Borítókép

A Teenstar egy személyiségfejlesztő, szexuálpedagógiai program, amelyben nagy hangsúlyt fektetnek a pozitív testkép kialakítására és a termékenységtudatosságra. Az egyéves program célja, hogy a fiatalok döntésképes, helyes önértékelésű, a világot kritikai szemmel figyelő, egészséges testű-lelkű felnőtteké váljanak, ezért időt és teret biztosítanak számukra, hogy legfontosabb kérdéseikről (barátság, szerelem, szexualitás) beszélgessenek, és közben támogatják a szülő-gyermek kapcsolatot is. Sótonyiné Prevoz Cecíliával, a Teenstar Magyarország Egyesület elnökével a Pasaréti Közösségi Házban beszélgettünk.

Program

Cili elmesélte, hogy az ötletgazda Dr. Hanna Klaus osztrák származású amerikai nőgyógyász, missziós nővér a hatvanas években Pakisztánban és Bangladesben, majd Amerikában dolgozott, és mindenhol sok, nagyon fiatal várandós lánnyal találkozott, s a velük történt beszélgetések során derült ki számára, hogy ezek a nők nagyon keveset tudnak testük működéséről, termékenységükről. Ezért a '80-as években csapatával kidolgozta a Teenstar programot, amely azóta továbbfejlesztve immár több, mint 20 országban működik, az adott ország kultúrájához, az adott csoport életkorához és helyzetéhez alkalmazkodva.

Magyarországra az Ékes Ilona vezette ERGO hozta be pár éve; s a képzésen résztvevő, kb. 50 magyar Teenstar-oktató közül a 2018-ban végzett csapatból a leglelkesebb 13 budapesti résztvevő (köztük pszichológusok, pedagógusok és más szakmájúak) 2019-ben megalapította a Teenstar Egyesületet. Első foglalkozásaikat alaposan megzavarta a járvány, így végül a Pasaréti Közösségi Házban eddig csak egyet tudtak végigvinni, de már zajlik a második, és közben készülnek az első oktatóképzésükre is, amelyre júniusban kerül sor (a jelentkezés már lezárult).

Sótonyiné Prevoz Cecília

A Teenstar legfontosabb alaptétele a termékenységtudatosság, ugyanis a tapasztalat azt mutatja, hogy ha a 11-18 éves (vagy akár annál idősebb) fiatalok megismerik a saját testük működését, rájönnek annak értékességére és felelősen vigyázni is fognak rá. A foglalkozás akár kétévente megismételhető, hiszen időközben felmerülnek újabb kérdések: például a kiskamaszoknak nem beszélnek a fogamzásszabályozásról a nagyoknak viszont már hangsúlyosan.

A program másik jellemzője az egyén teljességének szemlélete: annak felismerése, hogy az ember fizikai, érzelmi, értelmi, környezeti, kapcsolati és spirituális lény – vagyis ezek az aspektusok alkotják személyiségét. „Ezek azok a tényezők, amelyek a születéstől halálig hatást gyakorolnak ránk, és ezekre ”pecsétként" kerül rá a szexualitás, azaz mind a hat aspektusra hatással van az, hogy valaki nőnek vagy férfinak született" – magyarázta az elnök, majd hozzáteszi: a szexualitás alatt nem a nemi aktust értik, hanem a nemi identitást.

E holisztikus szemlélet módszertani eszköze a hatágú csillag, amely három darab szalagból áll össze, és nagyon plasztikusan megmutatja, mi történik, ha valamelyik aspektus túlzott hangsúlyt kap az illető életében: ha a csillag valamelyik szárát túlságosan elhúzza, akkor annak másik oldala megrövidül, vagyis ha például valaki csak azzal foglalkozik, hogyan néz ki, akkor csorbát szenved az érzelmi élete; ha pedig valaki csak magával törődik, akkor nem tud a kapcsolataival foglalkozni.

Tehát minden élethelyzetben mindegyik aspektussal foglalkozni kell, ezért ők is minden témát úgy dolgoznak fel, hogy a személyiség (csillag) mind a hat szárát „megmozgatják”. „Ennek a szemléletnek az elsajátítása, ismerete és önmaguk tudatos vizsgálata segíti a fiatalokat az egészséges személyiségfejlődésben, amelynek lépcsőfokai: a tapasztalatszerzés (például anyám ezt hogyan csinálja), az elgondolkodás (vajon ez jó így), a körülnézés (más vajon hogyan csinálja), döntés (választás a tapasztaltak közül) és alkalmazás (én hogyan csinálom).”

