Borítókép

Kovács Attilát és Beát 2019-ben választotta meg a jövőre 40 éves Magyar Házas Hétvége katolikus mozgalom a nemzeti felelős szolgálatra, három évre. Feladatuk összefogni a Kárpát-medencében kb. 1200 aktív házaspárból és atyákból álló közösséget: körültekintően irányítani, segíteni, és a mozgalom európai közösségében képviselni a magyar közösséget. A házasságok és a papi hivatás megújítását célzó ún. Első Hétvége részletei mellett arról is kérdeztem őket, hogyan sikerült ellátni közösségépítő feladataikat.

 

 

Miben tud segíteni a házaspároknak a Házas Hétvége? Mitől különleges?

Bea: Mi tízéves házasokként kerültünk a közösségbe. Amikor meghívtak minket, és azt mondták, hogy együtt fogunk tölteni két és fél napot, lesz külön szobánk és sokat tudunk majd beszélgetni, miközben minden földi jóról és háttér-imahálóról a szervezők fognak gondoskodni, az a félelem volt bennünk háromgyermekes szülőkként, hogy ugyan miről fogunk mi beszélgetni ennyi ideig?... A varázslat ebben az volt, hogy rá kellett jönnünk a második nap elejére, hogy mennyire elbújtunk egymás elől, a magunk által épített fal két oldalán... Nagyon nagy ajándék, hogy a szervezők segítenek abban, hogy az idő kétharmadát kettesben töltve, olyan fontos témákról beszélgessünk, ami közelebb hoz egymáshoz.

Emellett van egy fajta elzártság is a világtól, így ez valóban egymásra szánt idő. Szoktuk kérni, hogy ha lehet, ne most kössenek életre szóló barátságokat más házaspárokkal – azt majd később, a közösségbe belépve megtehetik –, csak egymásra figyeljenek és bármit tesznek, párként tegyék. Eleinte viccesnek találják, hogy a vacsorára is együtt jönnek, de vasárnapra megéljük, hogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz: míg pénteken 20 centi van a két szék között, szombat estére már összebújva ülnek – ez is egy jól látható jele annak, hogy a Szentlélek dolgozik.

És mitől lesz ez nemcsak egyszeri, hanem életre szóló élmény?

Attila: A két és fél nap alatt a tartó házaspárok nyitottsága, őszintesége, életpéldái ébresztik rá a résztvevőket, és mutatják meg nekik azt a nagyon sok jó lehetőséget, amibe érdemes belekapaszkodniuk. Születik egy nagyon erős kapocs, nemcsak férj és feleség között, hanem a résztvevők között is, beleértve a papokat és a Jóistent is: a nem vagyunk egyedül érzése sok erőt ad. Annyi impulzust és szeretet kapnak, hogy azt nehezen lehet elengedni.

Bea: Az újra egymásra találás a legfőbb élményük. Nyilván a hétköznapokban visszakerülnek a húsdarálóba; ezt mindannyian megéltük, hogy utána kicsit elcsendesedett a hétvége hatása, mégis mindenkinek van egy új időszámítása: a hétvége előtti és utáni életükről. A szerelem felragyogása megváltoztatja az életüket, de mi abban hiszünk, hogy ezt egyedül nem vagyunk képesek fenntartani; azért van szükség a közösségre, hogy ez a nyitottság és egymásra találás újra és újra bekerüljön az életünkbe.

Háromféle módon segítjük a kapcsolattartást: kommunikáció, érintés és Istenkapcsolat révén – ezeken a pontokon tudjuk megújítani és életben tartani a kapcsolatukat, és olyan gyakorlati eszközökkel, amelyek a hétköznapokban is használhatók.

Milyen feltételei vannak a hétvégén való részvételnek: személyes ajánlás, több éves házasság, hitélet?

Attila: Az ajánlást mi inkább meghívásnak nevezzük, és most már a nemrég megújult honlapunkon keresztül is lehet jelentkezni; de hogy a meghívás is meglegyen, van egy ún. felelős pár, aki felveszi a kapcsolatot a jelentkezőkkel. Az eredeti cél az volt, hogy ne friss házasként, ne a románc idejében, fülig szerelmesként jöjjenek, mert nem fogják érteni, miről beszélünk, és miben akarunk nekik segíteni. De mivel a mai fiatal párok jellemzően évekig élnek együtt mielőtt összeházasodnának, és ez már ad némi tapasztalatot számukra a párkapcsolat kihívásairól, így az ötéves szabály megszűnt és a meghívókra bíztuk.

