Dr. Csókay András és Altay Daniella közös története tündérmesébe illően indult: egy gimnazista fiú és egy általános iskolába járó lány megismerkedik, összebarátkozik, majd egymásba szeret. Csupán 18 évesek voltak, amikor az Erzsébet-híd alatti lépcsőn ülve elhatározták, hogy összeházasodnak. Szövetségüket később két fiúgyermek születése is megerősítette bő egy esztendő különbséggel.
András eredetileg építőmérnöknek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd három esztendő elteltével a mentőorvosi hivatás kezdte érdekelni. 1989-ben diplomázott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, 1994-ben pedig idegsebész szakvizsgát tett. Ez idő alatt felesége, Daniella, biztos háttérként, családfenntartóként intézte és végezte a család mindennapi életéhez kapcsolódó feladatokat, amelyeket férje akkoriban természetesnek vett.
András már gyakorló orvos volt, amikor kezdtek megjelenni az egyre súlyosbodó kísértések – a hűtlenség, a kicsapongó életforma „szirénhangjai” felerősödtek. „Hiába növekszik az ember egy hívő környezetben, ha szép lassan elhagyja a templomot: ez egyenes utat nyit a Sátán munkálkodása előtt. Minden gyermek olimpiai bajnok a hitben, de ha fokozatosan hátat fordít a benne élő Jézusnak, egyre védtelenebbé válik. Szabad akarati döntés, hogy hátat fordítunk-e neki vagy sem” – vallja Csókay András, aki akkor, frissdiplomás orvosként már régóta nem vett részt szentmisén.
András hosszú időn át – a hűséggel szemben folytatott minden egyes bukott harc után – erősen fogadkozott, hogy megváltozik, és „jó útra tér”. Daniella ezeket az ígéreteket hittel és kitartó hűséggel fogadta; akár „hétszer hetvenszer” is képes volt megbocsátani zavaros kalandokba bocsátkozó hitvesének.
Egy nap, András – készülve családja elhagyására – felesége elé állva tételesen felsorolta mindazokat a bűnöket, melyeket a házasságuk ellen követett el. Ez nem csupán egyes félrelépéseinek említését jelentette: fény derült arra is, hogy van egy házasságon kívül született kislánya és olyan gyermeke is, aki az ő tanácsára nem jöhetett a világra, ezért bűnösnek tartja magát az abortusz véghezvitelében. Annak reményében vallotta be mindezt feleségének, hogy Daniella elküldi majd őt e bűnök ismeretében.
„Mindig nagyon szerettük egymást, régi, biztos alapokon nyugvó múltunkra támaszkodtunk. Nem akartam mást férjemül és mást a gyermekeim apjának. Mikor felcsillant a remény, hogy a családja számára a megfelelő választás, ebbe kapaszkodtam; hittem, hogy meg tud változni.” – emlékszik vissza Daniella.
Annak ellenére, hogy az asszony érezte, hogy ismét egy „férfi-trükk” célpontja, továbbra is kitartott a közös élet mellett, melyben segítségére voltak a közeli családtagok és a barátok is.
Szent Ágoston szerint az istenbizonyítás egyik tétele az, hogy Isten maga a lelkiismeret. Isten egy nap megszólalt András lelkén át is:
„A feleségemtől kapott sorozatos megbocsátás elkóborló, hűtlen férjként térdre ejtett…A Sátán feje pozdorjává tört a sziklán a Krisztusból jövő megbocsátó szeretet hatására… Elkezdtem sorozatgyónást végezni és visszajártam gyermekkorom templomaiba. A Thököly úti templomban azon kereszt előtt, amely a NEK-en egykoron és most is kint állt, volt egy Krisztus-élményem. Az Úr lélegzett, verejtékezett, biccentett a fejével, majd megszólított: Eleget bajlódom veled, most már menj, és többet ne vétkezz! Abban a pillanatban 180 fokos fordulat következett be az életemben. Megtapasztaltam, hogyha van mély bűnbánat, akkor van megbocsátás és tiszta lapot nyithatsz.” – mondta el a világhírű idegsebész.
A „mese” folytatódott: a házaspár életébe visszatért a korábbi diákszerelem, emellett kapcsolatuk is egy magasabb szintre került, melynek gyümölcseként még két gyermekük született.
Csókay András 47 éves volt, amikor 2004-ben megszületett a házaspár legkisebb gyermeke, Marci. 2014-ben tragikus hír járta be az országot: a kisfiú, 10 éves születésnapján egy epilepsziás roham következtében belefulladt a kerti medencében lévő 20 centiméteres esővízbe. Az idegsebész nem tudta már megmenteni fia életét; elmondása szerint mind apaként, mind orvosként teljesen megsemmisült ennek következtében. Mély gyásztól sújtva, másfél éven át a szobájába visszavonulva imádkozott és spirituális könyveket olvasott.
Daniella a rá jellemző belső erővel tartotta a lelket a családban: tanult, társasjátékozott a gyerekekkel, próbálta megélni a mindennapok örömeit. A család akkora szeretettel viseltetett az elhunyt kisfiú iránt, hogy 1-2 éven belül „angyalként” beköltözött az életükbe, akinek létezését nem volt szükséges bizonyítani.