A program harmadik fontos összetevője a szülők bevonása. Az oktatók úgy tartják: a szülők a gyermekek legfőbb nevelői, de mivel ebben az életkorban a fiatalok többnyire nehezen fogadják el szüleik értékrendjét, ezért a családon kívül álló személyek nagy segítséget jelenthetnek a szülők számára. A Teenstar tehát nem megkerülni, hanem támogatni szeretné a szülőket: először nekik mutatják be a programot, hogy lássák, miről és hogyan beszélgetnek a gyermekeikkel; ha a szülő írásos engedélyt adott rá, akkor bemutatják a gyerekeknek is - a gyerek tehát csak akkor vesz részt rajta, ha van kedve és írásos szülői engedélye.

Emellett évi két-három szülőtalálkozót (és egy záróalkalmat) is szerveznek, amely során a szülők (nemcsak az anyák, hanem az apák is) megerősítést kaphatnak a felelősségteljes gyermekneveléshez, például bemutatnak nekik témához kapcsolódó könyveket, beszámolnak nekik arról, hová jutottak el a program során, szükség esetén segítenek szakember-keresésben. Mivel fő céljuk a generációk közötti párbeszéd erősítése, különös tekintettel a gyermek-szülő kommunikációra, ezért több olyan házi feladatot is adnak, amelyeket a családdal közösen kell elvégezniük (például a szülőkkel együtt kell kitölteniük egy kérdőívet, interjút készíteni a nagyszülőkkel).

Tapasztalatok

Pasarétre még Zalán testvér hozta be a Teenstar hírét, így hallott róla Cili is és nővére is, és végezték el együtt a képzést. Utóda, Peregrin atya is felkarolta az ügyet és arra kérte őket, vállalják el a 7-8. osztályosok hittancsoportját "felesben", vagyis a hittanórák minden második alkalmán tartsanak Teenstar foglalkozást, amit végül a járvány okozta számtalan nehézség ellenére sikerült végigvinniük. Az első kurzus alatt Ciliék megtapasztalták, mennyire nem könnyű egy ilyen programot felépíteni és lebonyolítani, ugyanis az osztrákoktól kapott (és lefordított) anyagok átdolgozása helyi viszonyokra és adott korosztályra folyamatos pedagógiai munkát igényel, ami rugalmas állás mellett végezhető, többemberes feladat. Ők hárman tartották, és minden alkalom előtt 3-4 órát dolgoztak annak előkészítésén.

Amikor első benyomásaikról kérdeztük, így válaszol: "Egyik legerősebb tapasztalatunk az volt, hogy nagyon furcsa a mai fiatalok számára, hogy magukról beszéljenek, véleményt fogalmazzanak meg, hiszen például az oktatási rendszer sem igazán támogatja az önálló véleményalkotást. Igaz, ez személy- és csoportfüggő is, mert most például olyan csoportunk van, ahol nem győzünk "lecsavarni" egyeseket. Mindenesetre több alkalomnak kellett eltelnie, hogy a kamaszok elhiggyék: valóban rájuk vagyunk kíváncsiak, azért vagyunk, hogy nekik segítsünk; nincs rossz válasz, nem kapnak intőt, nem fogják őket kiröhögni a véleményük miatt". Ez azért sem lehetséges – magyarázta, mert az első órákon közösen létrehoznak egy szabályzatot a pontos érkezésről, egymást kölcsönös tiszteletéről és a foglalkozáson elhangzottakkal kapcsolatos titoktartásról.

