Borítókép

Az óbudai Kórház utca 37-ben, a 2005-ben indult KASZ Lelki Központban Marton Tímea és Kertesy András fogadnak és avatnak be az előzményekbe, majd mesélnek a jelenlegi programjaikról és ezzel kapcsolatos tapasztalataikról. Tímea 25 éve segíti a KASZ munkáját, tevékenységét, András 2007 óta munkatárs, többek között a kórus alapítója és a GAMMA GT önsegítő csoportok egyik szervezője. Ő az, aki a KASZ mottóját – Az alkohol rabságából Jézus a szabadító – ki szokta egészíteni azzal, hogy az alkohol rabságából lehet és érdemes is szabadulni.

Tímea elmeséli: a szolgálatot '85-ben Halász Endre atya önkéntes munkatársaival indította, a közvetlen környezetében élő, alkoholproblémával küszködő embertársai, valamint hozzátartozóik megsegítésére. Bandi bácsi ismerte a Református Iszákosmentő Missziót, de azt is tudta: római katolikus körökben még nem létezik ilyen szervezet. Lelki napok szervezésével indítottak, amire meghívták a közelükben élő érintetteket; majd a felmerülő igényekre reagálva elkezdtek lelkigyakorlatokat is szervezni. Kezdetben a tízgyermekes Vincze családnál találkoztak Óbudán, majd '96-ban a Máriabesnyői lelkigyakorlatos házba kerültek. Kezdetben 30 fő vett rész a lelkigyakorlatokon; harmada csoportokat vezető segítő, kétharmada alkoholista és hozzátartozó. A lelkigyakorlatokra fokozatosan egyre többen jöttek azok, akik keresték az alkoholproblémájukból kivezető utat, a szabadulás, az új élet útjait, így már 45-50 fő volt a lelkigyakorlatok létszáma. Évente négy lelkigyakorlatot és havi lelki napokat szerveztek, emellett Bandi bácsit bármikor meg lehetett keresni gyónásra, lelkivezetésre. 2007-ben két évig átmenetileg az esztergomi Szent Adalbert Házba kerültek, majd végül Leányfalura, a Szent Gellért Házba, ahol jelenleg is zajlanak a lelkigyakorlatok. A lelkészi feladatokat közben 2000-től Jakus Ottó atya vette át, 2011-től pedig Fazekas György atya látja el.

Jelenleg évi négy lelkigyakorlatot tartanak érintetteknek és hozzátartozóknak, és kettőt házaspároknak; a résztvevők száma 50 fő körül stabilizálódott, a program stabil felépítése már 25 éve ugyanaz, csütörtöktől estétől vasárnap délig tart. Minden este van egy teljes közösségi létszámban zajló program: első este a bemutatkozások, második-harmadik nap egy-egy tanúságtétel arról, hogy az illető hogyan tapasztalta meg Krisztus szabadító erejét az életében, utolsó este körima. Minden nap délelőtt és délután tartanak egy-egy előadást, amit egy munkatárs által vezetett kiscsoportos foglalkozás követ, ahol az előadás témáját beszélik meg. A csoportokban vegyesen vannak érintettek és hozzátartozók, mert mindenkinek fontos látnia a másik oldalt is. Ezen felül a hozzátartozók számára szerveznek külön kiscsoportokat is. Évente kétszer pedig házastársi lelki hétvége is elérhető, amelynek feltétele a min. féléves absztinencia, mert azokon már nem az ivászatról, hanem a házasság, a párkapcsolat újraépítéséről van szó.

András kifejti: a lelkigyakorlatok nyitottak; bárki jöhet, aki nem utasítja el élből a vallást, a hitet, mert ott óhatatlanul találkozik vele. Bár szabadító lelkigyakorlatnak hívják, de csak a résztvevők negyede új (van, aki fél órája ivott utoljára), és vannak, akik már tíz éve járnak – azaz a lelkigyakorlat nemcsak azt jelenti, hogy ne igyunk, hanem egy közösségi életforma is. Van akiben az tartja a lelket, hogy évente elmegy 2-3 lelkigyakorlatra. Nem anonim, ismerjük egymást, barátságok kötődnek, közösségépítés folyik. Hihetetlen őszinteségi hullámmal találkozunk ilyenkor – meséli András, és elárulja: amikor ő 2004-ben először odakerült Máriabesnyőre, megtapasztalta, hogy „végre egy hely, ahol szeretettel elfogadnak, ahol nem legyintenek, arra, amit mondok, értik és nem gúnyolnak ki érte. Ez olyan alapélmény egy elmagányosodott, meg nem értett és önváddal teli alkoholistának, hogy ha ezt megéli – és a lelkigyakorlatokon mindenki megéli –, akkor lesz esélye a szabadulásra, mert elfogadják, sőt szeretik, és mert látja a példát arra, hogy másnak is sikerült. Mindenki talál olyat, akibe meg tud kapaszkodni, és magát el tudja helyezni a csoportban, közösségben.”