Bea: Én a feltétel szót sem használnám, inkább olyasmiről van szó, amit fontos előzőleg tudomásul venni; például azt, hogy a hétvégéken minden a katolikus egyház tanítása szerint zajlik. Ahhoz, hogy a résztvevők komfortosan érezzék magukat, tudniuk kell előre, hogy egy hívő közegbe fognak kerülni. Nem elvárás az aktív templomba járás sem, de a vallásosság léte vagy legalább annak elfogadása szükséges. Keresőket is szívesen fogadunk; a lényeg, hogy ne legyenek elutasítóak a hittel, vallással szemben. Sok olyan pár van a közösségünkben, akik az Első Hétvégén léptek közelebb Istenhez és az egyházhoz. És természetesen jöhetnek más felekezetűek is; gyakori az olyan házaspár, amelynek egyik tagja nem katolikus. A legfontosabb az, hogy a résztvevők akarjanak tenni a házasságukért, azért jöjjenek el, mert egymással jobban akarnak élni. Ezért is szeretjük az új jelmondatát a Házas Hétvégének, ami épp a pandémia alatt került be a köztudatba: „Életszövetség szenvedéllyel. Ebben benne van minden, amiben hiszünk: mindannyiunknak, az atyáknak és házaspároknak is ez egy hivatásgondozás; a hivatás és a házasság megújításáról szól a hétvége.

Attila: A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó lelki napunkon nagyon megérintett bennünket, hogy mennyire jelen van az Isten a közösségünkben, és mennyire jól együtt tudunk lenni: más felekezetűek, mélyen hívők és keresők egy közös szentségimádásban. És össze tudunk kapaszkodni, mert egy nyelvet beszélünk, és a szívünk összekapcsolódik. A felnőtt megtérésekre nagyon büszkék vagyunk és hálásak Istennek – ez a közösségünk karizmáján túl egy plusz ajándék a számunkra. És az is ajándék, hogy az eltérő felekezetű házaspárok milyen nagy egységben tudják megélni a hitüket. Nagyon megható, amikor egy szentségimádásra egy ilyen „vegyes” pár kijön, és a nem katolikus sem húzódik el. Jól együtt tudnak élni ezzel, ami egyébként sajnos sok házasságban jelent gondot, és amin a Házas Hétvége sokat tud segíteni.

Mi a helyzet a papokkal, szerzetesekkel: ők általában szervezők, vagy akár résztvevők is lehetnek?

Attila: Papjaink, atyáink is eleve úgy kerülnek a közösségünkbe, hogy részt vesznek egy Első Hétvégén, meghívásos alapon. Nemcsak atyák hívják egymást, sőt, gyakoribb, hogy házaspárok hívják meg a plébánosukat, vagy a szomszéd plébánost. És a nővéreket se felejtsük el, ők is így kerülnek bele a Házas Hétvége nagy családjába. Hatalmas ajándék mindebben, hogy a házaspárok közelről megtapasztalják, hogy a papok is emberek, ők pedig azt, hogy lehet közeledni a párokhoz, a kapcsolat szorosabbra fűzhető.

Bea: Nagyon megérinti őket is a hétvége légköre, nyitottsága. Az előadást tartó atya is mesél saját magáról és nyit ki olyan kapukat és lehetőséget, amelyek a résztvevőknek talán zártak voltak addig. És ez a közösen megtett út összeköti őket és nagyon mély barátságok alakulnak ki és maradnak meg. Nagyon jó érzés, hogy tudunk nekik segíteni abban, hogy hivatásuk megújuljon és kapcsolatuk megerősödjön a közösségükkel.

Mit érdemes tudni a Jegyes Hétvégéről?

Bea: A Házas Hétvégéhez nagyon szorosan kötődik, a közösségünk oldalága, amely kiegészíti a plébániákon történő jegyesoktatást. Két, a közösséghez tartozó házaspár és egy atya tartja, az egymás iránt elkötelezett, jegyben járó pároknak. Felépítése, módszertana, tematikája hasonló, mint az Első Hétvégéjé, csak ott nem a létező problémákat beszélik át, hanem a leendő kihívásokra készítik fel őket. Például arra, hogy mi mindenről is lehet beszélgetni, hogy meglegyen az együtt hozott döntések közös alapja, amihez később hozzá tudnak nyúlni – erre emlékeztetjük a párokat az Első Hétvégén is.