A témák a megismerkedés után a család, a különböző generációk és a média hatása, majd belekezdenek a saját test megismerésébe. A foglalkozás általában koedukált, de ekkor 4-5 alkalommal külön oktatják a lányokat és a fiúkat, lehetőleg egy női és egy férfi oktató segítségével. Cili elárulja: a fiataloknak eleinte még így is nehezükre esik a beszélgetés, de amikor látják, hogy az oktatók teljes természetességgel beszélnek a nemi szervekről és azok funkcióiról, mindenféle szemléltetőeszközt felhasználva, lassan feloldódnak, és mire a barátság-kézfogás-csók témákhoz érnek, már tudnak beszélgetni. Persze ez is személyiségfüggő: volt olyan résztvevő, aki alig szólalt meg, de a végén mégis azt a visszajelzést adta, hogy nagyon sokat segített neki a képzés. Jelenleg is van egy lány, aki nem akarja folytatni arra hivatkozva, hogy úgy érzi, nem tud magáról megosztani ilyen dolgokat, mire Cili elmondta neki és az édesanyjának: magáról nem kell semmit megosztania, amit nem szeretne, a csoportmunkában minimális reflexiók (tetszett/nem tetszett, mi érintett meg, stb.) is elegendőek.

A feloldódást segíti az is, hogy az oktatók saját küzdelmeiket is megosztják, valamint az is, hogy rugalmasan állnak a csoport kor- és élethelyzetéhez. Például amikor a férfi oktatójuknak nem ment a fiúk lekötése, kitalálta, hogy először 20 percig pingpongoznak a fiúkkal, akik utána már le tudtak ülni és dolgozni. A covid is sok rugalmasságot igényelt: a plébánián elkezdett tanfolyamot csak a legnagyobb bezárások alatt nem tartották meg, amikor már lehetett találkozni, elkezdtek kirándulni „hóban, fagyban, esőben”. Feladták az eredeti koncepciót, de készültek kérdésekkel, és azt vették észre, hogy a fiatalok így is közösséggé váltak, és el tudtak beszélgetni olyanokkal, akikkel egyébként biztosan nem álltak volna szóba.

A képzések helyszínét illetően is rugalmasak: nemcsak saját helyszínen szerveznek foglalkozásokat, szívesen mennek külső csoportokhoz, és örömmel jár(ná)nak ki iskolákba is (a covid miatt sajnos az összes lebeszélt program elmaradt, majd a gyermekvédelmi törvény "zárta" ki őket az iskolákból). Az iskolai képzésbe ezt úgy lehet beépíteni, hogy kéthetente két tanórát erre szánnak (az osztályt ketté bontva), például egy osztályfőnöki órát és egy azt követő másikat, amit a következő héten (dupla óraként) bepótolnak.

Az iskoláknál is érvényes a „tematikai rugalmasság”: ha például valahol zaklatás- vagy pornóproblémák vannak, akkor arra hangsúlyosan kitérnek. Cili elárulja: a tanárokkal együtt már nagyon várják, hogy (remélhetőleg) ősztől újra bemehessenek az iskolákba, mert a tanárok bevallásuk szerint „már ki vannak éhezve arra, hogy foglalkozzanak a diákjaikkal”.

Oktatók

Az egyesület megalakulása után a tagok feltérképezték azt is, hogy a képzést elvégzett kb. 50 főből ki az, aki aktívan használja tudását, és kiderült, hogy egyelőre elég kevesen, aminek több oka is van: a különböző magánéleti okok mellett az a korábban említett tény is, hogy nem könnyű ezt a programot sem felépíteni, sem lebonyolítani, ráadásul vidéken jellemzően egyedül vannak az oktatók és nagyon hiányoznak a férfi munkatársak is. Mindemellett kitört ugye a járvány is, ami több indulófélben lévő tanfolyamot zavart össze. Emellett kétévente kellene továbbképzést tartaniuk, de erre sem tudott sor kerülni még.

Az említettek miatt kiemelt céljuk, hogy munkatársi közösséget támogassák-lelkesítsék, így Pasaréten októberben szakmai napot szerveztek, ahol a résztvevők szakmai előadásokat hallhattak, saját tapasztalatokat oszthattak meg és bemutatókhoz szükséges szóróanyagokat kaptak. Emellett júniusban tartják az első hatnapos oktatóképzést, s mivel ilyet csak az a munkatárs tarthat, akinek van két-három év oktatói tapasztalata, így Ciliék még mindig az osztrák munkatársakra „szorulnak”, de remélik, előbb-utóbb maguk tartják és lehetőleg minden évben.