Tímeától megtudom: míg a lelkigyakorlatokon résztvevők 60%-a absztinens (és hozzátartozó), 40%-a új vagy újrakezdő, a lemorzsolódok száma nagyon változó, és nagyban függ attól, talál-e utána magának közösséget. Mert míg a lelkigyakorlatokat országos szintűre szervezik, a csoportok inkább helyiek és nem elérhetőek az egész országban, így ahol nincsenek szervezett programjaik vagy csoportjaik, ott az Anonim alkoholistákat is ajánlják, mert "minden sorstárs közösség jobb, mint az egyedüllét. A közösség megtartó ereje fontos, és akinek ez nincs, hamarabb lemorzsolódik". A résztvevők több mint fele nő és értelmiségi (tanárok, orvosok, védőnők) – ők bátrabbak a segítségkérésben. Nagyon gyakori, hogy az első lépést hozzátartozók teszik meg.

A lelkigyakorlatokon mindenkinek felajánlják a további programjaikat; a nem hívők számára is; és több olyan esetről is tudnak, akik ott tértek meg. Gyuri atya sok ember készített már fel utána a szentségekre. És olyan csodák is megtörténtek már, hogy valaki az első lelkigyakorlat után már egyáltalán nem ivott többet. Viszont neki is szüksége van/lehet a továbbiakban egy közösségre. Mindenki kap tehát egy első közösségi élményt, reményt, amibe kapaszkodhat, és lehetőséget a folytatásra. Részt lehet venni például havi, csak nekik szóló szentmiséken, ahol a prédikáció is erre a témára van kihegyezve és maga a mise is fontos közösségi élmény (körbeállnak a Miatyánknál – ez sokaknak óriási élményt jelent), amit kötetlen beszélgetés, agapé követ.

A miséken (és a lelkigyakorlatokon) a zenei szolgálatot az András által vezetett kórus nyújtja, amely egyben közösségi élményt is jelent a tagok számára, hiszen vannak rendszeres kóruspróbák, zenekarral, hangszerrel. A zene, a közös éneklés alapélmény ezeken a közösségi programokon, ahogy egyébként ősidők óta minden közösségben; nekünk is van saját dalkészletünk, kottánk és énekesfüzetünk – mondja és mutatja is András.

Emellett Gyuri atya hittant is tart azoknak, akiknek van arra indíttatásuk, hogy jobban megismerkedjenek a hittel, még nem részesültek szentségekben, vagy jobban be akarnak kapcsolódni a plébániai közösségükbe. Ezeken az ún. bevezető hittanokon egészen másképp tudnak a hit kérdéseiről is beszélni, mint például egy plébániai közösségben, ahol nem kerül elő annyira vagy egyáltalán az alkoholprobléma, mert az illetőben erős a szégyenérzet, a többiek pedig nem értik vagy nem tudnak mit kezdeni vele, és ettől ők is befeszülnek.

Ezen felül különböző csoport-találkozókat szerveznek, például minden második pénteken az újrakezdők, minden második hétfőn a hozzátartozók számára, valamint évi négy alkalommal a házastársak számára a Kórház utcában. Az előbbiek csoportját a visszaesők, bukdácsolók számára hozták létre, akik a többiekhez képest is „extra” szégyenérzettel terheltek azért, mert nem sikerült elsőre abbahagyniuk az ivást.

A lelkinapok húsvéthoz és karácsonyhoz kötődnek, és más városokban (Győr, Mohács, Veresegyház) is elérhetőek. Az évi négy közösségi ünnep (farsang, pünkösd, advent, szilveszter) azért fontos, hogy megéljék: alkohol nélkül is lehet ünnepelni. Az évi két zarándoklatból az egyik (Makkosmária) KASZ-közösségi, a másik (Máriagyűd) külsős szervezésű, amelyre ők becsatlakoznak. Évente egy egyhetes lelki tábort is szerveznek.