Sok fiatal a Jegyes hétvégén szembesül először azzal, hogy számos kérdésről soha nem is beszéltek és akár magukban sem gondolták végig ezeket a fontos témákat, mint például szexualitás, hitélet, gyermekvállalás. Ha nem is házasodnak össze közvetlenül utána, a párkapcsolatukban akkor is fordulópontot jelenthet, elkötelezettségüket segíti, hiszen sokkal erőteljesebben és mélyebben megismerik egymást, és így sokkal felkészültebben vágnak bele a közös kalandba, mint azok, akik csak le akarják tudni a jegyes felkészítést.

Beszéljünk a közösségről is. Hogyan lettetek nemzeti felelősök és milyennek látjátok az elmúlt időszakot?

Bea: Ez egy óriási kaland az életünkben. Eleve soha nem gondoltuk arra, hogy mi nemzeti felelősök lehetnénk ebben a közösségben, csak éltük a Házas Hétvége mozgalom nagyon erős sajátosságát: a személyességet, a közelséget, és azt a fajta közeli kommunikációt, ami a világban nincs. Így érkezett ez a meghívás a mi életünkbe 2019-ben. Ha hasonlattal kellene élnem, azt tudom mondani, hogy olyanok szeretnénk lenni a szolgálatunkban, mint a házmester, aki mindent tud arról, hogy mi történik a házban, akihez fordulni lehet, akihez közel lehet kerülni, aki megjavítja, ami elromlik, és legfőképp: jelen van a közösség életében, akárhol is él a Kárpát-medencében.

Attila: Nemzeti felelősökként eleve úgy indultunk, hogy a személyességet szeretnénk még jobban érvényesíteni a közösség életében; minden szinten. És akkor jött a covid, be kellett zárkózni. Eleinte én nehezen tudtam ezt elfogadni, de a szükségszerű technikai fejlődést az előnyünkre tudtuk fordítani; mi is és a közösségen belül gyakorlatilag mindenki. A találkozók nagyon sok helyen online módon valósultak meg. Mi sem tudtunk annyit utazni, de így, a képernyőn keresztül, egyik nap Erdélyben, másnap Vajdaságban vagy Felvidéken, Sopronban, vagy éppen valahol Európában jártunk. A távolságok megszűntek köztünk.

A vágyott személyesség hogyan tudott megmaradni?

Bea: Amiért mi a személyesség növelését célként kitűztük, az az volt: úgy éreztük, olyanok vagyunk, mint sok kis sziget: nem tudunk igazán egymásról, nem volt meg az az igazi kapocs köztünk, hogy egy család vagyunk. Azt szerettük volna, hogy összeszövődünk, mint a fa ágai, és sokkal többet foglalkozunk egymással. Mi ezt úgy gondoltuk, csakis utazással lehet megoldani. A covid elején mindenki döbbenten állt, de egy nagy közös online játék után a helyi közösségek már sokkal inkább akarták az együttlétet, és így olyan személyes kapcsolatok épültek (online módon), amelyek talán soha nem jöhettek volna létre a covid nélkül. Mi például megismertünk egy erdélyi házaspárt online, nagyon sokat beszélgettünk velük így, és amikor először találkoztunk személyesen egy erdélyi táborban, nem tudtunk mást tenni, mint zokogva megölelni egymást.

Attila: És hála Istennek, nemcsak a közösségi találkozók, hanem az Első Hétvégés programjaink is létre tudtak jönni. Azt kértük, hogy a bevett szokások helyett inkább nyárra és kora őszre időzítsék az Első Hétvégéket, így 2020-ban tizenhármat; 2021-ben pedig húsz felett tudtak tartani Kárpát-medence szerte.

Bea: Az európai szervezetek próbálkoztak online Első Hétvégével is, de ezek egyszeri élmények maradtak, amit mi nem szerettünk volna, mert hiszünk abban: minket az tart meg, hogy utána összekapaszkodunk. De nem is ez az igazi csoda, hanem az, hogy az Első Hétvégés kisközösségek együtt maradtak és kiscsoportokban járnak össze. 2020. márciustól decemberig, nagyjából 750 online csoporttalálkozó volt Kárpát-medence szerte! A párok megtanulták kezelni az új helyzetet, és sokan oltással rendelkezve és vállalva a maszkot, újra személyesen találkoztak, s ahogy jobb lett az idő, kitelepültek parkokba, együtt kirándultak. A 2021-es színes statisztika lesz, különösen, hogy bejött és általánossá vált a hibrid találkozó.

Hogyan alakult a fiatalok megszólítása, különösen a határon túli területeket illetően és mennyire sikerült őket a közösségben is benntartani? Ezt egyik legnagyobb kihívásként fogalmaztátok meg 2019-ben.