Amikor megtudom, hogy az idei oktató-képzésre jelentkeztek ferences kispapok és szülők is, visszakérdezek: miért lehet szüksége erre egy kispapnak vagy egy szülőnek. Az elnök elmagyarázta: a képzés elvégzése után nemcsak Teenstar-oktatóként lehet hasznosítani a megszerzett tudást, egy védőnő vagy pedagógus például ötleteket, módszertant tud meríteni belőle (hogy például a felvilágosító óra ne csak az óvszer használatának bemutatásáról szóljon). Még az sem fontos, hogy ezt Teenstarnak hívják, a lényeg az, hogy terjedjen a tudás - mondja Cili, amit nagyon dicséretesnek és sajnálatosan ritka hozzáállásnak tartok.

Hozzáteszi azt is, hogy a képzésnek egyébként is kettős célja van: nemcsak a gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is segít felvenni egy olyan új látásmódot, hogyan nézzenek a kamaszgyermekeikre, hogy a kamaszkort ne csak túlélni, hanem megélni tudják, hogyan szeressék és segítsenek nekik, akkor is ha sündisznóként reagálnak; amellett ötleteket ad, hogyan hozzanak elő egy kényes témát és szókincset a beszélgetéshez, vagy hogyan reagáljanak le egy váratlan helyzetet (például ne botránkozzanak meg, hanem természetesen hangon, nyugodtan reagáljanak és magyarázzák el, hogy azt miért nem tartják helyesnek, illetve hívják fel a figyelmet az adott helyzet veszélyeire, stb).

Emellett a képzés segít a szülőknek a saját párkapcsolatukra is reflektálni. "Nem tanítják sehol, hogyan kell udvarolni, hogyan kell szakítani, hogyan kell a családban élni - ebben próbálunk segíteni a szülőknek, és a szülők hozzáállásának megváltozása révén azoknak a fiataloknak, akiket közvetlenül nem érünk el. A szülőknek azért is nehéz ez, mert számukra anno kimaradt az aktív önismeret és személyiségfejlesztés, tehát mindez egy nagyon nagy szemléletváltást és fájdalmas önismereti munkát igényel tőlük" - magyarázta Cili, majd elárulta: amikor a Teenstarba belefogott, számára is nagyon fontos egyéni motiváció volt, hogy azt érezte, nem tud jól bánni a kamaszgyermekeivel, nem tudta, hogyan nyúljon bizonyos kényes témákhoz (nemcsak a szexualitáshoz).

"Felszabadító volt érezni, hogy a képzés szavakat és módszereket adott nekem, és már nem estem kétségbe váratlan helyzetekben sem. Nagyon fontos, hogy amikor adódik egy „rés” a kamaszgyermekünkkel beszélgetni, akkor észrevegyük azt és jól ki tudjuk használni" – állította, majd felhívta a figyelmet, hogy a generációk közötti párbeszédet segítik Teenstar-estek szervezésével is; a legközelebbi május 20-án lesz, a Pasarét környékén élők számára.

A Teenstar nem egy keresztény felvilágosító program, de keresztény értékrenden alapul - amikor erre visszakérdezek, Cili így válaszolt: "Mi, akik vallásosak vagyunk, tudjuk, hogy a Jóisten teremtett minket, ahogy testünk-lelkünk törvényszerűségeit is, de mindaz, amit tanítunk, tudományos alapokon is megáll, elfogadható és befogadható nem vallásos fiatalok és szülők számára is. A vallás koronaként rátehető minden témára, amivel foglalkozunk, de ezt nem erőltetjük rá senkire."

Az elnök szerint a Bízd Rá Magad honlap hiánypótló, hiszen minden korosztály és élethelyzet számára egyházi szempontból „megszűrt” segítséget tud nyújtani, mert ma már mindenki online módon keres segítséget, és bár a lehetőségek tárháza szinte végtelen, ez tartalmaz veszélyeket is. „Azáltal pedig, hogy a Teenstar szerepel a honlapon, lehetőséget kaptunk arra, hogy minél több embernek segíteni tudjunk. És jó lehet különböző együttműködésekre is: például én ott találtam meg az egyik szakembert, akit elhívtunk előadást tartani.”

Forrás: Bízd Rá Magad Média
Szerző: Antal-Ferencz Ildikó
Kép forrása: Teenstar, Depositphotos