„Csupán 16 hónap múlva, húsvétkor tértem magamhoz, amikor megértettem, hogy mi is történik az utolsó vacsora termében” – emlékszik vissza Csókay András. „Az Istenszeretőknek még a saját gyermekük halála is javára válik: ha megértjük a test feltámadásának misztériumát – ami kiemeli a kereszténységet az összes vallás közül –, akkor a tragédiára is másképp tekintünk. Felismered a friss és üde testben belépő Krisztust, aki már nem olyan, mint Nagypénteken, f3-kor. Mi is ilyen friss és üde testben fogunk feltámadni.
Szeretett halottaink immár Jézusé: mindig vasárnap van… a jövőnk már megtörtént.”
Marton Zsolt váci megyéspüspök Bíró László püspök utódjaként az MKPK Családügyi Bizottságának elnöke 2020 ősze óta, aki bizottságával együtt elkötelezetten segíti a megyei családreferensek munkáját és az érintett családokat. Zsuffa Tünde író a Csókay-házaspárral szemben helyet foglaló püspököt – régi ismeretségükre való tekintettel is – kendőzetlen őszinteséggel kérdezte a házasságban, párkapcsolatban fellépő problémás (élet)helyzetekről és ezekhez való kapcsolódásáról, támogató jelenlétéről.
Adott egy nem ritka helyzet: két fél keresi fel a lelkipásztort, családreferenset. Az egyik a sírásba temetkező, összetört lelkű, sértett fél, a másik pedig, aki bűnt követett el, de nem is tudja, hogy miként indult el a lejtőn…Az utóbbi folyamatosan meg szeretné magyarázni önmagának és a környezetének, hogy miért is követte el a házasságtörést. Mit tesz a családreferens ebben a helyzetben?
„Természetesen meghallgatja mind a két felet. A tapintat, értő figyelem kiemelten fontos, semmiképp nem ajánlatos a kinyilatkoztatás. Magam lelkipásztorként tekintek a házasságra: együttérzek a felekkel, visszatükrözöm őket, imádkozom értük. Nem szoktam okítani, nincsenek bevált receptek. Azt gondolom, legyünk eszközök; Isten az, aki a megoldást nyújtja, ha még ez nem is kínálkozik rögtön.”
Sokan vannak, akik ifjúkori meggondolatlanságból a végső elköteleződés előtt már házaséletet élnek, mely kapcsolatokból később számukra nem várt gyümölcsök teremnek. Marton Zsolt atya papi szolgálata során megmentett egy ifjú hittanost attól, hogy hasonló körülmények közt fogant gyermekét elvetesse. „A lány érezte, hogy a gyermek élni és fejlődni kíván őbenne, de tele volt félelemmel a jövőt illetően. Tanácsomra közösen részt vettünk a Házas hétvége egyik alkalmán, melynek hatására később életet adott a gyermeknek. Az immár 10. életévét betöltött fiatalt a lelki gyermekemnek tekintem.” - meséli a püspök.
Gyakorló papokat, lelkigondozókat is gyötörhet kínzó lelkiismeretfordulás – magukat okolhatják például a mások életében bekövetkezett tragédiák miatt. A váci püspök is régóta cipel egy meglehetősen nehéz terhet: nem tudta megmenteni azt az öngyilkosságba menekülő orvostanhallgató lányt, aki komoly szerelmi bánata miatt előzetesen hozzá fordult segítségért. A lány a találkozásukat követő harmadik napon a vonat elé ugrott, amely halálra gázolta. „Rengetegszer gondoltam rá és arra, hogy vajon miért nem tudtam kiölelni, kimenteni őt a sínek közül… E súlyos problémát – név említése nélkül – bevittem a lelkigondozói csoportba, melynek tagjai segítettek feldolgozni a traumát.”
Minden család életében történhetnek nem várt tragédiák, keletkezhetnek életre szóló veszteségek. Ilyen például egy gyermek vagy testvér váratlan távozása. Marton Zsolt atyát egy általa jól ismert kilencgyermekes család meghívta vacsorára. Az érintett nap reggelén kapott egy szomorú telefont, hogy a legkisebb – 1 éves – gyermek váratlanul elhunyt. Ennek ellenére szeretettel várták továbbra is a püspököt. „Velük voltam…csak hallgattam őket, együtt sírtam és imádkoztam a gyászoló családdal…Nem a szó volt fontos, hanem a közös együttlét. Isten titka, hogy miért történnek ilyen dolgok.”
Misztérium és kegyelem, mélység és magasság mindez egyszerre.
A teljes kerekasztal-beszélgetés megtekinthető a következő videóban.
További értékes cikkekért, programokért, tanúságtételekért iratkozz fel havi hírlevelünkre itt!
Élj a támogató lehetőségekkel, kapcsolódj be programjainkba, kurzusainkba és nyerj inspirációt további cikkeinkből!
Forrás: Bízd Rá Magad Média
Képek forrása: Merényi Zita
Szerző: Szathmáry Melinda - Bízd Rá Magad Média
Weboldalunk olyan megoldásokat (feltétlenül szükséges, valamint statisztikát támogató sütik) használ, melyekkel a jobb szolgáltatás érdekében elemzi a weboldal forgalmát, és személyre szabottabb élményt kínál. A részleteket megtalálod az Adatkezelési tájékoztatónkban. Jó böngészést kívánunk!
Feltétlenül szükséges sütik
A weboldalon működő szolgáltatásokhoz szükséges.
Statisztikához használt sütik
Ezeket a sütiket arra használjuk, hogy információkat gyűjtsünk weboldalunk forgalmáról webhelyünk használatának elemzéséhez. Ezek a nyomkövető és teljesítménnyel kapcsolatos sütikkel összegyűjtött információk egyetlen személyt sem azonosítanak.