Attila: Az Első Hétvégéken résztvevő párok több mint fele a fiatalok közül került ki; talán azért is, mert a fiatalabbak bátrabban voltak ebben a járvány sújtotta időszakban, mint az idősebbek. A Jóisten a hónunk alá nyúlt ebből a szempontból is: nem is mi dolgoztunk ezért, hanem Ő az, aki nagyban segített.  A mai fiatalok pörgős élete miatt nagy a szórás, de kb. 80%-ban bent tudtak maradni a közösségben. Elfoglaltságaik miatt ők nem tartoznak annyira elkötelezetten a közösséghez, de a szolgálatkészségük megmaradt, nyugodtan fordulhatunk hozzájuk is. A közösségi összejövetelek szervezésekor mindenképp érdemes gondolni rájuk is.

Bea: Azzal, hogy a közösségek átálltak a nyárra és gyermekfelügyeletet is biztosítottak az Első Hétvége alatt, sok fiatal párt meg tudtak szólítani. Az erdélyiek sokkal színesebb közösség, több köztük a fiatal, közösségük fejlődőképesebb, mint például a vajdaságiaké, ahol sok az özvegy és idősebb házaspár, akiknek mások a gondjaik - ami számukra nagy kihívás. Összességében most mindenhol azt látjuk, hogy a negyvenesek a legidősebb résztvevők, és sok köztük a fiatal pár. Ennek oka lehet az is, hogy megújult a honlapunk, amiben sokat segítettek a fiatalok, és kicsit más lett a kommunikációnk, új kommunikációs felelősünk is 30 év körüli.

Hogy az Első Hétvége után a résztvevők hogyan tudnak beintegrálódni a közösségbe, nagyban függ attól, hogy a hétvégén hogyan tudtak kapcsolódni egymáshoz és a tartó párokhoz. Ezért nagyon fontos, hogy próbáljuk meg az utóbbiakat is korosztályok szerint színesebbé tenni. És az is nagyon fontos, hogy a fiatalok sajátjuknak érezzék, amibe majd belépnek. Mi is azt látjuk a közösségünkben – és ebben nagyon sokat segített ez a furcsa helyzet –, hogy szükségük van arra, hogy feladatot kapjanak, hogy érezzék, ők is fontosak. Nem mindig tudjuk felvenni az ő ritmusukat, de nagyon élvezzük, hogy ötletelnek, átvesznek feladatokat és lelkesen elvégzik azokat. Mivel közeledik a leköszönésünk, összeszámoltuk: kb. 80 pár segített valamilyen módon a szolgálatunkban, és ennek nagy része a fiatalabb korosztályból való.

És végül: mit gondoltok a Bízd Rá Magad honlapról?

Bea: Hiánypótló kezdeményezés, már nagyon régóta kellett egy hely, amely bármilyen élethelyzetben, örömben vagy nehézségben segíteni tud; egy olyan biztos pont, amihez lehet kapcsolódni, a világhálón ellenőrizetlenül felbukkanó ajánlatok helyett. Nekünk egy házas és egy jegyben járó gyermekünk van, csomó olyan kérdéssel és problémával, amivel kapcsolatban egyházon belül nem tudtuk, hogy hol induljunk el – ebben is nagy segítséget jelentett a honlap. Emellett általa megismertük egymás mozgalmait, most már sokkal többet és mélyebben tudunk egymásról, mint eddig – ez is egy óriási nagy kincs.

Attila: Amíg jó pár évvel ezelőtt a közösségek még mumusként néztek egymásra, vajon milyen közösség a másik, most már odáig jutottunk, hogy fel tudjuk venni egymással a kapcsolatot, személyesen megismerjük egymást a találkozókon, és tudjuk ajánlani egymást, ha adott személyre vagy problémára nem mi, hanem egy másik közösség tudja a választ. Ilyenkor a honlapot tudjuk javasolni, vagy akár név szerint is tudunk ajánlani más szervezeteket, mert már megismertük őket, a Bízd Rá Magadnak is köszönhetően.

Bea: Még egy konkrét példa. A Házasság Hete zárómiséjének szervezése mindig a Magyar Házas Hétvége közösség feladata. Tavaly történt először, hogy a feladatokat megosztottuk a házas közösségek között. A Bízd Rá Magad honlapon keresztül találtuk meg a többieket, és életünkben először a hétvégés csapatnak csak egy szolgálat jutott, mert a többit elvállalta egy-egy másik közösség; és ez óriási lehetőség. Bíró püspök atyát idézve: nem az a fontos, hogy egy házaspár hol van közösségben, hanem hogy közösségben legyen.

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Kép forrása: Házas Hétvége, Shutterstock