Fazekas Gyuri atya

A szolgálat határon túli misszióiról megtudom, hogy Erdélyben több helyen is zajlottak már lelkigyakorlatok, jelenleg Székelyudvarhelyen tartják, a kárpátaljait pedig Nagyszőlősön. Mindkét helyen van helyi szervező „mag”, aki az ottani közösséget, önsegítő csoportokat szervezi, Andrásék „csak” a papot, a zenét és a programot viszik az évi 3-4 lelkigyakorlatra. Kárpátalján még a pandémia előtt létrehozták az online önsegítő csoportokat (az ottani nagy távolságok és a szűkös anyagi helyzet miatt); onnan jött az ötlet a járvány alatti online szervezésű magyarországi és erdélyi lelkigyakorlatok, önsegítő csoportok szervezésére.

A KASZ-szal szorosan együttműködő, a Meszlényi-házaspár által útjára indított, 10-12 fős Gamma GT nevű önsegítő csoportok „saját körből” alakultak ki, és az ország különböző pontjain (Göd, Székesfehérvár, Mélykút, Győr, Debrecen) működnek heti rendszerességgel. András beavat: ezek elsősorban arról szólnak, hogy a résztvevők ne igyanak, hogyan éljenek józanul. A spiritualitás itt is jelen van, de nem annyira, mint a KASZ programjain. Az online csoportok a járvány idején is nagyon jól működtek; sőt, van, aki csak ilyen formában tud csatlakozni, ezért sok helyen még most is online és személyes módon felváltva tartják azokat.

Mindezek mellett Gyuri atyához is járni lehet egyéni beszélgetésre, lelki gondozásra, lelki vezetésre, hetente több alkalommal van erre lehetőség a központban.

A KASZ-közösségi élményt erősítik az emblémás pólók is, amelyek készítését egy azóta elhunyt munkatársuk vállalta, és amelyeket egy-egy közösségi eseményen, családtagjaik jelenlétében adnak át nyilvánosan (3-4 darabot alkalmanként), elénekelve közben az ároni áldást – ilyenkor „szem nem marad szárazon” – árulja el András, majd elmagyarázza: a pólók különböző színei különböző absztinencia-szinteket jelentenek: 1, 5, 10 és 15 évet. Kívülállónak furcsa lehet, de mi tudjuk, milyen óriási motiváló ereje van, különösen az első pólónak – teszi hozzá. Aki pedig sokat tesz a közösségért, az egy „Jó, hogy vagy” feliratú pólót kap.

A KASZ-nak jelenleg 17 munkatársa van, akik az érintettek és hozzátartozók közül kerülnek ki. Ennek feltétele a minimum egy éves józanság, valamint az, hogy vállalni kell valamilyen feladatot a közösségért: például lelkigyakorlatok, képzések, zarándokutak szervezését, belső adminisztrációt, pénzbeszedést. Nekik belső szervezésű képzéseket tartanak, valamint egy közös munkatársi zarándoklatot.

Más, hasonló szervezetekkel való együttműködésről érdeklődve megtudom: a szenvedélybetegekkel foglalkozó Fogadóval kölcsönös az oda-vissza vándorlás, és együttműködnek a Hidász Zoltán vezette leányvári Hivatásőrző Házzal is, ahol alkoholista papok gyógyulnak, és ahol Gyuri atya is dolgozik, bibliaórát tart. Neked is sikerül – szabadulás az alkohol rabságából című kiadványuk a közösségi programok leírásán túl az azokon résztvevő tanúságtételeit tartalmazza; bármilyen szintű érintett vagy érdeklődő számára ajánlják.

Tímea szerint a Bízd Rá Magad! számukra jó lehetőség arra, hogy egy széles körben látogatott honlapon nagyobb nyilvánosságot kaphat ez a téma, és a többi jógyakorlat között egyenrangúként szerepelhet az, hogy őket fel lehet keresni ezzel – azért nagy szó, mert egyházi körökben, közösségekben sokszor még nehezebb felvállalni az alkoholproblémát a szégyen és a keresztény léttel való látszólagos összeegyeztethetetlensége miatt.

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Szerző: Antal Ferencz Ildikó
Kép forrása: Shutterstock, KASZ, Antal Ferencz Ildikó