhez túl fiatalok még és nem erre vannak képezve. És az sem tartozik a közösség profiljába, hogy segélyakciókat bonyolítson le - bár természetesen besegíthetnek ilyenekbe is. Volt olyan eset, amikor egy fiatal, még iskolás várandós lányt a felnőttek irányításával támogattak a krízisterhesség alatt és utána egy éven keresztül felváltva látogatták, hogy ne legyen teljesen egyedül, de az ő feladatuk alapvetően a legkisebbek és a leggyengébbek hangja lenni, helyettük beszélni, a magzati életről tényszerű információkat továbbadni a saját kortárs közösségükben vagy akár más közegben.

Ilona különösen fontosnak tartja a sajtómegjelenéseket. A fiatalok maguk is írnak cikkeket, illetve a saját szakterületükön is próbálják az élet védelmét népszerűsíteni. Évfolyam- vagy szakdolgozati témaként diáktársaik és tanáraik gondolatkörébe is beviszik a témát. Mint mondja, erre azért van szükség, mert miközben a testi érettség és a nemi élet kezdete egyre korábbra csúszik, a lelki érettség nem változik ilyen gyorsan, és a fiatalok az élet kezdetéről még mindig nagyon keveset tudnak.

A közösségről

A közösségbe eleinte nagyon kevés fiú járt, de lassan ők is kezdik megérteni, hogy az emberi élet védelme nemcsak a lányok ügye. Egyre több fiú érkezik, és ez magával hozhat egy komolyabb változást is ezen a téren.

Ehhez még sokat kell beszélnünk arról, hogy a várandósság és az abortusz kérdése nem a lányok egyéni problémája, ez mindannyiunk közös ügye. Volt olyan fiatal, aki elismerte, hogy kezdetben ambivalensen áll a kérdéshez, de pár alkalom után megerősödött benne az életpárti szemlélet. Egy másik fiú pedig elárulta, hogy most már egészen másképp néz a lányokra, sokkal felelősebben és nagyobb tisztelettel gondol a testi kapcsolatra és a szerelemre. Elkezdte tisztelni a lányokat és megérezni saját felelősségét.

Ez a nagyon kívánt hatás gyakran bekövetkezik. A lányok esetében jobban jelen van a várandósság lehetősége, a fiúk ezt könnyebben kizárják azzal, hogy úgyse velük történik meg, de ha mégis, akkor meg lehet „oldani”. A lányokat tehát másképp izgatja ez a téma, mint a fiúkat, de mindkettőjüket egyformán be tudja vonzani.”

Eredetileg a képzést tizenéveseknek szánták, ők viszont idővel megnőttek, maradtak és hozták (az egyre idősebb) barátaikat is. Így ment egyre feljebb a korhatár, most 30 év a plafon. A 30 év felettieket átirányítják az ősszel offline módon is megalakult Felnőttek az Élet Szolgálatában közösségbe, hogy ott segítsenek, más formában. Emellett Ilona elindította a 9 hónap=1 tanév című képzést felnőtt közösségvezetők számára, ahol felkészülhetnek arra, hogy a tanév rendszerű csoportok tematikájába havonta egyszer az élet védelmét is be tudják iktatni. Erre az Együtt az Életért Egyesület oldalán lehet jelentkezni.

A szolgálatokról

A FÉSZ képzései a Józsefvárosi Szent József Plébánián zajlanak, de a szolgálattal mindig oda mennek, ahová hívják őket, és olyan formában viszik a szolgálatot, ahogy azt kérik tőlük. Vannak kész anyagaik, de mindig ráigazítják az adott célcsoportra és alkalomra. Egy soproni iskolában érettségizőknek tartottak előadást és utána kiscsoportos foglalkozást. A cserkészek nyári fesztiválján az egyik délutáni „sátras” beszélgetést ők tartották, ott csak bemutatkoztak és válaszoltak a hallgatóság kérdéseire, de olyan is előfordult, hogy levetítettek egy ismeretterjesztő filmet vagy játékfilmet és arról beszélgettek.

Korábban lehetőségük volt meghívásra iskolákba menni, de ez a jelenlegi szabályozás miatt most nem lehetséges. Az iskolákban minimum két tanórát kértek a programra, lehetőleg az utolsó kettőt. Ilona szerint ez azért nagyon fontos, mert a téma mélyen megérinti a gyerekeket, szinte beszippantja őket, felhozhat bennük kérdéseket, amikre válaszolni kell, és felkavarhat olyan érzéseket, amelyekkel megfelelően kell foglalkozni.

A Bízd Rá Magad weboldalt Ilona azért tartja nagyon jónak, mert szerinte védjegyet jelent arra vonatkozóan, hogy akik ott szerepelnek, hiteles és jól megalapozott munkát végeznek, akikre tényleg rábízhatja magát az, aki ott keres segítséget.

„Számunkra nagy megtiszteltetés, hogy meghívták a FÉSZ-t. Büszkék vagyunk, hogy ránk bízzák az oldal látogatóit, és örülünk, hogy ezen a felületen keresztül elérhetjük azokat, akiket szeretnénk megszólítani, és össze tudunk kapcsolódni hasonló munkát végző szervezetekkel, együtt tudunk velük dolgozni.”

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Kép forrása: FÉSZ, depositphotos